Hogy mi volt a durva? Kegyetlenül szenvedtem egyébként, megakartam csókolni, csak mert ehhez volt kedvem. De a második telibe öntési kísérlete eléggé lehűtött, annyira legalábbis, hogy ne akarjak mindenáron bejutni a bőr nacijába. Mert, nagy kedvem lett volna hozzá. De még mennyire! Pucérkodtam már neki a webcamon annyit, hogy majdnem úgy ismerhetne tetőtől talpig mint az anyám, az a meghunyászkodó nőszemély, aki az apám egyetlen csettintésére képes lemondani a fiáról. Ennél összetartóbb családot esküszöm nem hordott még hátán a föld, na jó túlzok, biztos van a hozzám közeli rétegekben is ilyen szintű semmibe vevés. Meg alsóbb rétegekben is, de miután feladtam, hogy felhívjam magamra a figyelmet, késő volt, grand pérenek is hellyel közzel sikerült helyre rántania, vannak is dolgok amiket nem is igen tud megtiltani. Egyrészt , felnőttem, másrészt, ő maga mutatta meg, s még mindig jobb mintha én próbáltam meg magamtól felfedezni, és beletörik a bicskám. Közelebb léptem hozzá, élveztem ,hogy néz, hogy többször végigtekint rajtam, és fogd már meg! Komolyan, csak egy apró érintést! Ritkán könyörgök életemben, eddig egyszer ha tettem, és akkor is csak szerelemből, ráadásul, azért mert dobtak. Ok nélkül, bár később megtudtam, hogy okkal, de volt olyan kedves a csaj magyarázat nélkül jegelni, az első egy hetes szexmentes hetünk utáni állati nagy szex maraton után, csak fogta magát és kisétált a házamból, annyit azért kaptam, hogy jó voltam, de ne keressem. Akkor még nem tudtam uralkodni magamon rendesen, változás téren de könyörgöm! Váltó volt ő is. Sokáig azt hittem, hogy az volt a baja, hogy váltottam az aktus végén, nem tudtam külön vonatkoztatni azt a fajta érzés világot a váltásétól, merőben új magaslatokat jártam meg vele, de, nem ez volt a baj. Mindegy, felejtsd már el Olivier! Azt se felejtsd el, hogy korábban mindig a vörösekkel szívtad meg, és akartak megszívatni, pedig csak egy kérdésükbe került volna és megtett volna bármit, ami kellően felizgatja a fantáziáját ugye? Na ugye, hogy ugye! Esküszöm addig nézegeti amíg el nem kapom a kezét és rá nem rakom, de amilyen karakán még azt is el tudtam képzelni, hogy úgy rá markol, hogy menten beszarok, és az érintésében nem lesz semmi köszönet. Annyira végül is nem bántam, hogy anyaszült meztelen vagyok, az zavart, hogy még mindig van rajta ruha, de komolyan. - Ahj, ma petite! Annyit beszélsz róla, és falod a tekinteteddel is, mikor voltál már pasival a chateléseinken kívül utoljára bárkivel is igazából? - vágtam csípőre a kezemet előtte állva. Biztos távolságban,egyelőre tényleg nem éreztem volna, hogy be kéne keményítenem , úgy tollboa feneklős szinten, mert ott még nem tartottam. Még élveztem ezt a fajta játékot kettőnk között, tetszettem neki, éreztem, nekem pedig ő, főleg azóta, hogy tudom, hogy nem faszi. Bánom is én, hogy vörös? Nem, csinos és ez a lényeg. Aztán legyintettem és arrébb sétáltam. Igen! A szex körül forog mindenem, kivált ha pucér vagyok. Ezen csak akkor fogok változtatni, de lehet, hogy akkor sem, amikor felhívom Pierret hogy fuvarozzon már át a csaj lakására, és akkor jön a nagy fekete autó, és elvisz minket hozzá, szép álmok mi? Hogy én ő nála? Szerettem volna látni a lakását, hiszen alig tudtam róla valamit, vicces? Igen. Nagy a szája? Igen. Le kéne állnom néhány pillanatra és át gondolni pár dolgot, de nem erről voltam hírest, a percnek, a pillanatnak éltem, ebbe nem sűrűn fért bele, hogy komolyabban gondolkodjak bármin is. Kivétel volt ez alól a kemény üzlet, amikor vér is folyhatott, na olyankor, nem ismertem könyörületet. - A kagyló marha finom, tudtad-e hogy természetes vágyfokozó? Egyszer neked is ki kell próbálnod, majd megtanítalak a helyes szopogatós műveletre. - vigyorodtam el komiszan, és végig néztem rajta, igen, még salátaként is megakarnám húzni. - Akkor nem csak neked lesznek erotikus álmaid, hanem mindenki másnak a környezetedben, ma petite chaton. A fotó készítést élveztem, vigyorogtam és együtt vágtam vele a pofákat, készült néhány amin a kettőnk arca volt rajta, és olyan is amikor lekapom a pofiját, egy cuppanósra, egy pillanatig sem titkoltam, hogy a meghúznám nézésemmel figyeltem őt. Igen, ez voltam én. Veszélyes volt, főleg hogy ilyen közel álltam hozzá, a piabeszerző út után jól esett az a kis távolság. - Alvós idő? Minek az? Ha van pénz, akkor ki az ágyból. Ennyire egyszerű, ha nem akar pénzt, maradjon csak ott. Bár, a tollboás fenekelésért én szoktam pénzt kérni. - fordultam hátra s kacsintottam rá Merindára. - Kibírni?!Ou êtes-vous fou? Tout serait recruté ou non, je serais sacrément sexy dans un sac de pommes de terre, aussi! - nagy levegő, hiszen lefordítom, hogy értse ő is. -te meg vagy őrülve? Bármit vennél fel vagy sem, még egy krumplis zsákban is rohadt szexis lennél! Adok én neked káposztát… - dünnyögtem az orrom alatt. Sürgősen le kellett volna nyugodnom, de a fejős mozdulatai csak újabb olajat tettek a tűzre, azt hiszem bele kell nyugodnom, hogy full kanosan fogom végig bulizni az éjszakát és ha minden igaz, mellette alhatok, de semmi tapi… Még le sem fog szopni, komolyan! Kész idegbaj, az elmém legmélyén valahol hisztiztem, de rendesen, és éreztem azt a fajta csendes őrületet, ami kezdett megkörnyékezni. Szerettem én írni a játékszabályokat, nem más, nem szerettem ha nekem dirigálnak. Mégis volt bennem egyfajta gát. Merinda a haverom, azt hiszem csak ezért nem vettem semmibe őt, és nem gázoltam át rajta, még, eddig. Ahogy másokon szoktam, ez is nagyon furcsa volt számomra. A libidómat visszafogni a barátságunk miatt? Vajon tényleg az? Feljogosít-e arra számtalan éjszaka átchatelése arra, hogy annak nevezzem? De ,létezik-e férfi és nő között barátság, úgy hogy a végén nem kötnek -e ki az ágyban? Csak próbából? Aztán minden marad a régiben, vagy külön válnak az útjaik? Hosszú idő óta ő volt az első és egyetlen kapcsolatom úgymond a külvilággal. A host csajok nem számítottak, a díszpicsák nem számítottak, ők még a csillagos eget is lehazudták volna az égről, csak azért hogy velem lehessenek. - Felelőtlen vagy, parfüm választás terén, bár jó ez a random módszer. Én, saját magamnak kevertetem ki. Kicsit elnyomja a váltókra jellemző illatot, de mégsem, így nem kell félnem hogy torkon akarna harapni egy vámpír. Hmm, egyébként is igen ritkán támadnak meg minket, a tündéreket részesítik előnyben, meg az embereket. - nem tudom, hogy honnan jött ez az őszinteségi roham, jól esett beszélni, nem titkolni, hogy ki vagyok és ez tetszett. Szerintem Merinda nem árulna el senkinek, bár az ettől való félelem kicsit körbe lengett. Hihetetlen volt, hogy van egy kívülálló barátom, akit nem köti semmi a maffiához, sem pedig a természetfelettihez, bár akkor talán könnyebb lett volna. Egy tündér még nem lett volna olyan rossz. Ők semmiképp sem tudtak volna rám támadni. De hé! Van nekem egy Merindám! Igeeen! Végre kicsikartam tőle egy simit legalább, nem szereti a cicákat?! Phe… Hát itt simogatja a hasamat… Büszkén viseltem a simogatást, sőt még nyújtózkodtam is. Amikor meghallottam a hangját, kiegyenesedtem, s hegyeztem a füleimet, mire befejezte, addigra visszaváltottam. - De nem számít ha te érsz hozzám. Figyelni foglak. - szögeztem le komolyan. Imádtam a kihívásokat, miért is volt az hogy egy Vegasi kaszinó üveges liftjében nyilvános pettingeltem? Vagy egy butikban, amit meg is vettünk a végén? Vagy… Imádtam az extrém helyzeteket is, egyszer egy estélyen voltam egy yachton, a hajó orrban játszottam el a kapitány lányával a Titanic felnőtt változatát, izgalmas volt, a csajnak a végén beütött a tengeri betegsége is. Nem mondom… nagyon durva lett a vége, azóta kölcsönösen kerüljük egymást. Mert utálom a testnedves szexet, mármint értitek… ami nem guszta az az, hogy épp a halkat etette meg kis híján tarkón kapta tőlem is az ívet, de nem ez a lényeg. Volt már olyan is, hogy díjkiosztón hat kört ment a kocsi hússzal, miközben szívták a szivaromat, a végén a vörös szőnyegre, egy teljesen kielégült fazon lépett ki, az újságok úgy számoltak be a belépőmről, mintha tudtam volna, hogy nyeri fogok, olyan magabiztos voltam. Félig igaz is volt. Sejtettem, reméltem, de csak én tudtam, hogy a ma esti kísérőm kidőlve feküdt a limuzin bőr ülésén. Egyedül jelentem meg, később pedig Pierre is csatlakozott hozzám. - Amúgy meg, a korábbi host csajokkal kapcsolatban… - kezdtem a bevezetést. - Olyan kell, aki szereti ha kikötözik, elfenekelik, fellógatják a csillárra… - az ajkamba haraptam, sikerült elterelnem a gondolataimat annyira,hogy ne pont ő rajta járjon az eszem. Hogy csapongtam egy kicsit? Talán mert kezdett beütni a bor. Különben is, álló farokkal lehet-e másra gondolni, mint arra ,hogy épp hol melegíteném meg a husángot? Hát nem igazán! Erről ő tehetett, és csak lapátolta a szenet a tűzre, élvezte, csak egyszer nyaljon vissza a fagyi! Fene a fura ízlésembe, de nem érdekelt,a barátok szoktak egymás kedvében járni,és azt hiszem, hogy ő erre célzott a host csajokkal, hogy küldene nekem. Akkor miért ne éljek a lehetőséggel. Viszketett a tenyerem komolyan, nem éreztem még ilyet, hogy ha hozzá érnék, vagy leteperném akkor annyi lenne az ismertségünknek. De kit kérdezném meg arról,hogy mi ez? Senkit. Anyám nem áll szóba velem, apámat hagyjuk. A nagyapám… biztos segítene, de nem akartam ezzel zavarni, se a nagymamámat, Pierre? Ő kiröhögne és azt mondaná, hogy hülye vagyok ha nem élnék a helyzettel beszél ő zöldeket, komolyan! Azzal a díjlovagló csajával,komolyan! Most pedig itt álltunk egymással szemben és figyeltem,hogy megoldódott a ruha anyaga még ha csak egy kicsit is. Az ördögszekerek hiányoztak már csak, mint egy vad nyugati filmben, és a főhős épp tűzpárbajra készül az ellenfelével. Hát, mi is épp ezt csináltuk, bevállalós csaj, rendben, ezzel nincs bajom. De nem vette bele az alkuba, hogy mi lesz akkor ,ha lekerül róla minden ruha. Alig vártam a végét a mókának! Akkor,nézzünk egy kutyát egy nagy dán dogot, feketét,vágott fülűt, még a hasa is teljesen fekete. De mielőtt váltottam volna, elsétáltam Merinda mellett, szorosan mellette, de vigyázva, hogy ne érjek hozzá. Esküszöm még ma rácsapok a fenekére! Ahogy elhaladtomban visszafordultam és szemügyre vettem a formás hátsóját. Kinyitottam az újabb boros üveget, és meghúztam. Meg sem lepődtem amikor az olajos nedű lesiklott a torkomon, valóságos ízlelőbimbó orgazmusom volt. Ez kellett nekem. Majdnem, mert igazából a bőrnaciban megbújó nőiesség után fájt a fogam. Az övére, konkrétan. Magamhoz vettem a boros üvegemet és elfoglaltam a helyemet a fényképező gép mögött, volt itt egy passzentos szék, de igazából, a helyiség egyik fele tele volt mindenféle kényelmesnek tűnő ülő, vagy fekvő alkalmatossággal. Így még mielőtt igazán helyet foglaltam volna, fogtam magamat és oda húztam egy napágyat, ami szintén ilyen fehér lepedővel vagy mivel volt letakarva, helyet foglaltam ezen, hátra dőltem, és elégedetten sóhajtottam. - Ami pedig a fogadásodat illeti, kösd fel a bugyid, mert nálamnál önmegtartóztatóbb emberrel még nem találkoztál. - a mondat végén felröhögtem, nem pont az önmértékletességemről voltam híres, de a cél szentesíti az eszközt. Ha a végén megkapom amit szeretnék, számít az, hogy hogyan jutunk oda? - Miről szeretnél beszélgetni? Te mindent tudsz rólam szinte, csak én nem rólad. Mert ha rólad volt szó, mindig elkezdtél terelni, és a tej imádatodról kezdtél írni,vagy bele kevertél inkább a szex témába, hogy aztán én vegyem át az irányítást. Vagy a fura kocka nyelven kezdtél el valamit magyarázni, terrabájtokról, meg vinyókról… - végigpillantottam rajta , és megráztam a fejemet. - Mocskos fantáziád van, ami azt illeti, és extrém, tetszik. Kipróbálnám veled a csillárpózt, de nem ez a lényeg. - miközben a napágyon feküdtem meztelenül, őt figyeltem, - Annyi híresség van, miért én? Miért én lettem az áldozatod? Ezekre sem válaszoltál sosem. Mi célod van velem? - igen sajnos a mai világban már hátsó szándékkal kell gondolkodni, túlkombináltan, holott mi van ha egészen egyszerűen annyi a magyarázat, hogy csak szeretett volna megismerni? Tényleg, igazán? Ami miatt kicsit különös érzés kúszott a mellkasomba, izgalom? Félelem? Remény? Nem is tudom. Meglátjuk mi sül ki az éjszakából, tényleg. Előbb beszélgetni akartam, csak utána váltani. Megpróbálni has simogatást kicsikarni belőle. Ha beállt a kamera mögé beletúrtam a hajamba, majdnem úgy mint régen, amikor hosszú volt még, nem tudom miért, de ez a mozdulat még így rövid hajjal is belém rögzült, és kicsit pózoltam neki amikor épp nem beszéltem.
Nem könnyű engem zavarba hozni, de még ha sikerül is, akkor ott tartani sem olyan könnyű, neki mégis sikerült, és nem tudom még, hogy ezért haragudjak rá, vagy megcsókoljam a helyes kis buksiját. Naná, hogy nem fogok vele ágyba bújni, de ha már itt mászkál nekem anyaszült meztelenül jóhogy meg fogom bámulni, és jóhogy megjegyzést fogok teni arra amit éppen itt lóbálgat az orrom előtt. Nehogymár szívbajos legyek, sosem voltam az, nem most fogom elkezdeni. - Az, hogy mit kapnék sikítva és hova, jajj maradj már magadnak! Nem emlékszel arra az estére, amikor egy komplett cirkusztársulat kubai táncoslányait vitted fel magadhoz és erről az épületes éjszakáról majdnem a live stream keretén belül voltál kedves engem tájékoztatni? Apám, olyan részeg voltál, hogy a szúnyog is a detoxban kötött volna ki amelyik a véredből iszik- na itt volt a pillanat, hogy prüszkölve röhögtem, és megint alaposan végigmustráltam. Tényleg jól néz ki, mármint ruha nélkül is, nem kell ezt szépíteni, és hát ezt akkor este is megállapítottam a webcamon keresztül. Na de látni valamit face to face vagy a kamera túloldaláról, azért nagyon nem mindegy. Példának okáért ő itt előttem perpillanat nem volt pixeles olyan nagyon. Nagy korty a tejből, ha erre ráiszom majd a bort – márpedig rá fogom- akkor lesz abból csak igazán valódi hazafutás, mármint a mellékhelyiségig. Szép lesz Merinda, már előre gratulálhatsz magadnak. Azért picit elkettyenek, hogy nem enged a hátára ülni, pedig szívesen kipróbáltam volna. Azért ne mondja nekem, hogy minden nap hozzám hasonló kis vörösek ugrabugrálnak a hátán ilyen tigrincs alakban. - Jóóóóó akkor tigris, amúgy nem mindegy? Macska, macska. Csak te egy picit nagyobb voltál és nagyobb fülekkel, meg nagyobb bundával, meg nagyobb farokkal. Mindkettővel. Mondjuk ez így sem rossz, mármint ebben az állapotában.- pofátlanság valakinek az igencsak begerjedt hímtagját mustrálni miközben valójában nem akarunk tőle semmit? Azt hiszem normál esetben igencsak az lenne, de Ollie már megszokhatta tőlem, hogy ez nálam nagyjából ugyanezt jelenti esetében, mintha egy tál cseresznyét nézegetnék, amit történetesen az ágyéka előtt tart. Persze nem vagyok én sem fából, de azért nekem az ilyesmihez több kell. Úgy értem, hogy érzelmek meg ilyen hülyeségek, nem fogok csak azért lefeküdni vele mert éppen begerjeszt ahogyan mozog. Mert amúgy de. És azért azt sem felejtem el neki, azt a cirkuszos estét, amikor éppen azt ecsetelte már nehezen forgó nyelvekkel, hogy az egyik táncos lány annyira hajlékony, hogy a szivart hason fekve tette a saját szájába, a saját lábával. Azannya az tényleg gumiból lehetett, és amikor a csodálkozásomnak hangot adtam Éron egyszerűen csak nyerített a röhögéstől, majd mondott valami hótmocskosul hangzót franciául, végül közölte, hogy most megy és ad valami másfajta szivart a kisasszonynak, valódi, hamisítatlan gall darabot. Ezhülye, komolyan! És élőben még inkább az, ami nekem alapjáraton amúgy piszkosul bejön, és arra az elhatározásra jutok, hogy nem tudok haragudni erre a kanos francia bolondra. Valószínű egyébként a hírességekre jellemző pörgés, éppúgy a életéhez tartozik, mint az enyémhez az, hogy néha hajnalokig képes vagyok egy kód felett ülni, és bámulni ki a fejemből a sötét, vibráló monitorra. - Hát figyu, a berúgást és a lefekvést megejthetjük egyszerre. Te már nem állsz tőle messze, és ha megdézsmáljuk Vinnie értékes italkészletét, egyrészt, egy fél napos kioktatást kell majd arról hallgatnom, hogy mennyire de csúúúúúúnya rosz kislány voltam, hogy ilyesmit csináltam. Másrészt pedig beállsz tőle rendesen. Méghogy bírod az italt, bírnád ha ettél volna valami normális kaját előtte, és nem valami szar gall ótvárságot tömtél volna a búrádba. Ne! Ne tiltakozz, néha látom, hogy piásan miket nyomsz az arcodba..hogy lehet azt megenni. Kagylót, bazmeg! És úgy szívod, hogy az embernek még öt nap múlva is erotikus álmai lesznek tőle. A lefekvés is mehet, ha hajlandó vagy a plüsseimmel megosztani az ágyamat. De semmi tapi. Csak szunya. Fog fel ezt úgy mint egy kihívást, okés? Próbálj meg egy pillanatig úgy gondolni rám mint egy...tál káposzta. Frissen mosott, ropogós káposzta! Na jó, felejtsük el! Ha így riszálsz előttem csupaszon, bepörögve esélytelen, hogy a káposztára gondolj. Bár gyanítom te még zöldségként is meg akarnál döngetni. Tiszta bolond vagy, de hótkomolyan!- nevettem el magam, amikor aztán azt is felveti, hova is ülhetnék én rajta. Na perszeeeeee. Ne már, okés, hogy a virtuális világban elég meredeken belementünk dolgokba, de jóban lettünk, és még akkor is imádom a hangját, amikor félrészegen csupaszon mászkál itt nekem a műteremben és fényképezget. Ne, ezt nagyon nem kéne. Olyan antifotogén arcot mint az enyém keveset hordott a hátán a föld, nem szerettem ha a búrámról kattintgatnak mindenféle felvételeket, de mivel ez volt az első találkozásunk, úgy voltam vele, hogy hagy játsszon a gyerek, több ilyen alkalom úgysem lesz, szóval csak röhögtem és vágtam a mindenféle hülye fejeket neki. - Itt szoktak lenni host csajok, de gondolom nem mondok vele újdonságot, hogy nekik is van alvós idejük. Nem mellesleg, ha bármelyikhez is hozzáérnél a Papper engedélye nélkül, fél másodperc alatt harapná át a torkodat. Ezek a csajok itt tabuk érted? Legalábbis addig amíg nem pengetsz értük eleget. De ha elmondod az igényeidet, hogy éppen mihez van gusztusod ha innen visszamész a szállodába akkor kérethetek neked párat. Vagy holnapra, vagy amikorra szeretnéd. Addig meg fogd vissza a tapenolhatnékodat, csak kibírod nem? Vagy öltözzek át én is? Gyanítom itt még inkább olyan ruhákat találnék, amikhez a sajátom perpillanat, egy konzervatív tehenészlány gúnya...tudod olyan fejőnős.- imitáltam azt a mozdulatot, amivel a teheneket szokták megfejni, és szerintem ezzel még inkább kicsapom nála a biztosítékot, de ha már eddig játszottuk ezt a perverz kis játékot, amit amúgy a virtuális térben is szoktunk, akkor tegyünk még rá pár lapáttal nem? Szóval vigyorogtam rendületlen, ezen mondatom után pedig még inkább. Amúgy az egészben az volt a legjobb, hogy ne éreztem feszélyezve magam a társaságában még akkor sem ha egy híresség volt, még akkor sem ha amúgy én meg az egyik olyan emberke, aki nagyon odavolt a hangjáért, meg egyáltalán a színpadi jelenlétéért. Ahogyan énekelt, ahogyan mozgott, és ezt most nekem élőben. Hűbasszus, azért lehet ezt a dolgot nagyon is élvezni, és azt hiszem már ezért megérte, hogy belementem a taliba. Finom illatom van? Megrántottam a vállam. - Random csaj vagyok. Tudod hogy vásárolok parfümöt?- hagytam, hogy közel rántson magához és a fejemet egy kicsit hátravetettem, a hajam csiklandozta az arcát. Szegény, sajnáltam, és én még szemét módon visszaélek a helyzetével. De ácsi, nem én akartam ezt az egészet így. Tudtam, hogy ilyen, ő az aki zsákbamacskát kapott, mert ő viszont nem tudta rólam, hogy csaj vagyok. Na és? Ha már így van rögtön rám kell moccanni? Naná! Önző dolog, de ha faszi lennék én is meg akarnám dugni magam. Mekkora egó vagyok, hogy nem szakad rám a plafon! - Szóval...khm...izé...bemegyek és mondom az eladó nőnek, hogy azt kérem! És a polcon mutatok a női parfümök irányába, csak úgy valahova, vágod. Lövésem sincs mit akarok venni, azért van az eladó, hogy segítsen nem? Szóval, rámutatok a polcra, és akkor a kiszolgáló csaj...khm...auccs!- felszisszentem, mert ahogyan megpörgetett majdnem sikeresen ráléptem a lábára, az utolsó pillanatban fogtam vissza a mozdulatot. - ...szóval az eladó csaj leemeli az egyik üveget, és megkérdezi, hogy ezt? Mondom miért mi a neve? Erre ő leolvassa és megmondja, én meg rávágom, hogy naná, süti, ezt kérem! És meg is vettem a parfümöt. Szóval ha bejön ez az illat, akkor azt hiszem a legjobb módon vásárolgatom az illatszereimet. Igaz volt már olyan, hogy másikat kellett vennem, mert olyan szaga volt a cuccnak, mint valami rohadt fertőtlenítőnek.- na jó, téma ejtve, megyünk piafelkutatóba. Csak kuncogok mint valami kis hörcsög, amikor Vinnie készletét dícséri. Valóban nagy gourmand volt az öregem italok tekintetében, és k@rva finnyás is ami azt illeti, szerette maga kiválasztani, maga kikeverni és maga felszolgálni magának. Meg néha nekem is. Életemben nem ittam még olyan finom és selymesen kortyolható whiskeyt mint nála, pedig én alapból nem is szeretem. - Hát azzal már mindenképp kárpótolod, hogy nem dugsz meg!- nevettem el magam, miközben hagytam, hogy az egyik minőségi borból négy üveget magával vigyen, és a biztonság kedvéért én is felnyaláboltam egyet, az ötödiket, amely a polc hátsó felén díszelgett. Istenkém, mit fogok ezért kapni! Követtem visszafelé a megbolondult Oliviert, akinek a járása már most erősebb kilengést mutatott mint egy dilettáló toronyház. No nem baj, majd a végén kap egy jóéjt puszit, betakargatom, és még az alvós macija is leszek, ha akarja, csak nyugodjon le végre. Addig meg élvezem amit művel, mert istenazatyám élveztem. Megnevettetett de úgy igazán, és azért ne legyek már álszerény, élveztem a figyelmet is amit felém fordított, pusztán azért a tényért, hogy kiderült számára végre, hogy egy nő lapul meg a kis hekkere mögött. Megint átváltozott és ezúttal állati alakban próbált a közelembe férkőzni. Amikor hozzám dörgölőzött, első másodpercben kirázott a hideg aztán nevetve fenyegettem meg. - Nana, azt hiszed ha így tapizol, meg nyalakodsz akkor már mindent szabad? Továbbra sem szeretem a macskákat, vágod? Kutya...dalmata vagy hogy is hívják azt az édes kutyát amelyik olyan bárgyún tud az emberre nézni...basset hound, vagy golden retriver vagy bánomisén! - hempergőzött itt nekem, meg a hasát is mutatta, hogy vakargassam meg. Áááá ezt nem hiszem el, mert már nyúltam is oda, hogy azt a rózsaszín pocakot megvakargassam! Kikészít ez a pasi de komolyan. Most mit mondjak? Ha ezt beállva csinálom akkor még elfogadható magyarázatom lenne arra miért csináltam, de így? Így lazán vakarászgatom egy felnőtt pasi pocakját ami egyébként perpill k@rvára tetszik? - Na jó, ezt már nekem sem lehet szimplán tejjel elviselni!- jelentettem ki határozottan, majd a pulthoz sétáltam és lebütyköltem az általam hozott palack tetejét, és úgy ahogyan Érontól láttam belekortyoltam az üvegbe. Aztán megint, és megint, és nagyjából ötször ittam nagy kortyokat, az üveg mögül a kék szemeimet rajta tartva. Szóval adott itt ez a férfi akinek bitang jó hangja van, imádok rá melózni, meghekkeltem a rendszerét, belemásztam a magánéletébe, jóba lettünk, hagytam, hogy megismerjen, itt vagyunk az éjszaka közepén a fogadott apám stúdiójába, szlopáljuk a drága borait, játszótérnek használjuk a drága masinákkal telepakolt műtermét, és a franciáról kiderül, hogy állati alakot képes felvenni, amin én csak egy kicsit akadok ki? Szóval így összefoglalva a helyzetet, egy kicsit sem egyszerű vagy éppen hétköznapi, és azt hiszem a teljes process lefutáshoz én sem maradhatok józan, mert most már olyan dolgok következni, amihez a tej kevés, még az epres is. Koppant a boros palack az asztalon. És én a nyakamban meglazítottam a felsőm masniját, Elvetemült ötletem támadt, de ő hozta ki belőlem, meg aztán áldozzunk dionnüszosz oltárán, ő akarta. - Na ide figyelj kiscica, minden megkezdett 5 percért, amit emberi alakban vagy állatiban meg tudsz állni, hogy ne érj hozzám, egy-egy ruhadarabtól válok meg, és én akkor inni fogok. Annyi kortyot ahány percnél tartunk összesítésben. Közben nehezedik a feladat, beszélgetünk, szórakozunk, de nincs egyetlen érintés sem. Ha benne vagy, akkor elindul az óra, és a masni másik fele is megoldódik a nyakamban. Hm?- vontam fel a szemöldököm veszettül vigyorogva. Tudtam, hogy a játék nagyon veszélyes, és eddig egyszer sikerült végigjátszani valakivel, kíváncsi voltam, hogy Éronnal meddig lehet elmenni. Az eddigi kalandjait ismerve nagyon kitartó, remélem most sem okoz nekem csalódást.
Tiszta szívből, jólesőn kacagtam fel, jól esett, hogy nem rohant egyből az ajtóhoz és nem kezdett el hisztizni, már megérte nem tartogatni a sokadik alkalomra, lehet, hogy esetünkben nem is lesz sokadik alkalom, megmaradunk chates barátságnak, és időnként ide ruccanok, ha épp könnyesre akarom röhögni magamat a cuki pofiján. A telefonomért nyúlok, és lövök róla pár képet, tud majdnem olyan jót, mint a felállított profi gép, de nekem ide kell, azonnal, hogy emlékezzek erre a pillanatra. Négy öt sorozatot csinálok, az arcom hörcsög mód fel van fújva a visszafojtott nevetéstől, de a testem így is rázkódik tőle. A bunkó megjegyzésen is vigyorgok, még mindig jobb ez a lereagálás mint a fejvesztett sikításos rohanásos ordítás, mintha nyúznák, pedig egy újjal sem értem hozzá. A beszéde közben is elkattintok pár fotót, miközben a másik kezemmel a bort szorongatom és azt iszom. Annyira aranyos ahogy zavarban van és fél percenként kapja a tökömre a pillantását, hogy mindjárt megzabálom, tudom nem eszek embert, és nem is olyan értelemben zabálnám meg, csak megharapdálnám minden apró kis gödröcskéjét, a nyakát, a derekának a vonalát, a fenék v vonalát, nincs ezen a csajon olyan testrész amit ne szeretnék valahogy megkóstolni. - Sikítva kapnád a kezed a szemed elé, ha látnád bevetés közben. - nevettem fel jókedvűen, jó lesz ez, nagyon reméltem. Hunyorogva mosolyogtam le rá. - Szeretnéd megnézni újra, de ezúttal csak a kiscsávót? - röhögtem el magamat hitetlenkedve és a fejemet is megráztam, hátra simítottam az arcából pár tincset, majd megvakartam a köldököm alatti részt, és nyugodtan ácsorogtam tovább, miközben őt figyeltem. - Tigris, Rouge Chaton, tigris, és nem ahhoz hogy rám ülj váltott alakban, vagy sokat kell igyak, vagy egyszer le kell hogy feküdjünk, valamit valamiért . - villantottam meg a szemöldökömet. - De a sokat emlegetett nyúlánkra hamarabb fogom megengedni, hogy rá ülj - kacsintottam, a mosolyom beállt, nem lehetett levakarni magamról a jókedvet, jó volt mert nem non stop szexről szólt az egész, nem volt bajom ezzel, de a doki szerint így próbálom levezetni a gyerekkori frusztrációmat, amikor semmibe vettek a szüleim. Igaza van, nem kellett ehhez diagnózis, csak anyám akaratoskodott egyszer, két alkalomra mentem el, megbeszéltük, hogy a harmadikra ő jön, orgiázni, tudjuk mi a problémám, egészséges, nem ártok vele senkinek sem, a családi problémát pedig nem én , hanem a szüleim gerjesztették, ha bele gebedek sem fogom tudni megváltoztatni az egészet, nem is akartam. A Borász örököse voltam, ennél nagyobbat és hatalmasabbat álmodni sem lehet. Mindemellett, azt csinálom amit szeretek, ha pedig beleuntam az éneklésbe, akkor majd borászkodni fogok, pezsgőt fogok készíteni, vagy franci borokat, majd ami jön, és amihez kedvem lesz. Ha ezt elmesélem Pierrnek, hogy el lett nevezve öcsinek is meg nyúlánknak is, szakadni fog a röhögéstől, és mindent megbocsát ennek a csajnak. Arra leszek kíváncsi, hogy mit fog hozzá szólni, hogy a hekker akit pasinak nézett, az csaj, és olyan segge van! De olyan! - Egyébként bármivé szívesen átváltozok, nem korlátozódik ez a nagy cicusra, csak ezt szeretem jobban, ezt az alakot, mellesleg igen, elég hajlékony is vagyok, hisz emlékszel, igyekeztem kipróbálni a kamaszútra minden pózát... - magyaráztam nyugodtan Merindának, szép neve van, egyedi és különleges, ő az első lány akivel találkoztam, és nem tucat neve van, jó-jó azt az élet halál szerelmet az olasz lánnyal nem árt megemlíteni, neki is szép neve volt, de felejtsd már el! Igen, bánom mert jók lehettünk volna együtt. Mindegy, nem fogok a múlton keseregni, pláne nem most,ha itt vagyok ezzel a lánnyal egy stúdióban és azt figyelem, hogy milyen cuki amikor zavarban van, esküszöm szerintem akkora a szája meg az arca, hogy ritkán lehet őt zavarba hozni bármivel is, így ennek örülök, hogy nekem viszont sikerült. Ráadásul, ki próbálnám vele azt a megmaradt néhány pózt amit még nem volt alkalmam kipróbálni, vagy a kis játszószobám rejtelmeibe avatnám bele, nem az xboxos, hanem a másik fajta. Egyelőre a mérleg afelé billent, hogy lehet, hogy mégis kéne vennem magamnak itt egy házat. Hogy többet találkozzak ezzel a lánnyal, mindegy, minden elválik holnapra, hogy hova lyukadunk ki. Újabbat kortyoltam a boros üvegből, megráztam és bár éreztem a súlyából is hogy van benne még, de nem akartam idő előtt kifogyni a munícióból. - Van még bora ennek a Vinnienek? - nem szerettem egyhelyben ücsörögni sem, pörögtem, folyamatosan pörögtem, csak akkor pihentem, ha aludtam, vagy épp pihenni akartam, egy-egy fellépés után, vagy előtt. Mi lesz itt két nap múlva, ha szétcsapatom magamat most? Volt már úgy hogy lábra sem bírtam állni a fellépés napján, de Pierre ötlete volt, hogy szerezzünk vámpír vért, és néhány cseppje úgy kijózanított, mint előtte még addig semmi. Az volt ám az előadás akkor. De törődtem is vele, hogy mi lesz két nap múlva nem? Körbe néztem a helyiségben és megtaláltam a hifi rendszert is, lehetett rá rakni telefont is, szuper! Bekerestem a lejátszási listámat, majd benyomtam a play gombot. - Nincsenek host csajok? Komolyan ha hozzád nem lehet hozzád érni, őket legalább tapizhatnám…- panaszkodtam lebiggyesztett ajakkal, majd úgy ahogy voltam elkezdtem táncolni, egy vállrándítás kíséretében, meztelenül. Hogy mi tartott vissza attól, hogy hívjam Pierre-t hogy küldje a csajokat? Az, hogy úgy éreztem, hogy ez, csak kettőnk bulija, hogy ez csak kettőnkről szól. Ráadásul ki fogok készülni, egy jó csajjal vagyok összezárva és meg sem húzhatom. Így inkább meghúztam a borom, egy üveg kész, oda riszáltam a pulthoz és leraktam rá az üres üveget. Kellett az utánpótlás, mert komolyan kezdtem kikészülni, a hajam a váltástól volt kócos, és most már attól, hogy többször átsimítottam rajta, s szana szét állt. Tök frankó, hogy előre csomagolt szendvicset is találtam, a hűtőben, de nem kaja kellett nekem, hanem pia, mert kezdtem kiakadni, a pucérság egyet jelentett nekem azzal, hogy váltok, vagy szexelek, vagy alszom az ágyamban meztelenül. De tényleg, ha van itt egy nő, akihez nem érhetek hozzá, felettébb bosszantó. Igen, a szex körül forog minden, nem tehetek róla, kezdődő kanosságomat pedig csak piálással tudtam más mederbe terelni. - Arra láttam egy irodát, tuti ott dugdossa a piáit a fazon! - beleszimatoltam a levegőbe, most először nem fogtam vissza magamat, s végül azt vettem észre hogy ott szimatolok Merinda közelében. - Ma Cher! Őrült finom illatod van! - ragadtam meg a kezét és elkezdtem táncolni vele a háttérben szóló zenére, a távolságot csak azért tartottam csípőben, mert kedvem lett volna magamhoz rántani, az ágyékomhoz és a zene ütemére mozgatni a derekát, rituális előjáték lenne a javából! Feldoromboltam halkan és tovább penderítettem, felé kaptam a fogammal a levegőben és hagytam, hogy előttem szambázzon ki a fehér szobából. - Arra, érzem a pia szagot és apám! Ez a fazon mű gyűjtő! Gran Pére-nek vannak otthon ilyen piái, konyak, whiskey, bor! Bor! Ez az! - letérdeltem a boros hűtő elé, szép rendbe voltak bepakolva az üvegek, hármat ki is kaptam, csakis vörösek, és egy édes negyedik. Mind-mind jó évjárat- Majd kárpótolom az ürgét, de ha nem dughatlak meg, akkor inkább leiszom magamat! - megfogtam a négy üveget és vissza kacsáztam Merindával a stúdióba és csapra vertem a következő üvegemet, nem még nem álltam be, majd a harmadik üveg környékére lesz jó kedvem és fogok annyit pofázni, hogy talán még ezt a lányt is überelem szövegelés tekintetében. Kinyitottam az üveget és bele kortyoltam, majd elsétáltam Merinda mellől, ismét nyúlni, nyújtózni kezdtem, majd átváltoztam rövidesen a nagy macska alakomba, az albínó tigrisébe, pofátlan dög leszek, de még mennyire! Nem volt itt egyébként semmi csillogás, csak a csontok ropogását lehetett hallani valamelyest, ahogy azok is nyúlnak, és a helyükre kattannak, a mozdulat végén egy nyújtózó cica állt Merinda előtt. Hatalmas pofámat pedig bedugtam a vörös hasához és hozzá dörgölőztem, majd arrébb böködtem, hogy körbe tudjam járni, mennyivel jobb lenne, ha nem érezném rajta a ruháit és a csupasz bőréhez simulhatnék hozzá! Utáltam a ruhákat ebből a szempontból. Ásítottam, unatkoztam egy kicsit, nem tehettem róla. Odatereltem az állvány mögötti térre, a feneke mögött állva kitátottam a számat, határozottan bele férne a jelenlegi alakomba a hátsója, de nem csuktam be a számat, amolyan nevetés szerű hangot hallattam, már amennyire ez a macskáknál lehetséges, és gyorsan eliszkoltam Merinda mellől. Lefeküdtem tőle nem messze, a farkam, nem az amelyiket volt olyan kedves és kivesézett ma cher, az amelyik ebben az alakban egyébként is jár, játékosan tekergőzött jobbra, balra , s halkan doromboltam. Nem hittem, hogy játszani kezdene velem, de legalább így hadd vezessem le a feszültségemet! Mindent összevetve ha minden kötél szakadt bevetettem azt is, hogy elvágódom az oldalamra és a hasamat kínálom neki simogatásra. Felé nyújtózkodtam , a körmeim vissza voltak húzva így érintettem meg a cipőjét, majd a hátamra fordultam és a hasamat mutattam neki, a hófehér kőnek vagy bárminek dörgöltem a fejemet, s fejjel lefelé pislogtam fel rouge chatonra.
Na hát szeretem én a jó bulit a remek társaságot és a meglepetéseket, azokat különösen, persze az olyanokat amiknek félig szenvedő alanya vagyok, na azt nem díjaztam annyira. Viszont ha cserébe elkápráztattak de úgy, hogy a szemem is felakadt na édesöregem akkor aztán engem úgy kenyérre lehetett kenni, mint a napon olvasztott vajat. Ez a francia pedig az első pillanattól viszketővé tette a tenyeremet, hogy bemossak neki egy tisztességeset a tapi miatt, de eljön még az én időm, hogy stílusosan bosszút álljak rajta, amit a tejes akcióval meg is tettem, és bevallom töredelmesen, hogy piszok jól szórakoztam, legszívesebben a barackosat is utána küldtem volna, hogy teljes legyen az ízorgia, ami az ágyékát elönti. Észrevettem a hatást, na hallod, ha ilyen ruhát veszek fel, akkor ne csodálkozzak, hogy ilyen hatást váltok ki, de ez még akkor sem jogosítja őt fel arra, hogy a kezeivel végiggyalogoljon rajtam így első találkozásra. Híres volt, imádtam ahogyan a színpadon mozgott, megvesztem a csípőriszálásáért, azért a bugyiolvasztó mosolyáért, igen ez tény, de ez nem jelentette azt, hogy azért dumálok vele minden este, hogy megdugjon. Ó nem, én nem leszek kóbor numera egy amúgy veszedelmesen szexi francia ágyában. Elsőre legalábbis. Nálam ennek is megvolt a módja, és paráztam na. Eddig nem sok faszi fordult meg az ágyamban, nem voltam egy nagy lepedőgyűrögető, bár szenvedélyes ez tény. Nem is szerettem volna megjátszani magam, hogy jujj én aztán biztosan nem....meg még a nemesebb végét is csak eltartott kisujjal fogom meg vágod, de azért megvoltak a saját szabályaim, és szerettem ha előtte kijátszom magam. Hogy aztán mit kapok a franciától ezért a játszadozásért, na azt álmomban nem gondoltam volna. Számítottam én mindenre, de komolyan, ám amit végül kaptam minden képzeletemet felülmúlta. De nem akarok ennyire előrerohanni, mert inkább most még azon vigyorgom, hogy sikeresen megleptem és le is hűtöttem őt egyszerre azt illetően, hogy itten most lamúrtuzsúr lesz vagy valami hasonló, mert nem ezért törtem fel a rendszert és nem ezért cibáltam őt ide az éjszaka közepén. Mióta Vinnie megtanított használni ezeket a ketyeréket a bolondjuk lettem, és imádtam fényképezni, de úgy általában mindent, és most is erre készültem, a saját Olivier albumomat elkészíteni díszcsomagolásban minden szarral. Mit nekem a backstage, mit nekem a szimpla aláírás, nekem kellenek ezek a képek, és kell az, hogy a lehető legextrémebbek legyenek. Szóval arra gondoltam, hogy jah, levetkőzik nekem meg minden én meg majd fényképezgetek, vágod, és lesz egy saját kis cuccosom cserébe azért, hogy többé nem macerálom a rendszerét, és nem kergetem a halálba Pierre-t. Jófej volt az ürge, azt leszámítva, hogy nagyjából hetvenszer akart kiherélni, ez még egy komplett katonai őrezred esetében is szép teljesítmény lenne, leszámítva azt az apróságot, hogy továbbra sem szándékoztam golyókat növeszteni, még az ő kedvéért sem, szóval másfajta bosszút kell kitalálnia velem szemben. Na szóval a kis akcióm után nem sokáig sikerült visszafognom a röhögésemet, amivel azt értem el, hogy ha eddig kezdve Sean felbukkanásával, folytatva a paradicsomos akcióval, betörve egy ügynökségre...szóval mindezen ínyencségek tetejére ezzel is felraktam a tejszínhabot a tortára, ő pedig azt hiszem gondoskodni fog a koktélcseresznyéről, mert ez volt az arcára írva, ahogyan elkapta a derekamat. Szentségesegek ki fog nyírni, az már tuti, vagy én nem is tudom mit fog velem csinálni, bánjaatököm egyzser élünk, én legalább is biztosan, akkor már murdeljek meg stílusosan. Szóval lepergett előttem életem rövidített verziója fél másodpercben, de persze a röhögést továbbra sem tudtam abbahagyni. Azt hiszem a saját temetésemen is úgy kell majd hat embernek lecsukni a koporsót amiben a hullám rázkódik majd a röhögéstől nyelvet öltve mindenkire, hogy háhá jól átkúrtalak titeket, mert élek, nagyon is élek. Hú, kezdett beütni az estét megalapozó tequila, amire ráittam még a bárban jópárat. Azért is voltam ilyen merész és éppen ezért ért váratlanul ami ezután következett. A legtöbb faszi méltatlankodik, de nem ám úgy ahogyan ő, komolyan mondom volt stílusa, azt el kell ismernem. Főleg, hogy szembe szállt velem, de úgy, hogy eskü én elképzeltem, hogy miképpen is fenekelne el azzal a tollboával. Hihi, a vigyorgásom egyre jobban szélesedett láthatóan azt hittem, hogy nyert ügyem van. Nem fog úgy ugrálni ahogyan én fütyülök lárifári, hát ott voltunk ahol én akartam, hogy legyünk nem? És még azt is kerül talán elérni nála, hogy le fog nekem vetkőzni. Nem, ebben azért nem bíztam. Tudtam, hogy szemérmetlen, hogy néhány orgiáját olyan szemléletesen írta le nekem, hogy még a tejemet is úgy szlopáltam amikor mesélte, mintha bizony az valami egészen más cucc lenne. Szóval tudtam ezt róla, mégis bepróbálkoztam, és a végeredmény ugyebár nem kellett volna, hogy meglepjen mégis meglepett. Mókát akartam naná, hogy azt, úgyhogy bólogattam is majd leesett a fejem, és vigyorogva csusszantam fel a bárszékre amikor végül elengedett, hogy na most aztán kénytelen lesz megválni a nadrágjától ha tetszik neki ha nem, Nekem tetszett. Ha ezt elmesélem a cimbiknek, hogy Olivier itt vetkőzött Papper műtermében gatyára nekem bakker....na és itt jön az első tökéletes kiakadás, mert ahogyan nekikezdett, fél másodperc alatt testnedvet izzadtam. Figyelek én hogyne figyelnék, kedvesed is leszek akármi, csak dobd már le azt az istenverte nadrágot! És a második kör után, amikor már csak nyeldestem vissza a számba szökő nyálat, akkor végre lekerült róla a nadrág.... Nebassz, dobom el az agyam maradékát! Ezt eddig nem mondta, szóval itt jött az első meglepi. Egy rohadt alsót sem viselt a nadrág alatt. Se boxert se olyan izét...olyan madarat...fecskét vagymi...se tangát se semmit vágod? Persze ha én is összetapenoltam volna a formás seggét megéreztem volna, és itt kólintottam magam fejbe, hogy ezt miért nem csináltam, mármint, hogy én miért nem viszonoztam a fenéktapit neki? Na jóvan, jöhet gondolatban egy tockos az elszalasztott lehetőségért. És fel voltam arra készülve, hogy na most lerohan, meg is nyaltam a szám szélét, felkészülve arra, hogy max egy olyan csókot engedek mint a Grillben, de azt aztán minimum olyan átéléssel, mert az valami bitang jó volt, helyette amit kaptam?! Egy...macskaaaaaaa?! Elképedve ráztam meg a fejem mint aki nem jól lát, amikor azt láttam amit....miafacom ez? Megnyúlt végtagok, szőrösödő hát és egy hatalmas nagymacska kezdett körülöttem szambázni. Nem futottam én sehova dehogyfutottam bazmeg oda voltam cövekelve a bárszékhez ezredszer is nyalogatva a számat, mert lövésem sem volt, hogy ez most valami érzéki csalódás vagy miatököm? Drogot adott nekem és haluzom, mint két éve amikor cseresznyét szedtem a cimborám gyümölcs mintás tapétájáról, és még méltatlankodtam is, hogy leesett velem a létra? Nem élek szerekkel, és kifejezetten rühellem ha valaki átkúrja az agyam és bead nekem valamit. Na biztos Papper titkárnője, a bögyike mérgezte meg a tejemet, csak ez lehet a magyarázat semmi más, különben miért haluznék egy kibaszott nagy hópárducot Papper műtermébe, amelyik most odariszál hozzám. Rühellem a macskákat, mindent összeszőröznek, de ez itt, a szürke szemeivel...na jó ez most lesokkolt de tutira. Ez nem érzéki csalódás, ez itt az én körülrajongott sztárom szőrösen, és érdes nyelvecskével, óóóóó mire elehet képes az a nyelvecske? Okés Merinda higgadj le, szedd össze magad! Gondolatban a fejemben egy buzinagy tenyér akkorát csattant az arcomon, hogy másodpercek alatt kijózanodtam, aztán már csak azt vettem észre, hogy a francia, csak úgy lazán csupaszon ahogyan volt kezdett visszametamorfizálni...bakker ezmilyen hülye szó...szóval viszsaváltozni nekem, és mintha az előzőekben nem nagymacskaként mászkált volna körülöttem emberi alakban perdült elém. Hanyadik akadály? Öregem az előző másodpercekben az összes szaros akadályt ledöntötted, kis híjján engem is levettél a lábamról...majdnem ezt böktem volna ki, feltéve ha nem némultam volna meg. Én megnémulni? Na jó, ez némi túlzás, de azért kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam ezt az egészet és kellően hatásosan tudjak rá reagálni. Megköszörültem a torkom és hitetlenkedve ráztam meg a fejem. – Tudod Éron, van az a faszi amelyik belibeg egy szórakozó helyre ledönti a lábáról az összes csajt, de aki miatt odament az állva marad, mert rá nincs hatással, vágod. Na itt most ugyanez a helyzet azzal a különbséggel, hogy te lazán fogtad magad és kirúgtad alólam a lábam. Hátezmiamegveszekedettistenharagja volt? Nem eszel embert? Dejó boldog vagyok!- húztam el a számat, de amúgy csak azért voltam ilyen tajparaszt, mert rohadtul rámhozta a frászt. - Te figyu...amúgy amikor megnyúltál, neked úgy alapból mindened ilyen nyúlós?- kérdeztem hát úgybeleaközepébe módszerrel. – Félre ne értsd, most, hogy így látom a méreteidet, nincs ezzel az égvilágon semmi probléma, mármint így alaphelyzetben.- okés vágod, ott van melletted egy csontpucár faszi aki éppen azt elemzi mi a kedvenc kajája, elég abszurd a helyzet, hogy én meg ne kezdjem el elemezni ami éppen a szemeim elé tárul. Mondtam, hogy nem vagyok szívbajos, vagy éppen prűd. - Csak arra próbáltam utalni, hogy a kiscsávó képes a méretváltásra amikor így izé....így átizélődsz?- okés, a szavakkal illetve a kifejezésekkel még némi problémám van, ideje orvosolni ezt a sokkot egy kis tequilával, nem keverem mással mert a végén nemhogy hópárducot, de egy komplett gnú csordát is látni vélek majd a műterembe, ha úgy beállok, mint a gerely. – Bocs haver de nekem erre most innom kell valamit, ez így kicsit sok volt egyszerre. Mármint ez az egész amit láttam, még kicsit sokkolt. Ezt úgy bármikor meg tudod ejteni? Fúúúbakkkerrr mi jutott eszembe. Sosem ültem még hópárducon. Lovagolhatok rajtad?- na jó, azt hiszem tényleg innom kell mielőtt még további kétértelműbbnél kétértelműbb kifejezésekkel bombázom, vagy éppen tovább mustrálom a farkát. Anyámdeciki helyzet, hogy fogok ebből kimászni. Sehogy, végig kell csinálnom, elvégre én kevertem ezt az egészet. Merinda koktél, amihez Éron adta a fűszert, és ütős volt, kurvaütős.
Szerintem ha kanadai menyétnek vagy favágónak öltözött volna az sem érdekelt volna, ő Maniac és nő! Szóval már csak emiatt a tény miatt is örültem annak, hogy formás feneket tapizhatok, és két tenyérbe való mellett láthatok magam előtt, és a csípői! Olyan amit a fenék megharapdálása után szintén végig karcolnék a fogaimmal. Vigyorogtam az ellenkezését hallva és megráztam a fejemet. Meg sem próbáltam kijavítani a botlását a gúnynevemet illetően, de én még továbbra sem tudom az övét. Bosszantó kis chaton. Igen, az volt, éreztem igazi játékos harapós, köröm kieresztős rossz chaton, én pedig imádom az ilyet, nem tévedtem amikor Pierrnek azt mondtam, hogy cicusokkal jövök találkozni. - Ahogy óhajtod ma petite, de ehhez a Borásznak is lesz pár szava - kacsintottam. Nem feltétlenül kellett tudnia hogy ki a borász, de ha ez a Vinnie fazon eléggé maffiózós ,majd ő tudni fogja ha nem… vámpírság ide vagy oda, szar lesz neki is, az biztos. Én, tiszteletben tartom,hogy a hely az övé, és ez a lány vele van, hellyel közzel, de nem éreztem rajta a szagát, nem ivott még belőle, nem jelölte meg a magáénak, senki, tehát szabad préda, nem kellett tiszteletben tartanom senkit, mondjuk ez nem igazán érdekelt, egyszer egy páva váltó páros harmonikus életébe rondítottam bele, szép történet volt. - Értettem, kiválóan tudok hallgatni ha a helyzet úgy kívánja és kellően be van tömve a szám, a püspökfalatoddal. - vigyorodtam el szem forgatva s ellépve már csaptam volna a fenekére, de még vártam a mozdulattal. A stílusomat méltató tirádánál csendben hallgattam, nekem így volt jó, én sem kértem meg hogy mást vegyen fel, vagy miattam öltözzön így fel, nem fogok besértődni, nem az a fajta vagyok, de ő se akarjon megváltoztatni, piperkőc vagyok, a végletekig. Csettintettem a nyelvemmel, mielőtt megszólaltam. - Látod, valami közös csak van bennünk, te se akarj megváltoztatni, és fogadd el, hogy piperkőc vagyok, nem fogok változtatni a kedvedért sem a fehér mániámon. - Nem estem túlzásokba, fehér cipőhöz egy másik fehér kiegészítő járt, de sosem voltam hóember. Csak azért érintett érzékenyen ez a ruha és a megváltozás téma, mert a legutóbbi hosszabb kapcsolatom emiatt ment tönkre fiatal vagyok még, miért kell leragadnom egy nőnél, lánynál nem? De ha a prűd angolok nem tudnak elfogadni így ahogy vagyok, akkor fel is út, s le is út. Megráztam a fejemet, és belekortyoltam a boromba, az üvegből természetesen. A megugrásos sikkantós manőverén vigyorogtam ezerrel és arrébb táncoltam, pontosan oda ahová álltam. Épp a barackos tejet ízlelgettem, mire felkaptam a fejemet és gyanakodva kezdtem méregetni a felém közeledő lányt, akinek még mindig nem tudtam a nevét, de ismertem ezeket a mozdulatokat, szórakozik velem, figyeltem hogy hova fogunk kilyukadni, elismerőn villant a tekintetem, ennél erotikusabban nem festettek még le nekem egyetlen házleírást sem, erre is csak Maniac képes. Már épp kezdtem volna örülni, hogy lesz valami mégis, hiszen éreztem a matató kezeit az övcsatomnál, még előre rántani is hagytam magam, elkerekedett szemekkel mordultam fel, igazi gyomorból jövő vadállatias morgás volt ez, válaszul arra, hogy az épp vigyázzba álló f@rkamat fogja és telibe önti egy adag jéghideg epres tejjel, lőttek a forró játszadozásnak, elkaptam a csaj derekát és nem engedtem el magam mellől. Hadd kapjon a rózsaszín ragacsos szarságból az ő nadrágja is! Az ajkamba haraptam, majdhogynem kiserkent a vérem. - Merrrindaaa! Kedvem lenne a tollboáddal elfenekelni téged, merthogy felvenni nem fogom az is biztos. - kaptam felé a fogaimmal majd elengedtem, és félre dobtam a tejes dobozomat. - Nem fogok úgy ugrálni ahogy te fütyülsz, ezt most elfelejtheted. Lehet, hogy híres vagyok, bírom a búrád, annak ellenére, hogy feltörted a rendszerünket, de nem egy selyemfiú vagyok akit mindenre rá tudsz venni!- lélegzetvételnyi szünetet tartottam csak, mire folytattam: -Vous voulez amuser? Ici vous allez! - pörögtem fel s kezdtem kibújni az eláztatott gönceimből, a telefonomat és az órámat félre raktam, a konyha pultra. - Mókát akartál? Tessék! - olyan mókát kap, hogy megemlegeti, és többet a ruháimat is békén fogja hagyni, esküszöm! Megnyaltam az ajkamat, félre hajítottam a mellényemet, körbe jártam a fotó állványt, szemügyre vettem a masinát, kiléptem a cipőimből otthagytam őket ahol épp kiléptem belőlük. Akkurátusan elkezdtem kigombolni az ingemet, ó , és a tekintettel baszós pillantásomról sem feledkeztem meg, viszketett a tenyerem, azt akartam, hogy kérjen bocsánatot a ruhám tönkretételéért, ez direkt volt, a korábbi is, de eeez! Aljas volt, sokkal inkább az bosszantott fel, hogy a forró ágyékomat túl hirtelen hűtötték le, felmorrantam és az ing is repült, elsétáltam Merinda előtt, a kocsi kulcsomat is leraktam a pultra és meghúztam a boros üveget, amely halkan koppant miután visszaraktam a helyére. Hátat fordítottam neki és ismét elindultam a kis körömre, kihúztam a csatot a nadrágomból, majd kibújtam a zoknijaimból is, végül szeme álltam vele, kibújtam a a gatyámból, nem volt rajtam alsó, sosem hordok, bizonyos helyzetek miatt pedig egyáltalán nem, amelyek lehetősége adott lehet , bármikor. - Regarde, ma chérie! Figyelj, kedvesem! - kacsintottam, kibújtam a nadrágomból, és elvigyorodtam, meghajoltam, amolyan komornyikosan a mozdulat közben nyúlni kezdtek a testrészeim, hófehér bunda kezdett kinőni belőlem mindenhonnan, csak az ezüstszín szemeim maradtak változatlanok. Erre biztos nem számított, nem terveztem azonnal beavatni a legmélyebb jó, talán egyik legmélyebb titkomba a sok közül, de nem érdekelt, már túl vagyunk egyfajta óvatoskodáson. Ha pedig elijesztem ennyivel, akkor túl vagyunk az egész ismerkedésen. Félre ismertem, és nem is bírja olyan jól a meglepetéseket. Kétszer kopogtatott az állati énem, harmadszor nem fogom vissza fogni. Mire kettőt pislantott addigra egy életnagyságú fehér tigris állt előtte, a kamera innenső oldalán, az igazi tigriseknél valamelyest nagyobb. Elindultam felé, a melléig értem fel , félkör ívben haladtam, nem cserkésztem, egyszerűen csak beleszámítottam azt is, hogy elkezd rohanni az ajtó felé. Kommunikálni sajnálatos módon nem tudtam vele, de ez a különbség köztünk és a farkasok között, mi a tudatunknál vagyunk és nem szomjazunk emberi vérre. Jó eséllyel földbe gyökerezhetett Merinda lába, így mire a pulthoz értem az ajtó felőli oldalról, visszaváltoztam, úgy ahogy voltam, meztelenül, könyököltem a pultra és ittam bele a boros üvegbe. Mintha mindennapos dolgot csináltam volna, úgy feszítettem mellette. Gyors lettem volna? Nem izgatott, most már jobban éreztem magamat, most már tudtam nevetni én is azon ,hogy az imént leöntött, sőt! A megkönnyebbülés érezhető volt felőlem, már csak a puszta tény miatt is hogy pucér vagyok, ez az én közegem, amikor nem kell arra figyelni, hogy szakad a ruha mert váltok. - Nos, Rouge Chaton? Hanyadik akadály is volt ez? - kinőttem abból a korból ,hogy vizsgáztassanak, végre kezdtem jól érezni magamat, kár lett volna ha Merinda berezelése miatt lenne vége. Magamat is megleptem,hogy csípőből az első talin átváltoztam előtte, de magának köszönheti, ezt vagy soha, vagy pedig az x-edik találkozó után szoktam bemutatni, de az x-edik találkozó nem jön el a nem természetfelettiekkel. Mégis, valamiért úgy éreztem, nem lehet akkora probléma a dologból, hogy átváltoztam ezelőtt a csaj előtt. Szerintem Pierre frászt fog kapni, hogy ha meglátja, hogy lekerült rólam minden, de csak akkor szoktam levenni az órát is ha szex van vagy váltás, hát most az utóbbi hamarabb következett be mint gondoltam. Persze megtehettem volna, hogy én is nyakon öntöm a löttyömmel, de nem, szerettem az izgalmas helyzeteket, és ez az volt , nagyon is az volt. A testemre pedig egyébként sem volt semmi panaszom. Edzett, kidolgozott, hiszen erre mindig is odafigyeltem, na meg, látott már valaki elhízott váltót? Nem igen. Még egyet kortyoltam az italomból és hunyorogva csillogó szemekkel egyenesedtem ki, a pultra tenyerelve, Merinda előtt, másik kezemben a boros üveg, még egy korty, és a vörös chaton felé nyújtottam, erre innia kell, feltéve ha ott maradt ahol eddig is állt. Mert ha az ajtó felé iszkolt, úgy hamar feltartottam, a négylábú alakomban, és igyekeztem visszaterelni oda ahol az imént álltunk, semmi fenyegető nem volt a tartásomban. - Amúgy, nem eszek embereket, a kedvenc kajám az olasz paradicsomos spagetti, hatalmas húsgombócokkal, majd a francia hagyma krémleves, a kagyló… mire vagy még kíváncsi? - vigyorodtam el mosolyogva, miközben felvontam a szemöldökömet, végre nyeregben éreztem magamat.
Ha valami csoda folytán Vinnie át is jutna a kódokon és itt találna bennünket azt hiszem a maga laza és egyszerű stílusában rúgná szét a valagamat. Na nem azért mert betörtem és megdézsmáltam a készletét, hanem mert neki nem szóltunk. Már látom magam előtt a hűvös angol eleganciáját, a szobor merev tartását, és ahogyan néz az emberre, úúúúristen még azt a bűnömet is bevallanám neki, amit soha nem követtem el. Szóval lehet, hogy épületes baromságot csinálok, de legalább élvezzük ki nem? Még akkor is, hogy ha még egyszer összefogdos komolyan mondom, hogy a kicsi kezeimmel úgy ismerkedik meg ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Bírtam a búráját, nagy szövegláda volt, és tudvalevő, hogy ilyesmivel engem a virtuális térben nagyon el lehet kapni a grabancomnál fogva. Na ottan aztán azt csinál velem amit akar, még az olasz csillárpózt is végignyomom vele, de real life ne fogdosson, mert azt nem díjazom. Most bárki rám foghatná, hogy über nagy kockafej vagyok és hasonlók, és biztosan igaza is lenne némiképp, de ami a hipertrében történik az tulajdonképpen egy alternatív valóság, ami akár meg is történhetne, de nem fog. Snitt, Cut vége abban a pillanatban, hogy a nagy büdös buttont kinyomtad. Szórakoztató volt Olivier a maga módján, és rettenetesen sokszor megnevettetett, és bevallom, hogy esténként vártam a fecsegéseinket, de nem voltam az ezredik maca akit meghemperget az ágyában mint a húst a panírban. Neeeeem engem nem ilyen fából faragtak. Na nem azért mert álszent lettem volna, távol álljon tőlem efféle mű- prüdéria, sőt kifejezetten díjaztam mindent ami az ágyban történik...főleg az alvást, azt aztán rohadt módon különösen, hanem mert én ilyen szempontból elég sznob és konzervatív vagyok na. Jó persze a jelenlegi szerelésemet látva én is valami kiéhezett kéjenc ribanc és egy elsőbálozó keverékének láttam volna magam, aki már csak arra vár, hogy valaki jól berángassa a formára nyírt tuják közé, és megmutassa neki, mi fán terem az élvezet. Szóval azért még nem felejtettem el neki a kocsiban való beszólását, meg nem felejtettem el azt sem, hogy miközben a számkódokkal babráltam és mocskos módon koncentráltam, ott hátráltatott ahol tudott. Jóóóóó és megint ott tartunk, hogy álszent vagyok. Nem nem vagyok az, csak legyél már ügyes úgy, hogy a faszi aki veled van éppen a csupasz bőrödön futtatja át az ujját, te meg nem vagy fából és marhára izgalmas amúgy. Mert hát szerettem a veszélyt, az adrenalin az agyamban ilyen alkalmakon olyan volt, mintha egy felhúzott kis játékszer lennék, aki nemhogy csillapodna, de még jobban bepörög, úgy nagyjából mindentől. De nem, még nem tartottunk ott, hogy a valódi nevemet eláruljam neki, mert még nem futottuk meg az elegendő tiszteletköröket. És gondolatban már előre dörzsölöm a mancsomat, hogy miképpen fogom felvilágosítani mire is készülök jelenleg. Ha valaki azt hiszi rögtönözve és csak úgy ad hoc csináltam ezt az egészet az nagyon téved. Különben miért szerveztem volna be Seant, és miért tartunk még mindig ott, hogy a nevemet sem tudja, és itt vagyunk Papper műtermében. Ez a fickó úgy mozog mint egy nagy ragadozó, aki éppen becserkészni készül az áldozatát, csak bele ne törjön a fogad, cicus. A becézésekre kaptam fel a fejemet, és már ráztam is a sörényemet, amúgy határozott elánnal. - Nahát még csak az hiányozna, hogy ilyen borzalmas kurv@s beceneveket aggassz rám! A ruha ne tévesszen meg jó? Mégis mibe kellett volna mennem hm? Öltöztem volna fel esetleg kanadai vadászmenyétnek, vagy egy mindenre háklis prüd hipszternek? Vaaaaaagy túl sok rajtam a ruha? Hehehe....eeeeeez a problamtico, nem baj, valamit a képzeletedre is bízni kell, Éron.- csettintettem a nyelvemmel, de továbbra is erőteljes ütemben kerültem a nyílt bemutatkozást. Meglesz az nyugika, csak azért ne már, hogy rögtön elárulom a nevem, nem az én asztalom a snassz ismerkedés, vagy bárki úgy ismerne? Vinnie maffiózós jellemzésére jót derültem, és nem is sejti, hogy nem áll messze az igazságtól, mert én is nagyjából ezt a full szenvtelen arcot tudnom elképzelni egy ilyen tipushoz, és akkor még nem is mondtam, hogy a Godfather main theme-jére csörög a telóm ha ő hív. - Ó Vinnietől amúgy nem kell tartanod, nagyon nagy arc a pali, de amúgy kenyérre lehet kenni...mármint nekem, másnak...hát nem lennék az ellensége. De ha felbukkan itt, akkor befogod a pacsirta ajkaidat és hagyod, hogy én dumáljak, egy mukkot nem szólsz. Velem vagy és jófiúként viselkedsz, különben jön a fogdmegjeivel, és kitekerik a csinos kis nyakadat.- hótkomolyan néztem rá, és amikor láttam, hogy hasonló komolysággal bámul vissza rám, és félig már el is hiszi amit mondtam, prüszkölve röhögtem egyet és szökkeltem is odébb tőle, mielőtt belemennénk egy újabb tipi-tapiba. - Vicceltem, te tökfej! Mármint abban a tekintetben, hogy bántana...de abban a tekintetben nem, hogy kussba maradsz, vili?- nem segítettem neki dugóhúzot keresni, nagy fiú, oldja meg, helyette elrendezgettem a lámpákat, megnéztem mindegyiket, hogy rendben vannak, megfelelően erősek lesznek a fények, végül középre húztam az egyik állványt, amire Vinnie magán gépe volt felszerelve. Majd a végén hagyok neki egy üzenetet a mobiljára – az emaileket valamiért nem szereti, azt mondja, nincs papír illatuk mint a régi leveleknek, úristen még kiképzés alatt van, már az is haladás, hogy hajlandó volt a saját kis applikációmat felengedni a mobiljára- szóval hagyok majd neki egy üzenetet, hogy lenyúltam egy memóriakártyát saját használatra, meg, hogy a jelenlegi hekker banda valamit marhára nem jól csinált, kezdjék előlről. Szóval amíg a francia elszórakoztatott a fecsegésével én közben rendezgettem a berendezést, és hagytam, hogy szokja a légkört. Szoknod is kell kisapám, mert itt nemsokára extra műsor lesz az én szórakoztatásomra. Az egyik állvány mellett állva pillantottam éppen vissza rá a vállam felett. - Azt hiszem te sem értékelnéd az én játszadozásomat úgyhogy kvittek vagyunk BelAmi. Bár veled ellentétben én nem jelentem be neked. A nagy szám pedig, hááááát sokan panaszkodtak már rá, de tudod mit? Teszek rájuk, nem érdekel, nem fogok megváltozni senki kedvéért. Amúgy....és nem mellesleg hagy jegyezzem meg, hogy a fehér szín bár nagyon jól áll neked, de konkrétan vakítasz vele mint az istennyila, szóval ez a mellényke jó választás volt mellé. A színpadon is elég sokszor használsz fehéret. Meg akarsz vakítani ember? Jaaaaaa és ami a megbízást illeti....hát mit mondjak, erre hajtottam.- vigyorodtam el szélesen, a túl átlátszóra sikeredett blöff után, majd az utolsó simítások után amit a lámpán végeztem megindultam a hűtő felé. Naszóval behajoltam, és közben hallottam a hangját de rohadtul nem értettem mit beszél, mert azzal voltam elfoglalva, hogy a sok barackos tejcsi mögül az epreset halásszam elől. Komolyan, Vinni titkárnőjének annyi esze sincs mint egy marék lepkének. Már ezerszer kértem, hogy ne a barackossal nyomja már tele a hűtő elejét, hanem az epressel, de nem bakker ő pont fordítva csinálja. Gyanítom Papper a mellmérete alapján vette fel, ami fordítottan arányos az agyi kapacitásával. Szóval fél füllel hallottam, hogy valami zenéről hadovál, de időközben úgy tűnt megtalálta és hééééé nem is olyan rossz. Mondjuk abban megállapodtunk már korábban, hogy az ilyen seggrázós nótákat mindketten nagyon bírjuk...na viccelsz ennek a pasinak minden a kerek idomok körül forgott. Te jó ég, hányszor röhögtem könnyesre magam amikor az éppen aktuális nőinek a hátsó felét elemezgette. Tiszta püspökfalat elemzés volt a javából. Na de amikor én vagyok terítéken....hééééé...akkorát ugrottam, hogy majdnem sikerül kiugranom a saját ruhámból és mellé még valami rémesen vékony sikkantás is elhagyta az ajkaimat. Egy rohadt szót sem szóltam, csak vékonnyá keskenyedő, torz vigyorral fordultam meg, az arcomra rá volt írva, hogy remélem tudod mit csinálsz, mert amit kapni fogsz azt nem rakod zsebre. Hagytam, hogy kivegye a barackos tejet a hűtőből, amíg én a sajátommal voltam elfoglalva, fel is bontottam, még mindig nem szóltam egy szót sem. Csak álltam ott a hűtő mellett őt nézve, a levakarhatatlan vigyorommal a képemen. Végül ellöktem magam és odariszáltam...vágjátok ez a csípőrázós ide oda dobom magam riszával. Egészen az orra elé. Kortyoltam a tejből, majd úgy helyezkedtem, hogy a combjaim között legyen az ő combja. Ajjajj csak el ne röhögjem magam közben. De ez a francia annyira ki van jelenleg hegyezve rám, hogy remélhetőleg nem fog sejteni semmit. Ugyan mit sejteni. - Te aztán rámenős vagy hm Ééééééron?- búgtam neki földöntúlian karcos hangon, majd a szabadon lévő kezemet megtámasztottam a nadrág övének csatján és ott pihentetve magyaráztam tovább, bólogatva, elbiggyenő pici ajkakkal. Terelj, Merinda....terelj! - Igeeeeen egy icike-picike házacskában lakom...nagyoooooon nagyoooon nagyonnnn kicsi. Olyan kicsi, hogy ha belépsz az ajtón, akkor...hmmmm- a hangom olyan volt mint a saját külön bejáratú pornó utószinkronom. - Egééééészen közel kerülsz a másikhoz...wafff, nagyon közel.- vakkantottam a levegőbe viccesen, de mégis kellően átszellemülten. Közben ujjaim még mindig az övcsatján játszadoztak, a fejemet eléggé fel kellett emelnem, hogy belelássak a szürke szemeibe, és tartsam a pillantását ameddig csak lehet. Megnyaltam az alsó ajkam, én már komolyan minden fegyvert bevetettem, hogy magamon tartsam a figyelmét, míg végül az utolsó pillanatban az övén lévő kezem mozdult kicsit, rántottam rajta egyet magam felé, és a teljes flakon epres tejet úgy ahogyan volt csumán beleborítottam a nadrágjába. Még mindig alig bírtam megállni, hogy ne röhögjek, a ma este folyamán már kétszer vágtam gallyra a gúnyáját. - Hupszika. Azt hiszem kénytelen leszel levenni a nadrágodat, gondolom, nem hoztál be másikat. De ne sírj, adhatok helyette neked egy rózsaszín tollboát. Rém szexi leszel benne.Jah és a nevem Merinda. Na és ez a második akadály, mon ami.- még mindig ott álltam vele szemben nem mozdulva el, és próbáltam visszafogni a röhögésemet.
Most rajtam volt a sor, hogy őt utánozva megforgassam a szemeimet, bizsergett minden porcikám, még szép, hogy az a kis gyönyörűség az enyém. Bár… az előbbi csókján gondolkodtam még mindig,éreztem benne a határozottságot, ugyanakkor a határozatlanságot és a tüzet is, van tartása, és ez tetszik, éreztem,hogy a pofontól is csak egy hajszál választ el, és izgalmas játék volt ez, az egyszer biztos. Félre értés ne essék, nem szeretem ha bántanak, de az izgalmakat annál inkább. Nagyon vártam már ezt a találkozást, és a korábbi izgatottságom ismét feléledt, nem kérdéses, hogy a sráctó teljesen lelombozódtam, hiszen mindig is nőnek képzeltem el Maniacot, ne kérdezzétek,hogy miért, egyszerűen csak tudtam, hogy nő. Pasi nem tudna ennyit fecsegni még írásban sem szerintem, mint ő. - Jól van te kis technikai zseni, nem kell kioktatnod, tudjuk magunktól is, vagy négy fazon próbált rád találni, sikertelenül, mert én sem ücsörögtem ám nyugodtan a babérjaimon, rohadtul érdekeltél ám, hogy ki lehetsz, és a kezdeti indulást leszámítva… igen is jólesik rajtad legeltetni a szemeimet, egyébként is, a te hibád, már csak ki kellene akasztani a nyakadba a dugj meg táblát, a hátuljára ráírni, hogy csak saját felelősségre. - vigyorodtam el, majd beindítottam a kocsit és lassan kigurultam a parkolóból, onnan pedig hajtottam, minek egy ilyen kocsi ha nem használom ki? Azért vannak a sebességkorlátok, hogy átlépjek rajtuk. Egy kis gyorshajtásért kit érdekel ha letartóztatnak? Mellesleg, nem véletlenül mondtam a saját felelősségre ajánlást a táblához, ez a csaj harap, igen is harap mint egy kis cicus, hajazott a macska típusú váltókra, önálló és akaratos, önfejű és vagány. Azt hiszem ez rá is igaz, pláne abban a tekintetben,hogy épp egy modell ügynökségre fogunk betörni, még akkor is ha ez egy megbízás. Izgalmas volt, a paradicsom szószos ruháimat fogtam, és a kocsimban hagytam, csak a fehér rózsaszín mintásat hagytam magamon, nem baj, majd attól bent szabadulok meg, így is kihalásztam magamnak egy fekete mellényt, valamin egy vadi új inget onnan, mindig van nálam váltás ruha. Egy váltó legyen felkészülve, hogy sose érje meglepetés, ha éppen visszaváltozik. A kezembe a grillből elhozott borral ácsorogtam mögötte, és figyeltem ,hogy mit művel, nem volt olyan könnyű dolga, mert feltartottam, egy kis lopott derék simi, vagy váll, vagy kar. Izgalmas volt ez a betörősdi, mert ettől függetlenül tilosban jártunk, hiába a megbízása, csak erre jön valaki és máris hívhatja a rendőrséget és bumm… - Pazar, hogy elárulnád a neved, de meg is tehetnéd, mert különben ki kell találjak neked valami becenevet, Rouge Chaton… - vörös cicus, igen az. - Vörös Cicus, vagy Vörös Vattacukor…hm? - kerültem meg, mikor már bent álltunk, majd körbe pillantottam a helyiségben, mint egy reklám vagy fotó ügynökség. Tökéletes, ennél jobb helyet ki sem találhatott volna a beszélgetésünkhöz. A bor a konyhapulton landolt, én kicsit távolabb pakoltam le a ruháimat, és gyorsan megszabadultam a rózsaszín ingemtől, átöltöztem, a fehér csak annyiban maradt meg, hogy az ingem továbbra is az volt, ám a mellényem fekete lett, megkönnyebbültem simítottam végig a ruha anyagán és pillantottam Merinda irányába. - Aeron, és egyébként… Olivier, remélem én sem, mert ez a Vinnie…- beleszimatoltam a levegőbe. Vámpír szagot éreztem, már attól kezdve, hogy beléptünk ide, ha ez itt talál engem, keresztbe fog roppantani, bár én még élni akartam. Egy vámpír felségterületére betörni az évszázad legnagyobb hülyesége. Vámpírt akartam mondani, de végül mást böktem ki. - Elég maffiózós fazon lehet. - de ha tudja hogy a fazon vámpír akkor a többi természetfeletti szarról is tudhat, óó je… talán elengedhetem magamat mellette. Összedörzsöltem a tenyeremet, és a borosüveghez kezdtem keresni az alsó szekrényekben dugóhúzót, majd miután megtaláltam kibontottam azt. - Tudom milyen vagy mon cher, és imádom a nagy szádat, azt hogy ennyire merész vagy, és egy ilyen nyitás pont hozzád illik, kedvem is lenne eljátszani veled a magam módján. De ha szeretnél megvédeni a magadfajta titkos hódolóimtól, akkor összefércelhetnéd a rendszeremet…? - húztam bele a borosüvegbe csak úgy, könnyedén. Gondolatban hálát rebegek a csajnak, a grillben, hogy jó minőségű bort hozott, a korty után pedig Merindának nyújtom az üveget. A kérdésem után nagy szürke ártatlan szemekkel pillantottam rá. - De attól tartok, hogy még, nem értékelnéd a játszadozásom, még. Mellesleg nem rossz, bárhol jól néznél ki ebben a ruhában.- vigyorodtam el. Meglepett a környezet, lassan jártam körbe,még mindig hihetetlen volt, hogy azzal a csajjal vagyok itt akivel chatelgettem. Szándékosan a hogy tetszikes kérdést rá értettem, nem a stúdióra, nem én lennék ha a berendezést stírölném, ha van a helyszínen egy jó csaj is, először ő volta fókuszpont, csak utána tágult a látóköröm másra is. - Szegény srác… ott pedig eszembe jutott a sztorid a sztriptíz bárból, azt hittem hogy a Kék Kagyló bárban voltál és arról áradoztál, de így már más. - mosolyogva fordultam meg, megnéztem magamnak mindent, drága állványok és drága ketyerék, a recepció sem volt piskóta amin áthaladtunk, van ám ízlése a fazonnak. - A kárpótlásban tudok segíteni, kaptok egy-egy VIP jegyet, ha pedig már van saját jegye, azt eladhatja a duplájáért mint amennyiért ő vette, hiszen hamarosan itt a koncert… - vontam fel a szemöldökömet. - Aztán majd a koncert felvételt is el tudom küldeni neki, és neked is, ha téged is érdekel. - Már túl vagyunk a második akadályon, mon cher? - hiszen eszembe jutott a korábbi figyelmeztetése, a beszélgetésünkkel kapcsolatosan, amikor azt kérdeztem meg, hogy biztos ő az akinek mondja magát. Mert biztos hogy több is van, én pedig szerettem a kihívásokat, különösen ha egy nőről volt szó, vagy csak arról,hogy el kell csábítani. Nem, egyáltalán nem voltam türelmetlen, csak bennem volt a bugi. Bulis hangulatom lett, és ilyenkor kellett a pia meg a zene is. - Van itt valahol valami zene? Vagy… akármi? - rossz ötlet volt velem összezárkóznia, az egyszer hét szentség. Ha nem fogom tudni meghúzni, márpedig erre már a beszélgetéseink óta fentem a fogamat, akkor is minimum egy pofont be fogok gyűjteni, de nem én lennék ha nem próbáltam volna meg legalább egyszer, a kivétel erősíti a szabályt. Mindazt amit műveltünk a chat szobába túlment minden barát zónás beszélgetésen. Nem osztom meg akárkivel, hogy reggel olyan zsigerig hatoló vággyal ébredtem,hogy még a legyet is röptében… és pont nem volt velem, mellettem senki, és órákat kellett várnom mire megérkezett a hostess cég lánya. De még az sem volt elég, mert vele nem művelhettem mindazokat amiket akartam. Időnként előjött az irányíthatnékom, és olyankor durvábban és izgalmasabban szerettem. Ekkor kezdett el ugratni először azzal az ötven árnyalatos könyvvel, hogy akár írhatták volna rólam is, jó vicc. De ezek szerint olvashatta. Azután én is kiolvastam, nem tetszett a fazon. Szürkék voltak a szemei, akár csak nekem, é ha találkoztunk volna, már ha élő lett volna az a fazon, fogadást lehetett volna kötni, hogy melyikünk távozik élve. Hiszen két kakas egy csárdában… Mellesleg, fittyet hánytam a figyelmeztetésére, hogy hátrább az agarakkal, egy vérbeli franciát erre figyelmeztetni? Csak olaj a tűzre! A lehajolós mutatványát összeszűkült szemekkel figyeltem, és mögé sétáltam, az a fenék,… harapni való, és… óóó az ajkamba haraptam, túráztattam a tekintetemet a formás hátsóján, négy arasznyi távolság választotta el az ágyékomat, a fenekétől, önkéntelen volt a mozdulat, de nem én lennék ha nem moccannék rá. A tenyerem rá simult, és belemarkoltam a fenekébe. - Ezt ne csináld többet, ha nem vállalod a felelősséget a tapadós kezeim miatt. - hajoltam közelebb hozzá, és ropogós francia akcentussal közöltem vele, hogy mennyire bejön a feneke. Megtetszett az egyik gyümölcsös tej kombináció, így a helyzet iróniája értelmében, egy barackosat vettem magamhoz, ha már otthon érzi magát, akkor én miért ne? Ennél jobban csak benne érezném magamat, de az már más kérdés, talán pár üveg pia után valóra is válik az álmom. A halk figyelmeztetés után arrébb hussantam, mint egy könnyed járású macska és pultnak támasztott derékkal figyeltem őt, ahogy szakértő mozdulatokkal bontja ki az epres tejét. Csinos na! A vörösökkel korábban volt egy kis problémám, de... remélem ő rácáfol erre a sztereotípiámra, a skót csajokkal nincs különösebben nagy problémám, csak két mérföldes körzetben kerüljenek el, de ő nem tűnt annak, Amerikai volt, kicsit New Orleansi zamattal, szerettem azt a várost, pezsgett, és megvolt a maga varázsa. - Azt hittem,hogy ugratsz ezzel a tej témával, de… igaz. - csóváltam meg a fejemet, és én is elbíbelődtem a magaméval, csak úgy üvegből, vagy dobozból, akármiben is tárolták ezeket. - Tényleg egy kis lyukban laksz? Mint Batmen barlangja? - jött a következő kérdésem, újabb hülyeség, de érdekelt ez a csaj komolyan, aki nem szokott érdekelni, attól nem kérdezek semmit, csak fogom, lesmárolom, és ha azonnal elolvad a karjaimban, akkor haladunk tovább a ruha ledobálásig, de ő más volt, éreztem. Hajszál választott el a pofonjától, és én szerettem veszélyesen élni. Mellesleg titkon érdekelt is,hogy miért nem oda visz, magához? Jó...jó értem én, semleges terület, de érdekelt engem valaha is ilyen? Nem.
Hát hol is kezdjem? Azt hiszem a személyisége mindig is megkapó volt a számomra, mert olyan lehengerlően eredeti tudott lenni, hogy én mindig is kamilláztam tőle. Jó vágom én, hogy a hozzá hasonlatos művészeken egy jó adag máz van, meg a fele sem igaz annak amit kitalálnak róluk, és a személyiségük egy része is egy frankón felépített franchise. De ez a pali... még ha csak a fele volt igaz annak amit magáról a külvilág felé mutatott akkor is díjat nyerhetett volna sármos pofátlanságból. Szóval neki még ez is jól állt. Sajnáltam amúgy, amíg ott ücsörögtem a pultnál, hogy annyira szenved az én cimborám rajongásától, de cuki páros voltak meg kell hagyni, és azt is tudtam, hogy már maga a találkozás ténye egy életre boldoggá teszi Seant. Hogy milyen nyomokat hagy ez az éppen k@rvára kínosan feszengő Ollie-ban? Hát nem tudom, de őt nem én fogom kárpótolni, hanem majd a Papper által szállított lányok. Jó vagyok én ebben is na, és rám aztán ne mondja senki, hogy ingyen szórakoztam. Szóval nem terveztem ilyen hamar bedobni a törölközőt, de nem úgy jöttek ki a dolgok ahogyan azt vártam, bár azt hiszem nem is nagyon voltak komolyabb elvárásaim, csak annyi, hogy lássam miképpen viselkedik a faszi egy ilyen szituban. Csillagos ötöst kap tőlem a boros rendelésért meg azért, hogy nem küldte el az első másodpercben a haveromat a búsba. Még beszélgetni is próbált vele, de persze szerintem hamar levágta, hogy valami nem frankó, úgyhogy ezért kellett nekem menteni a helyzetet ahogyan csak tudtam, és mielőtt Sean karattyolása azért az ő véges béketűrésének határát is eléri. Szóval a manőverem telibe talált szó szerint, és a paradicsom helyes kis foltokban pettyezte a hófehér ingecskéjét. Tudtam róla, hogy a végletekig piperkőc, és azt is, hogy a ruháira, a hajára (kivált mióta egy részeg pillanatában levágatta....pontosabban elsőre levágta magának azt...) mindenféle holmijára olyan szinten háklis, hogy ha létezik tőle nagyobb hisztis ebben a témakörben megeszem a nem létező kalapomat. Naszóval ha mindez még nem lenne elég, akkor ugyebár jön az a műveletsor, hogy szépen dolgozzuk csak bele abba a fehérségbe a paradicsomot, nehogymár csak félmunkát végezzünk. Amikor Sean eliszkol az asztaltól hallom ám az ő röhögését is, nem gyengén szórakozik azon amit csináltam, és szerintem marha gyorsan levágta, hogy kicsit előrébb jött a forgatókönyvben a felbukkanásom mint terveztük. Így is kapott negyed órát a gyönyörű szemű franciával, ahogyan ő nevezte, szóval oka nem lehet panaszra. Mondjuk nekem sem mert engem meg negyed órán keresztül pompásan elszórakoztattak. Ah, jézusmáriaszentjózsef menten ledobom a bugyim, franciául káromkodik, és utána a raccsolása, ahogyan idegesen próbál megállítani. Mi van béjbe elharaptad a nyelved és most zsibbad de rohadtul, hogy ennyire nem forog? Vagy sok volt éjjel a forróóóóóó...barack kompót? A korábbi komolyságomat egyszeriben derültség váltotta fel, és persze a sajátos leleplezésem amelynek végén jeleztem neki, hogy máshol folytatnám ezt az emelkedett diskurzust. A Grill az ugródeszka volt, egy dobbantó, de a végcél egészen máshova vezet. Hogy hova pontosan? Na ez volt az egészben a leggyönyörűbb. Remélem szeret veszélyesen élni, bár ahogyan eddig dumáltam vele ez jött le belőle. A morranó hangra még szélesebb lesz a vigyorom, nem sejtem még azt hiszem, hogy ez valamilyen módon a vihar előjele, vagy legalábbis olyan dolgoké, amelyekre én nem számítok. Jóvanna még nem vagyok profi Olivier-dekódolásból. Hogy akár a szemeinek villanásából vagy akár ebből a hangból képes legyek következtetni arra mi lesz a következő lépése. Bár meg kell vallanom, még ha penge módon is lennék képes olvasni belőle a következőkre akkor sem számítottam volna, úgyhogy a meglepetés erejével hat rá, ahogyan megragadja a tarkómat. Bakker meg fog fojtani azért amit csináltam, komolyan rám fogja kulcsolni a mancsait, és kipasszírozza belőlem az utolsó cuflát is. Hát ez a megállapítás tényszerű, bár nem abban a kontextusban ahogyan az elsőre nekem tűnt. Kiszorítani kiszorítja, sőt olyan módon, hogy az első meglepettség okán még csak felocsúdni is alig marad időm. Szóval ránt rajtam egyet, kiegyenesedik és... hát fogalmazzunk tisztességesen és cseppet sem álszenteskedő módon: olyan k@rva nagy csókot nyom a számra, hogy a fülemen érzem kifolyni a saját végtagjaimat elkocsonyásodva. De nem ám ez az álszenteskedő csóknak csúfolt puszis nyalakodás. Ááááá én a sütit különbül eszem mint ahogyan bizonyos alakok csókolnak. Ez olyan igazi, amikor a nyelvével erőszakosan passzírozza át magát a számba, és eleinte ha akartam volna tiltakozni, basszus olyan határozottan, rámenősen csinálja, hogy egyszerűen képtelen vagyok rá, és még azt is elfelejtem, hogy ezért minimum egy akkora pofon járna, hogy az inge nem csak a paradicsomtól lenne piros, hanem a szájából kicsorduló vértől is. Agyamban ott dobol, hogy hagyd már abba...csináld még...hagyd már abba....csináld még! Jó lenne eldönteni mit akar a kobakom de jelenleg nagyobb káosz van benne mint Bábelben. Nem csukom be a szemeimet, ez nem romantika kéremszépen, hanem hát hogyismondják ezt okosak, olyan előjáték szerűség! Héééé álljunk csak meg, nem játszogatunk semmit elő. Kezem már emelném a mellkasára amikor végül elenged, én meg hátratántorodom, és csak pislogok nagyokat elkerekedő szemekkel, ez a pofátlan meg tenyérbemászóan és elégedetten vigyorog. Jól van szórakozd ki magad, mert még nincs vége. A pultos csaj felé sandítok, aki azt hiszem majd két óra múltán is szedegetni fogja még az állát miután távoztunk a helyről, hogy komolyan jól látta, hogy a csatak meleg srácot smároltam le percekkel korábban? Nem, nem én őt, hanem ő engem. Nagy különbség, bár a végkifejlet szempontjából nem változtat semmin. Megragadta a kezem, és közölte, hogy én fogok navigálni. Naná, hogy én, miért ő talán tudja hova akarunk menni? Hacsak bele nem mászik a búrámba és azt adja meg neki a jóisten, hogy megtegye, akkor lövése sincs róla, hogy olyasmibe rángatom most bele, ami jó eséllyel sem szerepelne pozitív hírként az újságok címlapján, de oda se neki, majd okosba toljuk. Megtorpanok, amikor megkérdezi, hogy honnan tudja, hogy én vagyok az? Hát ki más lenne ennyire elvetemülten hülye, de most őszintén? Ne sértegess haver! Fejem oldalra billentve és a tekintetembe nem gyenge egomán beütéssel reked meg a a gondolat, hogy "Te most ugye csak szórakozol velem?" A sárga rózsát kiszedem a hajamból és a kezemben pörgetve meg válaszolok a végtelen ostoba, bár jobban meggondolva nagyon is logikus kérdésére. Persze nem maradhat el a szokásos szemforgatás, és merindás fintorgás sem. Magasabb volt nálam, még így is, hogy ezt az egyébként marhára kényelmetlen cipellőt vettem fel. Olyan mintha egy rakat rugón mászkálnék, ami mozog alattam. Az egész világ egy tetves rugógyűjtemény. - Azt mondtad, hogy ha találkozunk nem csak a gátlásaimat fogom eldobni hanem majd nem fogok tudni a személyes vonzerődnek ellenállni. Meg kell hagyni önistenítésben még engem is kenterbe versz. Én meg közöltem veled, hogy először ugord meg az első akadályt. Challenge completed. De azért ne gondold, hogy innentől aztán mindenhez k@rvára jogod van. Visszább a bajszokkal, cicus!- röhögtem egyet, majd hagytam, hogy magával vonszoljon kifelé. Csak a kocsiig megyünk így úgyis, aztán már bent fogok ülni egy....nebasszfel! Tátva maradt a szám, mikor megláttam az autóját. Az én Málnám úgy nézett volna ki mellette mint a lecsúszott kis uncsitesó, aki elszégyelli magát és inkább leereszti a kerekeit, meg lehunyja a lámpaszemeit. Óneeeee egy Maserati...és szürke. Végre egy faszi, akinek van ízlése. Meg pénze. Ez utóbbit azért feltétlenül tegyük hozzá, hiszen ehhez a fajta luxus hobbihoz kellett dohány nem is kevés. És ha egyszer nekem sok lesz, nagyon sok akkor Málna nyugdíjba vonul, én meg szermányolok egy f@sza kis Chevrolet Camaro-t szigorúan csillogó fekete színben. De hótkomolyan. És úgy feszítek benne mint ahogyan a Taxiban volt egy találó mondás: "Öcsém úgy feszítesz abban a Merciban mintha te hugyoztad volna a Golf-áramot." - Vááááábasszuúúúúús, ez a Tiéd?- elképedve simogattam végig az autót a tekintetemmel. Nem, majd ferencpápáé a vatikánban...úristen Merinda ilyen hülye kérdést is csak te vagy képes feltenni. De ha egyszer annyira gyönyörű volt, és én percek múlva ebbe fogom betenni a formás kis hátsómat. Na ne, komolyan, ezt nem hiszem el. Csípjen meg valaki! Egy Mazeratival fogok betörni illegálisan kiütve a kódot egy olyan helyen ahova egyébként is szabad bejárásom lett volna, úgy alaphangon is? Mennyei, mi több magnifito! Fincsi lesz ez már érzem előre. - Igen elárulnám.- mondtam egyszerűen. A kérdés nem az volt, hogy mi a nevem, hanem, hogy hajlandó vagyok elárulni vagy nem? Perszehogy hajlandó vagyok, ha úgy kérdezi. Szélesen vigyorogtam és a rózsával megpöcköltem az orrát, amikor végül beültetett az anyós ülésre. Nabakker úgy süllyedtem el benne mint a Titanic, lassan és félelmetesen kitartóan. Hát nem tudom hogy fogok ebből kiszállni de szerintem neki kell majd kiszednie, mert az agyam és a testem elég erőteljesen tiltakozni fog a szürke szépség elhagyása ellen. Na szóval nekem kell megadnom az útirányt. Fedélzeti számítógép, és még mutogatja is, hogy ez az. Rosszallóan ingattam meg a fejem. - Figyu, vágom, hogy ez a fedélzeti számítógép és ide kell megadnom az útirányt. Ez kábé olyan mintha azt kérdezném tőled, hogy el tudod még énekelni a "J'ai peur"-t? Vagy azt, hogy meg tudtad állapítani hogy hanyas melltartót hordok? Neeeeee ne mondj semmit, csak a hülye nem látja hogy fixíroztál, de nyugika. Hótbiztos, hogy ha valakit, akkor engem nem hozol zavarba. Na szóval a Little Peach Modell Agency-be fogunk menni. Bemehetnénk simán, de az olyan snassz, nekem este kell mennem amikor már szerintem senki nem lesz ott, és be kell törnöm. A srácok két hete csinálták meg a riasztó rendszert és tesztelni akarom mennyire biztonságos. Ha bejutok, akkor sz@rt sem ért a melójuk, kezdhetjük elölről. Tudod a magamfajta akkor dolgozik jól egy megbízásban, ha nincs melója, vágod. Mert a rendszer amit kiépített tökéletesen biztonságos. A többiek meg akkor dolgoznak trehányul, ha én bejutok. Mint a te rendszered. Kriminálisan fércmunka. Ha azt mondanám, hogy a rendszeren a kisebb hibák kiskapuk....hát a tiéden kompletten ott van a Notre Dame hatalmas ajtaja, vágod. Szóval...akkor induljunk.- megadtam a paramétereket a kis masinájának, és már feszítettünk is végig az úton. Az autó úgy feküdt az útra, mint a doromboló cica a faszija ölébe. Nagyon bírtam ahogyan vezet, bár azért nem nagyon díjazom, ha egy rövidke autóúton minimum négyszer megdugott a tekintetével, de elnézem neki, merthát azért ebben én is ludas voltam a majdnem chatsex-ek alkalmával sikeresen felhúztam párszor, de valahogyan mindig ő lépett ki hamarabb a beszélgetésből. Valószínű sok volt már neki amit műveltem. Pedig nem értem miért. Hótjó és hótbiztonságos dolog, és senkinek ártunk vele, asszem. Legfeljebb magunknak, mert hát ugye mégsem olyan mint az élő, és igazi hamisítatlan. Nem volt hosszú az út, ezzel a kocsival meg főleg nem és amikor húsz perc elteltével meg a Grillből hozott bor társaságában két rendszeren is átjutva már a stúdióba igyekeztünk magamban azon meditáltam, hogy ezért még valaki kapni fog. Mármint, hogy gyakorlatilag öt perc alatt átjutottam a kódjaikon. Ámátrőrök! Pappernek majd azt mondom, hogy teszteltem itten és hogy megdézsmálódott a pia készlete az a járulékos veszteség. Teátrálisan mutattam körbe a kórházfehér műtermen. - Voilá! Érezd itt jól magad. Remélem Vinnie nem most fog feltűnni, bár sanszosan nehéz dolga lesz bejutni, mert átállítottam a kódokat, hihi- kuncogtam, majd belibbentem magam is a helyre, amelyet már ismertem. Ide akartam elhozni, ez mégis egy nyugis közeg és amúgy is szeretem, mert az utóbbi időben annyi időt töltöttem Papper társaságában, hogy egészen otthon éreztem magam az ügynökségen. Furcsa kapcsolat volt a miénk, azt hiszem úgysem értené senki, ha megpróbálnám elmagyarázni. Mindegy is. Őt meg szerintem ilyen helyen tutifix nem keresnék. Kinek jutna eszébe éjjel a csont kihalt escort ügynökség épületében keresni monszőr Montpelliert. - Na kedves Éron, hogy tetszik?- na ezzel idegeltem ki a legjobban, hogy következetesen ezen a néven illettem a beszélgetéseink alkalmával, holott többször kijavított, hogy nem Aeronnak hívják, hanem Oliviernek, de most komolyan érdekel ez engem? Őt sem érdekelte, hogy akarok egyáltalán bármit tőle, engem sem, hogy amúgy mi a tisztességes neve. - Fútehallod, azért ez kemény volt. Mármint, szegény haverom, istenem, nem tudom hogy miképpen fogom kárpótolni, de biztos megtalálom a módját. És tudom....tudom, hogy ez csúnya volt, de tudod milyen vagyok, még akkor is ha csak a beszélgetéseinkből.- nevetve forgolódtam a számomra nagy és csillogóan világos helyen. Istenemre mondom még az illatok is jók voltak itt, én meg a hűtő felé vettem az irányt, hogy tejet túrjak magamnak. Mióta bejáratos voltam ide, Vincent mindig telekúrta a hűtőt gyümölcsös tejjel, Imádtam. Őt is meg a készletét is. - Na most végre megismerted a naaaaaagy Maniac-ot- formáltam mókásan macskakörmöt a két kezemmel, majd csumán derékig behajoltam a kinyitott hűtőbe. Ajjajj szoknom kell még, hogy egy segg fetisiszta társaságában ezzel óvatosabban bánjak. Késő bánat.
Bírja a humorom, fúdejó nekem. És ezt mindenféle felhang nélkül mondom, mert ez már azt jelentette, hogy jó vagyok nála. Vigyorogtam mint a faragott tök halloween-kor, és bólogattam is a szavaira. Egyébként azt tetszett legjobban, hogy a kezdetektől nem gyerekként kezelt, mint a legtöbben. Ez volt a halálom, amikor a magasságom, bár a magasság az én esetmben egy kissé túlzó kifejezés, miatt meg persze az éppencsak nagykorúságom miatt mindenki kislányként bánt velem. Ez a fazon meg tényleg érdeklődik a munkám után, és nem küld el a francba még vissza a műanyag babáimhoz. Hát az igazság az, hogy Monic-on kívül soha egyetlen babám sem volt, és nem is nagyon játszikáltam ilyen dolgokkal. Hat évesen anyát azzal borítottam ki, hogy minden második héten valamelyik szomszéd ablakát berúgtam focilabdával, vagy éppen baseball labdát sikerült frankón elütnöm és a csapattársam egy rohadt jó hazafutással szerezte meg a győzelmet.Nem fért a fejébe, hogy miért kell nekem a fiúkkal játszanom, hogy miért van állandóan leverve a lábamról a plezúr, hogy miért nézek ki úgy a nap végén mint aki...és most szó szerint idézem "kimalacok alatt szopott". Anya olyan diszkrét tudott lenni időnként, de tényleg. Aztán ott volt az a korszakom amikor mint nagyon sokan gördeszkáztam, görkoriztam és minden olyan kerekeken guruló tevékenységet kipróbáltam amiben garantált, hogy egyszer pofára zúgok. Meg is történt nem egyszer. Szerintem nincs olyan csont a lábaimban vagy éppen a kezemen ami ne lett volna eltörve minimum egyszer. Azt hiszem a tekintélyt akkor vívtam ki a srácok előtt, amikor begipszelt karokkal is megcsináltam tizenkét évesen a deszkával a palánk forgást. Persze a következménye egy rosszul sikerült földre esés és egy enyhébb agyrázkódás, meg három öltés a bucim tetején. Na szóval azt hiszem ez mindenféle magyarázattal szolgálhat arra nézve, hogy miért nem választottam magamnak valami nőiesebb munkát, vagy miért nem lettem ügyvéd ahogyan anya szerette volna. Én meg a kiskosztüm, hagyjuk már! Akkor csillan fel először a szemem és pillantok fel a monitor mögül amikor azt említi, hogy van otthon is pár gépe. Ó hát ez minimum olyan mintha azt mondta volna, hogy van otthon néhány Teddy macim. Nekem a masinák voltak a mackók, és bár egyébként imádtam a plüss bigyókákat, és volt is a lakásban nem is kevés belőlük, ciki vagy nem én imádtam magam puha dolgokkal körül venni, de szóval ha valaki azt emlegeti, hogy van pár gépe elfekvőbe felébred a mechanikus anyai ösztön bennem, és egyből felcsillan a szemem ami mindennél beszédesebb jelen pillanatban is azt hiszem. Újabb széles vigyor villantok Vinnie felé, és csak bólintok. Szerintem marhára félbe hagyta a mondatot, úgyhogy szépen be is fejeztem helyette bólintva is a szavaimat követően. Nem kellene sokáig győzködnie és mennék, főleg, hogy ha még a fotózás is engedélyezett számomra aztán teljesen nagy királyság van. -...és szeretné ha az otthoni gépét is alaposan megvizslátolnám a szakértőcske szemeimmel. Hát nem bánom ezért a rengeteg mindenért ez a plussz meló igazán nem lesz megterhelő.- majd megemeltem a kezem amivel az előbb még vígan püföltem a klavit és a mutató ujjam az ég felé meredt figyelmeztetően. - De csak akkor megyek ha van otthon is ebből a tejből. Irtófinom, tudja, ez a márka egyszerűen...nyaaaaaaam- csettintettem a nyelvemmel és megnyaltam a szám szélét mint valami élvezkedő kismacska. Valahol a lelkem mélyén biztos az is voltam, állítólag anya szerint én macska tipus vagyok: bújós, játékos, tejfüggő, szeretem a puha dolgokat éééééés nem utolsó sorban imádok aludni, de nem ám akárhogyan hanem összekuporodva, összegömbölyödve. Jah igen és hajlamos vagyok bárkit letúrni az ágyról még akár lehet négy méter széles is, az nekem nem számít. Amikor aztán beleegyezik, hogy lefotózhatom, sőt még a gépet is megkapom, na akkor az érdeklődésem már teljesen az új dolgok felé terelődik, lejjebb hajtom a laptop tetejét, és megtámasztom rajta a kezemet. Tetszik nekem a fószer, hogy így alkalmazkodik hozzám, és hogy az üzletelést követően is remekül el lehet vele társalogni, sőt azt veszem észre ahogyan most beszél, hogy felveszi a stílusom és egy kicsit jobban felpörög mint az előbb. Persze megmarad a saját kis közegében, de már mindenképp díjazandó, hogy az én viharomból is jutott számára, és nem zárkózik el mereven előle, mint valami kimért hetven éves tata. Kuncogok, a szemeim összeszűkülnek, olyan vagyok most mint a kislány, akinek az anyukája túl szorosra húzta a copfját, és a szemeim egészen vékonyra szűkülnek. - Phuuuhhúúúú- pihegem és puffogom halálosan lelkesen - Oké oké....akkor vidám képeket akarok magáról, olyanokat amilyen senki másnak nincs, olyan merindásakat, tudja...és olyat amin nevet. Jól áll magának amikor nevet mert akkor nem néz ki úgy mint a saját ükapja. Már meg ne sértődjön de őszintén megmondom a frankót, magának nagyon szép szeme van...- gyorsan ráztam meg a fejem mielőtt félreértene, és sóhajtottam is egy nagyot méghozzá viháncolva. - Na mielőtt azt hinné, hogy én ilyen kis nyomulós törpilla vagyok, hozzáteszem a tény az tény, szóval szerintem magának is tisztában kell lennie azzal hogy is néz ki, és ezt azért a nők többsége észreveszi, és akármennyire azt gondolják sokan, hogy én gyerek vagyok - pedig amúgy tényleg az voltam, és eszem ágában sem volt ettől jobban megkomolyodni, akkor aztán besavanyodok, mint a rossz bor. - Szóóóóóóval észre lehet venni, és szerintem a leghelyesebb pasikról lehet a legmókásabb képeket csinálni, és maga pont ilyen Vinnie. Szóval csinálok magáról egy csomó rém mókás képet, és igérem eskübecsszó megesküszöm magára Neumann János szellemére, hogy nem fogom sehova publikálni csak a falamra. Azért az nagy szó ám szerintem, hogy Gábriel arkangyal képe mellé ott lesznek a maga vigyorgós képei, meg egy vagy két sornyi színes karácsonyfaégő. Most mondja, hogy nem királyi pozíció. Tyűűűűűűhaaaaa kipróbálom ezt is, nagyon nagy vagyok!- boxoltam a levegőbe jobb kezemmel vidáman, majd még mindig mosolyogva figyeltem, ahogyan elvonul és immáron két pohárba tölt az italból. Azt hiszem jó volt az önistenítő dumám, mert tej helyett valódi piát kapok, ráadásul a tequilás orosz roulettet is be akarja rajtam hajtani. Megfogom a poharat és megmozgatom mint a nagyok, lögybölgetve benne az italt. Nem szoktam ilyesmit inni, szóval ha a tej meg ez a finomság összekeverednek a fejemben, akkor vihet haza az ürge. - Játszhatunk...naná! De figyelmeztetem, hogy ha iszom még többet pofázok. És ha még többet, akkor még többet. Képzelje el, hogy legalább kétszer ennyit. Mondjuk minimum a feléből kimaradnak a magánhangzók és némi részegségi diszlexia is közrejátszik olyankor, de oda se neki. Én is bírom magát hótfrankón! Hát akkor, mivel egyikünk sem ökör, igyunk arra, hogy a legjobb melót vállaltam el mostanában, extra kiegészítőkkel! Magunkra...jaaaa és a srácokra, mert nélkülük ez nem jöhetett volna létre!- kétszer egymás után lendítettem meg a poharamat és kortyoltam az italból. Húbasszus ez mar mint a wasabi, de jóóóóó tényleg! Minőségi a cucc az egyszer biztos. - Nem tudom ezt honnan szerezte de atomjó! Taaanyammm!- nyammogtam az ízek utóját a nyelvemmel és a pohár maradék tartalmát vizsgálgattam. - Vigyünk fel még egy ilyet a fotózáshoz, légyszi!- néztem rá hatalmas bociszemekkel, majd felálltam az asztaltól és fogtam a poharamat. A tejet piára cseréltem, ez is jó kombó, kihozza majd a tehetségem a fotózáshoz, feltéve ha van olyanom. ha eleget iszom akkor tuti lesz. - Nyugi nekem is ez lesz az első ilyen fotózásos izém, én meg még egyik oldalon sem álltam ami azt illeti, de szeretek mindent kipróbálni, illetve majdnem mindent, mert azért na...szóval érti már miről vakerálok.- lehajtottam a laptop tetejét majd rápillantottam - Ráküldtem erre a szépségre pár saját stuffot, nagyjából egy-két óra alatt végez és meglátjuk mit fog találni. Nyugi semmi vírus vagy ilyesmi. Pont azt csinálják ezek a cuki kis bogarak, hogy feltérképezzék ki, mikor és miért járkált a gépén, ki mire volt kíváncsi. Szóval amíg Lucifer és Desdemona melóznak és futkorásznak a fájljai között addig mi fotózkodunk, nyehheheem.- fogtam a poharat és nekidőltem az asztalnak, majd kíváncsian néztem Vinniere. - Na hol van az a kert, hol van a gép? Maga van itthon szóval segítsen kiigazodnom!- majd felé nyújtottam a poharat, hogy töltse újra, és viszem magammal doppingolni.
Mosolyogva ráncoltam a homlokomat és hitetlenkedve ráztam meg a fejemet. - Bírom a humorát, Meri. - sikerült, én is becéztem őt, akár csak ő engem, nálam ez nagy szó volt, kiérdemelt egy helyet a szívemben, a maga nagyszájúságával, és ösztönös élettel teliségével. Szerettem volna vele találkozni, de… mit keresne egy magamfajta a közelében? Már előre sajnáltam azt, amikor ki fogom kísérni az ajtón, elgondolkodtam, hogy fel kellene hívnom Chryssit, szerettem volna, ha megismeri ezt a lányt, szerintem… Jó hatással lettek volna egymásra. Egy pillanatra sem fordult meg a fejembe, hogy átváltoztatnám ,hogy magam mellett tudhassam. Annyira…. Ártatlan volt még így is, hogy elbújt a nagyszájú álcája mögött, hogy…nem akartam még több fájdalmat rápakolni azzal az éhséggel, amit szinte folyamatosan érez az első időkben, aztán megtanul elviselni. Magam is kedvet kaptam volna úgy ételt fogyasztani, olyan étvággyal, már csak a látványtól is ahogy néztem, mert egyszerűen ilyen volt, jó érzéssel, elégedettséggel töltött el pusztán annak a látványa, hogy eszik, és jólérzi magát a közelemben. Másrészt, tartottam attól, hogy mi lenne, ha kiderülne rólam az igazság? Vajon tudna rám úgy nézni ahogy eddig? Hiszen látom a szemeiben kiülő rajongást, amely a külsőmnek szól, és azt a fajtát is, amelyet csak egy gyerek szokott az apja felé vetni, pusztán azzal, a gyermeki örömmel, ha örömet szerez egy-egy mondattal, vagy egy-egy cselekedettel. Láttam, hogy ez hiányzik neki, hogy valaki törődjön vele, talán… elhagyta az apja? Tűnődve pillantottam magam elé, talán ez lehet az oka a viselkedésnek, és még jó néhány dolog. De nem az én feladatom mindebből kihámozni ezt a lányt, noha megtenném én, ha lennénk olyan viszonyban, de…valószínűleg most látom utoljára. Mert ha megcsinálja a gépemet, gyanítom,hogy jó munkát fog végezni, akkor miért is hívnám el újra ide? De akkor már nem is ide hívnám, hanem a saját házamba. Lassan biccentettem a szavait hallgatva, tulajdonképpen, sejtettem egy ideje, hiszen az az online videó lejátszó is mindig többnyire olyan videót hozott ki, amelyet láttam, vagy hasonlított arra amit láttam… Roppant bosszantó, leültem mellé a pulthoz és onnan figyeltem az ügyködését, és közben figyeltem, mert nekem nem kell többször elmondani valamit, első hallásra is megértem, gyors volt a felfogásom, noha szerettem a régi dolgokat, és valahogy sikerült amolyan angolosan elegánsan párosítanom ezeket a környezetemmel, nem külsőleg esetleg leragadhattam a múltban, valamilyen szinten, de a dolgok, a történelem követésével nem voltam lemaradva, bár lehet, hogy néhol kissé felszínes volt a tudásom, mert nem voltam érdekelt a témában, úgy mint a mellettem pötyögő kisasszony, hálás voltam a munkájáért, de biztos hogy teljes árat fogok fizetni neki. Ez a dinamikus ip dolog viszont nagyon tetszett, és keresés szempontjából nagyon is hasznos volt. - Tudja… Merinda. Van otthon is pár gépem… - köszörültem a torkomat, körülbelül akkor, amikor a vírusírtók minőségénél morgolódott. - Bár, azok nem fontosak annyira, mint ez, amelyiket munkához is használom. - az otthoni asztali apple-n csak képeket szoktam vágni, és retusálni, ennyihez még nekem is volt sütnivalóm. Hogy azon nem igen internetezzek, el fogom mondani neki ha érdekli a dolog. Aztán meglepetten tört ki belőlem a nevetés, még kicsit hátrébb is dőltem ültömben, és ismét megráztam a fejemet. - Tudja, maga aztán meg tud lepni, ám legyen. Hol szeretné? Itt, vagy menjünk fel az emeleti tető kertembe? - kíváncsiskodtam nyugodtan. Ez egyszer talán kivételt tehetek. - Csak azért mert maga olyan hót viccesen kért meg rá. - kacsintottam mosolyogva. Már fel is keltem. - De, cserébe le kell üljünk egyszer az orosz rulettes tequila partijára! - megigazítottam az ingujjaimat, és visszagomboltam a csuklóimnál a gombokat, megigazgattam a galléromat is. - A rendelkezésére bocsátom az egyik gépemet és ajándékba megkapja belőle a memória kártyát. - ami 64 Gb-s volt, annál kisebb méretű tároló helyeim nem is voltak, mert egyébként szerettem kattogtatni, és válogatni, és ha nem figyelek oda hamar elmegy egy kimondottan jó témára az egész memória. Ne kérdezd, hogy hogyan. Azt sem fogom bánni, ha nem telíti be a memóriát. Míg vártam a válaszát, addig töltöttem magamnak is a konyakból, és Merinek is, új pohárba kapta. - Ezt azért, mert magának is meg kell kóstolnia, meg mert hót frankón viselkedik velem, a könnyed stílusa miatt, és mert, csak. Ökör iszik magában. - átnyújtottam Merinek a kristály poharat, amit a tárolószekrényből vettem ki, a szemeimet a kis vörös pillantásába fúrtam, a koccintás erejéig, majd kacsintva kortyoltam bele az italomba. Rövidke, tőlem szokatlan tósztom után félre tettem a kiürült poharat és türelmesen vártam. - Bár, megjegyzem, sosem voltam még a kamera innenső oldalán… - szerénykedtem,tényleg nem pózoltam, csak időnként lekaptak, itt ott. Teljesen véletlenül, egy-egy bemutatón, vagy kiállításon. De sosem pózoltam, mint ahogy most készülök majd átadni a stafétát egy leányzónak, és viselem majd el az utasítgatásait, vajon milyen lehet ücsörögni, és vagy ácsorogni és grimszolgatni? Fárasztó! Láttam a modelljeimen, hogy egy idő után nagyon belefáradtak. De, ezért kapták a pénzüket. Kénytelenek voltak, hiszen a testükből éltek. A mosolyukból. Én pedig a kamera kattintgatós oldalán nyugodtan ácsorogtam. Vagy ücsörögtem, feküdtem, mikor hogy hozta a beállítás.
Igazából lehet pofátlanság, hogy meg sem kérdeztem, nem tartom esetleg fel, hiszen üzletelni jöttem és nem azért, hogy kiegyem a vagyonából, meg lenyúljak egy eredeti dedikált képet. De az igazat megvallva annak ellenére, hogy szerintem nálunk különbözőbb páros kevés létezett jelenleg a szűkebb környezetemben nagyon jól éreztem magam a társaságában. Volt egy olyan benyomásom, hogy ha többet beszélgetnénk sok dolgot meg tudnék tőle tanulni. Franc tudja miért volt ilyen érzésem. Lehet, hogy az apa nélkül felnőtt lányok mindig ilyesmit éreznek, ha egy korosabb férfi társaságában vannak? Nem...határozottan nem. Mármint okés, a fickó baromi jól nézett ki, és a szemei, teúristen, életemben nem láttam még ehhez fogható kéket, és egy percig nem tagadom, hogy talán pár hónap múlva rajongani tudtam volna érte, de valahogyan mégis más gondolataim voltak vele kapcsolatosan. Nem selyem habos ágyneműkről fantáziáltam, hanem kandallóról, meg fotelekről...frankó puha fotelekről amikben ülünk egymással szemben és dumálunk. De tényleg. Szóval ha azt mondta volna, hogy nem fizet meg az időmet, akkor is maradtam volna, és legalább az alapokat elmagyarázom neki. Beindult a védelmező mechanizmusom, amelyet egykor talán az apámmal szemben is támpláltam volna, feltéve ha nem hagy magunkra minket és amit egyébként a bátyám iránt is éreztem. Még akkor is, ha egy ideje már nem kerestem. Miért? Talán...jobb volt így mindketőnknek. Már azon is meditáltam, hogy összecsomagolok és hazamegyek. Haza a megszokott nyugalmas közegembe, anyához, meg a borzasztó indiános szőtteseihez, és gyertyáihoz, a hülye kártyáihoz és füstölőihez, meg tolldíszeihez. Hiányzott, és mégis valami itt tartott még mindig. Méghozzá az új barátaim, az az élet amit elkezdtem magamnak kialakítani. Hovatovább rájöttem, hogy annyi ideje itt vagyok, annyi kapcsolatot kialakítottam már, hogy kezdett számomra igazán otthon lenni ez a hely. Még akkor is ha a lakásom rém apró volt, de ezt tudtam jelenleg fenntartani. Persze a mostani pénz sem egy nagyobb lakásra megy majd el, hanem arra, hogy igazán feledhetetlenné tegyük magunknak a következő heteket. Persze egy része megy haza anyának, egy része meg félre magamnak. Ami marad az megy a bulira. Szóval a lényeg, hogy én remekül szórakoztam Vinnie társaságában és elég kettős érzéseket keltett bennem, és nem tudom mivel magyarázni, de mégis jó volt valahogyan megnyugtató, hogy itt lehettem. Pedig egy üzletfél volt, akinek melóztam. Na azt hiszem kezdem kapisgálni miért küldtek el engem ide a srácok, és miért jött az a kamu, hogy a tag meg akar ismerni. Ők akarták, hogy megismerjem Vincent-et. Most értettem meg igazán, hogy akiket én a haverjaimnak gondolok, akikről úgy vélem csupán a cimboráim, üzlettársaim vagy ezek együttese, azok igazából a barátaim, akik anélkül is tudnak rólam dolgokat, hogy kimondanám. Például, hogy mennyire mocskosul hiányzott mindig az apám, és mennyire nehezen vagyok képes ezt feldolgozni...illetve pontosítanék, mennyire nem tudtam ezt a mai napig feldolgozni. Hogy mennyire szélsőséges és csapongó vagyok, pusztán azért mert a hisztim abból fakad, hogy számomra férfi, akire felnézhetnék nem létezik. Éppen ezért adom ezt a vadócot, ezt a fékezhetetlen vörös orkánt, akivé lettem az évek alatt. Ezen már húsz apapótlék sem lenne képes változtatni, de talán szelidíteni, igen. Persze kérdés akarom én, hogy bárki megzabolázzon? Nem, soha! Csak fogadjon el ilyennek amilyen vagyok. Nagyszájú pofátlan, és aki alatta van talán majd egyszer megmutatja magát. Eddig egyetlen embernek adtam tökéletesen ki magam. Gondolatban az asztalra csaptam. Peter! Nem lépek túl egyhamar rajta...talán sosem fogok. És nem azért mert olyan veszettül szenvedélyes volt, bár tagadhatatlanul az volt, hanem azért mert az első és eddig talán az egyetlen pasi volt, akibe őszintén szerelmes voltam. Mármint nem csak úgy, hogy izéna valami kamaszos rajongással, amiből volt pár az idők során, hanem tényleg. Én mindig le kellett, hogy vezessem valakin azt a mérhetetlen szeretetet ami amúgy bennem tombolt. Egy ideig nagyon bújós voltam, aztán leszoktam róla, mert gyengeségnek véltem. És szépen úgy hámoztam le magamról az efféle dolgokat az idők folyamán, mint a banánról a héjat. Na szóval Vinnie afféle álompasi és apaminta között lebegett a szemembe, ami azért is rémisztő, mert el kéne dönteni melyikként tekintek rá. nem lehet mindkettőből egy kicsit? Elvégre nem tudok rá úgy nézni, mint egy rém ronda ürgére, mert ahogyan a hüvelykujjával átsimítja a száját. Bakker miért nincs nálam a kamerám, hogy ezt felvegyem? Nem tudom elképzelni a fényképezőgép másik oldalán, szerintem előtte lenne a helye.Lenne hozzá érzékem vajon, hogy kattogtassam azt a masinát? Végülis a gépekhez volt, az sem lehet olyan ördöngősség. Csak csavargatni kell azt a nagy kukkert az elején, és parancsokat osztogatni a modelleknek, menne ez nekem. Mondjuk amilyen kis szemét vagyok, olyan nyakatekert pózokat kérnék...na okés, a gondolatokat tereljük szépen vissza arra, hogy segíteni akarok a fazonnak, akiről azt hiszem sikerült kitalálnom, hogy az a fajta apukám lehetne, akibe kislány koromban szerelmes voltam. Frankó! Meglepődve vonom fel mindkét szemöldököm és a csodálkozást felváltja a heherészés, ahogyan a hajókról kezdi kérdezni vajon tudom mi merre hány méter? Hát apró maketten már láttam, meg abban a filmben... - Szóval a Bing megengedett?- vigyorogtam kitartóan, amikor a google említése után a másik kereső nem került tiltólistára, persze tudtam, hogy nem erre gondol, úgyhogy megadóan emeltem magam elé a két kezemet tenyérre kifelé, még mindig viháncolva. - Jó, megadom magam, valóban nem tudnék rá válaszolni, de amúgy pont ezért találták ki ezeket a kereső programokat, hogy ne is kelljen fejből tudnom. Persze azért tegyük gyorsan hozzá, hogy ezek sem tökéletesek, mert mint mindent ezt is a pénz mozgatja. Tudta, hogy az első kidobott találatok minden esetben azok amik a legtöbbet perkálják akár a guglinak akár a bing-nek vagy bármelyik keresőnek? Ugyanaz a motorika, csak más az összeg, érti? Szóval ha okosságot akar, akkor a tizedik találat után kidobott oldalak között nézelődjön. Én is azt szoktam. -Nem akartam hangosan felnevetni amikor a filmet említi a thron kapcsán, ami inkább csak a nevében hasonlít arra amiről én beszélek. - Nem egyáltalán nem arra a neonos izére gondolok. Lássuk, megpróbálom úgy elmagyarázni, ahogyan én várnám el magától, hogy a hajóbigyókról beszélen nekem. Szóval maga bekapcsolja a gépet és hopp már fenn is van a neten. De mivel nyilvános az IP, amit a szolgáltatója biztosít, az adatokhoz hozzáértő kis ujjacskák, mint az enyém.- emeltem meg a kezem mosolyogva és mint a bűvészek vagy mint a műtéthez kezdő orvosok meg is mozgattam mind a tíz ujjamat. -...tudják hol és mit keressenek magáról, ahogyan tudja ezt nagyon sok nagyobb cég és persze olyan alakok, akiknek a létezéséről jobb nem is tudni. Na szóval ha azonban a thront veszi igénybe, akkor elbújhat előlük úgy, hogy nem jelenleg dél-Dakotából van, fél óra múlva a Fülöp-szigetekről, megint fél óra múlva Kínából. Ez egy olyan rendszer, amely úgy működik mintha nagyon sok routert összekötne és ezekben ott lenne rengeteg IP cím és a rendszer automatikusan kiválaszt egyet, majd dinamikusan változtatja fél óránként a világ bármely pontján eldugva magát. És a kutya nem fogja tudni mikor és mit nézett meg és hol járt, mert onnantól, hogy vált onnantól minden törlődik. Nem felhő alapú, nem tárol az égvilágon semmit. Amúgy is a felhőrendszer az egyik legjobb megfigyelésre alkalmas hálózat ha engem kérdez.- nagyon belelendültem a dumálásba és szerintem ha nem lő le akkor még folytatni fogom. A gép előtt ültem és mivel szabad kezet kaptam, hát elkezdtem szépen felderíteni a masinát, közben néha szentségeltem egy sort. Amatőrök. - Olyan vírus keresőt tettek fel a gépére, amely mindent blokkol csak éppen a vírusokat nem. Tudta, hogy ez pl olyat is vírusnak észlel ami valójában nem az? Pusztán azért, hogy a frissített verziót megvegye és aztán tádáááámmmm már minden frankó. A nagy lószart. Olyan az update mint valami tetves placebó. Utálom ezeket komolyan.- magyaráztam miközben a laptop felett Vinniere néztem. Végül összeütöttem a tenyeremet, majd döntöttem. - Na jó figyu. Maga nekem irtó szimpi, úgyhogy csak felárat számítok fel a munkámért és és még valamit...cserébe- az ötlet korábban pattant ki a fejemből, egyszerűen még sosem próbáltam és ezt ki kellett. Hogy miért? Nem tudom, mert mindig is ilyen marhaságokat műveltem és ezekeről sosem fogok leszokni. - Csinálhatok a helyes kis kukkeros gépével magáról egy sorozatot. Neeeeem semmi izébizé, csak simán kattogtatok. Mit gondol, benne van? És hogy miért? Nem tudom mert egyszerűen érdekel, és mert ki kell próbálnom. És azért magáról mert nekem hótszimpatikus.- vontam meg vidáman a vállam, miközben a tejes üveget közelebb húztam ami még maradt benne felhörpintettem és tovább bűvöltem a gépet. lesz itt mit rendberakni, valódi kincsesbánya a számomra.
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 23, 2015 10:42 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Merinda & Vincent
Switch,witch,speech
Litte Red Storm .................................
Megmosolyogtató volt számomra, Merinda étkezési szokása, az biztos, hogy nagyon élvezte, látszott rajta, jól esett neki minden falat, és egyáltalán nem sajnáltam tőle, egyébként órákig tudtam volna nézni, ahogyan eszik, kicsit arra emlékeztetett, amikor még magam is tudtam ennyire élvezni az emberi ételt, szó ne érje a ház elejét, nem volt bajom azzal, amit éppen ettünk, de már másak voltak a vágyaim, más okozott akkora gasztronómiai élvezetet. De nem szűntem meg értékelni a régi dolgokat sem. Mikor vissza tértem, még akkor is evett nagyban a vörös hajú lány. Nem akartam zavarni, nem is próbált meg felnőttesen viselkedni, talán sosem fog felnőni, de ezen a buborékon keresztül szemléli majd a világot, nem jelenti azt, hogy ez a buborék rossz lenne, sőt! Ettől lesz mindenki egyedi , és ez a lány az volt, minden tekintetben, a nagy szájától kezdve egészen addig a kislányig, akit magában rejtegetett legbelül, aki miatt kénytelen volt ilyen nagyszájúnak mutatkozni. Kíváncsi voltam a történetére, kíváncsi voltam arra, hogy miért választotta ezt az utat, nem feltétlenül vert át mindenkit, mert ösztönből cselekedett, és ez olykor jó lehetett, olykor pedig nem, vajon van aki vigyáz rá? Megráztam a fejemet, miközben a géphez mentünk, nekem ez, nem mondom azt ,hogy klasszikusan kínai, mert azt is megértem, szóval, valami kocka nyelv inkább, űrlény, igen. Kellően kockás és gép elé született emberek nyelve volt ez, nekem ,aki régóta járom a földet, új volt az amiről magyarázott, tény,hogy ennyire még sosem vittek bele egy számítógép vagy más egyéb hátterébe, tudtam,hogy hullámhosszokon frekvenciákon keresztül lehet tartani a kapcsolatot telefon és internet által egymás közt, dehogy mi épül e köré, vajon tudná hogy milyen csavar kell a kazánhoz, vagy milyen tűzben edzik az acélt, hogy megfelelő legyen, egy hajó akatrészeként, vagy a legelső hajócsavartól kezdve a legutolsó lemezt hogy hívják? Szerintem ő is elvérezne, de örülök neki, hogy nem él vissza a tudásával és néz le azért, mert nem értek az ő munkájához. Nem felejtkeztem el Hugh képéről, mielőtt még kikísérem majd, odaadom neki, csak az is mint minden más egyéb, az irodámban van, most már ittam én is, rendben lesz minden. Eltakarítottam magam után a véres dolgokat, az egyébként is egy falba süllyeszthető széfben volt, kóddal ellátva, na ná, hogy igen! Megvédem ami az enyém, és a világ minden kincséért sem szeretném ha rájönne bárki az igazi mivoltomra, miközben látszólag eltévedne az irodámban. Ráncoltam a szemöldökömet miközben hallgattam a piás játékos ötletét, és nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy ne próbáljam ki, rég volt már amikor igazán szórakoztam, amikor nem kellett figyelnem semmire sem, talán a lány közelében megtehetném, vagy… már most is annyira hatással volt rám a kisugárzása, hogy akár itt és most neki állhattunk volna, még az asztalt is idehoztam volna neki a recepcióról, és két kisebb széket, olyan sámli félét, meg pár üveg piát is, azért a legjobb whiskeyeimet sajnáltam volna, ha megerőltetem az agyam, még tequilára is emlékszem, imádom, törtéetesen citrom karikával és sóval a kedvencem, de az igazi dél-amerikai tequila, az ütős. Mosolyogtam, a tipikus félmosolyommal, esküszöm az embereknek többször kellene így viselkednie mint ennek a lánynak, képes magával ragadni, és felrázni az én életem legalábbis ,egyáltalán nem találtam idegesítőnek, sőt, azt hiszem inkább afféle atyáskodó ösztön indult meg bennem, annyi gyerek után, volt pár és mindegyik külön személyiség volt, volt amelyik néhány tulajdonságát nem tőlem örökölte, hirtelen pillantok félre nehezen sóhajtok fel, miért ilyen nehéz? Mindig olyan érzésem van, ha a múlt jut eszembe mintha egy örökké felfujt kis szappanbuborékot üldöznék, amely, addig szép és csillog, amíg nem jön arra egy erősebb szellő és szétpukkad, vagy nem volt elég levegő benne amely megtartotta volna, és szétdurran. Tudom, hogy nem kéne ezt csinálnom, de vannak helyzetek és pillanatok, amelyek olykor-olykor felidézik bennem a múltat, már csak a megjelenésükkel vagy a beszédükkel, vagy Merinda esetében a sziporkázó személyiségével. A torkomat köszörültem, és figyeltem, ahogy szakszerűen leül a gépemhez,hagytam neki, megbíztam benne, jelenleg, hiszen úgy is pénzt kap már ezért a próbálkozásáért is, de ezt nem a srácaival közös számlára, hanem a sajátjára fogja kapni, más kérdés lesz, hogy honnan fogom kideríteni az övét. De, mint mondta, engem sem most ejtettek a fejemre, nem kell félteni. De nem árt a dupla óvatosság. - Egészségére, öröm tudni, és látni ,hogy jóllakott. - biccentettem, utólag, majd furcsálkodva és tán kissé szégyellősen simítottam végig a hüvelykujjammal az ajkamon. -Ami azt illeti, nem tudom de ha azt kérdezném magától, hogy hány alkatrészből szerelték össze a Titanicot, és egy mai yacht-ba milyen motort szerelnek, tudna rá válaszolni, a google segítsége nélkül? - somolyogtam és széttártam a karomat, a hajam kissé kócos volt, mert bizony megizzasztott ezzel a kérdésével. - Láttam egyébként a filmeket, a régit és az új verziót is, de gondolom nem ezekre a neon akármikre gondol… - dörmögtem az orrom alatt, és összefontam a kezeimet a mellkasom előtt. - A pénz pedig nem kérdéses, ahogy eddig sem volt az, hiszen a közös számlájukra is megérkeztek a pénzek nem igaz, Merinda? Nekidöntöttem a csípőmet a bárszéknek, nem fog eldőlni, nem fog elcsúszni, mert nem nehezedtem oda teljes testsúllyal. - Mellesleg, vigyázzon az italos meghívására, szeretek inni, az őseim tengerészek voltak és grogot ittak látástól vakulásig… - hecceltem Merindát finoman, nem kell tudnia, hogy én voltam az aki grogot ivott, ha jól sikerült néhány fogásunk, utána mindig megünnepeltük azt, abban a kellemes fogadóban…. Figyeltem, hogy hogyan lát neki a munkának, és töltöttem magamnak némi italt, csak úgy az íze miatt kortyolgattam, a végén a vélhetően duplán sikeres üzletre tekintettel megkínálom belőle. De, látom és sejtem róla, hogy ő nem az a túlzottan nagy iszogatós fajta. És, mivel gyereknek gondolom, részemről, így nem is igen akarnám itatni. Az én időmben csúnya volt, ha egy lány, hölgy ivott. Kiábrándító, de ez az én időmben volt.
Nem volt ám elveszett lélek a fazon csak kicsit több kellett volna neki az én társaságomból azt hiszem és már több vidámkodásban lehetne része. Valahogyan olyannak tűnt, aki ha jó a környezete és kellően felpörgött a hangulat rántja őt is magával. Na az ilyeneket komáltam ám, még akkor is ha magamnak sem vallottam volna be, és így voltam Vinnie-vel is, akinek két jó tulajdonsága volt jelenleg: k@rva sokat fizetett és a tejkészlete kifogyhatatlan volt....jaaa és el ne feledkezzek a színes bigyókról amiket abban a magas szekrényben találtam és nekem adta mindet. Néha rémes, hogy mennyi szart össze tudok gyűjteni mint valami rágcsáló, aki elássa és a legváratlanabb pillanatokban kerül elő. Egyszer, még otthon egy Luis Amstrong Tribute koncertre sikerült szermányolnom két jegyet, ami nem kis szó, mert fél napig álltam sorban érte. Tribute, vágod? Ennyi ideig akkor álltam volna sorban, ha ha valaki visszahozta volna az öreget trombitástól mindenestől a sírból. No de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy valahova elkavartam a jegyeket, úgyhogy Peter és én nem jutottunk el a koncertre. Nem mondom volt helyette más, ésssss húúúúú na az volt ám a "vándefurld vörld", de azért nem lett volna rossz élőben ott csápolni, mert szerettem az egész jazzt tokkal vonóval. Tényleg vajon a velem szemben jóízűen falatozgató Vinnie milyen zenét szerethet? Nem tudom megmondani hirtelen miért is érdekelt ez engem annyira. Jó persze szimpi volt az ürge, és ha valaki szimpatikus arról sok dolgot szeretek megtudni, és ezek között a zene is ott van. Ha olyan széles körű mint az enyém akkor csináltatok belőle olyan frankó kis gipsz szobrot az asztalomra komolyan mondom. Hallgatom a magyarázatot arra vonatkozóan, hogy nekem miért is lenne olyan fontos szerepem az ő rendszereiben és mikor állítottam az anyagokat össze többször megfordult a fejemben, hogy ezek azért elég szenzitív adatok ahhoz, hogy védtelenül tárolgassa a gépén, szerintem még azzal sem nagyon van tisztában, hogy miközben ügyesen böngészget a neten helyesebbnél helyesebb kukkerekkel figyelgetik milyen oldalakat látogat milyen videókat néz meg, kik azok akiket a legjobban kedvel, épp csak az aktuális alsógatya színét nem tudnák megmondani. Már ha egyáltalán hord ilyesmit. Van aki nem, nem hibáztatom, akinek elég jó a segge hozzá, mint az övé, merthát na nőből vagyok, jóhogy megnéztem, annak még erre sem lenne szüksége. na de hol is kanyarodtunk el Vincent alsóneműjének színe felé? Jah igen, hogy milyen helyeket látogat a neten és mik azok a kulcsszavak amikre legtöbbször rákeres. Vajon ha megkérdezem tőle, hogy többszörösen routerezett netet használ, vagy éppen az, hogy thron-on keresztül futkorászik a böngészőjével elküld a jóédes anyámba? Nem azt hiszem nem. Az ilyen rendszergizdák akik megfordulhatnak errefelé max annyit tudnak, hogy néhány kóbor vírus ellen levédik a rendszerét, mert így szokták, cöh, szakbarbárok. Tudom amúgy mert az én munkám pontosan az lenne, hogy az ilyenek által nyitva hagyott kiskapukat feltérképezzem, de úúúúristen ezek nem kiskapukat hagynak hanem hatalmas ólajtókat, amin vígan besétálok többedmagammal keresztben és ugrándozva. Még mindig a pizzát marcangoltam és nyammogtam is vele, néha áttöröltem a számat, és próbáltam beszélni is, de ezek nagy része értelmetlen karattyolásnak tűnt, tekintve, hogy egy kisebb adag pizza állta útját a betűknek. Szóval egy ideig csak ettem és ittam utána a tejet és igyekeztem nem tűzet lehelni, mert ez a halapeno aztán csípett. Most gondolhatná bárki, hogy valami mazochista barom vagyok aki ilyesmivel mérgezi magát, de ez egyáltalán nincs így, csak különleges volt az ízlésem. Mutass még valaki aki sót tesz a kalácsra a túróhoz pedig bacont kever és cukrot egyszerre. Anya szerint gusztustalan az ízlésem kaja tekintetében, én viszont azt hiszem inkább különleges. Vagyhát szeretném ezt bebeszélni magamnak. Mennyivel jobban hangzik már az, hogy gourmand vagyok, mint az, hogy pocsék mit össze nem tudok egymással zabálni. Na ugye. Szóval a pizza isteni volt, ne felejtsem el valamivel meghálálni Vinnie-nek, mert hát ez az egész kajálósdi nem volt benne a megállapodásban és tagadhatatlanul jól esik, hogy gondolt arra, hogy esetleg ma még semmit nem ettem és tényleg így is volt. A tej meg, hát mit is mondjak, ciki lenne egy üveggel kérni az útra? Mégsem száradhatok ki azalatt aaaa....negyed óra alatt amíg Jamie hazadob a járgányával. Elvileg már hívnom kellene, hogy jöhet értem, de jó társaságban bizony néha észre sem vesszük mennyire rohadtul nem fontos az idő. Hugh képe....na az a másik amiért nagyon hálás voltam a tagnak, azt hiszem felrakom majd a falra Gábriel mellé, tök jól fognak egymás mellett kinézni. A farkas meg az angyal, mekkora nagy királyság már! Mikor végeztünk aztán Vinnie kicsit magamra hagyott, én meg körbenéztem. Nem kérdeztem hova megy, nem érdekelt és nem is tartozik rám, persze azért engem mindig minden érdekel, csak nem mindig adok neki hangot. Fura tőlem mi? Hát van ez így.Szóval most sem beszéltem olyan sokat amikor kajáltam, az ízekre figyeltem, meg arra, hogy azért ne disznólkodjak már mindent szét, és mire Vincent visszajött már szépen ügyes kislány módjára megtörölgettem a számat és a kezeimet is, nem fogok zsíros manccsal klavit tapenolni. Az szentségtörés lenne a számomra. A gépnek lelke van kéremszépen, és ha rosszul bánsz vele, ha nem szereted azt ő megérzi és nem is fog neked engedelmeskedni. Ha meg zsíros kézzel macerálod azt főleg nem szereti. Követtem a tekintetemmel, a férfit, és beszélni kezdtem hozzá, néha még nyammogva és kiélvezve az előző kaja utolsó kis ízmorzsáit is. - Fúúúú naaaaa- csettintettem a nyelvemmel és a két apró kezecskémet össze is ütöttem, jelezve, hogy az eddigi hallgatásom eddig tartott, innentől ha kell lukat beszélek a pocakjába. Mert ennek a faszinak hótziher, hogy kockás, szóval az ilyen nem lehet szimplán csak has. És apáááám milyen kék szemei vannak. Na aztán jön a kis manócskám és jól pofánnyom, hogy tessék a gondolataimat visszaterelni, ez a tag még mindig az apám lehetne, de azért még mindig messze vagyok a gerontofil gondolatvilágtól. Phehh idióta gondolatok! - Szóval Vinnie maga egy igazai gentlemanus, ami azt illeti, a pizza mennyei volt, a zseton mind egy szemig megérkezett és jelenleg annyi van belőle a padláson, hogy szedhetem elő a vasvillát kétnaponta megforgatni. Kaptam színes pohárdíszeket, ami kúl egy dolog szerintem, a tej egyszerűen brutál jó volt, és az egészet megfejelte Hugh dedikált képével.Már megérte jönnöm.- vigyorogtam rendületlenül, miközben a maradék tejemet is behörpintettem a végén a cicabajuszt lenyaltam a számról. - Amúgy azt kérdezte, hogy szeretem e a veszélyt. Igazán érdekli a válasz? Nem szeretem. Minden alkalommal tele a pelenkám, de tudja nem is ez a lényeg, hanem a végeredmény, és amikor dolgozom a félelem a legkevesebb ami motivál. Sokkal inkább az, hogy jó legyek, hogy én legyek a legjobb. Szóval ezért csinálom. Mérhetetlenül nagy büszkeség szorult ám belém, és kellően pofátlan is vagyok, hogy bizonyos emberek tyúkszemére rálépjek, de hát az izgalmak mozgatnak bennünket nem? Egyszer ki kell próbálnia az orosz rulettet velem, de tequilával. Lehet én maradok alul mint mindig de közben remekül lehet szórakozni, főleg amikor már veszik az egyensúlyérzék, és a betűk összekeverednek az ember szájában, és egyre kevesebb magánhangzót képes a szavaiba préselni. Hehe- nevetgéltem vidáman majd megdörzsöltem a tenyereimet egymáshoz szépen. - No lássuk, én segítek magának átnézni a dolgait ha megfizeti az időmet. Nem mondom, hogy feltétlenül találni fogok bármit is, de az ziher, hogy eddig bármikor kutakodtam mindig volt jó pár hiányosság. Mondja, hallott valaha olyan kifejezést, hogy thron?- ha ezt nem mondták neki az emberei, akkor fix, hogy minden kis szutyok ami eddig átment a böngészőjén landolt valahol. Feltéve ha figyelik. Ha meg még nem, hát a legjobb embert találta be arra, hogy ez ne is történjen meg.Engem! Naná!
Nem tudtam mit tenni, hangosan felnevettem látva az arcára kiülő vigyort. Akár egy gyerek akinek cukorkát ad az ember, a viselkedésével leplezni akarta, amit a szemeiből így is tökéletesen ki tudtam olvasni. Nagyon is tetszett neki az ajándékom, de nem firtattam a dolgot, végtére is, nekem nincs szükségem rá, és volt még pár dolog a tarsolyomba, félre értés ne essék nem lekenyerezni akartam ezt a lányt, pusztán csak úgy gondoltam, ha már annyira odavan ezért a jelenetért, akkor Hugh –ért is oda lehet valamilyen szinten. Miért lenne baj nekem, hogy nála landol a kép? Ugyan már. Mondjuk én nagyjából akkor viselkednék így, ha hozzám vágnának egy utazó luxus hajót, csak úgy bratyiból, de mivel az egyik cégem pont effélék gyártásával foglalkozott, és már miért ne engedhetném meg magamnak, hogy az első darab az enyém lehessen,a három emeletes, külső és belső medencés, és húsz hálós, táncparkettes, báros berendezésből, belső tárolóval, rögtön a vízre nyíló jetsky garázzsal, és egy kisebb motorcsónakkal? Már alig vártam, hogy befejezzék a tervezési munkálatokat, én is beleszóltam rendesen, hiszen, lediplomáztam mérnök gépészetből, és a hajókra specializálódtam. Sokszor megkaptam, hogy milyen régimódi vagyok, de, ha tudnák mi minden lakozik a bennem, meglepődnének. Mondjuk… tudtam, hogy néhányakat már a külsőmmel is megnyerek. A megnyerő külső mellett fontos a megjelenés, és a stílus, néhány utódom próbált másolni,de nem igen jött össze nekik. Egyszer egy hasonló mentalitású fazonnal találkoztam, ELijah-nak hívták. Mellesleg úriember lévén nem vettem tudomást a gyomorkorgásról, jelen állapotomban is éreztem és tudtam, milyen az éhség, és voltak olyan napok,amikor az emberi életemben nem voltak túl jók a fogások, és alig vittünk haza valamit, nem maradt nekünk ételre…Egy pillanatra megtorpantam, és megráztam a fejemet. Megint egy emlék a múltból, a közeli fogadóban ettem még ha csak pár falatot is. Kettőt, hármat haraptam a kenyeremből, aztán mentem haza, és hazavittem a maradékot a testvéreimnek. De szerencsére ritkák voltak az ilyen alkalmak, pár napnál egyébként sem tartott tovább, amúgy pedig viszonylag jobb módúak voltunk, tudtunk húst enni, de volt, hogy túl fiatal volt még a tehén vagy az egyéb háztáji állat, hogy levágjuk. Egyébként feltaláltam magamat, tudtam, hogy mely növények ehetők, volt hogy gyökereket ettünk, vagy különböző bogyókat, ha kijártunk a testvéreimmel az erdőbe mindig ezt csináltuk. Manapság, pedig elég csak megemelni a telefont és jön az étel, egyenesen házhoz. Ezen apropóból találtam ki az étel szállítást magunknak is. Bár, mindig is utáltam ételnek titulálni az embereket. Míg Merinda megkínálta magát az egyik tejjel, a sok közül, addig én újra töltöttem magamnak az italos poharamat, majd pár jégkockával megspékeltem a dolgot, felültem a székre és, felhajtottam az ingujjaimat könyékig. - Semmi sem lehetetlen, - biccentettem. – De nem fél, hogy ott fogja hagyni a fogát valahol? Vagy ennyire szereti az izgalmakat Merinda? – kíváncsiskodtam, tényleg kíváncsiskodtam, távol állt tőlem atyáskodni a lány felett, egyszerűen csak próbáltam megérteni, hogy egy ekkorka teremtésbe hogy szorulhatott ennyi energia, és mit próbál meg rejtegetni, mert valamit egyértelműen titkolt, a felszín alatt nem ilyen volt, láttam rajta. Valami történt vele, ami miatt ekkora mellénnyel jár kel, és ha nem figyel, ha olyan emberrel akad össze, mint ez a tag aki fegyvert tartott a fejéhez, akkor megfogja égetni magát, még annál is jobban. A kritikus bók hallatán joviálisan elmosolyodtam, a pizzám rágása közben, mondtam már, hogy a halapeno-val lehet elrontani egy csomó dolgot…? Ez is azok közé tartozott, bár fintorgás nélkül gyűrtem le a megrágott falatomat, de esküszöm, kinyírja a gyomrát ez a nő ha továbbra is ilyen erősen eszi a pizzát. Egyszer… meg kellene kóstolnia egy eredeti olaszt… egyenesen Olaszországból. Mondjuk a fizetésből amit kaptak tőlem, ötvenszer is megjárhatták volna az utat… - Ami a szívén az a száján. – kacsintottam Merindára, és, egyébként, nem késsel és villával ettem a kaját, hanem kézzel, ezért is tűrtem fel az ingem ujjait. Be kellett lássam, hogy nem is zavar jelenleg, az, hogy lecsípett pár betűt a nevemből, nem ez a lány lenne, ha nem próbálná meg valahogy közvetlenebbé tenni a maga módján a társalgásunkat, valóban okos volt a lány, de nem akartam átverni, bár megértettem az óvatosságát, tekintve, hogy ha igazat beszél, akkor tényleg tarthattak már stukkert a fejéhez. - Nincs különösebb bajom, de az évek tapasztalatai azt mutatják számomra, hogy képesek az emberek ellustulni, elfeledkezni különböző dolgokról, amikre pedig korábban figyeltek, lankad a figyelmük, ami igaz lehet az önök iparágára különösképp, hiszen adatokkal és információkkal kereskedni manapság, legalább olyan mint Afrikába az éhezők számára élelmet juttatni. – nekik ez utóbbi volt nagy szó, a gazdagoknak pedig ez volt a fontos, és szórakoztató. Azoknak, akik visszaélnek a tudásukkal és így buktatnak meg cégeket, a cég megbuktatások sosem érdekeltek, de bizonyos esetekben mint ahogy most is, magán információkkal kereskedtem jómagam is. Mellesleg ha tudná a lány, hogy tulajdonképpen a középkorból származom, szerintem itt hasalna el és nézne komplett idiótának meglepetésében. Nem is akartam felfedni előtte, hogy vámpír vagyok, egy pizza szelet betolása után még egyel megpróbálkoztam, egyébként nem lehetett rám senkinek sem panasza, valahogy sikerült hogy ne úgy egyek mint Henrik a malac király… istenem, külön művészet volt a fazon… elbújhatott Jorimuto sógun mögött. Volt szerencsém hozzá, miután bepipultam a teremtőmre és otthagytam. De miért is…? Majdnem felmordultam, de szerencsére eléggé tudom kontrollálni magam, hétszáz év távlatában, így történt ez most is. Végeztem a pizzaszeletemmel és megtöröltem a számat, nekem tuti, hogy nem tej kell ahhoz, hogy leöblítsem a csípőset, az órámra pillantottam, másfél órája biztos itt volt már a lány, nekem kevesebbnek tűnt, azt hiszem azért, mert üdítően hatott rám a lány társasága. Bátran itt hagytam Merindát a stúdióban és elindultam az irodámba, a magán hűtőmhöz, magamra zártam addig, amíg vért ittam, aztán konyakkal öblítettem, majd iszok egy kis üdítőt is, aztán visszasétáltam a vörös lánykához. - Csak egy egyszerű ellenőrzésről lenne szó, amiből megtudom, hogy figyelnek-e az embereim, vagy nem és ha nem miért. – tértem vissza a korábbi témához. – Ne aggódjon, nem lesz itt semmi stukker emelgetés a halántékhoz, és más egyéb videó gyanús dolog. –bizony ám! Nem fogok ide rendelni egy escort fiúmat,hogy leitassa Merindát, aztán eljátsszuk azt a jelenetet. - Egyébként, ha mosdóba kellene fáradnia,csak szóljon. - sejtettem ezt onnan, hogy már több liter epres, vagy épp banános tejnél tartott, és csodáltam, hogy nem pukkadt még ki.
Megmondom én a frankót, sosem szórakoztam még ilyen jól üzletkötés közben, és ez a fazon, azon túl, hogy kiborítóan lassan csinált mindent, egészen tűrhető stílussal rendelkezett. Illetve pontosítanék: neki volt stílusa. Ellenben a hozzá hasonlatos karót nyeltekkel szemben, akik annyit értek, hogy ha a zakójuknál fogva felakasztanánk őket a gradróbban, a kutyának nem tűnnének fel, hogy nem éppen az ezredik ruhadarab. Jó nem mondom, hogy nem vett le a lábamról a vízkék szemeivel, mert hát nőből voltam én is vagy mi a franc, de ez szigorúan az üzletről szólt, meg hát az apám lehetne. Ezen túl azonban az a fajta volt aki meg tudta ragadni az embert és ebbe a kategóriába magamat is belesoroltam. De én nagyon sok tekintetben különböztem a cukker mukker babakislányoktól. Példának okáért nem rezegtettem szempillát, pedig lett volna mit, és nem gondoltam, hogy feltétlenül meg kellene hódítanom a fazont, csak azért mert már öt percnél tovább ismerhettem. Óanyámborogass, még csak az kellett volna! Nálam sosem mentek egyszerűen a dolgok, és azt hiszem Vinnie is így lehetett vele. Legalábbis amit eddig láttam belőle, abból nekem ez jött le. Díjaztam benne, hogy figyelt arra amit mondtam és nem rázta meg lazán és kurvaidegesítő gyorsasággal a kezét, hogy lapozzunk, őt csak az adatok érdeklik. Ő azzal is foglalkozott, hogy ezt mennyi idő alatt lehet összeszedni, vagy éppen az, hogy miképpen működnek a dolgok, vagy én mivel is foglalkozom. Okés, azért naív nem vagyok, nem fogom neki megadni az adószámom ( az egyiket a sok azonosítóm közül, milyen menő vagyok, több is van nekem belőle, mondjuk kell is) és azért mindent nem fogok elárulni magamról, még akkor sem, ha olyan lényegtelenül egyszerűen csempészi bele a kíváncsiskodását a mondandói közé. Nem most jöttem le én sem a falvédőről, ismertem már az efféle tudakozódást. Persze nem mondom, hogy a rossz szándék vezérelte, ahogyan azt sem, hogy szívjóságból érdeklődött a tanulmányaim vagy éppen a munkám iránt. Olyan adatok és információk ezek, amelyeket amúgy könnyedén hozzájut, ha jobban kutakodik utánam. Voltak azonban olyan cuccosok, amiket szerettem magamról megőrizni, és ezek közül akkor sem adtam volna ki semmit, ha éppen kényszerítenek rá. Még neki sem. Még akkor sem ha fizet...nagyon sokat fizet. Nincs az a pénz. Amikor közölte, hogy késni fog az utalás csak megvontam a vállam. felőlem elülhetek még itt egy darabig, nem sietek sehova, ezt a napomat úgyis erre a melóra szántam, szóval egy szavam nem lehet, ha tovább fog is tartani mint arra számítottam. A lényeg úgyis az, hogy a dohánynak több mint a fele már így is a számlán volt, és ez bőven fedezte a kiadásainkat, sőt már a haszon egy része is rajta volt, lesz miből bulit csapni. Ha belegondolok hogy fogunk kinézni...de ránk fért, komolyan. Ha az ember heteken keresztül vadidegenek adatai között turkál megfekszi a gyomrát mint a félig sült csülök. Fúbakker de éhes vagyok, kell nekem ilyen hasonlatokkal példálózni még gondolatban is, és a gyomrom erőteljes kordulása jelezte, hogy a pizza, ha már akkor itt lett volna mikor Vinnie megrendelte már késő lenne. Persze én vagyok a barom, hogy éhesen idejövök, de még az utolsó pillanatokat is a kis kódjaim között könyökölve töltöttem, és ha Jamie nem nyomiszkolja a számba a fél paprikás zsemlémet, akkor még annyit sem ettem volna. Sokszor mondták, hogy a tutti fruttis energia ital, meg a hamburger nem éppen a legtáplálóbb elemózsia...mondjuk úgy tíz napon keresztül főleg nem, úgyhogy a családi béke megóvása érdekében, néha elropogtattam egy doboz Pringles-t is. Most már mindenki boldog? Helyes. Akkor ha itt befejeztük akkor ígérem, hogy valami normálisabbat is enni fogok, semmint mondjuk egy pizza. Mondjuk mindig megfogadom és aztán sosem tartom be, ez az én formám. Sorry! Már majdnem felvisítottam és tapsikoltam mint bolond gyerek jézusneve napján amikor Vincent közölte, hogy Hugh-tól eredeti dedikált fotója van. Menten lepetézem, de helyette csak egy egész alakos fullvigyort küldtem felé, és hevesen bólogattam. - Hát úgy grátisz a mostani időmért nagyduzzogva elfogadom azt az eredeti képet.- adtam magamban egy kicsit a bolondot, de hát ez is én voltam. Tudok én ám komoly is lenni, ha kell, ha nagyon nem égetően szükséges, nem szeretek semmit túl komolyra venni. Az életben amúgy is rengeteg szutyok zúdul a nyakamba, és ha mindig minden felett búslakodnék, akkor nullahuszonnégyben csak a párnámat sírnám tele. Ami igaz az igaz, hogy amikor eljöttem New Orleansból akkor Peter miatt eléggé ki voltam bukva és akkor még bőgtem is...de csitt, letagadok mindent. Nem én voltam aki az áruházban egy kosár százas zsepit vásárolt és aztán el is használta záros határidőn belül. Volt lelkem na, és bele is lehetett gázolni rendesen, éppen ezért alakítottam ki magamnál ezt a védekező mechanizmust. Ha nem veszek senkit komolyan nem is tudnak megbántani Ahogyan kiszámítható sem szerettem lenni, hogy ne érjen meglepetés. A szívemig eljutni meg egyszerűen olyan vállalkozás volt, mintha valaki oxigénpalack nélkül akarná meghódítani a Csomolungmát. Meg lehet, csak nem biztos, hogy a legépületesebb ötlet, mert amit ott talál lutri. A videó végén nem kérdeztem, egyszerűen felcsüccsentem az asztalra és láblóbálva magyaráztam neki tovább. - Hát hasonló szorult helyzetbe kerültem már. Illetve valami ilyesmi volt az is, kivéve, hogy engem nem fixált alulról senki, de ááááá komolyan mondom, aki a fejemhez tartotta a fegyvert, olyan épületes ürge volt, hogy ha olyan a helyzet eljátszok vele egy öt perces Stockholm szindrómát. Tudom nem vagyok teljesen normális, de hát ebben a szakmában ki az? Szóval egyszer volt ilyen úgy egy éve, még otthon, amikor is egy fickó házi rendszerébe kellett bejutnom, azt tesztelvén, hogy egyáltalán van e rajta sérülékeny pont, át lehet e rajta jutni. És ha igen mennyi idő alatt. na most ismeri a mondást Vinnie. Minden lehetséges, csak a lehetetlenhez kicsit több idő kell. Na nekem nem adtak sokat, összesen egy percem volt. A cég, amely a biztonsági rendszert készítette állította, hogy feltörhetetlen. De olyan nincs, ami feltörhetetlen, illetve pontosítok: csak egy ideig az, ahogyan a vírusírtók sem védenek a végtelenségig. Szóval egy percet kaptam s megizzasztott rendesen. Nem mennék bele a részletekbe, mert szerintem a felét nem értené, de gondoljon bele, hogy van egy lakat amihez csak egy kulcs jó, és azt bedobják egy tóba, ahova be kell úsznia. De nem ám snassz egy kulcs van ott, hanem a tó fenekén millió másik kulcs és magának egy perc alatt kell megtalálnia a megfelelőt. Tű a szénakazalban. De ahogyan mondtam semmi sem lehetetlen.- megint kordult a gyomrom, eskü ez már kezd rém kellemetlen lenni, úgyhogy lecsusszantam az asztalról és amíg megérkezett a finomságos csípős pizza kurvasoksajttal addig fel alá járkáltam mint aki megkergült. Hála az égnek ez a cég viszonylag gyorsan szállítja az elemózsiát, heuréka, ne felejtsem el elkérni Vincenttől a számukat, legközelebb én is tőlük rendelek. Gyorsak mint Zeusz villámjai. Ó és még komplett tálalást is kaptam halál mókás alacsony székekkel, nem kellett arra a bárpultos trónra felszerencsétlenkedem magam. Milyenfigyelmes! Amíg ő elrendezte a terítéket és a dobozból megcsapta az orrom az egércsalogató sajtok mennyei illata, addig a hűtőjét megint megcsapoltam két flaska tejjel, ezúttal banánosat választottam. Ez a márka egyszerűen isteni volt, szóval kiszolgáltam magam belőle. Aztán lecsüccsentem és nemes egyszerűséggel kézzel lábbal kezdtem enni. Persze nem disznó módjára, de nem is finomkodtam. Nyeltem mint kacsa a nokedlit. Isteni volt, a halapeno pedig mart mint a veszedelem, imádom ahogyan végigégeti a szájpadlásom és utánaküldöm a tejet, nincs is ettől jobb. Félig még tele volt a szám amikor magyarázni kezdtem a kérdésére, de amíg összeszedtem a többi mondanivalómat meg is rágtam és le is nyeltem a falatot. Mielőtt újabbat kordulna a gyomrom ugyebár. Tutkó munkát ajánl nekem? Nana lesz itt valahol buktató. - Hát tudja, megmondom magának a tutit, nem olyannak tűnik mint akit a mai kor varázsa vonzana. Kicsit nekem olyan mintha megrekedt volna a késő gótika, a reneszánsz és a hatvanas évek beat korszakának kereszteződésénél. Már meg nem sértődjön, mert ez bók is volt meg kritika is. Ossza be!- újabb falatot szakítottam, megrágtam és lenyeltem, majd folytattam tovább. - De nem olyannak tűnik aki efféle rendszerek felett nem tartana felügyeletet. Három féle nyelven bonyolította az utalásokat, nem ám snassz, és gyanítom azt is, hogy nem az államokból fog érkezni az az összeg a számlánkra. Szóval szerintem maga mocskosul óvatos ember. Tehát nem úgy tűnik mint aki most ajánlaná fel egy magam fajta informatikusnak először ezt a pozíciót. Szóval sok mindent meg lehet csinálni, át is lehet vizsgálni....de mondja csak Vinnie. Mi a baj a maga csapatával? Ők miért nem elég jók?- tettem fel az ezer dolláros kérdést, mert én sem vagyok hülye ám, még ha annak is tűnök jelenleg, ahogyan ezerrel gyűröm be a pizzafalatokat és öntöm le a tejjel. Hát ez van na, kajálásban nem vagyok olyan jó mint a rendszerekben. Kinek a pap, kinek Merinda, ugyebár.
Komolyan felvidított ez a lányka már a jelenlétével is, hiszen kedves, nagyszájú, de mindemellett bájos, szókimondó szerettem az ilyen embereket, mert mellettük sosem lehetett unatkozni, és ő pont az a fajta volt, aki képes volt feldobni az életteliségével a napomat. Tudom, hogy egy karót nyelt fazonnak vél, főleg a korábbi fogalmazás módom miatt, de nem bánom, hiszen üzletelünk. Magamban jót vigyorogtam a szexuális nyitottság témáját illetően, jártam én már japán gésánál, még pár száz évvel ezelőtt, azóta sem volt senki olyan profi, mint ők, ezek a csajok labdába sem rúghatnak mellette, Saori… na, ő tudott valamit. Átváltoztattam, de megkért, hogy ne keressem, miután túljutottunk a kezdeti nehézségeken, a vérfogyasztást illetően. Szóval majd keres, egyszer, én meg nem erőltettem a dolgot, tudom, hogy merre lehet, hiszen időről időre hallok pletykákat arról, hogy valami fekete hajú oni, felejthetetlen kéjvággyal, éjszaka álmában szedi az áldozatait, és két harapásnyommal ébrednek. Az igazi történet az, az, hogy nappal elcsábítja őket, meg is igézi az áldozatait, aztán éjjel beoson hozzájuk, és a vérükért cserébe egy felejthetetlen álmot hagy maga mögött. Az ilyen dolgok miatt születnek a legendák, és a történetek. Miattunk, akik úgy próbálunk túlélni, hogy mesebeli lényeknek igyekszünk beállítani magunkat. Mellesleg, nekem is volt otthon egy kisebb csapatom nőkből, ki ezzel, ki azzal a tudással, tudtam miről beszél, és gyakran a megérzéseim, amiket a lányok közelében érzek, be is igazolódnak, bár van egy két rejtőzködő gyönyörűség, és az, amelyeket nem tudom megtippelni, meglepnek. Nem akartam álszenteskedni sem, hiszen pont ezek miatt a dolgok miatt kértem az anyagokat az emberekről, de némely tényleg meglepett. Aztán a következő kérdésemre is megkaptam a választ, kicsit… kockásan hangzott nekem ez az egész, de végül is, csak a jelszót kell megváltoztatnom. Egyébként nem panaszkodom, mert jó a memóriám, fejből diktáltam le a srácok bankszámla számát az utódaimnak, így egy jelszót sem fogok elfelejteni, amit időnként meg fogok változtatni. Mosolyogtam, ahogy büszkén mesélt a tudásáról, ez nála legalább olyan hobbi lehetett, mint nálam a faragás, és úgy egyáltalán a fizikai munka, mert az, hogy kattogtatok a géppel , nem meríti ki minden kíváncsiságom, és nem is kapcsol ki teljesen. Tapasztalatból tudom, hogy a kézzelfogható dolgokat könnyebben észre veszik, ha ugyanaz a művész készítette, a fotóknál lehet csalni, hiszen ott nem kell sehol sem csiszolni semmit, mint a fán, teszteltem is Da Vincit egyszer. Két saját készítésű dologgal, jó pár év távlatából , csak letettem elé két szobrot, mindkettő más időpontban készült, és… láss csodát megmondta, hogy én készítettem,elmondta, hogy miből jött rá, noha kiválóan tudok póker arcot vágni, hiszen ezt elég hamar elsajátítottam az évszázadok alatt, nem akartam ,hogy lássa a művészek elégedett pillantását, amely csillogott a szememben, ha úgy éreztem, hogy jó munkát végeztem. Az, hogy bizonyos helyeken hasonlóan húztam meg a csiszolót, és tudta, hogy hiába tudok két kézzel dolgozni, jobbal is és ballal is, az első művemen látszik, hogy ott még gyakoroltam, a váltott kezes faragást, a másodikon már kiforrt. Komolyan, hihetetlen dolgokat látott meg a mester… s még hihetetlenebbeket készített. Különc volt, de jó elképzelései voltak. Egyedül a tankjai nem tetszettek, túl… rombolónak találtam azokat, már csak a terveket is. Észrevettem, hogy állandósult egy alig észrevehető félmosoly az ajkamon, ha hagynám, lyukat szövegelne a hasamba, de én sem most jöttem le a falvédőről. Ismét a telefonomhoz nyúltam, és leadtam a rendelést, a sonkás, kukoricás, babos, oliva bogyós és „kurvasoksajtos” halapeno-val megijesztett pizzánkra. Sosem akartam kinyírni magamat, de… már ezeknek a hozzávalónak az összetétele riasztott, hallottak már emberről,vagy vámpírról, aki utálja a pizzát? Nem volt nekem semmi bajom sem vele, de… inkább Olaszországban eszek pizzát kizárólagosan, ők tudják, hogy hogyan nem kell elrontani. A halapenoval nyírnak ki mindent, arról nem is beszélve, hogy szerintem nem túl egészséges a csípős paprika, kivált a mexikói fajták. A csípős paprika, maradjon csak meg a taco-ban, ott jó helyen van, de bárhol másol…? Egyébként se meditáljak, úgy sem eszem sokat belőle, majd a diétára fogom, csak látná a haránt izmokat az oldalamon, azt a három csíkot, és a hasam, meg ha befeszítek, igen, a mai divatos szóval élve diétázom, speciális étrendem van, és a vért jobban szeretem, mint az emberi kaját. Szóval… Leadtam a rendelést, üdítőt nem kértem, volt itt a hűtőben, tej, ami úgy tűnt nagyon bejön a vendégemnek, és egyébként is nagy volt a választék. Az én fogamra való pedig… otthon várt. csöngött a telefonom, és egyáltalán nem tetszett, hogy meghallom Alexander hangját, ezekszerint, kicsit probléma van az utalás közben… A modern kor… régen, elég volt tudni a súlyunkat, és annak megfelelő aranyat kaphattunk, de most? Jobbra balra kellett utalnom, ha nem akartam ,hogy lekövethessenek olyan könnyen. - Det stängde banken, nu kan vi, inte hänvisa till…- szólt a telefonba Alexander azonnal, dühödt figyelmeztető morgás hagyta el a torkomat, majd megmasszíroztam az orrnyergemet, és rá mosolyogtam Merindára. - Késni fog az utalás. – jelentettem ki nyugodtan, miközben átengedtem a terepet neki a gépemnél, hagytam, hadd mutassa, meg amit szeretett volna, az volt a szerencsénk, hogy a belvárosban vagyok, és a főtér környékén van az irodám, számos gyors és kevésbé gyorsabb, egészségesebb kajáldákkal egyetemben, a titkárnőm és az embereim szoktak rendelni innen- onnan maguknak ezért hamar megejtettem a rendelést. Voltak, akiket magammal hoztam a korábbi helyemről, ők voltak az állandó csapat, a nagyon kajásak, akik azzal szívatják a modelleket, hogy mindenféle zsíros, szaftos cuccot összekajálnak, míg ők pózolnak egy szál bikiniben. Kiegyenesedtem, amikor mosolyogva pötyögött a billentyűzetettel, és összefontam a kezeimet a mellkasom előtt, majd figyeltem az elém tárulkozó jelenetet. Az egyik csajnak is ez volt a kedvence, így amikor egyszer betévedtem a mozi szobába, épp ez a film ment. Nem különösebben kötött le, míg a hátsó sorban meg nem kajáltam hasonló módon, mint a jelenetben megszorongatott főszereplő, csak kicsit más felállásban…fél szemmel a vásznat néztem a félhomályban, a másikkal pedig a szőkét. Elvigyorodtam a végén, megráztam a fejemet, Hugh volt az egyik kedvenc színészem, közvetlen volt, és jó volt fotózkodni vele az X-Men filmek kapcsán. - Van a pasitól egy dedikált képem, kéri? Eredeti… - billentettem oldalra a fejemet, és kíváncsian mértem végig Merindát. Okos lány, tényleg, különleges, büszkék lehetnek rá a szülei. - Magát is szorongatták már így meg? – nem kellett mondania, értettem az, zseni, aki ilyen helyzetben oda tud koncentrálni arra, hogy épp agyban ott legyen,ne pedig hátra dőljön és felemelje a kezeit a tarkójára és lejjebb csússzon a széken, főleg ha a csaj tényleg tud. Mosolyogtam, ragadós volt a lány jókedve. Ismét megjelent az ajkamon az a bizonyos félmosoly, nem… egyáltalán nem a gyomorkorgása miatt mosolyogtam. A videó felajánlásokban oldalt, rengeteg állatos, vicces állatos videók voltak, ezzel nem is foglalkoztam, az sem lett volna gond, ha éppen megnézünk egyet. Felkeltette az érdeklődésemet, az, amit mondott, mert én meg folyton ettől tartottam, hogy feltörhetik a rendszereimet, a hajózási vállalatét, az ügynökségét, és azért… tároltam rajta olyan dolgokat, amikről tudtam, hogy nem szeretném, ha illetéktelen kezekbe kerülne akár egyetlen adat is. Csörgött a telefonom, megérkezett a pizza, levettem az öltönyömet, és félre raktam az egyik vállfára, amely a kabát tartón árválkodott. Kimentem az ajtóba, és kifizettem a pizzát, közben beszéltem Alexanderrel is, és mire visszatértem, és letettem a pizzát az mini konyha pultra, úgy gondoltam, hogy itt, neki is kényelmesebb lesz, mint a magasított bárszékeken ücsörögni, a még magasabban levő asztalnál. Letettem és felnyitottam a dobozt, majd kivettem két tányért, meg szalvétákat is a megfelelő helyekről, nem én lennék, ha nem tudnám, hogy mi hol van. Ugyanis, szerettem tudni mindenről, hogy mi merre található meg. Eközben ismét csöröghetett a lány telefonja, és ezúttal valóban megérkezett az utalást, nem érdekelt, hogy hogyan, de megérkezett, szerintem megbűvölt pár embert, és latba vetette a tudását, amiért átváltoztattam. - Volna-e kedve átnézni a rendszereimet? Ugyanis… engem valóban érdekelne, hogy mennyire biztonságos, át lehet-e jutni rajta, hamar, vagy…sem. Meg az is érdekelne, hogy lehet-e olyat csinálni, hogy ír egy olyan programot, ami figyelmeztet, hogy megpróbáltak, vagy épp próbálkoznak betörni a hálózatba? – persze, nem mondtam el, hogy nekem is dolgozott pár koponya, de időnként nem árt leellenőrizni őket sem, s hogy miért nem velük dolgoztattam? Azért, mert kellett a vérfrissítés, és ha valakik beváltak, szerettem hosszútávon is alkalmazni őket, az én érdekemben is, amellett, hogy ők is jól járnak mindazzal, ha nekem dolgoznak, a magas fizetés mellé még védelem is járt. Szóval a kérdésem, azt is sejtette, hogy e mellé egy nagyobb összegű fizetés is fogja ütni Merinda markát,ha elvállalja a melót, amit ajánlok neki. Nem csak piszkos dolgokkal üzletelek…És, érdekelt ez az etikai heckerkedés. Az én biztonságom szempontjából is.
Na hát legalább akkorát nőtt a szememben ez a lassú mozgású tag, amekkorát én nőttem a karjaiban, ahogyan felemelt a polchoz. Ó amindenit, órákig képes lettem volna még elnézegetni a szekrény tartalmát, és csak válogatni. Mások a cipőboltban, meg a ruhák között képesek órákat elszöszmötölni, na én ezek között a színes bigyók között. Nem mondom, volt olyan gondolatom, hogy nemes egyszerűséggel felmarkolom a komplett szekrény tartalmát, és nagy vigyorgások közepette közlöm Vincent-el, hogy igazán cuki dolog tőle, hogy nekem adja. Ez már azonban azt hiszem kimerítette volna az extra pofátlanság kategóriáját, úgyhogy le is tettem róla. De basszus akkor is olyan nehéz volt választani, meg is adtam a módját, apuci meg nyugodtan fogjon addig, ha már felajánlotta. Na a lényeg, hogy ez az akciója némiképp a "mégiscsakszimpatikus" kategória felé billentette a mérleg nyelvét őt illetően. Király! Azt hiszem olyan vigyort villantottam felé, amikor közölte, hogy az összes loot az enyém lehet amit megszereztem odafent, hogy ha a következő megbízása egy fogfehérítő, jövök reklámarcnak a fotózáshoz. Na az kellene még csak! Én meg a pózolás! Mondjuk nincs abban semmi extra, az ember kitolja a hátsóját, amíg ki nem purcan a dereka és közben úgy néz a kamerába, mintha éppen arra készülne, hogy szájjal lefixálja a fotóst...és az egész stábot, úgy kábé. Hát ez a nézés nekem még nagyon nem menne, hamarabb röhögném el magam tőle, és hozzám meg pláne ne nyúlkáljon mindenféle asszisztens meg a jóég tudja kicsoda, mert az idegenektől csikis vagyok. De komolyan, és az senkinek nem tenne jót. Ketyegne a kötbér. Szóval többek között ezért sem lennék alkalmas ilyen dolgokra. - Hát néha használom, néha meg csak odapakolom az asztalra, a buddha szobor, meg a linux pingvin mellé az "Én vagyok anyu szemefénye" rém randa sárga poharamba. Jobb mint a művirágok. Színes mutatós, egyszóval nagyon helyesek ezek a bigyók. Köszi mégegyszer.- nem mintha nem tudtam volna magamnak ilyeneket venni, és amikor vásárolni mentem elég nehéz is volt megállni, hogy ne vásároljak belőlük, de ezeket a dolgaimat szerettem titkolni mások, előtt, rombolta volna a kemény kiscsaj imidzsemet. De Vinnie annyira régimódi volt, hogy számára semmi nem jelenthetett már azt hiszem újdonságot. A szóhasználata, egyáltalán ahogyan mozgott, még a szemei is úgy mozogtak bizonyos helyzetekben, mintha nem pislogni akarna, hanem egy órácskára lehunyni azokat. Komolyan már csak a kispárna hiányzott a feje mellől. Fel kéne valamivel pörgetni vagy nem is tudom. Persze nem olyan tagnak tűnt, aki mindig ilyen. Front van vagy mi? Meg aztán mi a fenéket foglalkozom én azzal, hogy egy üzletfelünknek mennyire lassú folyású az élete, ő dolga, nem az enyém. Csak pengesse a dohányt mind egy szálig amiben megállapodtunk, aztán már itt sem vagyok. Persze még előtte elrebegem a jó kis reklámszöveget, és remélve, hogy legközelebb is minket választ, szépen eltűnök a messzeségben. Ha akar még valamit majd megmondja, ha meg nem, akkor nem. Aztán a végre magára talál, és ez már némiképp reménységgel tölt el, hogy mégsem olyan elveszett ez a faszi, mint azt elsőre gondoltam. Két ujjamat összefogtam, és csettintettem egyet mellé mosolyogva kacsintottam. - Ez az Vinnie! Maga egyszerűen zseniális! De tudja ha kurvákkal veszi körül magát, ne csodálkozzon rajta ha nem szeretkezni fognak. Megvallom őszintén leginkább a kis őzikeszeműek leptek meg. Tudja amelyikek olyan ártatlanul tudják rezegtetni a szempilláikat. Húúúúúapám!Azok aztán megadják a módját! Egy jóga oktató a fasorban sincs hozzájuk képest.- a hangomból érezhető volt egy cseppet sem visszafogott gúny az álszentségüket illetően, meg egy jó kis szórakozás azzal kapcsolatosan, hogy én tudom a titkukat. Ezért nem szeretek külsőleg levonni messzemenő következtetést, még akkor sem ha a szavaim gyakran másról árulkodnak. Igaz nekem a beszélőkém hamarabb lendül akcióba mint az agyam bármelyik része, vagy éppen a cselekvésközpontom. Azt hiszem egykor a teremtő rosszul legózott amikor engem összerakott, vagy be volt nyomva....vagy nem tudom. Ó erről anyának egy szót sem. Ő minden istenben hitt, méghozzá egyszerre, és amikor egyszer szóvá tettem, neki, hogy "De anya, akkor ezek az istenek most akkor groupenben nyomják?" a föld alá akartam süllyedni, hogy kicsúszott a számon. Jóvanna, nem bírom megszokni ezeket a marhaságokat, anya hitrendszere pedig szerteágazóbb, mint az emberi érhálózat. Bólogattam nagy bőszen arra vonatkozóan, hogy bizony érdekes alakokkal veszi körül magát, és nem fért a fejembe miért jó egyeseknek, hogy magukon fognyomokkal, meg millió foltokkal mászkálnak, és erről faggattam is Jamie-t, aki jó szokásához híven csak vigyorgott, meg dumált is valamit, aminek értelme ugyan nem volt, de én jót röhögtem rajta. Hogy állítólag ez nem is fétis, hanem életforma. Mi van? Hogy össze.vissza cincáljanak mint valami húsdarabot, az életforma? Hát nem tudom egyeseknek hogy van összerakva a biológiájuk, de én inkább leszek egy kis vadmacska az ágyban mint valami felfalni való húsdarab. Szerintem az én üzletem jobb ajánlat ilyen szempontból. Jamie közölte, hogy már így is egy vadmacska vagyok az ágyban, amikor hajnalban filmezés közben nálam alszunk el, és nemes egyszerűséggel álmomban lerugdalom az ágyról. Na ezért nem vállalok felelősséget, mármint amit akkor csinálok amikor alszom. Minden másért igen. Megmosolyogtam a kérdését a fájlokat illetően. Lehet, hogy tapasztalt volt az ürge, meg amúgy mocskosul jól bánt a fotómasinájával, de a rendszerekhez nem sokat konyított. Nem hibáztattam amúgy érte, mert sokan hozzá hasonlóan megelégszenek azzal, hogy megnyomják a buttont és már bootol is a rendszer, hogy hozzáférjenek minden kis vacaksághoz rajta. Már a negyedik üveg tejbe kezdtem bele, ha így folytatom masszív hasmenést fogok kapni, úgyhogy a következő kinyitásától egyelőre eltekintettem. Különben is inkább éhes voltam. - Vinnie, az exe parancsokkal csak lefuttatta a fájlokat, illetve feloldotta a titkosításukat. Szerintem még mindig én írom a piacon a legvagányabb enkriptáló programokat, kétszer tizenkét karakteres jelszó generálóval megfűszerezve. És ezt mindenféle nagyképűség nélkül mondom úgyegyébként- mozgattam meg mókásan a szemöldököm és csücsörítve csettintettem is a nyelvemmel, mintegy gondolatban vállon veregetve magam. Szerintem Vincentnek halvány lila dunsztja nem volt miről zagyválok, de reméltem legalább a hangsúlyomon megérzi, hogy ez elég nagy dolog, a mi szakmánkban. - Szóval innentől maga rendelkezik felettük, a mappákhoz tartozik egy biztonsági jelszó, amit ott talál az első könyvtárban. Ez default, tehát változtassa meg. Viszont figyeljen oda, és jegyezze meg mi volt az új jelszó, mert ha elfelejteni, egy heti melóm lesz mire feltöröm magának, meg sok kis zöldhasúja bánja. Merthogy távozás után reklamációt csak ellentételezéssel megtoldva fogadok el.- mosolyogtam, úgy érzem teljes körű felvilágosítást adtam neki. Fúdejó vagyok! Hagytam, hogy azon a hottentotta nyelven lerendezze a következő utalást és Liam felhívjon, hogy megjött a dohány, mehet az utolsó jelszó. Eddig simán ment minden remélem nem kerül homok a gépezetbe ami esetleg elronthatná az egészet. Ez egy nagyon zsíros kis üzlet volt, igaz helyenként majd kifordult a gyomrom a látványra, de hát az életben nagy árat kell fizetni a pénzért. Micsoda hülye gondolat, nekem jutott eszembe tényleg? Beütött az epres tej azt hiszem! Na jó, szóval az előbb valami pizzát emlegetett, én meg baromi éhes voltam, úgyhogy agyaltam mit kérhetnék. - Ahha sikerült. Legyen rajta sonka, kukorica egy kis bab, paradicsom, olivabogyó és ku*va sok sajt, amennyit csak elbír a tészta. És a tetejébe halapeno...nem sok, csak éppen megijesztve. Nem akarok tűzokádó lenni, úgyhogy azt csak mértékkel.- adtam le a rendelést, mintha máris látnám miképpen készül ez az igazi finomság. Halapeno azért kellett, hogy újabb tejet ihassak, merthogy a csípősre az kellett. Egyszerűen a mai napon megállapítható rólam, hogy a gondolataim több mint brilliánsak. Hogy ez túlmutat az egészséges önbizalmon? Ó kéremszépen az engem sosem érdekelt. Pizzára hívott meg, akkor pizzát kérünk, csípőset, sok sajttal, ahogyan én szerettem. - Hát lehettem volna ügyvéd mint az apám, és ahogyan anyu is szerette volna, de rohadt unalmas papírok felett görnyedni, és tetves jogszabályokat bogarászni. Minek, ha erre is írhatok egy jó kis algoritmust, ami ezeket is nyilvántartja. Szóval azt hiszem már az anyatejjel magamba szívtam ezt az egészet. Némi exchibicionizmus társulva nem kevés intelligenciával, és töménytelen mennyiségű önbizalommal. Mi legyen így az ember, ha nem valami számítógépes muki? - elvigyorodtam, és odasétáltam az asztalhoz, majd a géphez léptem és lepillantottam Vincentre. Jééééé most én voltam a magasabb. Fél centivel. Pedig ő ült. A francba. - Szabad? - böktem a fejemmel a számítógépe felé, amelyeken az én kicsikém dolgozott rendületlenül. Néha beleszerettem a saját munkámba, amit kiadtam a kezemből. Hülye dolog, de ez nagyjából úgy működöt nálunk, mint a művészeknél, akik az alkotásikban ejtik el saját magukat és őrzik meg örök életükre. Valamiféle virtuális Dorian Gray azt hiszem -Csak amíg megérkezik a hívás Liamtól mutatok valamit amiért ezt a szakmát választottam.- gyaníthatón nem fog tiltakozni, miért tenné amikor csak a videómegosztó oldalt akarom neki megnyitni és előkeresni egy három perces kis videót. Önelégülten nyeherésztem mikor végül megtaláltam és elindítottam neki.
- Bár a film nagy része egy nagy rakás hablaty és maszlag. De ez a a jelenet mindent visz.- némán néztük végig a videót, és nem egyszer elmosolyodtam, majd a végén hagytam egy kis időt, hogy feldolgozza a látottakat, végül kihúztam magam. Még mindig nem vagyok sokkal magasabb nála. Kéne szereznem valami magas sarkút vagy nem tudom. Ó hogyisne, hogy aztán a nyakam törjem. - Nem mindannyian vagyunk bűnözők Vincent. Én például ezt csak mellékesen űzöm. Valójában etical hacker lennék ha egyszer lesz alkalmam így dolgozni. A rendszerek gyengeségeit tesztelem, hogy hol vannak a kiskapuk, hogy aztán ki tudják őket küszöbölni. De ez sajnos még nem annyira jövedelmező, mint az olyan megbízások amelyek öntől is érkeztek. Na hát ezért.-épp csak végére értem az egyébként szerintem ritka komoly monológomnak, amikor megcsörrent a telefonom és Liam szólt, hogy a dohány befutott, mehet a harmadik adag. Lecsuktam a mobil fedelét, majd Vinniere néztem - Okés, megvan az utolsó adag is, úgyhogy mehet a menet. Indítsa el, a LDFE.exe-t, a jelszó pedig scorpionking23**.- csípőmet az asztalnak döntöttem a karomat keresztbe fontam a mellkasom előtt és vártam, hogy Vincent elkezdje lefuttatni az utolsó adagot is az általa rendeltekből. És hamarosan a pizza is befut, ahogyan ez eszembe jutott megkordult a gyomrom is. Údeciki!
Hangtalanul nevettem fel a lány pofátlanságán, mintha a gyermekeim közül lett volna az egyik, fiatal, szertelen és boldog a maga módján, hiszen ezek az apróságok is jókedvvel töltik el. Figyeltem, ahogy csillognak a szemei a szerzeményei miatt, amelyekre igen büszke, s ha már itt tartunk, holnapig is ott tartottam volna, ha nem szól, tényleg nem teszem le, még egy darabig. - Mind, bizony. - engem tényleg nem érdekeltek azok a mütyürök, többnyire nyakból vagy csuklóból iszom, így nekem másfajta csomagolás számít, legyen dekoratív, ápolt és, onnantól már csak az számít, hogy milyen a vére, persze, nem voltam egyébként ilyen válogatós, ha olyan időszakokat éltem meg, meg az én időmben ,egyáltalán nem volt a higiénia ennyire kihangsúlyozva, szóval, az éhség nagy úr… De a körítés is fontos. Bár, kíváncsi voltam, hogy mit csinálhat ennyi dísszel Merinda otthon, minden poharába tesz egyet? Használni fogja-e egyáltalán? Nem tudhatom, bár kicsit érdekelt, gyűjti? - Maga, gyűjti ezeket? - kérdeztem meglepetten. - Használja is majd, vagy csak nézegeti? - én, autó gyűjtő vagyok, nekem ez vált be, de azokat szoktam is használni, ezeknél a papír apróságoknál, az első használat után ki lehet dobni a díszeket. Életemben nem becézték még a nevemet, Vin talán, régen, századokkal ezelőtt, egyetlen nő,de nem egy ilyen fiatal fruska, általában eddig azok próbáltam meg becézni, akikkel üzleteltem, és nem a jó értelemben, bár ez sem volt tiszta üzlet, viszont ott átvertek, és nem volt más választásom, mint a megleckéztetés. No, de Vinni… mint egy olcsó olasz szappanopera szereplője. Biccentettem az egészségére, számítottam rá, hogy kiakasztom, néha eléggé választékosan fogalmaztam, nem -nem nevezném körülményesnek, egyszerűen, szofisztikáltabban, fogalmaztam, időnként ha olyan kedvem volt,vagy hangulatom. Egy apró félmosoly kíséretében ráztam meg a fejemet, mikor átmentem az üvegért és a poharakért, hallottam, ahogy kitör belőle a röhögés. Tehát, volt benne tapintat, hogy ne egyenesen az arcomba engedje ki ezt a hatalmas… kiröffentést. - Igaza van, amit ezek a lányok művelnek, cseppet sem hasonlít arra a biológiai szóra, de még csak a szeretkezésre sem, ez inkább, kő kemény, baszás. - tudok én ha akarok, szórakoztató volt ez a lány is, legalább annyira, mint én neki. Aranyos volt, ahogy zavarba jött korábban a harisnyás belezavarodásába, hordtam én harisnyát, még a francia udvarban, kis buggyos térdig érő nadrággal, nem bírtam sokáig, szinte röppentek rólam a ruhák száz felé, aztán maradtam a csizma, nadrág kombónál, inkább lovagló csizma és olyan nadrág, amikben jól lehetett lovagolni, de ha valaki kérdezné, csípőből letagadnám,hogy valaha is hordtam ilyet, még akkor is ha a gazdagság jelképe volt, ellenben, amikor életemben először láttam nőt, ilyen ruhadarabban, nos… meghatározó élmény volt számomra, rajongok a mai napig ezekért a ruhadarabokért, ahogy a fűzőkért, és a combfixekért, bár nőies a magas sarkú, de azokért valahogy kevésbé, mindig is az alacsony nőket kedveltem jobban, hogy miért? Ne kérdezze senki, csinosak, bájosak és olyanok mint egy búgócsiga, folyton jönnek, mennek, mellettük sosem lehetett unatkozni, legalábbis ezt tapasztaltam, és erre Merinda sem cáfolt rá, csak megerősítette bennem, ezt a tapasztalatomat. - Valóban? - lepődtem meg az italomat kortyolgatva, pontosan az ilyen lányokat és fiúkat akartam elkerülni, azok, harapdáltassák csak magukat ingyen, olyan helyen ahol eddig is, én mondhatni, minőséggel foglalkozom. Nem pedig harapásfüggőkkel, időnként belefutottunk néhányba, de… ha már most tudom,hogy kik hova szeretnek járni, őket vagy nem fogom felvenni, vagy úgy kap munkát, hogy a hostessséghez hozzá sem fog szagolni az elkövetkezendő időkben. Csak fotózkodni fog, de ha egyetlen harapást is meglátok a testén, azonnal repül. Tényleg nem tartozott rám, hogy miért halaszt, ellenben fontosnak gondoltam, hogy mindenki járjon iskolába, még én is voltam, bele kóstoltam ebbe, abba, de az orvostudományt azt inkább elkerültem, sokat dolgoznak vérrel, nincs bajom az önkontrollal, de… jobb a békesség. Inkább az építészet, ácsolás, hajóépítés érdekelt világ életemben, a hobbim volt a munkám, egy időben, amely cégemet a mai napig egyengetem, a távolból. Fiatalkoromban is szerettem tengeren lenni, kihajózni, és apámmal tölteni az időt, halászni, mindenféle hétköznapi dolgot tenni, erre az időre jelenleg a fotózás volt a hobbim, lehet, hogy holnap úgy kelek, hogy meguntam, teljesen és végérvényesen, de nem állok le vele, mert a vér biznisznek viszont haladnia kell. Így, pénzügyileg be lennék biztosítva a jövőben, ahogy a hajózási vállalataimból is fojt be szép összegem. De, erről senkinek sem kell tudnia. Megnyitottam a következő adagot és, eleinte még nyugodtan nézelődtem, valóban nem kaptam ugyanazokat, akik már egyszer meg voltak nyitva, ügyes munka. Talán, tényleg megéri a kisasszony a pénzét, ezzel a bebiztosítási rendszerrel, hiszen, ezeket a kódokat is én tudnám, ha idegen kezekbe kerülne. - Csak kíváncsiságból, lefuttatom ezeket a fájlokat, ezen a gépen,később is ugyanezekkel a kódokkal lehet kinyitni a fájlokat, hiszen ha esetleg, véletlenül elhagynám, nem volna jó dolog, ha illetéktelen kezekbe kerülne… - jegyeztem meg tűnődve, s egyúttal kíváncsian, észre vettem, hogy az orra alatt somolyog Merinda, de nem tettem szóvá, bizonyára még mindig az az egyetlen szó lehet az ami így kiakasztotta a mércéjét, el tudom képzelni,hogy akkor popcornt eszegetve ücsörgött a szaftosabb jeleneteknél, és elemezte,hogy az a láb túl magasan van, a pasi túl merev, a csaj mindjárt szétesik, és hooopp! Ott egy harapásfüggő! - Hm…- mormogtam magam elé pillantva, miközben belekortyoltam a konyakomba, hatáozottan szerettem magam is szex közben vért szívni, így fegyelmeznem kellett magamat, hogy egy, nem olyan helyen vagyok, kettő, nemrég ettem, három ez csak pusztán szórakozás lenne, hiszen jelenleg nem is vagyok éhes, négy, ez lány a lányom lehetne, és ez volt az ami megállított, nem változott meg a szemem körüli hajszálerek színezete és a szemfogaim sem nőttek meg. - Határozottan érdekes, efféle fétisek miatt voltam kíváncsi erre az egészre. - jegyeztem meg tűnődve. Végig simítok a fogaimon, épp csak alig érzem a hegyüket, nemhiába hétszáz évnyi gyakorlás, és önfegyelem, meghozta a gyümölcsét, nem kezdtem el tombolni, nem indult el a lávafolyam az orromból, a vér látványára. Tényleg… az egyik hosszú fekete hajú japánnak tűnő lánynál elidőztem, még a fotói is rendben voltak. Nem, tényleg nem magán érdeklődésből nézegettem, meg amúgy is,jobban vonzottak az európaiak, vagy a brit nők, bár volt a kultúrájuknak egy-két eleme, ami megfogott, mégsem tetszettek annyira a rizsporos arcú nők az extra kicsi cipőkbe fáslizott lábaikkal, egy nő attól nő, ha a lábai csodásak, a bokája harapni való, korábban nem rajongtam azért, hogy bele mélyesszem ebbe a testrészbe a fogaimat, de amióta voltak, és tudtam használni, miért ne tehetném meg? Az én időmben a bokát látni, vagy a nyakat, esetleg a csuklókat látni, nagy kiváltságnak számított, férjes asszonyok mutogathatták hellyel közzel, de még ők is inkább a férjeiknek, felvillannak a szemeim, mint a kék befagyott óceánon a rianás, hirtelen és legalább olyan hamar huny ki a fénye is, egy tovaszálló érzés kerített hatalmába, néha előfordul, és olyankor kínzó ürességet érzek magamban, fájdalmas űrt, mintha kiszakítottak volna belőlem valamit, a monitorra pislogtam, ha vámpír sebességgel nézhetném végig, akkor már rég végeztem volna, de mivel magam választottam ezt a helyzetet, pont az új variálások végett, szükségem volt arra, hogy itt legyen mellettem Miss Evans. Így, nem mehettem hamarabb haza, hogy inkább az otthoni irodám rejtekében merüljek el a magányomban, a naplóim közt, netán a fészerben, az újabb faragványomon dolgozva. - Pompás, azt hiszem, jöhet a következő utalás. - keltem fel, amikor végeztem a jelenlegi adaggal, nyújtózkodtam egy kicsit, és felsóhajtottam, a pillantásommal megkerestem a vörös hajú leánykát. - Akár, rendelhetnék egy pizzát is, mit szól? - igen, ne csak azt a förtelmes tejes akármit iszogassa - Mi a kedvence? - akármi is, biztos eszek belőle pár falatot, csak a rend kedvéért, míg vártam a válaszra, felhívtam, Alexandert - Gå till beskrivningen på fakturan * - szóltam a telefonba, ezután szépen bediktáltam a számot, a srác még viccet is mesélt közben, mire felnevettem. - är du galen, ta hand om dig själv! - **- tettem le a telefont mosolyogva. Mosolyogva szólaltam meg, mikor Merindára pillantottam. - Sikerült döntenie a pizzát illetően? - ültem le a gépem elé, s ha kellett felcsaptam az egyik pizzázó oldalát, ahol online mutatták a napi menütől kezdve minden egyebet. - Egyébként, miért pont hacker? Annyi minden más van, ami kevésbé veszélyes… - jegyeztem meg kíváncsian, tényleg érdekelt, hogy miért kanyarodott el erre egy lány élete, miért lett hacker, tudtam,hogy ezek nem csak ebből állnak, sima magán adatok gyűjtéséből, komoly dolgokba is bele látnak, ha épp akarnak. - Tényleg képesek bejutni különböző minisztériumok rendszereibe, de miért? Mi haszna van? Megtudják, hogy egyébként is hazudott a kormány, az idei, vagy az előző évi költségvetésről, netán megtudják, hogy egyébként meg van a következő tíz évre a kormányzás, ki miért és mikor és minek kerül hatalomra, kinek mivel vonják el a figyelmét arról,hogy épp mi folyik a háttérben? -Ez sosem rajtuk, vagy a kis embereken múlott, én pedig, amíg békén hagynak, és nem szólnak hozzám nem mocorogtam, minek. Nem is állt szándékomban, hatalmakat döntögetni, mert nem az én világom, és semmi szükségem erre a nagy felhajtásra ami azzal jár, másrészt, újabb bűnbak lennék a gépezetben. Harmadszor, tényleg jobb szerettem a hétköznapi hóbortjaimat ácsolás, barkácsolás. Én, prédikátorként, ugyan már! Akiről Michalangelo is megpróbált szobrot faragni, de a feje valahogy letört…? Nem… én kérem egy újjal sem nyúltam hozzá, és nem, véletlenül sem őrzöm a műkincseim között, azok között, amelyeken engem sikerült egy-két művésznek megörökítenie. Festmények, szobrok, szövetek, faragványok, és némelyeken ott szerepeltem elbújtatva. - Szóval, a nagy pénzen kívül, miért éri meg csinálnia ezt, önnek és a csapatának, Merinda? - sikerült, a kisasszonyozásból, és a Miss Evans-ozásból, sikerült eljutnom a keresztnevéig, ez azért haladás. Bár, lehet, hogy a kis emelgetős fiaskó a pohár díszekért, megtette a hatását, na meg az, hogy sikerült megnevettetnem, akaratlanul is.
*Mondom a számokat... **vigyázz magadra, te őrült!
Vajon ha azt kérném tőle, hogy csomagolja be nekem cuki rózsaszín masnis zörgő papírba az Eiffel tornyot és hozassa is a magánrepülőjén - merthogy feltételezem van neki olyan- akkor azt is megtette volna? na jah, egyelőre érjük csak be a kacskaringós szívószállal, meg a helyes kis napernyővel, amit mellé kapok. Vannak dolgok amiket ha kiderülne, hogy oda meg vissza vagyok értük vehemensen tagadnék. Ilyenek voltak ezek a színes kis bigyók amiket az italok mellé szoktak adni. A koktélok például...gyűlöltem azokat a szirupos vackokat, én mindig csak a díszítés miatt kértem, mert az olyan tuti jól nézett ki. - Izé...hagy legyek már pofátlan, ha már van ezekből a micsodákból választhatok én is?- mint egy gyerek esküszöm, és magam lepődtem meg a legjobban, amikor Vinnie nemes egyszerűséggel felemelt a derekamnál fogva, mint valami óriásbébit...mondjuk mellette nagyjából ilyen látvány is lehettem, életemben nem láttam még senkit aki ilyen magas volt, mire felnéztem a feje búbjáig elszédültem. Szóval azt hiszem úgy nézhettünk ki mint az apuka meg a kislánya, aki éppen valami lencsibabát választ ki a játékboltban a sok közül.Tádám és mindegyik színből választottam magamnak amit csak találtam, még mellé két esernyőt, egy ezüst színű angyalhajas micsodát, meg voltak ott aprócska kis díszek ilyen bogyókkal a végükön azokból is szedtem magamnak. - Kész vagyok, letehet most már. És kösz, hogy segített. Mondjuk jó lett volna még ott válogatni, kíváncsi lettem volna meddig képes ebben a pózban így tartani, de hát nem akartam még szemtelenebbnek tűnni mint amilyen alapjáraton vagyok. Hihi, ez mind az enyém lehet?- mutogattam diadalittasan a szerzeményeimet, egy csokorra való pohárdísz, és egyéb olyan dolog, ami tulajdonképpen azon kívül, hogy színes és mutatós semmire nem jó. Mindenkinek van kettyója, nekem az angyalok, meg ezek. Meg biztosan volt még sok, csak abból Vincent nem tartott az irodájában. Csak vigyoroga csentem el egy újabb üveg tejet a hűtőből amikor a fekete piacot említette majd visszanéztem rá, ahogyan a kupakot csavargattam le, nagy szakértelemmel. - Tudja Vinnie...már ha nem bánja, ha így hívom, kicsit közvetlenebb, és az üzletben utálom a karótnyeltséget....szóval aki komolyan veszi az üzletet, az nem szórakozik ilyesmivel. Nekünk fontos a hírnév, és fontos a bizalom. Nem szeretnék vérbefagyva, kiterítve feküdni valamelyik folyó mentén, miközben az anyukám halálra aggódja magát miattam, a srácok meg szeretnék élvezni a dohányt amit a munkáért kapunk. Ezt pedig csak úgy lehet, ha mindannyian azt adjuk amire vállalkoztunk, és csak annak akitől a megbízást kaptunk. Okos ember nem kockáztat ilyesmiben.Aki kiviszi a cuccot a fekete piacra az általában nem maga kínlódott meg érte, mert akkor sokkal jobban megbecsülné. Na nem mintha olyan marha büszke lennék időnként arra amit csinálok, de mindenki azzal foglalkozzon amihez ért, nem? Na egészségemre!- lendítettem meg az üveget és annyira finom volt ez a márka esküszöm, hogy az első kortyokat üvegestől képes lettem volna lenyelni. A programindító parancs nevét perszehogy én találtam ki, csak vigyorogva vonogattam a vállam, egyértelmű tanújelét adva neki, okos volt ez a fószer elég gyorsan levágta kinek juthat ilyesmi az eszébe. - Hát ami azt illette egy rövidítés. Amikor megírok egy programot, akkor általában ott hókuszpókuszolok a monitor előtt bűvölöm még egy ideig az én kicsikémet, aztán csak nyomok egy olyat, hogy : "Működj Béjbi!" majd jön az enter és tádám megy a cucc. Ez ilyen kabala vagy nem tudom. Na most ennek a rövidítése a Muk...ékezet nélkül, vágja maga a témát?- kacsintottam és újabbat kortyoltam az üvegből, de ami ezután jött. A faszi majdnem kinyírt sikeresen, méghozzá a tejbe belefulladva. Közösülni? Úristeeeeeen ki beszél így? Ki mond már ilyet? Olyan fékezhetetlenül köptem ki a számból a tejet, hogy oda kellett a kezemmel kapnom, hogy ne menjen világba a fehér itóka. Leplezhetetlen röhögőgörcs fogott el, és azt hittem nem fogom tudni abbahagyni, úgyhogy meg kellett kicsit ököllel veregetnem a mellkasomat, de még mindig röhörészve kértem elnézést a viselkedésemért. - Ne hari...komolyan, nem volt szándékos, de tényleg. Közösülni? Ilyet utoljára a középsulis biológia tanárnőnk mondott aki olyan szemérmes volt, hogy két harisnyanadrágot vett fel a szoknya alá vész esetére. És bocs, de maga nem ilyennek tűnik. Mármint nem úgy értem, hogy két harisnyanadrágot hord...illetve nem is olyannak aki egyáltalán harisnyanadrágot hord...úgy értem...úgy értem na...- hát ebből nem tudom hogy fogok kimászni, mert a fickó hatalmas szemeket mereszt rám, szerintem azt gondolja magában, hogy elment az eszem. Mondjuk nagyon is észnél voltam, csak most komolyan miről társalogjak vele olyankor, amikor éppen egy komplett mappányi félig light és félig kemény pornót csekkolunk ketten az irodájába zárva? És közben ilyen szavakat használ, hogy közösülni? Óanyámborogass! Mi jön ezután a fallosz és a szeméremdomb? Jó is, hogy kivonult a jóég tudja miért a látókörzetemből, mert így legalább pofátlanul kinyeríthettem magam még mindig ezen lovagolva amit mondott. Ha nem itt vagyok vele egy légtérben és nem hallom a saját füleimmel, el sem hiszem. Szóval úgy tűnt a kis progi futott rendesen, és mikor visszajött valami csecsás üveget is hozott magával, meg egy pohárban egészen szép aranyló italt lögybölt. Hűdeguszta! Nem kínált meg. Pofátlan! Igaz kaptam tejet méghozzá a teljes hűtőkészletet, ne jártassam feleslegesen a szám. Szóval elkezdtem járkálni, amíg ő nézegette az első felvételeket, és ahogyan hallotta Henry kedvencét csekkolja az olasz csillárpóz nagy szakértőjét, a hosszú hajú hidrogénszőkét. Nem tudtam megállni és nagyon vigyorogtam látva a fejet amit vág közben. Tud a kislány az biztos, van mint tanulnom tőle, felért egy komplett felvilágosítással az anyaga. - Hát akit éppen most néz olyan vehemenciával, ő nem játssza meg magát, ezt elhiheti nekem. Az összes felvételét láttam, ez a csaj tényleg élvezi. De vannak akik úgy kiabálnak mintha ölnék őket. És van pár elég érdekes fetisiszta a csapatában. Liam ennek a nagy szakértője. Szerinte ezek olyan clubok, ahol összeharapdálják a lányokat. Nem tudom ebben mi a jó, de majd találkozni fog az anyagok között ilyenekkel is. Bár lehet, hogy az első adagban nem lesz ilyen.- átutalta az összeget én meg vártam, hogy a telefonom jelezzen ha megérkezett a pénz. Mit bántam volna én, ha a pokolból is jön a zseton csak jöjjön. A srácokkal ezután a meló után nagy bulit terveztünk, mert szép munka volt ez így együtt.Az üveg kiürült és meglepődve tapasztaltam, hogy Vinnie elkezdte leoltogatni a lámpákat. Naaaaa...csak semmi izébizé. Hangulatvilágítás meg ilyenek. Kinézem belőle, hogy majd egyszercsak lejön az álmennyezetről valami bűnronda hetvenes éveket idéző diszkógömb és a Bee Gees visítja a rejtett hangszórókból, hogy Saturday Night feveeeeeer...belőle még ezt is kinéztem volna. Újabb adag tejet nyitottam ki és inkább belekortyoltam, nem is akartam firtatlni miért kellett ezeket a lámpákat lekapcsolgatni. És akkor maradjak nyugodt amikor bezárja az ajtót és leoltja a refiket. Hát nem voltam az, nagyon nem. Mindegy, ha már én vagyok itt végigviszem az üzletet. Majdnem elejtettem a tejet amikor a zsebemben megrezzent a mobilom, megérkezett az átutalásról a megerősítés. - Egyetemre járok, Mr Aldridge New Orleansban, csak most egy évet halasztottam....családi okok miatt.- nem fogom részletezni miért, ahogyan azt sem, hogy be fogom fejezni az egyetemet már csak anya miatt is, mert neki nagy álma, hogy abban az idétlen tökfödőben pózoljak, most azonban az üzlet volt fontosabb, és miközben mindezt mondtam a férfinak, tárcsáztam Henry telefonszámát. Néhány csörgés után felvette. Közöltem vele, hogy megjött a zsé, és hogy mondhatja a kódot a következő adag lefuttatásához. Mikor végül aztán megkaptam, megköszöntem és leraktam, majd Vinnie felé fordultam. - Okés, az első részlet megérkezett, a jelszó: corr1980X04. Ezzel fel tudja oldani a következő exe fájlt amivel a második adag futtatható, strongdata.exe. Ott megtalálja a következőket.Ezek is véletlenszerűen generálódnak, és mivel mindegyik az alkalmazott neve, mármint a mappa, ezért kizárt dolog, hogy ugyanazt kapja, ami egyszer már nyitva van. Felkészült a második menetre?- ezt úgy kérdeztem mintha az előbb közösültem volna vele...közösülni még mindig nem fért a fejembe ez a hülye szó, és amikor eszembe jutott nevettem, és a nevetésem a tejbe fojtottam inkább.
Volt már szerencsém sokat beszélő alakokhoz, és ez a lány, hozzájuk képest kispályás volt. Amikor XV. Lajos a legújabb cipő divatról beszélt, órákon át, az hosszú volt és unalmas, nem mondom,hogy nem volt közöm a parasztlázadás kitöréséhez, előszeretettel ittam a sajnos hájas nemesek vérét. Fúj, hogy az mennyire zsíros volt… Szerencse, hogy nem tudunk hízni, és az efféle emberi dolgoktól nem kell tartanom már. Soha többet tepsi seggű rizsporos, vagy lisztporos parókás korszak… Még az 1200-as években is sokkal tisztábbak voltunk, mint azok a parfümtől bűzlő franciák. Gondolatban elfintorodtam, kifinomult vámpír orral vigyázzt állni, amikor a trónján trónol a király és nagy bőszen beszédet tart arról,hogy melyik lefejezést óhajtja megnézni, a következő héten, vagy a lovagi torna megnyerésére kit tart esélyesebbnek? Sokat átéltem, és nem egy epres tejet szopogató lányka fog kiakasztani. - Van… a mikro feletti szekrényben, vannak, mert állítólag feldobja a pózolások szünetében a lányok, vagy a fiúk napját, ráadásul ezekkel különböztetik meg a poharaikat. - feleltem, és megkönyörültem rajta, ezt leszedtem neki, csakhogy, ez piros volt, kis kék ernyő csíptetve rá. - Extra ernyővel. - nyújtottam át neki. Esküszöm,ha gond, felkapom a derekánál fogva és felemelem, hogy megvizslathassa a szekrény tartalmát. Mindenesetre, dörzsölt lánnyal akadtam össze, ami ebben a szakmában nem árt. Végig mértem, a kis 160 valahány centijével és elmosolyodtam, jóízűen. - Tudja, Kisasszony… pontosan ezt mondaná az is, aki a fekete piacra készül menni velük. - biccentettem. Elfogadtam az érveléseit, nem kezdtem vele vitatkozni, ha átvágnak, úgy is személyesen fogják megtapasztalni azt, hogy milyen velem, Vincent Lucien Aldridge-l üzletelni. Miután betöltött a gép, betettem a pendrájvot a megfelelő helyre, és hátra pillantottam a vállam felett, leültem, a hangerő egyébként is halk volt, kevesen tudják rólam,de cuki kutyás videókat szoktam nézegetni, vagy kutyás és babás videókat, nem kell tudnia senkinek sem, hogy épp azon somolygok, ahogy a kiskutya őrt állva, félálomban a csecsemő felett azon meditál,hogy őrizze-e tovább a babát, vagy, ő maga is aludjon, végül úgy dönt, hogy inkább rá fekszik a nyakára, és úgy alszik, és vigyáz a csöppségre. Szóval, ez volt az én egyik titkom, ez volt az egyetlen dolog, amiért örültem a videó megosztásnak. - Fogadjunk,hogy maga találta ki ezt a nevet… - megnyitottam a muk.exe-t. - Sosem értettem, hogy mi jó van abban, ha felveszik,hogy hogyan… közösülnek. - egyébként ezt a pornós dolgot sem értettem. Nem kell félteni, voltam kupikban, kipróbáltam azt is, hogy milyen ha kis lyukakon leskelődünk, vagy épp erkélyről figyeljük egy rejtett zugból az egész akciót. Az valahogy sokkal jobban megérintett, mint az, hogy a dobozból figyeljem amint megjátsszák magukat az emberek. A mai napig voltak ilyen hagyományos helyek, amelyek az én korszakomból maradtak fent, időnként eljártam ilyen helyekre, de ez igen ritka volt, fiatal vámpír koromban persze sűrűn látogattam efféle helyeket, amikor kétszáz, háromszáz éves lehettem. Minden érdekelt. Megszomjaztam, de nem Miranda vérére, hanem valami alkoholra. Míg a program elkezdett futni, addig felálltam a géptől, és átmentem az irodába, a IV. Henrik konyakomért, igen, Mr. Aldridge, mindenből a legjobbat. Ráadásul ingyen van. Valaki… volt olyan szemfüles és megigézte a gyártókat, és minden évben kapok két üveggel, aztán vigyázok rá, mint a szemem fényére. Két poharat hoztam, az egyik tele volt jéggel, a másik üres volt, a másik kezemben pedig az üveg volt. Visszaültem a helyemre, és kivettem két jégkockát az egyik pohárból, és kihúztam a kupakot az üvegből. Az üvegen egyébként 1915 állt, hogy akkor rakták el, és az, hogy idén 2015 januárjában palackozták. - Tudja, egyébként sokuk aki úgy visít, inkább megjátsszák, a pasik meg utána verik a mellkasukat, hogy huu, de megdöngettem, a csajt, még kitolta a magas cé-t is… - megráztam a fejemet, és belekortyoltam az italomba, jólesett. Ezután elkezdtem átnyálazni az adatokat amiket kaptam, a telefonjaik selfie-jeitől kezdve, a facebook bejegyzéseiken át, twittter,tumblr,instagram, minden… emailek. Az egyik szöszi, aki igen konzervatív volt a fotózáson, az lepett meg leginkább. Megnyitottam az egyik fájlt, még a korty is megállt a számban, még Miranda figyelmeztetésekor még inkább levettem a hangot, de amit láttam… komolyan… nem tudtam beazonosítani, így fordítottam jobbra a fejem szép lassan, az is eszembe jutott, hogy talán a laptopot kellene megfordítanom. Nagyot nyelve és szem gúvadva nyeltem le az italomat, vétek lett volna teliköpni a monitort… Alaposak voltak. - Alaposak voltak. - jegyeztem meg halvány elismeréssel a hangomban. Ezek után óvatosabb voltam, de azért random kinyitottam még néhány lány mappáját, nem csalódtam az itteni anyagokban sem. - Garantálja, hogy ha fizetek, akkor ugyanezt a minőséget fogom kapni? - kérdeztem oldalra fordulva a széken, és Merindára pillantva, kíváncsian. Remélem elégedett volt most már a szívószálával is. Nem volt bajom egyébként azzal sem, ha esetleg elindulna a harmadik üveg tejéért, én úgy sem sűrűn ittam olyat, és szerettem, ha körülöttem jóízűen esznek, iszogatnak, olykor-olykor az ízek kedvéért én is bekaptam néhány falatot, szerettem megkóstolni a különlegesen finom ételeket, és az otthoni lányok közül is voltak, akik nagyon jól tudtak főzni, mit is terveztünk a hétvégére? Sütögetést. Már nagyon vártam, mert szerettem, ha a lányaim jókedvűek körülöttem. Elégedett voltam, így kivettem a nadrág zsebemből a telefonomat, felhívtam Emya-t és japánul bediktáltam neki a srácok számla számát, aztán köszöntem az utódomnak, és bontottam a vonalat. - Elvileg, hamarosan meg kellene érkezzen az utalás… - visszacsúsztattam a zsebembe a telefont, és tovább sétáltam, lekapcsoltam még néhány reflektort, amik már nem kellettek. Nem vagyok mai csirke, nem a saját számláimról fogok utalni, és nem is ebből az országból, hogy ne legyen könnyű lenyomozni. - Miss Evans, ön jár még iskolába, vagy már nem, mert annyira jövedelmező mellékállást talált, hogy ebből vígan eléldegélhet? - próbáltam beszélgetni vele, mi baja lehet ebből kettőnknek? Semmi. Addig is, elütjük az időt, valamivel, míg megérkezik a lánynak a megerősítés. Egyébként, megtehetném,hogy csendben ülök a gép előtt, és elkezdem nézegetni az egyik ilyen kutyás babás videót, de nem teszem, miután végig kapcsolgattam az összes lámpát, amelyeket kézzel kellett kikapcsolni, és volt aki csak sámlira állva érte el a gombokat rajta, visszasétáltam a székhez, és megnéztem a többi anyagot is amit kaptam. Örültem, hogy a konzervatív, titkon őrült csaj után akadtak normálisabbak is. A másik amire ráálltam, ilyen alkalmakkor, hogy látom-e hogy tömi esetleg magát verbénával, a casting után, mert az is fontos. Tényleg, a vámpír vadászokat nem értem, nem mondom, hogy ártatlan vagyok mint a ma született bárány, de az életben maradásért, már a második világháború óta nem öltem. Viselkedtem.
Komolyan ez a faszi ha ettől lassabban csinálna valamit akkor az idő meg is állna. Hogy bír ilyen lassan szöszölni úgy nagyjából bármivel? Nem bírom ezt a tempót, én hozzászoktam ahhoz, hogy körülöttem történnek a dolgok. Nem mondom be szoktam én is lassulni, de ahhoz már több órás masszív kódolás, egy kis agyszaggató drum’n’bass kell meg az, hogy Henry vég nélkül pofázzon mellett valamiről ami engem rohadt módon nem érdekel. Na szóval még mindig itt volt a bezárt ajtó kérdése az emlegetett titkárnő hiánya, meg az, hogy ez a fószer most akar elkezdeni velem alkudozni. - Na akkor mondom mi a szitu, kért tőlünk olyan dolgokat, amiért normál esetben is több évet kapnék valamelyik koedukált börtönben, ahol azon kellene izgulnom, hogy az indián kinézetű rézbőrűtől kell jobban féltenem a hátsómat vagy éppen a telepofával vigyorgó gumilábú pacáktól. És higgye el egyikre sem vágyom annyira, hogy megkockáztassam. Ez az egyik. A másik, hogy az árat illetően már így is alkudoztunk nem is keveset, belementünk az ön által felkínált feltételekbe és az egy héttel korábbra hozott időpontba.- magyaráztam nagy bőszen, ami kicsit röhejes volt tekintve, hogy úgy lóbáltam a lábam mint valami túlméretezett csecsemő. Már csak a partedli hiányzott a nyakamból. És persze a vékony hangom sem túl tekintélyt parancsoló. Mondjuk annyi engedmény azért volt bennem, hogy amikor megláttam a hűtőből kivett epres tejet felsóhajtottam. Óbakker ez a gyengém, ezt nem ér, ez érzelmi zsarolás. Imádom az epres tejet! A kezét figyeltem ahogyan elém rakja a poharat meg a tejes dobozt. Deédes, a pohárral kár volt fáradnia, nem szoktam használni. Bár inkább talán jobb is, hogy nem mutatom be milyen disznó módon vagyok képes nő létemre vedelni ezt a finomságot. Szóval kivételesen jó kislány leszek, és megiszom pohárból. A pendrájv említésére elfintorodtam, láthatóan Vinnienek sem tetszett a színe, legalábbis a hangja erre utalt úgyhogy megvontam a vállam, és egyetértően bólogattam - Jah, tudjuk. És a színéért utólag is elnézést, Liam haveromnak a nőket illetően jó ízlése van, de ami a színeket….hát mit mondjak. Lazán képes egy tojássárga pólóhoz, kheki színű nadrágot, és neonzöld bakancsot venni. És ebben hódít…úristen! Nem tudom, hogy a csajoknak van szar ízlésük, vagy most ezek a színek a menők.- hátrasandítottam a vállam felett az ajtóhoz és próbáltam, eskü én nagyon próbáltam úgy tűnni mint aki nem ideges, de most komolyan valakire rázárnak egy ajtót és ne legyen para? Na neeeee! Visszafordultam Mr Lassúmozdulatok felé és bólintottam, én tényleg próbáltam komoly ábrázatot vágni. – Hát igen, én sem szeretném ha megzavarnának bennünket ami azt illeti. Vannak ezen a kis borzadályon olyan dolgok amikbe szerintem még a titkárnője fülcimpája is belepirulna, tekintettel arra, hogy egynémely alkalmazottja elég sajátosan értelmezi a lepedőakrobatikát. Ezt csak úgy megemlítettem!- emeltem védekezőn magam elé tenyérrel kifelé a kezem, de le nem rohadt volna a képemről az önelégült vigyorgás. Ha már arra kényszerítenek, hogy mások szexuális életébe vájkáljak legalább legyen szórakoztató a számomra. Na aztán most jött az a mozdulat amit nem sűrűn szoktam. Pohárba önteni a tejet. Tejószagú úristen ezzel mit összebénáztam, hogy ne cseppenjen ki a pultra még a homlokom is ráncoltam a kedvezőbb és sikeresebb akció végett a nyelvem kidugva egyensúlyoztam, és tádám! Sikerrel jártam, a doboz felét beleöntöttem a pohárba, és mielőtt megszólaltam volna az első kortyokat kiszürcsöltem. – Nincs véletlenül olyan cuki kacskaringós szívószálja? Legjobb lenne ha sárga lenne vagy piros.- ahha ha így folytatom nem a szívószál lesz kacskaringós, hanem én, mert úgy kivág innen, mint azt a bizonyos macskát arra a bizonyos dologra. Na jó persze egy ilyen hűtőkészlet után szerintem ha színes kis napernyőt meg csillogós angyalhajas hurkapálcát kérek tőle a tejemhez még azt is kapok. Van itt minden állítom, biztos titokban valami bűvész az ürge és bármit ide varázsol ami csak kell. Mondjuk ahogyan nézi az embert, még amikor csak simán néz is….hűbakker. Ha nem lenne ennyivel idősebb. Mennyi is lehet? Harminc? Az nem is olyan sok. Az ábrándozásból aztán a szavai rángatnak vissza én meg azon kapom magam, hogy szürcsölöm a tejet de nem is kicsit. De nem kell ezen meglepődni lövésem sincs hogyan kell rendesen pohárból inni, nem szoktam na! Amikor a kritikát megfogalmazza velünk szemben akkor visszahelyezem a pohárkát az asztalra és a magam törpe módján szembe fordulok vele a széken. Nagyon cuki a jelenet mert én a bárszéken ülve vagyok akkora mint ő itt mellettem állva a pultnak támaszkodva. Ha egy kicsit kisebb lennék ő meg egy kicsit nagyobb elhordhatna a zakó zsebében dísznek. Viccek kis vörös zakódísz lennék. – Héhé, na álljunk itt meg egy szóra! Maga velünk dolgoztatott a feltételeink pedig azok voltak, hogy mi határozzuk meg a fizetés módját. Nézze Mr Aldridge, mindketten tudjuk, hogy maga nem csak egy egyszerű fotós, hanem mással is foglalkozik. Hogy mivel pontosan az nem rám tartozik és nem is érdekel. Ahogyan azt is tudjuk mindketten illetve mindannyian, hogy mi sem csak sima képernyőkímélő algortimusokat írunk ugyebár. Szóval ez a többlépcsős dolog kell és szükséges. Nekünk mindenképpen. Felőlem itt maradhatok végig- vontam meg a vállam, mert ebből a szempontból édemindegy volt. Csak reméltem, hogy ha kinyírnának, akkor a sok pénzből legalább szép temetést kapnék. - De akkor is úgy fogjuk csinálni, hogy több lépcsőben, már csak azért is mert én nem tudom az összes kódot, csak a srácok odaát, amit nekik kell. De tudja én a maga helyében örülnék neki, hogy ilyen óvatosak vagyunk, mert ez alaposságot feltételez. Most mondhatnám, hogy maga meg így próbál engem tesztelni, hogy mennyire adom be a derekam, ha valaki valamit másképp akarna belőlem kisajtolni, hogy mennyire vagyok áruló tipus. Nem járok messze az igazságtól ugye?- fúúúú most aztán marhára félelmetesen vontam össze a szemöldököm. Mint egy durcás törpe. Kuka….bakker ez életem végéig kísérteni fog. Engem szótlanságra ítélni. - Szóval Mr Aldridge vegyük úgy, hogy ez az első bizalmi üzletelésünk, és nem lesz sértődés, ha legközelebb nem velünk üzletel. Végülis olyanokkal is köthet megállapodást, akik két nap múlva az adatait a fekete piacon árulják, és fele ennyire sem problémásak mint mi. Ez esetben….- vontam meg a vállam majd visszahúztam magam elé a tejet és a mondatot félbehagyva csak vártam, hogy a laptopját visszahozza. Komolyan ez a fickó egy lassított felvétel. Hatalmasat szürcsöltem a tejbe, és megállapítottam, hogy a márkát illetően az ízlése azonban kifogástalan. Remek minőség, akárcsak ő…by the way. Mikor végre visszatért…atyaisten azt hittem Nepálba ment a gépért, már majdnem kivégeztem a tejet, úgyhogy mivel felajánlotta, lecsusszantam a bárszékről, hasonlóan körülményes módon ahogyan oda felültem és a hűtőhöz battyogva kiszolgáltam magam pofátlanul egy újabb adag tejjel. De nem fogok szenvedni a visszaüléssel, amúgy is magyarázni fogok kézzel lábbal ahhoz meg nem kell ülnöm. – Kezdjük! Indítsa el a muk.exe-t, azzal fog hozzáférni az adatokhoz, ahogyan mondtam, és amennyiben elnyeri a tetszését, jöhet az első átutalás. Ajánlom a videóknál ne nyomja csutkára a hangerőt, mert egyik-másik alkalmazottja jobban visít orgazmus közben mint az újévi malac. – tanácsoltam vigyorogva majd felbontottam a tejet és kitöltöttem egy újabb adagot magamnak. Rosszul járt velem, mert ha így folytatjuk szerintem kiiszom a készletéből. Nem mintha szerintem annyira bánta volna. Jófej fickó volt amúgy csak nekem továbbra is olyan…nem is tudom megfogalmazni. Van a vidámparkban a körhinta meg az óriáskerék. Na hát Vinni óriáskerék volt.
Hogy a mai fiatalok miért nem tudják, értékelni az udvariaskodást? Érthetetlen számomra, de végül is, az ő dolga, ha nem értékeli az efféle apróságokat az életben. Hiszen, minden nőnek hízeleg, ha Kisasszonyként bánnak vele, s ez így volt Merinda esetében is ,láttam, ahogy zavarban van, sajnos, vagy nem sajnos, tudtam,hogy egyes hölgyeményekből mit váltok ki, a kevert vérem lehet az oka. Kicsit görög, kicsit angol, de leginkább angol. Meglepett a beceneve, de ha egy számítógép matató emberről van szó, nem igazán kellene hogy meglepjen. - Tudja, kedves….- mértem végig a lánykát. - Már elintéztem, csak a cége túl lelkes tagja, aki azt hitte ,hogy ért valamit a fotózáshoz. Ma reggel a vörös gésát akarok lábbal kelt fel, egy napot hagytam szórakozni, holnap pedig már úgy is egy csinos ázsiai, vagy japán lány fog a plakátokon feszíteni, vörös kimonóban, fekete hajjal…rizsporos arccal, elvárás lesz a japán anyanyelv is. - kacsintok, én tényleg komolyan gondoltam. Mi másért lenne escort cégem, ha a lányaim időnként nem kaphatnának plusz bevételt az aktuális reklám kampányomból? Így volt rendjén. Egyúttal megnyugtattam Merindát is, hogy itt profi fotózás folyik, és csak addig cirkuszolhat bárki, ameddig én hagyom. Az embereim is tudták, hogy az ilyenek legfeljebb egy napig pattognak. Nekem meg jó az ízlésem, és egyébként is megbíznak bennem. A szemem sarkából figyeltem, ahogy felügyetlenkedik a bárszékre a kisasszony, a hűtő tartalmával voltam elfoglalva, ez a hűtő kizárólag emberi táplálékot tartalmazott, finnyás vagyok, nem iszom zacskós vért, inkább az egyik alkalmazottamat csapolom meg, időnként. Bár, munkahelyen igyekszem visszavenni ebből, és sikerül is, az esetek többségében, ha nincs ilyen Jacque-hoz hasonló fárasztó egyén. Kiemelem a hűtőből az epres tejet, láss csodát van, nem tudom , hogy honnan és hogy került oda, de találtam benne, fent vannak az szendvicsek, lejjebb a sütik és alattuk, színek szerint az üdítők, majd a tejek, szója, glutén, laktóz mentes, mi a jó a tej mentes tejben?! Sosem fogom megérteni, a modern kor problémái közé tartozik többek közt ez a mindenfélére allergiás vagyok téma. Én, például szerettem ha az emberek egészségesen érkeznek, és egészséges életmódot élnek, hússal, zöldségekkel és gyümölcsökkel, mert azoknak élettel telibb volt a vére, mint a vegáknak, vagy a csak turmixokkal táplálkozóknak… Fel nem foghatom ,hogy hogyan nem dőlnek el az ilyenek egy szélfújástól. Arról nem is beszélve, hogy sok minden hiányzik egy egészségtelenül vagy egy fajta étrendet folytató ember véréből, a rendszerét való tápláláshoz… Odavittem az epres tejet meg egy poharat Miss Evansnak, s letettem elé. Észre vettem, hogy az ajtóhoz pillog, amióta bezártam, nem tehetek róla, de ha tényleg a fiúktól jött, nem engedhetem meg magamnak, hogy bárki benyisson. - Ne idegeskedjen, de nem szeretném ha megzavarna, még ő sem. Mindketten tudjuk,hogy mik vannak ezen a kis barna… - villant a pendrájvra a tekintetem. A múltkor legalább Snoopy-s volt. Mindegy, vagy tán neheztelnek a fiúk,hogy nem kapták vissza?- kütyün. - fejeztem be nyugodtan. Ezután figyelmesen hallgattam a lánykát, egy szót sem szóltam, hadd szövegeljen, kódok… első tíz, második húsz…fizetés. Roppantul nem tetszett ez a módszer. Régen, megnéztem a fájlokat és fizettem, az első összeget előre, a másodikat, azután, miután megkaptam a kért adatokat, amelyek megfelelőek voltak. Harmadszor, tettem már el láb alól IT-seket, mert utánam kezdtek szaglászni, az utalásaimat követve, ezért sem tetszett ez a módszer. - Miss Evans, régóta foglalkozom ezzel, és meg kell,hogy mondjam, eddig a maguk csapata az amelyik a legjobban megbonyolít, egy roppant egyszerű műveletet. Mi van, ha kém programokat akarnak csempészni a gépemre, vagy így akarnak nálam is érdekes dolgokra bukkanni? - türelmes voltam és nyugodt, szándékosan nem szólítottam a kereszt nevén, üzletelni akart, személyesen akart látni, ne higgye, hogy a zavarba ejtően bugyi ledobós mosolyom mögött, egy komplett idióta rejtőzik. Megfogtam a pendrájvot és a zsebembe süllyesztettem. - Szóval, mire fel ez a több lépcsős rendszer? Megölni magát nem áll szándékomban az adatokért, hiszen egy egyszerű fotós volnék, ha személyesen szereti elhozni a műveket, miért itt akart velem találkozni? A srácok egyikével egy internet kávézóban találkoztam, ahol lerendeztünk mindent, vagy ez az új módi, a csapat apróságát beküldeni a mélyvízbe,hogy megkavarja az állóvizet? - kíváncsiskodtam. Nagyon nem akartam keresztapásnak tűnni, de lehet,hogy mégis annak tűnhettem, holott teljesen nyugodt voltam, nem jöttem ki a sodromból, csak egyszerűen nem értem, hogy miért kellett megbonyolítani egy jól működő rendszert? A bizalmatlanságom azonnal feléledt, jaj, annak aki egy idős vámpírral kezd kekeckedni, annak sosem lesz jó vége. Egyelőre csak az értetlenségemet láthatta rajtam ez a lány. Még csak nem is érdekelt vénája, egyelőre. A trükköket, a vámpír trükkjeimet pedig egyáltalán nem akartam, még bevetni, azt a legvégére hagynám, és csak akkor ha egyáltalán nem tudunk dűlőre jutni. - Viszont, szerintem úgy illene ha az egész kulcsos macera alatt itt maradna velem. - keltem fel a pulttól. - Átmegyek a gépemért, az épületet bezárta a titkárnőm, csak mi ketten maradtunk. - mosolyogtam Miss Evansra. - Ha gondolja, szolgálja ki magát a hűtőből, nyugodtan. - intettem jó kedélyűen a hűtő felé. Kinyitottam az ajtót, ha szökni akarna, úgy is meghallanám, minden érzékemet rá hegyeztem a lánykára. Ideges volt, talán miattam is, a helyzet miatt is és a fotózásba való véletlen belecsöppenése miatt is, de… ezzel a lépcsős rendszerrel… Csak bonyolított a dolgain még jobban. Tudni, és látni akarom ezek után, hogy miért fizetek. Nem fogom otthon ücsörögve várni a jelszavakat, majd itt szépen lerendezünk mindent. Néhány pillantással később már az apple laptopommal tértem vissza. Mindenből csak a legjobbat, nem de bár? Ezeket lehetett a legjobban a képeket is retusálni, és még egy csomó más dologra is hasznosak voltak. De,hogy türelmem legyen átnyálazni, ötven dolgozóm anyagát, és kikeresni az interneten, az… nekem sok idő, és nincs is türelmem ehhez, ezért fizettem a Merindához hasonlóknak, ők profibbak voltak ebben mint én. Letettem a gépet a pultra, és felnyitottam, majd beütöttem a jelszavamat, aztán kíváncsian pillantottam a lányra. Elővettem a pendrájvot, a telefonom itt volt a zsebemben, utáltam ezt, az új módszert, de nem is a sajátomon telefonálgatok ilyen ügyben. - Akkor… kezdhetjük? - mosolyogtam a lányra. A fényeket kicsit lejjebb vettem, a beállított lámpákat pedig lekapcsolták, amikor kiment innen az utolsó ember is, a lég kondi még mindig ment, hiszen, kellemes hőfokra kellett hűteni a helyet a fotózásokhoz. .
Na hát mit is mondjak erről a törpe muksóról. Hogy rohadtul irritáló, az még csak meg sem közelíti a valóságot. De esküszöm ha még egyszer hozzám ér, akár csak az ingem széléhez is, orrba gyűröm. Egész idő alatt amíg ebbe a kicsillározott műterembe beráncigált próbáltam vona neki elmagyarázni, hogy se gésa nem vagyok, sem pedig japán, és még csak kimonót sem fogok felvenni az hótziher, de úgy tűnt totálisan süket, vagy annyira lelkes saját magától, hogy meg sem akarta hallani leginkább a nyögdécseléshez hasonlatos tátogásom. Ami nálam azért nagy szó, mert szinte az első másodperctől az utolsóig képes vagyok vég nélkül pofázni. És akkor ebbe a totálisan égő és idétlenül groteszk helyzetbe besétált ez a...húúú mit szoktak az ilyen pasikra mondani amilyen Vincent volt: pofátlanul jóképű fazon. Hát, a srácok szerint az apám lehetne, de ahogyan elnéztem a szabályos vonásait, örültem, hogy nem az apám. Gondban lennék ugyanis, de legalábbis minimum nagyon zavarban. Már éppen szólaltam volna meg, hogy itt valami nagy tévedés van, nem akarok én semmiféle vörös japán társalkodónő lenni, meg hagyjanak amúgy is lógva, én csak egy tetves pendrájvot hoztam, amikor Mr Mácsó, előkapta a farzsebéből az egy fokkal még bugyiszaggatóbb mosolyát...hűűű komolyan ez a fickó ebből van összerakva, és végre levakarta rólam az apró embert. Halleluja, megmenekültem, vagy valami hasonló diadalittas érzés söpört végig rajtam, és már éppen mondani akartam miért is vagyok én itt, amikor Vincent laza egyszerűséggel egy időre magával vitte az irodájába a kis embert. Hú, nagyon remélem nem kinyírni szándékozik a tévedésért, azért ekkora baj nincs, csak összetévesztett egy másik vörössel. Na bakker, hogy lehet engem összetéveszteni egy fotómodellel? Nézzen már rám, úgy nézek ki, mint aki a seggét riszálja napi huszonnégyben a kamerák kereszttüzében? Még egy megveszekedett tűsarkúban is úgy állok mintha a lábaimmal tartanám mozdulatlanul a Golden Gate hidat. És ha meglebbent a szél eldőlök benne. Sminket még csak meg se lássak a közelemben, mert eltöröm a kezét annak, aki ezekkel a kínzóeszközökkel az arcom közelébe jön. Tessék, most is sikerült lezabálnom anya ízesített szájfényét. Erről ennyit. Mondjuk lehet jobban járnék, ha lazán felzabálnám az egész tubussal.A hajam meg...na arra aztán végképp allergiás vagyok. Egyszer megpróbáltam szőkíteni, mert az otthoni haverok közül az egyik barátnője azt mondta jól állna nekem. Háááááttt... az eredmény: ha egy zacskót húztak volna a fejemre eladhattak volna halványrózsaszín, epres pillecukornak. Szóval engem ne akarjon meggyőzni senki semmiről. Vörös marad, slussz. Kicsit idétlenül éreztem magam amíg Vinnie távol volt a pacákkal - na frankó már becézgetem is magamban, haladunk- és csak álltam ott egy helyben a lámpák veszettül világítottak, és kezdtem érteni miért csinálnak a lányokról előszeretettel pucér képeket, és miért kínszenvedés mondjuk egy téli ruha fotózás. Egy szauna ehhez képes hűtőkamra esküszöm. Szóval azért nem vagyok egy elveszett gyerek úgyhogy szépen körbepislogtam először azt nézve, hogy ki lát, utána már bátrabban tekingettem körbe, csavargatva a fejem minden irányba, végül aztán csak ácsorogtam ott halál unottan, mert már túl akartam lenni az egész bizniszen, volt még melóm mára bőven. Példának okáért szétcsapkodni Jamie fejét egy műanyag flakonnal, mert nem érkezett meg a kétszer két terrás vinyó amit rendeltem tőle, pedig már tegnap nálam kellett volna lennie, és így nem fogok haladni a dolgaimmal. Mi a jóégre másoljam fel az adatokat? És akkor még nem is beszéltem arról, hogy fogyóban volt az epres tej készletem is, na az ilyenért tudok még állati mérges lenni, én ezzel üzemelek kéremszépen, az autó sem megy benzin nélkül, Merinda sem megy tej nélkül. Nem bonyolult ugye? Két csóka kerülgetett időközben hurcibáltak valami bazi nagy létrát egyik sarokból a másikba, mire észbekaptam, hogy az egyik engem bámul. Vajon a ruhát találja rajtam soknak, vagy ez is azon meditál melyik fotózásra rángasson be? Ha csak szimplán a telefonszámom kell akkor közlöm vele, hogy benne van a telefonkönyvben a nevemmel együtt. De erre már nem maradt idő, mert közben visszatért- legnagyobb megkönnyebbülésemre egyedül- végtelenül lazán és továbbra is mosolyogva Vincent. De tudtam most értékelni, hogy nincs vele az az idegesítő apró emberke. Szemeim elkerekedtek a megszólítás hallatán...fúmilyenudvarias. Ez tetszik, orrhegyig is vörösödtem és azt hittem magamról, hogy mekkora szexi módon vigyorgom vissza, pedig azt hiszem csak egy idióta grimasz volt az arcomra rajzolva. Szedd már össze magad Meri! - Csak simán Merinda...vagy Maniac, amelyik jobban tetszik.- elcsuklott a hangom, de a végére megráztam a fejem és megköszörültem a torkom majd határozottabban néztem rá - Nem történt semmi Mr Aldridge, előfordul az ilyesmi, bár ha őszinte akarok lenni amilyen kicsi a kollégája annyira idegesítő. Már bocsi, de vörös gésa, meg bézs kimonó?- jóízűen felnevettem - Fura ízlése van egyes embereknek, ha ilyennek látják a régi japán társalkodó nőket. A legtöbbnek a haja fekete volt és a ruházata arany és vörös...a ruha vörös, nem a haj.- védekezően emeltem magam elé a kezem, a számmal grimaszolgattam csücsörítve, mintegy jelezve nem az én dolgom, én csak most itten belepofázok olyanba ami nem rám tartozik. De ha egyszer nem tudtam megállni na. Amikor a bárszékek felé mutat, kissé felvonom a szemöldököm, és azt hiszem a szokásosnál is hülyébben nézek rá. Ez most hegymászónak néz engem? Vagy csak simán röhögni akar, ahogyan felszerencsétlenkedem magam azokra a magas székekre és láblóbálva ücsörgöm rajtuk tovább? Hát jó legyen, nem bánom de ha kiröhög, asszem ugranak az adatai, addig úgysem férhet hozzájuk amíg én innen le nem lépek. Na jah, nem ejtettek a fejem lágyára, a biztonságra is ügyelni szoktam kéremszépen. Mármint a saját biztonságomra természetesen.Itallal meg kajával kínál, hát nem bánom jöhet mondjuk egy citrommal megspékelt malac comb, némi friss jégsalátával és paradicsommal, desszertnek egy kis habos krémes, de nem ám amit azzal a gejl krémmel készítenek, hanem az igazi habkönnyű finomság....és utána valami stresszoldó ital, kellemes zene, szivarfüst...fogadjunk szivarozik, kinézném belőle... - Hát ha van epres tej...- nyögöm ki végül bátortalanul tökéletes ellentéteként a gondolataimnak. Valószínű nem epres tejet szokás kérni, de egyrészt korán van még a piáláshoz, másrészt meg tényleg csak szórakozó helyen szoktam. Meg néha otthon Jamie-vel ha beszerez valami extra drága, és extra finom piát...azt nem lehet kihagyni. Mikor megkérdem honnan van, azt válaszolja ne azt kérdezzem honnan, hanem azt, hogy van e még. És akkor jön a röhögés ezerrel. Na jó, akkor jöjjön a székre felülős mutatvány. Normál esetben az ember felcsúsztatja a hátsó felét és felül rá...na ja könnyű annak akinek felér odáig, nekem nagyjából a csípőm felett egy kicsivel ért a szék teteje. Pompás! Akrobatákat megszégyenítő ügyességgel csüccsentem fel, gondolatban vállvereget. Ügyes kislány, jár a cukorka. -...epres tej hidegen, még véletlenül sem melegítve. Nagyon köszönöm.- még udvariasnak is sikerült lennem, egyre jobb vagyok. Azt hiszem akkor fagyott meg bennem a vér amikor bezárta az ajtót, hallottam ahogyan kattan a zár. Na hé, ácsi, erről nem volt szó. Jó, mondjuk arról sem, hogy személyesen nekem kell jönnöm, és ahogyan Vinnie szavait kiveszem valamelyik srácra számított és nem is rám. Ezek megint átejtettek mint kutyagumit a palánkon, érik az a kinyírás de komolyan. Miért minden férfi ügyfélhez engem küldenek? Mondjuk most kifejezetten díjaztam, hogy nem akartak ribancnak felöltöztetni, a legutóbbi eset óta nem igazán voltam kibékülve az afféle szerkókkal, ezért is akartam a saját ízlésem szerint ma ide felöltözni. - Hárman vagyunk ebben az üzletben, szóval most a legkisebbet és a csapat eszét is megismerheti. Nem mintha lényeges lenne, amúgy nem szoktam személyesen elvinni senkinek a stuffot, érti. Minek, amikor simán el tudom küldeni az adatokat és a biztonsági kulcsokkal hozzá tud férni. De a srácok azt mondták maga szereti tudni kivel is üzletel, szóval felőlem okés volt a dolog. Amúgy mondja csak....ha bezárja az ajtót hogyan fogja a titkárnője behozni a hideg epres tejemet? Netán át tud jönni a falakon?- csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy kulcsra zárta az ajtót, és nem örültem neki, szóval ezt most muszáj volt ide fűznöm. Közben kiakasztottam a nyakamból a pendrájvot és a bárpultra raktam. Megállapítottam, hogy változatlanul borzalmas színe van...ah anyámborogass! - Ötven személy átvilágítását kérte tőlünk, Mr Aldridge. A pendrájvon találja meg őket. Az első tíz adatot az első kis program az indulásnál véletlenszerűen legenerálja, hogy meg tudja nézni pontosan mit és hogyan gyűjtöttünk össze azokról akikről kérte. Következő húsz adathoz akkor férhet hozzá, ha megerősítettem, hogy megérkezett a pénz első része a megadott bankszámlára, de a jelszót nem tőlem, hanem Henrytől fogja megkapni a telefonjára, arra amit nekünk megadott. Feltételezem nem a privát számát tartja fenn ilyen célokra.- vigyorogtam bőszen, ettől okosabbnak véltem ezt a fickót és szerintem az is volt. - A maradék adatokhoz pedig akkor férhet hozzá, ha Liam megerősíti a maradék összeg átutalását is nekem, ebben az esetben az utolsó jelszót tőlem fogja megkapni. A jelszavak egy egy apró kis programhoz tartoznak ami majd lefut és elérhetővé teszi önnek a fájlok elérését amelyen az adatok vannak. A jelszavak csak egymás utánban működnek, külön-külön nem. Az óvatosság azért szükséges, mert nem szoktam személyesen üzletelni.- vigyorodtam el szélesen, de azért volt bennem egy kis aggodalom továbbra is a csukott ajtó miatt.
Korán reggel bejöttem, még a titkárnőm sem volt bent, lefőztem neki egy kávét és aztán belevetettem magamat a munkába, mindig ez volt, ha új helyre jöttem. Mindennek utána kellett járni. Ez a terjeszkedés hátránya. Szerettem a nyüzsgést, de nem ennyire. Ráadásul, a japános reklám kampányhoz kapott lóti-futimtól, a hajam is égnek állt, az agyamra ment , itt boldogított dél óta, nincs gondom a fegyelmemmel, de ő kiérdemelte gondolatban párszor, a nyak roppantást, muszáj volt a vörössel is kezdenem valamit. Látott már valaki japán vöröst, és gésát? Több mint hétszáz évem alatt nem, ráadásul a forgató könyvben sem ez volt, mégis berendelte az összes vöröst az adatbázisból a mai napra. Egyiket sem találta alkalmasnak, végül volt egy, amelyiket igen. Meglehetősen alacsony volt, nekem meg a nem létező vércukor szintem csöngetett, sokadszorra. Úgy éreztem, ha így folytatja Jacque aki egyébként Jake, - csak szerinte ez sokkal stílusosabb,- akkor fali szőnyeget csinálok belőle, mint a jakúzák kiállítási darabjai a családi tetoválásokból… Megvolt a vörös, éljen a vörös, gondoltam magamban, s végre beküldte hozzám ez a kretén. Tényleg ritkán borulok ki, de ez szerintem vénásan issza a kávét, vagy nagyon be akar nyalni a feletteseinek, csak… történetesen ismerem a megbízóinkat, és tudom,hogy nem fognak örülni a vöröskéjének, nem mangát rendeltek, hanem komoly szaké reklám kampány készülne…ha hagyná Jacque. Ha hagyná. A vöröst berendeltem magamhoz, és mivel éhes voltam, így magunkra zártam az iroda ajtaját, és elvonultunk a fürdőbe, egyébként úriember módjára viselkedtem vele, bő egy órán keresztül, hiszen nem egyszerre szívok, ha meg akarok nyugodni, hanem szép lassan. Én pedig rá értem. Nagyon is. A vöröskét pedig haza küldtem, és töröltem az emlékeit, pontosabban, fürdés után felöltöztünk, én még új ruhát is vettem fel, és megparancsoltam a csajnak, hogy két nap szabi, még az egyéb mellék tevékenységeit tekintve is, és nagyjából zárkózzon be otthon, egyen - igyon eleget. De kerülje a veszélyes dolgokat. Igen, haza küldtem, nem hagynám, hogy lecsapoltan lófráljon sokáig, és mivel ,több helyen martam belé amit helyre kellett hoznom, így a vérem miatt is óvatosnak kellett lennie, hogy nehogy váratlanul meghaljon. - Kérem, zárjon be mára, nem fogadok több vendéget, majd ha végeztem, lezárom az épületet is. - siettem a recepciós pulthoz, és már-már nagyon kétségbeesettnek tűntem, mert egy megértő pillantás volt a jussom. - Jacque... nagyon érdekes személyiség, uram... - szinte hallottam a megértést a hangjában. - Egyébként,megérkeztek a meghívók a tengerparti yacht kiállításra, és fotózásra, tőlünk kérnek lányokat és szeretnék ha részt venne az eseményen, mint afféle vendég... - tudtam hogy ez mit jelent, nem ártana, ha fotózkodnék is közben, de nem számított, ha a tenger mellett lehettem. Szóval, rá értem a fürdéssel, friss voltam és üde, sokkal élettel telibb, és ami fontosabb, nem voltam sápadt, s a testem is melegebb volt sokkal, de,hogy rá segítsek, még megittam egy kávét, aztán fogat is mostam, nagyon aprólékos vagyok ami azt illeti, mindig vigyáztam a látszatra. A hajam még kicsit nedves volt,áttúrtam némi zselével ami segített neki abban, hogy kicsit összeszedettebben álljon. A vörös, utánam fog távozni majd, ha bementem a stúdióba, így miközben igazgattam magamon a ruhát, meglepve hallottam meg a kiáltást. Mi,a…francot talált meg? Elővettem a lehengerlő mosolyomat, miközben az ingem gallérját igazgattam, és úgy léptem be a terembe. - Jacque!? - emeltem meg meglepetten a szemöldökömet, a pillantásom pedig a megszeppent vörösre esett. Valami nem stimmelt, mégpedig az, ahogyan a nő meg volt szeppenve, és határozottan az irodában hagytam a vörösömet, ráadásul ő még csak nem is hasonlít rá… Téboly. Ez az ember, megőszít, az biztos. Fülsértő volt a hangja. - Beszélhetnénk négyszemközt, az irodámban? - intettem magamhoz Denni de Vito hasonmását, majd eltűntem a terem ajtaja mögött, és pár percre igénybe vettem az irodámat. - Jacque, figyelj… ma elhalasztottad a fotózást, mert migréned lett, rá jöttél,hogy a vörösök nem jó kampány alanyok egy japán szaké reklám hirdetéshez, holnap végre belátod, hogy jobb ha rám bízod az egész fotózást, és a mai napi halasztásod miatt, dupla fizetséggel jöttök, mert ez nem az én hibám volt,hogy csúsztunk. - veregetem meg mosolyogva a vállát- Mára haza küldesz mindenkit és holnaptól én irányítok mindent. Kiküldtem a kis de Vito hasonmást, addig meghallgattam az üzenetrögzítőmet, a titkárnőm üzent, hogy itt van a megbeszélt IT-s "gyerek" francba! Lehet, hogy az a lány lesz az? Merinda Evans? Csak azért nem vettem észre, hogy a telefonon is keresnek, mert roppant elfoglalt voltam, az iménti egy órában a fürdőmben... Nagyon jó, sikerült berángatnia a lányt egy fotózásra? Örülök… - Miss Evans! - jelentem meg a stúdióban, figyeltem ahogy az emberek szedelőzködnek. - Elnézést kérek az iménti kellemetlenségért, Vincent Aldridge vagyok, hozzám jött a megbeszélt találkozóra, kérem… - nyújtok kezet, a kézfogás végett. - foglaljon helyet ott… - a sarok felé mutatok, ahol a bárszékek vannak, miközben a hűtőhöz sétálok. - Kér valamit inni, vagy enni? Mindig friss szendvicseink, és süteményeink vannak, a titkárnőm tud, kávét, vagy forró csokit is készíteni - hogy honnan tudtam, hogy édességgel kiengesztelhetem? Kérem szépen, ennek a lánynak minden porcikájából cukorka és csokoládé illat szivárgott, mégis… meglepett, hogy ilyen fitt tudott maradni. - Meglep, hogy maga jött, mindig az egyik srác hozza el a pendrájvot… - míg vártam a válaszát a választásával kapcsolatban addig bezártam magam mögött az ajtót ,hogy senki se zavarhasson meg minket, noha, csak annyi lesz az egész, hogy ide adja a kis szerkentyűt és megy is. Kattant a zár, és vissza sétáltam a mini konyha pulthoz. Csak óvatosan, itt mindennek fehérnek kell maradnia, épp ezért zárás után, még a takarító nő itt is feltakarít. A szemem sarkából figyeltem a kis vörös lánykát, végül is, szép az arca, kerek és bájos, nem lenne rossz, ha még egyel több escort lányom lenne a cégnél, vannak akik kimondottan a vörösekre hajtanak, én magam mondjuk nem, mert az írekre emlékeztetnek, és akkoriban nem igen voltunk jó viszonyban egymással… Egyébként , nekem semmi bajom nem volt a lány kinézetével, sosem ez alapján ítélek, hanem, hogy milyen a kézfogása, mer-e a szemembe nézni a beszélgetés alatt, vagy inkább el-el pillant valamerre. Elég nyíltnak és őszintének látom Miss Evanst, hogy ne akarjon becsapni, legalábbis reméltem, hogy nem fog becsapni, csak az adatok kellenek, az adatbázisomhoz, és ennyi, meg az,hogy tudjam,hogy a lányok, vagy fiúk nem mászkálnak el titokban ezekhez a vámpírokhoz, ez az ő érdekük.
Kezdőlap
•• 
|| Muzzak:
