Igazából nem tudom mit keresek itt, na hát igen még is csak tudom ebben is a húgom a kezes mint mindig amikor olyan helyzetbe kerülök amiben nem szeretnék. Nem is tudom hogyan tudott rá venni erre. Mire is pontosan? Eljöjjek vele egy ilyen elő adásra, aki ismer engem az tudja tőlem oly messze áll a balett mint ahogyan én a mennybe való bejutástól. Viszont megsajnáltam őt, elég nehéz időszakon mentünk át ketten, történt ami történt az már a múlté. Bár egyetlen jó dolog ebben a kis váratlan utazásban, hogy megismerhetem egy kicsit Seattle városát. Eddig még nem tettem be ide a lábam, viszont közel sem hiszem olyan kellemes lenne, mint New Orleans. Nem sok ideje lakom ott , de azt hiszem sikerült már az otthonommá fogadnom. Viszont azt hiszem nemsokára igen csak unalmas három óra fog rám várni, a balett elő adáson. Miért is engedtem, hogy rá vegyen erre, nem szeretem amikor ilyen rendezvényeken szeretne megjelenni. Legalább ha még Venus itt lenne, de sajnos nem tudott eljönni. Fekete öltönyben jelentem meg, kék ing és fehér nyakkendőben, a ruhával nem is lett volna gond, mert mindig is szerettem öltönyben lenni. Húgom egy vörös ruhában volt, igazán kihívóan öltözött de ez már megszokott tőle, már nem is lep meg a dolog. Oda sétálunk a bejárathoz, ott két portás volt. -Szép estét!Kérem a meghívókat.- köszönt az egyik, nocsak ez meglepő azt hiszem ide több fog kelleni, mint belépőt fizetni, talán még szerencsém is lesz. Ha nincsen meghívó akkor nem tudunk bemenni, csodálkozom, hogy ezt nem szervezte le a húgom. Arcomon széles mosoly terült el amit leplezni sem tudtam volna. Húgom rám néz ferde szemekkel, majd megszól. -A kocsiban maradt hozom is- szólalt meg bájosan, a francba csak van meghívó de várjunk csak nem is kocsival jöttünk. Kíváncsi leszek mi lesz ennek a vége, de elbájolni nem tudja mivel kettő van meg egy hosszú sor. Egy lépést odébb léptem, hogy tudjanak a vendégek bemenni. Remélem nem fogja azt csinálni amire gondolok. Ismerve őt tudom mi fog történni. Titkon drukkoltam annak, hogy ne tudjunk bemenni, jelenetet úgy sem tud rendezni ennyi ember előtt, nem kell a felhívás magunkra egy új városban amit nem ismerünk. Öt perc múlva meg is jelenik, a kezében két meghívóval, mikor oda lép mellém szinte rögtön meg éreztem a vér szagot. Hát igen van aki sosem változik. -Elkenődött a rúzsod- néztem rá bosszús szemekkel, persze nem ítélem el amit tett az ő dolga, de legalább ne egy olyan helyen amit nem ismerünk… ki tudja tele van a hely vadászokkal vagy éppen más lényekkel akik nem kedvelnek minket vámpírokat, azokból akad bőven. Ellenséget sosem kell keresni az mindig megtalál minket. Tekintetem sugározta felé „ te normális vagy”, de válaszomra csak letörülte a vér cseppet az ajkáról és egyet vigyorgott rá. Ilyenkor nagyon fenékbe tudnám billenteni őt. Ahogyan vártuk is már bent is vagyunk, nem sikerült megúszni a dolgot, de most már azt hiszem bele kell nyugodnom a jelenlegi helyzetembe. -Ugyan már Nick ne feszengj, próbáld élvezni- néztem rá, majd felemeltem a szemöldökömet, próbáljam élvezni a beletett? Ez vicc! Nem mondtam semmit rá, hát ha már el kell viselnem akkor próbálok egy kis jó arcot hozni hozzá. Tekintetemmel végig pásztázom a tömeget, ismerős arcok után kutatva bár kétlem egy ilyen helyen össze futnék bárkivel is, a szűkös ismeretségi körömből. A jegyek konkrét helyre szóltak, szerencsére annyira már nem volt mázlista, hogy valahol előre szerezzen jegyet. Most szívesebben lennék Venuszal, de nem hanyagolhatom el a húgomat sem csak én vagyok neki. Majd elfoglaljuk a helyet ahová szólt a jegyünk.
Kezdőlap
