Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni |
A poszt írója ♛ Melisandre Faith Elküldésének ideje ♛Csüt. Márc. 05, 2015 6:49 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Lance Alden | Státusz • | SZABAD | | Faj • | vámpír | | Kor • | 596-610 | | Play by • | Shane West | | Ismertető • | Gondoltad volna, hogy egyszer beléd szeretek, minden hibád ellenére? De megtörtént. Elraboltad a szívem, majd hátat fordítottál nekem, és elhagytál. Egyik napról a másikra, kihasználva, hogy minden holmid eltüntetted, elégetted. Vámpír voltál, mégsem érdekelt ennek a veszélye. A megismerkedésünk érdekesen alakult. Akkortájt még nem üldözött a sötétség, még szende, erejét próbálgató kisasszony voltam, aki keresi a helyét a nagyvilágban. Az egyik ilyen kis utazáson, ahová anyámmal mentem, te megzavartad utunk. A kocsinkra támadtál, mert azt hitted, hogy a családod nyomorba taszító uraság és a felesége érkezik. De ahogy a nyakamnak estél, én hirtelen felindulásból a véred savvá változtattam. Ahogy álltam ott vergődő tested felett, valami megfogott benned, majd úriemberhez méltán felajánlottad a kellemetlenségért, hogy elkísérsz minket egy darabon. A macska-egér játék, ami elkezdődött köztünk, azon az éjszakán, mikor végleg elérted, hogy szívem neked adjam, megszűnt. Egyik pillanatról a másikra kifordultam magamból, köszönhetően a barátnőmnek, te pedig láttad az igazságot: szinte megbabonázott a sötétség, és emlékeztetni kezdtelek az anyádra, akit épp ezért akasztottak fel. A boszorkányság abban az időben nem volt elfogadott dolog, ahogy a vámpírok létezésében sem hittek. Próbáltál tenni ellene, sosem voltál vérengző vadállat, de igazságot akartál. Eltűntél, új életet kezdtél, elfelejtettél. Vagyis csak azt hitted.
Az éjszakán, mikor meghaltam egy városban tartózkodtunk, de míg az én kihűlt hullám az utcán hevert, te a nyomozók között leskelődve jöttél rá arra, hogy az áldozat az a nő volt, akit egykoron szerettél. Vissza akartál hozni, de elvesztetted a hited, kételkedtél benne, hogy megérné. Most visszatértem, de te a térképen ide-oda ugrálsz, nem találod a helyed, kezdesz megőrülni, ha még nem ment el az eszed teljesen. Arra ugyanis soha se számítottál, hogy mielőtt meghaltam, kijátszottam ellened az összes félelmed, és azt akartam, hogy elszigetelődj az emberektől, érezd a fájdalmat, amit nekem okoztál.
Tudod, hogy visszahoztak a halálból, és elégtételt, magyarázatot kérsz, de nem számítasz rá, hogy nem fogsz kapni. Mert én magam sem tudom, hogy mit miért tettem veled... Arról pedig sejtésem sincs, hogy miért hagytál el.
Pb-nek örülnék, név szabadon változtatható, de ha itt vagy, kérlek jelezd  | | Várjuk • | Nagyon-nagyon várom  |
|  |
|
|
Kezdőlap
