Ha ismertél volna engem egykoron, a kereskedők és feleségeik szürke, színtelen világában, szemügyre vehetted volna ezzel együtt elegáns, ám visszafogott, kecses és nőies stílusomat. Soha nem fogadtam meg mások tanácsait, én magam választottam ki az anyagokat, melyekből a későbbiekben öltözéket varrattam a birtokunk szolgáival. Nem érdekelt a borsos ár, magamnak mindig a legjobbat vásároltam, ahogyan a későbbiekben lányomnak is. Mindig is izgalomba hozott a tény, ahogyan arra az apró termetre finom csipkét vásárolhattam.
Alkatom szintúgy nőies, derekam vékony, akkoriban megtestesítője voltam a női ideálnak, ám szégyent hoztam az őskori elképzelésekre, hisz a férfiak alig heverték ki azt, amelyet elődeik az utókor számára hagytak.
Az ékszerekért sosem rajongtam túlzottan, egyedül a gyöngyöt részesítem túlzott előnyben, de abból is az igazit. Ócska utánzatok... már régen sem gyakoroltak túl nagy értéket a piacra.
Ahogy észrevetted, már a külsőmet illetően sem vagyok túlontúl egyszerű; hát mit takarhat még egy efféle nő belső világa?
Mindig is elnyomtak. A szüleim, az apám... mély benyomást gyakoroltak fiatalkori énemre, ám miután tőlük végső búcsút vettem, szükségem volt menedére. Férjhez mentem egy helyi kereskedőhöz. Lenyűgözött a világ, amelybe azok a szerelmes szavak csábítottak engem, elragadott a bujaság démona, s szinte felemésztett minden édes szó, amellyel a férfi levett a lábamról.
Soha nem hűltek ki valós érzéseim a férjem iránt, ahogy az ő szenvedélye sem. Hűséges voltam mindhalálig, s élveztem az életet, melyet adott nekem a szegénység után.
Lányom születését követően megtanultam, hogyan is legyek jó anya. Elkényeztettem egyetlen gyermekemet, amit apja nem nézett jó szemmel, ám egyetlen jó szóval mindig is képes voltam lenyugtatni heveskedő férjemet.
Minden, ami velem történt, rögtön a szívembe hatolt, minden mélyen megérintett, s ahogy telt az idő, fiatal lelkem továbbra is tombolni akart; lányomban láttam saját életem, s életem legnagyobb hibáját követtem el, mikor férjemmel karöltve hozzáerőltettem őt ahhoz a férfihoz... bűnömmel örökre együtt kellett élnem, bűntudatom lassan emésztett fel, míg végül teljesen magával ragadott...