1810-ben születtem a Mystic Falls alapítása előtti kis településben, melynek neve ma már homályba vész. Szüleim az ipari kort megelőző utolsó telepesek egyikei voltak, akik a föld szeretetét tartották a legfontosabbnak. Angliából települtek át a királyi család egyik kegyvesztett, germán származású szálából, s nem kívántak visszatérni, ám sosem felejtették számomra is hangoztatni, királyi vérvonal vagyunk. Apám azonban amelett, hogy munkásembernek gondolta magát, s engem is így nevelt, kisebb vagyok hozott át, amelyhez azonban sosem nyúltunk, a szabad földfoglalás értelmében nem kellett vásárolnunk, pusztán foglalnunk kellett a a birtokot. A germán ősöknek köszönhetően már apám is vérfarkas volt, hiszen nagyanyám volt angol, így amikor tizenéves voltam, az állandó portyázásoknak köszönhetően, amely földünket érte, beleszaladtam abba is, hogy megöljek valakit, így lépett életbe az átok, amelyről végül fel lettem világosítva, nem én vagyok az első, s vélhetően nem is az utolsó a családban.
A földművelés egyértelműen az életcélunk volt, nem féltem attól hogy durva lesz a kezem, a darab földön pedig házat építettünk, napszámosokat vettünk fel, apám ahogyan öregedett, én kezdtem átvenni a helyét, három öcsém mellett én voltam a legidősebb, lánnyal nem szánt meg minket az ég, így anyánk tüsténkedett a konyhában, míg nem elvitte egy korai betegség, mely után mi férfiak magunkra maradtunk. A testvéreim lejártak a faluba, és igen korán megházasodtak, köztük is voltak lycantrópok, míg az én választott szerelmem, a misztikum egyik nagymestere egy boszorkány lett. Nem Bennett, egyszerűen egy olyan fehérnép, Alida, akit a misztikum vonzott a városba. A lány amellett hogy a párom lett, az erdő barlangjait fürkészte, s beavatott a titokba. Van bent valami, ami ide vonzza a természetfelettit, s akár uralja is. Évek óta kereste, kutatta azt, ám azon túl, hogy született egy fiúnk, s Alida a feleségem lett, nem érte meg szerelmünk a három évet sem. Vérszívók kezdték el uralni a közösséget, mígnem emberek egy csoportja összefogott, s meg nem alapították Mystic Fallst. A vámpírok először szövetséget ajánlottak, ám nem bíztunk bennük, így azon túl, hogy ellenünk fordultak, az emberek ellenszenvét is a végletekig kivívták. Még a város alapításának hetében történt meg az összecsapás, amelynek során rajtunk ütöttek. A családom ellenállt, amíg tudott, az embereinket, akik hozzánk voltak hűségesek, egyszerűen lemészárolták, hiszen a polgárháború miatt eleve kevesen maradhattak a birtokon, én magam is távol voltam, a véletlennek köszönhető, hogy éppen eltávozást kaptam, s mire hazaértem, már javában dúlt a mészárlás.
Az apámról csak annyit tudtam, hogy csúnya halála volt, de még előtte valahol a közelben el tudta rejteni a családi vagyont, hátha visszatérhetünk. Alida ugyan szembeszállt a támadóinkkal, az alapítók tudták azonban hogyan kell elbánni egy boszorkánnyal, őket is segítette egy. Mire rátaláltam, már haldoklott, menthetetlen volt. Könyörögtem, hadd tartsak vele a túlvilágra, ám azt kérte, hogy védjem meg a családot. Minden varázserejét felhasználva halhatatlanná tett, s végleg eltávozott. A fiamat az egyik öcsém vette magához, s menekülni voltunk kénytelenek. A következő másfél évszázad a készülődés jegyében telt. Igyekeztem óvni testvéreim leszármazottait, a fiamat, s annak gyermekeit, hogy készüljek arra, hogy egyszer majd visszatérünk. Az idő most jött el. Sokáig éltem Olaszországban, több évtizedig, több kézműves szakmát kitanultam az aranyművestől a kovácsig, hogy felhalmozzak egy kis pénzt. A huszonegyedik század elején jött el az idő, hogy végre pontot tegyünk a régi ügy végére. Visszatértem, és már nincsen senki, aki emlékezne rám. A hosszú évek alatt többször is nevet cseréltem, hogy senkinek tűnjön fel a hosszú életem, most éppen egy hangzatos, német nevet viselek. Szinte minden pénzemet összevakarva megvettem a Mystic Grillt, hogy ha már az alapítói családba nem kerülhetek be, valami módon mégis meghatározó, prominens szereplője legyen a város életének. Megvetem itt a lábamat, hogy hívjam a fiatal farkasokat, és visszavegyük, ami a miénk.