Ha azt mondom egyszerű eset vagyok akkor hazudnék. Eléggé kiszámíthatatlan jelenség vagyok. Nem tudhatod mikor bántasz meg, nem tudod mikor mit érzek. Egyszer egy mindenen nevető, mindenből viccet csináló hiperaktív lány vagyok máskor pedig csak úgy magamba zuhanok. Be kell vallanom én magam sem tudom ki vagyok igazán, vagy hogy mit miért teszek. Gyermeki jelenségből tudok hirtelen komoly érett nővé válni. Vidám, kacarászásból hamar tudok melankóliába esni. De talán ami ezeknél rosszabb az a mérhetetlen nagy szám. Mindenhez van hozzá fűzni valóm, mindig enyém az utolsó szó és nem tudom befogni a lepénylesőm még akkor sem, ha már én magam is tudom, hogy átléptem egy határt. Sajnos túl makacs vagyok, túlságosan a magam világában, elképzeléseimben élek és ezekből nem engedek. Addig-addig harcolok igazamért míg a másik meg nem unja, vagy pórul nem járok. Általában az első szokott többször megtörténni párosulva megsértettséggel. Hajlamos vagyok másokat megbántani, de mivel lelkem sosem bírta a negatív erőket ezért hamar bocsánatot kérek. Sajnos nem csak konokságommal szoktam magam ellen fordítani másokat.. Néha kissé önző vagyok ami furcsa, mivel a barátaimért olyan szinten kiállok és megteszek nekik bármit, hogy olykor észre sem veszem, ha csak kihasználnak. Sajnos naiv is vagyok, sokszor koppanok, sokszor követem el ugyanazon hibákat és ahelyett hogy tanulnék és erősödnék a csalódástól csak sírni tudok. Ha pedig elszomorodom roppant flegma tudok lenni (nem tudatosan) és ekkor azokat is megsértem kik nem szolgáltak rá. Sokszor vezetem le máson haragom, talán azért mert túl gyenge vagyok ahhoz, hogy magamban lerendezzem a dolgokat és könnyebb mást hibáztatni. Ha már a hibáknál tartunk, sosem voltam az a személy aki elviselte, ha valami nem jött össze. Dühtől tudok fortyogni, vagy elkeseredve pityeregni, ha valami nem sikerül . Nem akarom elfogadni, hogy tudok hibázni, ha még is hát megpróbálom másra hárítani csak ne kelljen szembesülnöm az otromba ténnyel mi szerint nem vagyok tökéletes. Mindig is sok mindenbe belevágtam, sok mindent elakartam sajátítani, de nem vagyok egy kitartó személy így nem mindent tudtam tökéletesre csiszolni és ez szintét elkeserít akárcsak az, hogy imádok szerepelni, de ha valami komoly dolgot kéne tennem félek, eltudnék ájulni.
Olyan sok féle vagyok, hogy még írhatnék kis regényt, de nem akarok senkit untatni ezért most itt megállok, talán egy picit ennyiből is megtudtál ismerni, ha nem akkor keress fel hátha rájössz valami olyasmire amire esetleg még én sem figyeltem fel, vagy nem írtam ide...
Jajj de buta vagyok! Én már itt lezártam magamban jellemzésemet nagy bőszen miközben nem is esett szó kinézetemről. De ami késik nem múlik, nem igaz? Nos mindig is magas leányzó akartam lenni, olyan magas mint a modellek de csak a 170 centi jutott ki nekem, ezzel kell leélnem hosszú életem. De azért jobban belegondolva nem olyan rossz ez így ,hisz bármikor vehetek fel magassarkút nem leszek egy óriás, bár mondjuk nem vagyok az a nagyon pipiskedő típus. Sokkal inkább szeretek tornacipőt, vagy bakancsot hordani. Stílusom inkább a laza kissé amerikai utca styleba sorolható. Ha rám néznek nem egy kis csiniminit tudnának öltözékben hozzám párosítani. De nem! Lehet, hogy hófehér bőröm cicás aranybarna szemeim és telt ajkaim melyek egy baba arcon helyezkednek el megtévesztőek, de nem érdekel! Ha mások lenéznek mert sokat tanulok és ez miatt egy átlátszó lénynek titulálnak nem történhet meg! Mert egyéniségemmel akkor is kitűnök és ezt mindenkinek észre kell vennie.