|
Elküldésének ideje ♛Kedd Aug. 19, 2014 9:59 am Ugrás egy másik oldalra ♛ | Aurore Chasseur ‟ A beast can never be as cruel as a human being. [You must be registered and logged in to see this image.]Avignon, 1731.
- Aurore! Igyekezz!
Moszkva, 1737.
▲ I'm a newbie.Teljes név: Aurore Claire Chasseur, née (Avrora Klara) Totskaya. Becenév: Aurore, Ms. Chasseur. Születési hely: Avignon | Franciaország. Születési idő: 1713 | 10 | 01. Play by: Alicia Vikander. Faj: Vámpír. Érdeklődési kör: A sors úgy hozta, hogy a háromszáz évnyi bizonytalan csatangolás során a művészetek foglyául estem. Az varázslatos hegedűszónál, az elefántcsont billentyűk és a mély hangú nagybőgők bársonyos tapintásánál nincs kellemesebb e világon! Játszom is, ha tehetem. De nagyot dobban a szívem, ha kezembe akad egy klasszikus regény vagy megpillantok egy pompás olajfestményt. Kapcsolat a családdal: Ugyan nemesi vér csobog ereimben, sosem éltem kicsapongó életet. A családom az egyszerűséget szerette... A zsémbes nagyapám ezzel szemben egymás után adta a díszesebbnél díszesebb bálokat, hogy lenyűgözze hedonista szomszédainkat. De a tékozló estek egyhamar véget értek… Atyám egy borús szeptemberi reggelen felnyergelte a lovát és elhagyott bennünket. A vénember azt hitte, egy asszony van a dologban… 'A szerelem múlandó'... mondogatta magában, akárhányszor elsétált a családi portré előtt; azzal áltatta magát, hogy apám egyszer vissza fog térni. De nem így történt. Apám volt a család szíve. A tűz, ami hevítette szíveinket. Távozása után magányosabb lett a ház: édesanyám belebolondult elvesztésébe, míg nagyapám… napról-napra házsártosabb lett. Tzenkilenc éves voltam, amikor Alexei I. Totsky, orosz hivatalnok megkérte a kezem. Alexei korát és a róla szóló ocsmány szóbeszédet meghazudtolva, lágyszívű ember volt. A lehető legkedvesebben bánt velem, és bár természeténél fogva ki nem állhatta a komolytalanságot, szemet hunyt szeszélyeim felett. A házasságunkat - holott hazugságok halmazára lett alapozva -, ha akarnám se nevezhetném hibának. Az első gyermeknk érkezése után Alexei hatalmas változáson esett át. Tetőtől-talpig kicserélték; már nem foglalkoztatták a napnyugtáig tartó tivornyák, vagy a szerda esti kártyapartik Yepanchinéknál; minden egyes szabad percét a kis Alexanderre szentelte. A családunk legkisebb fiam, Ilya születésekor gyökerezett le. A gyermekeimhez erős anyai szeretet, míg Alexei-hez mély és őszinte tisztelet fűz. Idestova kétszáz tíz éve annak, hogy eltemettem a őket. A családomat. A derék uramat. A piciny gyermekeimet. A mamát… és a nagypapát. A hiányukat a mai napig nehezen viselem. De megtanultam, hogy ez az élet… megszületünk, élünk, aztán meghalunk. S én mégis létezem, még mindig létezem. A tény, hogy csodával határos módon túléltem a gyermekeimet, az unokáimat és azok gyermekeit, mélyen elszomorít. | |
|
|