Hozzám hasonlóan Ő is Orlandóban született, nevelkedett, majd dolgozott. Fiatalon egy iskolába jártunk, később Ő titkárnő lett a rendőrségen, míg én rendőr. Ott vált komollyá a kapcsolatunk. Katie a volt barátnőm, később menyasszonyom. Az első igazi nagy szerelem volt, vagyis annak tűnt ami volt kettőnk közt, így egy nap összeszedtem a bátorságom hogy elmondjam neki mi is vagyok igazából. Nem fogadta túl jól. Elhagyott, azt mondta ezzel nem tud együtt élni, s azóta nem láttam. A természetfeletti világáról nem tud semmit, csak annyit hogy olyanok mint én, alakváltók léteznek. A saját átkáról sem tud.

A városba érkezési körülményekre szabad a gazda, deee... a lényeg az lenne hogy szeretnék vele újra összejönni. Tudom, a többség nem szeret előre tervezni, de... aki esetleg nem ismer (annyira), vagy új, vagy ilyesmi, még tán nem tudja, család és gyerekpárti vagyok. Nagyon. Szóval ilyesmit szeretnék kisütni az újramelegített kapcsolatból is. Jöhet a krach, meg egyéb finomságok, akció, izgalom, ami a csövön kifér, de a család az család legyen, értek ez alatt gyerkőcöt, esetleg esküvőt, szerelmet. Mondjuk úgy, az Elena-Damon páros a példa, akikre hasonlítani szeretnék, azaz, minden guzmi, meg rossz, meg gonoszság közepette, egy dolog mindig állandó, az pedig a köztük lévő szerelem, és a gyerekeik iránti szeretet. Mert hát, ha van szeretet, és miért küzdeni, akkor máris megvan a felhajtóerő, miért küzdünk pl hogy túléljünk egy vámpírtámadást, vagy ilyesmi.



A sorrend felcserélhető.