Ha belegondolunk, gyerekként egyikünk sem tudja még, hogy mit fog kezdeni az életével, milyen irányt vesz majd az egész... és mi fogja meghatározni. Vallom azt, hogy nem ugyazaon jellemvonások tartanak minket meghatározónak egész életünk során. Voltam már gondtalan kisgyermek, felelőtlen kamasz, zűllött egyetemista, aggódó apa, szemét férj és rossz testvér. Az egyetlen, amit fel tudok mutatni jelenleg, hogy tanultam a hibáimból. A feleségem elhagyott, ezek után kezdtem el figyelni arra, hogy a lányomat egy békés közegbe hozza el hozzám, mikor ez nagy ritkán megtörténik. Egy igazi otthont építettem fel, melyben otthont adok Charlie-nak is. Mióta a kishúgát megölték, az anyja pedig őrültek házába került, velem él... megtanultam mellette jó apa lenni, és a vadászathoz tanult trükkjeimet is mind elsajátíthatja. Már ismeri, milyen határozottnak lenni, és tudja, néha milyen nehéz meghúzni a ravaszt.
Soha nem hiszek csak úgy a szememnek, mindenről meg kell győződnöm... általánosságban emberbarát vagyok, kivéve azon szekta tagjaival, akik kivégezték a fiú húgát. Ártatlan gyermek, ki csupán abban vétkezett hogy... miben is? Nem felelt meg az elvárásaiknak?
A düh akkor képes igazán marcangolni, ha ez az eset felötlik a fejemben, és gondolkodom rajta. De Charlie-nak felelősségteljes társra van szüksége, egy igazi mentorra, ki nem hagyja el magát mellette. Pontosan ezért tudom, hogy milyen az, mikor abból élünk, hogy elnyomjuk mindazt, ami ki akar törni, csupán tapintatból. Kegyességből. Majd széttomboljuk magunkat az erdő mélyén, mikor senki nem lát. Nem vetem meg a könnyeket, néha belőlem is kitörnek. De csakis úgy, ha nem lát senki.
A külsőm alapján viszont már nem vagyok olyan átlagos. Eléggé kitűnök a tömegből, ha éppenséggel úgy akarom, hiszen a külsőm meglehetősen vonzó. Hajam eléggé rövid, sötétbarnás árnyalatú, de a napfény néha világos fényt kölcsönöz neki. A szemeimet nehéz megítélni. Hallottál már arról a ritka "betegségről", mikor az embernek befolyásolás nélkül is változik a szeme színe néhány árnyalatnyit? Lehet, hogy egyszer égkék a szemem... aztán már tengerkék. Talán ezért is nehéz engem kiismerni. Hiszen a szem a lélek tükre. De ha nálam már ez is meghazudtolja önmagát...
Egy tetoválás húzódik meg a gerincem vonalánál, már-már a csípőmnél. Madarakat ábrázol, nagyon apró, szám szerint hat kis állatot. Még a múlt században voltam egy tetoválómester majdnem első áldozata.
Öltözetem szintúgy szokványos. Egy farmer... egy póló. Elegáns öltözékről ne is álmodj, még mit nem!

-

Ide jön az előtörténeted. Mi alakította idáig a személyiségedet, a családod tagjai, eddigi életkörülményeid. Vagy egy szerepjáték-példát is alkothatsz.