Egy februári napom jöttem a világra. Szakadt a hó, senki sem járt a város utcáin, valahogy mégis mindenki megtudta, hogy megérkeztem. Persze lehet, hogy nem így történt, de a szüleim így mesélték és miért is vonnám kétségbe eme szavakat? Már kisgyermekként megmutatkozott a cserfességem és a közvetlenségem, ennek következtében történhetett meg az is, hogy amint lehetett rögtön életre szóló barátságot kötöttem a Salvatore-tesókkal. Kit érdekelt akkor, hogy én kislány vagyok, ők pedig fiúk? Engem nem, őket nem, a szüleinket nem, szóval semmi akadálya nem volt a barátságnak.
Együtt nőttünk fel mi hárman, mindent közösen csináltunk, amit csak lehetett. Közben néhanapján csatlakozott hozzánk a fiúk unokahúga, Farrah is, ő volt az én erősítésem és vele egyenlítődött ki a nemek aránya is. Barátokból legjobb barátokká, majd szinte testvérekké váltunk. Az élet szép volt, gondtalan, semmire nem kellett ügyelnünk: nemesi, alapító családok gyermekeiként mindössze annyi dolgunk volt, hogy néhány estélyen szépen mosolyogjunk és példát mutassunk a városban és ez egyáltalán nem okozott nehézséget számunkra még akkor sem, ha néha legszívesebben felálltunk volna az asztaltól és hagytuk volna, hogy a komoly ügyeket maguk között intézzék el a családfők.
Tökéletes hármas, időnként négyes szövetségünknek Katherine Pierce érkezése vetett véget. A számító dög már az első pillanatban éket akart verni közénk, elcsábította Stefant és Damont is, akiknek nem sikerült beszélni a fejével. Stefan még csak-csak hajlott a szavamra, de Damont teljesen elvakította a szerelem... nem volt vele mire menni. Eltávolodtunk egymástól, nem beszéltünk a másikkal és Stefan-nal is éppenhogy szóba tudtam elegyedni, amikor a nagyságos kisasszony nem foglalta le. Fájó és borzasztóan hosszúnak tűnő időszak volt ez... Katherine tudta, hogy utálom őt és egyre közelebb kerültem a titka leleplezéséhez is, amit nem nézett jó szemmel... megfenyegetett, de nem hallgattam rá... a rákövetkező nap hajnalán az édesanyám nem kelt fel többé az ágyából. Katherine végzett vele és engem mindössze azért hagyott életben, hogy fitogtathassa az erejét.
Az öcsém és az apám aznap nem voltak otthon, pár napos vadásztúrára mentek és nem hittek nekem, amikor hazaértek. Nem hitték el, hogy Katherine volt a tettes, azt hitték, hogy megőrültem, elvégre az a szegény kislány nem tudna ártani a légynek sem. Ők nem tudták, hogy az a nő egy szörnyeteg... később ugyanő tette Stefant és Damont az éjszaka teremtményeivé, végső elkeseredésemben fogalmam sem volt, mit tegyek. Stefan felkeresett, miután beteljesítette az átváltozását és felajánlotta, hogy megajándékoz az örök élettel, így kiengesztelve azért, mert elhagyta a legjobb barátját. Belementem, mert csábított ez a fajta élet és mert valami azt súgta, hogy Miss Pierce nem égett benn a templomban.
Ennek már majdnem 150 éve, azóta élem világomat. Párizs, Róma, New York, Sydney, csak hogy pár nagyobb várost soroljak fel, ahol laktam és az időmet töltöttem. Megtanultam kezelni a vérszomjamat és nem ölök embereket szórakozásból. Mindössze táplálkozom belőlük, aztán elengedem őket, mintha mi sem történt volna. Ők is jól járnak, én is... a lelkem ezáltal remélhetőleg nem sorvad el teljesen és kissé megőrizhetem a régi, emberi mivoltomat. A lányét, akinek túl hirtelen kellett felnőnie.

---

Erős, magabiztos, de ugyanakkor kedves és szeretetreméltó "embernek" tartom magam, tipikus jó vámpírnak. Persze ezt mindenki mondhatja magáról, de ha megismersz rájössz, hogy ez az igazság, semmi álarc, álca vagy színjáték, ez vagyok én. Ám nem árt tudni, hogyha valamit eltervezek, akkor azt senki és semmi nem veri ki a fejemből. Az agytekervényeimbe szabályosan belesülnek az ötletek és gondolatok, végrehajtásuk érdekében képes vagyok nagyon ravasz, valamint gonosz eszközökhöz is nyúlni, ha a helyzet úgy kívánja. Erre is volt már példa, ha a szeretteim, barátaim, családom van bajban, ha értük kell megtenni valamit, akkor bújuk elő ez az oldalam. Egyébként általánosságban véve a normális énem van porondon, csak a legvégső esetekben változtatok ezen a hozzáállásomon. Az előbb felsoroltakon kívül mi tartozik ebbe a kategóriába? Hidd el, nem akarod megtudni... ahogy keresztbe tenni vagy kiszúrni sem ajánlatos velem.
Külső: Hosszú, barna haj, hatalmas zöld, igéző szemek és csinos pofi. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy angyali arcom van... fajilag messze állt a meghatározástól, de a bók jólesett. Az alakom cirka 150 éve változatlan, nőies és szeretem kihangsúlyozni ezt a megfelelő ruhákkal. Napékszer? Természetesen nekem is van, méghozzá egy gyűrű, amit még az édesanyámtól kaptam ajándékba.

Egy kis nosztalgia: