Te mihaszna, hálátlan kis senkiházi! – akkorát vág rám, hogy hanyatt esem. Anyám zokogva könyörög. „Meg fogod ölni, meg fogod ölni.” Nem ölt meg. Eltörte volna a karom, lábam de anélkül nem tudok dolgozni. Így csak az orrom törte hát és feldagadt képpel indultam a szokásos útra. Még csak tíz voltam de olyan hévvel pakoltam a fát, hogy azt a legerősebb férfiak is megirigyelték. Azután egy nappal, hogy apám majdnem holttá vert, megvásároltak tőle és anyámtól. Anyám zokogott, apám pedig addig verte érte, még el nem apadtak a könnyei. Mr. Radev mindig is titokzatos, ismeretlen ember volt a környéken. Ő vásárolt fel. Együtt nevelkedtem a fiával, majd később Alex alattvalója, szolgálója lettem bár kettőnk kapcsolatát inkább barátságnak mondanám.

Épp csak tizenöt múltam, amikor végeztem apámmal. Az egyik szabad órámban látogattam el anyám sírjához. Két éve halt meg, azt mondták a bánat vitte el. Persze, ha a bánatnak lennének fojtogató ujjai el is hittem volna a történetet. Annak nincsenek. Apámnak voltak. Megvártam még hazaér. Alex nem tudta mire készülök de akkor nem is érdekelte. Elengedett. Apám részegen jött. Épp csak beesett a ház ajtaján a legújabb kurvával az oldalán. Mindkettővel végeztem de gondoskodtam róla, hogy apám az élete előtt a fojtogató ujjakat veszítse el. Véresen tértem haza. Victor nem kérdezett semmi. Lemostam magamról a mocskot és álomba merültem.

A következő hónap fájdalommal és kínnal telt. A mesterem, a gazdám Mr. Radev elutazott. Nem maradt más a birtokon mint a fia Victor és a cselédek, meg persze én. Victor minden áron meg akarta érteni mi történik de magam sem tudtam. Elmenekültem mert féltek, ártok neki. Persze aztán visszatértem és a titok, miszerint elszöktem gazdáimtól sosem került napvilágra. Victor és az én titkom volt.

Persze, ahogy cseperedtünk, egyre nagyobb lett a felelősség mindkettőnk vállán. Én már nem csak gyerekkori barát voltam, hanem bizalmas, alattvaló, szolgáló. Victor vámpírrá vált, én pedig farkasként harcoltam az oldalán ha arra volt szükség. S persze versengtünk a hölgyek kegyeiért addig még meg nem ismerte a nőt, aki tönkretett mindent. Én pedig megismertem a nőt. Eva. Az első igazán komoly szerelem. Az első nő aki képes volt megragadni. Akit nem csak az ágyban akartam magaménak. S hogy aztán mi történt?

Fények. Közelednek. Épp csak elugrok. A hang széthasítja a fejem. Egyre távolabb keveredem, bezuhanok a fák közé. Házak mindenütt,hangos járművek, csörgő apró akármik. Mire végre kiverekedem magam az üzletből, addigra már sötét van. A pub csalogat. Azt ismerem. Hamar berúgom de pénzem semmi. Szerencsémre a hölgy fizet mindent. No lám. Ahogy fizetett ezért a hacukáért a boltban. A boszorkány nem csak tele van pénzzel de okos és tehetséges is. Ötszáz évet kellett bepótolnia velem. Mire a végére értünk már felkelt a harmadik hajnal ébredésem óta. Pokolian fájt de most már tudom, hogy elvették az emlékeim. Meg kell találnom a nőt, aki tette, akinek nem ismerem a nevét csak az arcát. S meg kell találnom Victort is. 2014. New Orleans. Megérkeztem.