A jelentkezésemet több helyre is benyújtottam, hogy biztosan magam mögött hagyhassam ezt az egész helyet. Egyszerűen már túlságosan nyomasztóvá vált a számomra és nem hiszem, hogy hosszútávon képes lennék végigcsinálni ezt az egészet. De szükségem van a pénzre azonban van, amit már nem vagyok hajlandó megcsinálni semmi pénzért sem. Ez pedig határozottan kezd azon dolgok közé tartozni, amire egyszerűen csak nemet mondok. A tulajdonos fia úgy bűzlik, mintha évek óta nem fürdött volna, de komolyan. Ha megszólal, hogy felvegye a rendelésedet akkor csak még inkább elmegy az étvágyad az egésztől, úgyhogy az ő reszortja a takarítás. Néha komolyan azt gondolom már, hogy a nyelvével takarítja ki a wc-ket és azért van olyan büdös szájszaga, de nem hiszem, hogy az még elegendő lenne ennyi bűztermeléshez. Mintha mérgeket izzadna, bár a kis srác nem fél állandó utánpótlást küldeni. Azt hiszem titkon retteg attól, hogy mégis mi történik, ha túlságosan sok ideig megvonja magától a zsírt. Ki tudja. Talán ledobna egy két kilót.
Az a szerencsétlen most éppen egy vörös lányra van rákattanva, akit már most sajnálok és az összeszedett tálcáim tetejéről hozzávágok egy papírgalacsint. - Hagyd már békén. - Szólok rá, mire megindul felém a hústorony. - Azt csinálok, amit akarok. Apáé a hely, ha kell ki is rúghatlak. - Üvöltözik, mint akinek ráléptek a farkára én pedig egyszerűen csak megforgatom a szemeimet. - Ha már annyira pazarolni szeretnéd az energiádat inkább fürödj meg és ismerkedj össze a fogkeféddel, már ha van. - Undok grimasz ül ki az arcomra, majd pedig be is fogom az orromat, mert tényleg elviselhetetlen a szaga. Nem meglepő, hogy olyan alacsony a forgalom mostanában. Teljes mértékben elijeszti az embereket. Nem madárijesztő, hanem emberijesztő. Egy mély torokkaparás hallatszik mögülem és nagyot nyelek, mielőtt megfordulok aztán meglátom a kis hústorony apukáját, aki a kezét nyújtja felém és egyértelmű, hogy mit akar. A kezébe nyomom a tálcákat és annak a tetejére dobom a kötényemet. Összefonom a karomat durcásan, de nem mozdulok, hiszen megvárom, hogy odaadja az eddig béremet, amiért igen is megdolgoztam. Még több is kijárna nekem, hiszen ilyen bűz mellett dolgozni kész kihívás. Csak remélni tudom, hogy felvesznek valahova. Mert, ha nem nekem annyi. - Rendben vagy? - Teszem fel a kérdést immár a vöröske felé fordulva, hiszen kis híján gyomorforgató élményben lehetett része.
Pár napja voltam még csak itt, de még is úgy éreztem, hogy még most jön a hosszabbik és a nehezebbik út. A város már megvolt, de a testvérem még mindig nem. Szerettem volna megtalálni és az ember azt gondolná, ha ugyanúgy néz ki valakivel, akkor könnyebben megtalálja az illetőt, de nem. Hiába jártam a várost, hiába reménykedtem abban, hogy valaki össze fog keverni vele és ezzel is előrébb leszek, mert minden ilyen reményem a percek elteltével, amik végül órákba csaptak át egyre inkább távolabb kerültek tőlem De ennek ellenére is próbáltam nem feladni a kutakodást és egyik nap még a közeli gyorskajáldát is meglátogattam, mert most már igazán éhes voltam, de talán jobb lett volna ha nem teszem. Nem értettem, hogy az egyik sorban miért nem állnak annyian, de pillanatok alatt leesett. Eleve nem volt valami megnyerő az a srác, aki kiszolgált, de a belőle terjedő illatok egyszerűen gyomor facsaró volt. Kész csoda, hogy még nem halt meg a teremben lévő összes ember. Komolyan nem értettem, hogy miként lehet ennyire büdös valaki, miközben az illető meg nem érzi. Szerettem volna inkább a másik sorba menni, ha egyáltalán még marad a gyomromnak olyan része, ami érezte azt, hogy éhes. Egyszerűen simán elvette az étvágyamat mind a látvány, mind a szag. Tökéletes fogyókúrához, de én nem voltam azon... Amikor a srác bepróbálkozott nálam, akkor már kezdett az egész még inkább nevetségessé válni. Éreztem azt, amint a keze végig siklik a bőrömön, aminek következtében sietve rántottam el a kezemet, majd már majdnem panaszt tettem volna, amikor a lány segítségemre sietett. Ijedten léptem hátra, mert soha nem voltam olyan, aki szereti a bajt okozni, de valahogy mindig vonzottam. Igen, rendben vagyok, de te .... - kezdek bele és zavarodottan nézek a lányra, majd az önelégült mosoly keretében álló bűzbombára. Sajnálom, nem akartam, hogy elveszítsd a munkádat, de szívemből szóltál. - mondom neki egy bátortalan mosoly keretében, majd magamat se értve sietve egy pillanatra megölelem a lányt. Azt hiszem én lettem a furább lány a családban, miközben én vagyok a kisebb is. Egyébként Jezabel vagyok, de mi lesz így veled? Van esetleg másik hely, ahol dolgozhatsz? - kérdezem tőle kíváncsian és kicsit aggódva.
Kezdőlap
||