Mit is reméltem? Hát, egyértelmű volt, hogy Damon felébred arra a zajra, amit keltettem, de... nem készültem semmi épkézláb magyarázattal. Elvégre jelenleg még nekem sem sikerült teljesen felébrednem.
- Azt hiszem, hogy... nem vagyok túl jól - suttogtam, odaoldalazva a mosdókagylóhoz, hogy kiöblítsem a számat, majd az ajtóhoz lépve nyitottam ki azt.

(Háló)

(Háló)

Régóta nem éreztem ilyen facsaró, égető érzést a torkomban... alig sikerült belépnem a fürdőbe, máris a vécé fölé hajoltam, és azt hiszem, minden csepp vér, amit néhány órával ezelőtt megittam, távozott is a számon. Nem értettem semmit. Sosem hánytam még ki vért, és most mégis úgy jött ki belőlem, mintha legalább három literrel ittam volna meg, és nem bírná el a gyomrom.
- Mi a pokol...?! - kérdeztem zihálva.

- Mikor csalódtál te bennem utoljára? - kérdeztem méltatlankodva, majd ahogy felállt, csak vigyorogva néztem utána.
Amikor csukódott utána a háló ajtaja már, én is kiszálltam, magam köré tekertem egy törülközőt, majd megindultam a konyha felé.

(Konyha)

- Már felálltam - somolyogtam, mikor Elena az ölembe kúszott, de alighanem érezhette is, hogy miről beszélek éppen.
- Hát jó - adtam meg aztán magam a "zsarnoki" uralomnak, és gyors mozdulatokkal én is lecsutakoltam magam. - Bemegyek... aztán lássuk a meglepetést. De ajánlom, hogy valami jó legyen - léptem ki a kádból, és szárazra töröltem magam, majd a törülközőt a derekamra csavarva átsétáltam a hálóba.

(hálószoba)

Csak felkuncogtam, mikor mosdatni kezdett, a szavait hallva pedig főleg, majd közelebb kúsztam hozzá, már egyenesen odaülve az ölébe, és gyengéden végigsimítottam ajkaimmal a nyakán.
- hát... nagyon hamar megtudhatod... most felállsz, átsétálsz a hálóba, és adsz nekem öt percet... utána követlek én is - cirógattam továbbra is a nyakát.

- Reménykedsz benne, mi? - vigyorogtam, ahogy Elena felháborodott hangját hallottam, aztán végigsimítottam még néhányszor a mellein. - Egészen fel tudod húzni az ember agyát. És ezt most nem úgy értem, hogy idegesítő lennél. Hanem úgy, hogy izgató. Pokoli izgató - motyogtam. - És ami azt illeti, nagyon kíváncsi vagyok, mit találtál ki ma estére. Bármire vevő vagyok - vettem kézbe a fürdőszivacsot, és lágy mozdulatokkal mosni kezdtem Elena testét.

- Ezt nem tennéd! - vágtam felháborodott arcot, majd mikor meghallottam a hangját ismét, hát megfordultam, és tekintetét nézve húztam tenyerét a melleimhez.
- Nemcsak láthatsz, tapizhatsz is... de a fürdőkádban csak ennyit kapsz, a többit a hálóba tervezem - suttogtam halkan, már vágyakozóan.

- Ha a hölgynek nem tetszik, játszhatunk másképp is. Egy szavadba kerül, és hozzád sem nyúlok egész éjjel. Majd akkor meglátom, hogy nyüszítesz az ágyban - jegyeztem meg pimaszul, aztán kivettem ajkammal az ujjai közül a csokit, és elropogtattam.
- Na szóval... igazán megfordulhatnál. Nem látlak, és ezt nem szeretem.

- Mi történt, uram? Lenyelt egy duracell nyuszit? - kuncogtam fel hangosan, és alig bírtam visszatartani a még nagyobb röhögést. De már a puszta gondolata a szavaknak, melyeket mondott, olyan izgalommal töltött el, hogy azt sem tudtam hirtelen, hogy hol vagyok.
- Csokit, csokit... - nyúltam oda, majd megsimogattam az arcát, ahogy félig hátrafordultam, és a szájába adtam a darabot.

- Ez nem túl jó hír - mondtam kissé megnyúlt pofával. - Mert ami engem illet, úgy terveztem, hogy majd valamikor hajnaltájban alszunk el. Viszont nem hagylak tovább pihenni, mint néhány óra. Ugyanis a délelőtti, ébredés utáni szexnél nincs jobb - csókoltam bele Elena fülébe, és élveztem, ahogy a csattanásra bosszúsan megdörgölte magát.
- Kérek csokit - nyafogtam, mint valami kisgyerek, és a kád peremén álló doboz felé néztem.

- Jaj, nem úgy gondoltam... - kuncogtam fel. - Azon a szinten még nem vagyok. Ez olyan kellemes érzés... - sóhajtottam fel elégedetten, és végigborzongatott valami, ahogy simogatni kezdte a mellkasomat.
Ismét beleittam a poharamba, majd a karján végigsimítva néztem a szemeibe kicsit hátrafordulva.
- Holnap nem kell dél előtt felkelned... bár ha rajtam múlik... hajnal kettőig aludni sem fogsz - vigyorodtam el. - De természetesen akkor délután is felkelhetsz - poénkodtam vele kicsit.

- Hát nem az volt a szándékom - mondtam kissé meglepetten. - Kérlek mondd, hogy nem fogsz fetrengeni, hányni, esetleg különféle nótákat énekelni. Az sem lenne ellenemre, de akkor szeretném felvenni, másrészt azért nem épp olyan estében reménykedtem ma - mormoltam Elena fülébe lágyan, közben ide-oda jártattam a kezem a mellkasán.
- Elena Gilbert, aki két pohár bortól és egy korty pezsgőtől is fejre áll - vigyorogtam aztán nagyon kajánul.

- Igazad van... - kuncogtam fel, és egy aprót sóhajtottam, míg az ital bele nem került a pohárba. Akkor aztán jólesően csúszott le a torkomon, és magam elé meredve húztam Damon szabad kezét a mellkasomra. Csak mert jólesett... másrészt a tapizás ellen sem volt most kifogásom.
- Azt hiszem, tényleg sikerül leitatnod - vigyorodtam el szélesen, nézve a félig üres poharamat.

Önkéntelenül is megcsókoltam Elena vállát, ahogy hátával nekem dőlt.
- Még nem tökéletes - mormogtam, és leültem, hogy a kellemes meleg víz egészen mellkasig ellepett, és Elena is követett, a lábaim között elhelyezkedve.
- Most már csak némi pezsgő hiányzik a tökéleteshez - tettem hozzá, és nemsokára hangosan pukkant a dugó, majd a gyöngyöző ital a poharakba került.

Majdnem felkuncogtam Damon reakcióján, de végül mégsem tettem. Helyette miután ő is ledobta magáról a ruhákat, egy nagy nyeléssel néztem végig rajta, majd fogtam magam és odaereszkedtem mellé a vízbe, de nem úgy, ahogy szoktam: a hátamat a mellkasának döntöttem, így a fejemet hátrahajthattam a vállára, és magam alatt érezhettem teste minden porcikáját.
- Így tökéletes - suttogtam, és megfogtam a poharakat.

Elengedtem Elena derekát, és némán figyeltem a vetkőző showt, amit bemutatott. Mikor már meztelen volt, és felém fordult, még mindig hang nélkül tátogtam, csak a szemeim jöttek kifelé, mint a csigának.
- Irgalmas isten - mondtam aztán tüzes, dühös kis vonyítással, majd én is ledobáltam a ruháimat (messze nem olyan romantikusan, mint ő, sokkal inkább úgy, mintha hangyákkal lett volna bélelve), aztán beléptem a meleg vízbe, és a kezét megfogva őt is besegítettem.

- Hm, mint én? Csak nem meg akarsz kóstolni? - vigyorodtam el, majd elléptem előle, és háttal állva neki, szándékosan lassan kezdtem el vetkőzni, letolva magamról a ruhát, majd az alsóneműt és a melltartót is, csak ezután fordulva vissza felé, és felkötöttem a hajamat.
- Remélem a látvány kedvére való, uram - suttogtam kissé pironkodva. Vámpír létemre még mindig zavarba jövök.

Felnevettem halkan, ahogy Elena hozzám lépett, és vidáman elmajszoltam a csokit.
- Finom - állapítottam meg. - Olyan finom, mint te - öleltem magamhoz a derekánál fogva, és megcsókoltam. - Isteni illata van a rózsaszirmoknak. Ki kéne próbálni a vizet, mit szólsz hozzá? - intettem fejemmel a kád felé.

Hallottam a lépteket, és erre csak mosolyogni tudtam. Hát még akkor, mikor megláttam Damont, és az arcát... az valami összehasonlíthatatlan volt... nem tudom, láttam-e már valaha ilyennek... de nem is ez volt a legnagyobb kérdés a fejemben.
- Hát... - léptem oda elé, miután letette a pezsgőt. - Boldog utóházassági évfordulót - kuncogtam fel viccelődve, miközben egy kis darab csokit adtam a szájába.

(konyha)

Hallottam már félúton, hogy csobogott a víz, és máris ellazultam a forró fürdő puszta gondolatára is. Benyitottam az ajtón, hogy ugyanolyan döbbenten álljak meg aztán, ahogy Elena a konyhában. A fürdő... a kiegészítők... gyertyák, és rózsaszirmok... olyan volt az egész, mintha egy mesekönyvből lépett volna ki.
- Ez gyönyörű - szakadt ki belőlem csillogó szemekkel, és Elena felé néztem, nagyot nyelve, majd letettem a kád szélére a pezsgőt.

(Konyha)

Idefelé jövet besiettem a táskámért a hálóba. Nem itt akartam ellőni az este fő meglepetését, hiszen azt itt nem is tudtam volna, de volt itt még egy-két trükk a tarsolyomban.
Megengedtem a vizet, teleszórtam mindenféle fürdősóval, de habfürdőt ezúttal szándékosan nem tettem bele. Helyette egy kis csomagból rózsaszirmokat vettem elő a táskámból, azokat szórtam bele, és a lámpa helyett gyertyákat helyeztem mindenfelé, illetve némi csokit a kád szélére, meg a poharakat. Elődesszert. Hiszen a fődesszertet csak a hálóban kapja meg. És utána minden mást.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Elena Gilbert Salvatore

Ő is végigmosta a testemet, aztán pedig mikor végzett, letette a szivacsot. - Hát igen, de igazából... nem is engednénk olyanokat a közelébe, akiket mi nem szeretünk, nem? - kérdeztem. - Bár ő olyan kis... mintha meg tudná védeni magát, néha olyan, mintha nem nekünk, hanem neki kellene védenie minket - gondolkodtam el egy pillanatra, majd felálltam, és engedtem, hogy szárazra töröljön engem is. - Nekem így is jó, nem kell pizsama - csóváltam a fejemet. - Mehetünk aludni? A lábaim már nem bírják - fogtam meg a kezét és átsétáltunk a hálóba.

(Háló)

Damon Salvatore

- Akkor most én jövök - vettem át a szivacsot, és gyorsan végigcsutakoltam én is őt. - Tessék, most már te is az vagy - simogattam a vállát. - Delenát pedig nem féltem. Annyira.... De ő tényleg jó gyerek. Észrevetted már, hogy mindenkit levesz a lábáról, és senkinél nem sír igazán? Tudja, kik szeretik őt, és ő is kiket szeressen - mondtam, aztán kiugrottam a vízből, Elenát is magammal húzva, és megtöröltem mindkettőnket.
- Kell a pizsamád, vagy így is megfelel? - néztem aztán végig rajta.

Elena Gilbert Salvatore

- Akkor megegyeztünk - bólintottam. - Már én is fáradt vagyok, korai volt az ébresztő - mostam meg a mellkasát is gyorsan. - Szerencsére Rose még nem hívott, hogy baj lenne Delenával... - sóhajtottam megkönnyebbülten. - Bár ő túlságosan jó gyerek ahhoz, hogy rosszalkodjon - mosolyodtam el. - És ha beléd ezek után még fér valami, hát gratulálok, de nekem már csak leerőltetni lehetne a torkomon a kaját - vontam vállat. - Tiszta lettél - kuncogtam halkan.

Damon Salvatore

- Szárnyakkal és anélkül is gyönyörű vagy. Kívül-belül egyaránt - súgtam, mikor a szivaccsal végigsimított a karjaimon, aztán bólintottam.
- Én is fáradt vagyok. Elcsigázott a friss levegő, és a szex is. Hiába, öreg vámpír vagyok - vontam vállat csibészesen, aztán nagyot ásítottam.
- Azt mondom, egy gyors mosdás után be az ágyba. Megeszünk minden édességet, ami megmaradt, és aztán alvás. Kár, hogy már holnap haza kell menni - sóhajtottam. - De valahol jó is. Hiányzik Delena.

Elena Gilbert Salvatore

Hamarosan mellém ereszkedett a vízbe és elmosolyodtam a szavai hallatán. - Hát lehetnénk minden nap a mennyben, de nincs olyan, amit érted ne tennék meg - fogtam meg a szivacsot és a vízbe mártottam, majd végighúztam mindkét karján. - És lehet, hogy angyal vagyok, csak a szárnyaim törtek le - vontam vállat alig láthatóan, utána pedig nagyot sóhajtottam. - Te is elfáradtál, vagy csak én vagyok ilyen? - kérdeztem csendesen, egy mosoly kíséretében.

Damon Salvatore

Figyeltem, ahogy megengedi a forró vizet a kádba, és valamit belecseppentett, amitől isteni illat kezdett el szállni a levegőben.
- Mmmmm... ez nagyon finom - szimatoltam, és egy rövid kis szünet után már a kádban is ült, és nézett rám várakozóan, én pedig nem kérettem magam. Beleereszkedtem a vízbe, Elenával szemben, és nagyot sóhajtottam.
- Esküszöm meghaltam, és a mennybe mentem. Ez az egész - mutattam körbe, beleértve a tavat is - teljesen olyan. És egy igazi angyal ül velem szemben - mosolyogtam rá.

Elena Gilbert Salvatore

(Ház)

A hálón keresztül jutottunk el a fürdőbe és szinte azonnal meg is nyitottam a vizet. - Nos, ha ma már teljes mértékben kiszórakoztuk magunkat - mosolyodtam el -, akkor egy meleg fürdő megkoronázás lesz a végén néhány ilyen kis... izével - emeltem fel a kád széléről egy kis üveget és pár cseppet tettem a vízbe. - Jó illata van - bólogattam, aztán egy pillanatra megtámasztottam a kád szélét, csak utána ültem be és néztem a szerelmemre, ő mikor csatlakozik.