a felszín alatt » Mondhatjuk azt, hogy forrófejű vagyok, de ez mégsem igaz teljesen, hiszen egy vérfarkashoz képest eléggé nyugodt tudok lenni. Elég sok mindent magam mögött tudhatok, aminek köszönhetően eljutottam odáig, ahol most vagyok. Mondhatjuk, hogy több életet átélhettem és hiába változtak a körülmények egyetlen egy dolog nem változott meg. Az pedig nem más, mint saját magam. Lehet, hogy részben alkalmazkodtam a körülvevő körülményekhez, de igazából még mindig ugyanaz a srác vagyok, mint négy és fél évszázaddal ezelőtt. Nem én magam választottam ezt a sorsot, hogy mondhatni örök életre tegyek szert, de nem is mondhatom azt, hogy ajándék volt a számomra. Sokkal inkább egy kegyetlen átok, ami elől nem lehet elmenekülni. Ahonnan semmilyen mód nincs arra, hogy véget vessek a szenvedésemnek. Ezért sem látom értelmét, hogy változzak. Lehet, hogy több emberi életet tudhatok magam mögött, de én mégsem változtam. Lehet, hogy az idő rengeteg mindent felemészt, de engem nem fog.
Makacs vagyok még mindig. Nem vagyok túlzottan haragtartó. Eléggé feledékeny vagyok, ha úgy hozza a helyzet. Vagy éppenséggel annyira bunkó tudok lenni, hogy legszívesebben eltörölnél a föld színéről. Meghalhatok. Újra és újra, de mindig visszatérek, mert az egyetlen ember, aki megölhet és véget vethet az örök körforgásomnak a nő, akibe beleszeretek és, aki lesz olyan kedves, hogy viszont szeret. Mert minden átok a szerelemből indul ki, nem? Leginkább a viszonzatlanból. Nekem pedig pont becsúszott egy emberi életem során. Nem vagyok rá büszke, de visszacsinálni sem tudom. Ha pedig tényleg elérek arra a pontra, hogy véget vessek ennek az egésznek talán, már nem is fog számítani, vagy érdekelni, hogy véget vessek neki. Már megtanultam együtt élni a magam mindenre teszek stílusával, de ugyanakkor képes vagyok összeszedetten beszélni és komolyan megnyilvánulni, hiszen gyerekeket tanítok, ifjabb vérfarkasokat képzek ki, amit nem tehetnék meg, ha teljesen fogyatékos lennék. Megvolt a magam átvilágítása.
Szőkés-barna tincsek borítják a fejbőrömet, általában egy kisebb borosta van az arcomon, vagy éppenséggel megnövesztem és szakáll lesz belőle. Nem vagyok a borotválkozás híve, mert úgy nézek ki olyankor, mint egy kisgyerek. A kornak megfelelően öltözöm, de ugyanakkor soha nem vennék magamra valamit, amiben nem érzem jól magam. Nem válogatok, de nem is fogok lyukas felsőben mászkálni, hogy összetévesszenek egy hajléktalannal, hogy aztán fejbe vágjanak egy kis apróval.
user információk »
Név » user neve ide
Kor » user kora ide
Multik » multik az oldalon ide
| életem lapjai » not yet |
Kezdőlap
