to Charlice Barrish

Tegnap láttam egy festményt. Tökéletes kidolgozású, s mindent elmesélt arról, aki készítette. Valami francia festő, sosem hallottam még róla előtte, annak ellenére, hogy művészettörténelemből diplomáztam. Tulajdonképpen kétszer is. Egyszer a Harvard-on, körülbelül tíz évvel ezelőtt. Előtte pedig az Oxford lelkes növendékeként éltem, s mindig lenyűgöztem a professzoraimat a dicséretes munkáimmal, remek ízlésemmel, kifinomult érzékeimmel. Tökéletes csodagyermeknek tartottak.
Ezért is meglepő, hogy egy hozzám hasonló úriember egy ilyen bárban keresi a szórakozást. Általában élvezem a kikapcsolódást a műtermemben, a festékek és agyagdarabok között, de rá kellett jönnöm, hogy ez az antiszociális viselkedés egyáltalán nem szolgálja ama célt, hogy meghósítsam a világot. Igaz, előtte ezt a várost szeretném a kezeim között tudni. Ha kell, az összes emberi tanácstag fejét az íróasztalom fiókjában rejtem el, de nem engedem, hogy megkezdjék a háborút. Ha megtörténik, ők halnak meg először. Erről gondoskodom. S ebben a célban hajlandó vagyok összefogni még ősellenség vámpírokkal is.
Belekortyoltam az aranyszínű whiskey-be, majd a pultra helyeztem a félig kiürült poharat. A jégkockák összeütköztek benne, mire elmosolyodtam, hiszen ezt is csak én hallhattam ebben a zsivalyban. Szólt a bárzene, néha lágy hangok érintették meg fülemet. Ez nem egy kocsma. Ízléses hely, mely ad arra, ami benne rejlik. Aki nem idevaló, ne is próbálkozzon a bejutással.
Ám mikor az ajtó kinyílt, magam is meglepődtem, hiszen nem egy éppen idevaló nő sétált be rajta, és csinos lábai igencsak figyelemfelkeltőek voltak még számomra is, pedig én aztán... jó ideje nem érdekelnek a nők. Egyszer voltam szerelmes, s azóta jobb, ha inkább messziről elkerülöm ezeket a bestiának nevezhető sucubbus-okat. Mert mind az. Megölik a férfiakat. Először belülről emésztik fel őket, majd ha végeztek, jöhet a testi leépítés. Inkább kihagyom!
- Azt hiszem, ezt a hölgyet érdemes meghívni egy italra. - suttogtam a magam rekedtes hangján, némi cinizmussal a lejtésben, majd a lányra sandítottam, aki ekkor már helyet foglalt a pult túloldalán. - Vigyen neki egy Bloody Mary koktélt, és adja át, hogy Mr. Dessauge vendége ma este. - sóhajtottam fel, és ismét a kezeim közé fogtam a poharamat.

credit by lena