- Siessetek! Avery.. - mondta a doki. A kezem csupa vér volt és láttam, hogy a nő se fogja túlélni, de nem érdekelt igyekeztem küzdeni ésre. Szív masszázst alkalmaztam amíg a dokik nem hozták a defibrillátort. Félre lökött engem az egyik orvos mérges szemekkel pislogott rám, tudtam, hogy reménytelenek tartja a lányt mentegetni és engem egy félnótásnak tart ezért. Megálltam egy helyben a kezemről csurgott le a vér. Megszokhattam volna, de még se tudom fel fogni az olyan emberek, hogyan lehetnek orvosok akik nem küzdenek az emberekért? A nővérek jöttek, és jöttek én meg álltam. A mentős társam rám pillantott, én pedig ki viharzottam a bejárat elé egy kis levegőért. -Istenem..-suttogtam, majd a zsebkendőbe töröltem a nő vérét. Bárcsak többet tehettem volna érte. Tudom, hogy alig 3 éve vagyok mentős, de ezt soha nem fogom megszokni és nem is akarom. ઈ - ઈ for my beauty ઈ -
Ebbe az egész hasonmás dologba kezdek, már belekavarodni. Nem elég, hogy Elena-ból vagyis Katherine-ból.. Vagy Tatia-ból? Lényegtelen. Valamelyikükből volt egy csomó. Ez az egész attól függ, hogy mégis milyen szempontból nézzük a dolgot. Számomra Elena-ból volt több, de mondjuk Stefan Elena-ra Katherine hasonmásaként tekintett, hiszen őt ismerte először. Nekem pedig most meg kell találnom Stefan 2.0-át. Mi sem lehetne könnyebb. Végül is legalább azt tudom, hogyan néz ki. Ez egy biztos pont. Atlantában tartózkodik. S meg kell halnia. Képes vagyok egy ilyen áldozatot meghozni a barátomért, de megölni egy olyan személyt, aki a legjobb barátod kiköpött mása? Katherine-nel még menne, hiszen ég és Föld ő meg Elena. Szóval ott nem nyomná semmi a lelkemet, amiért képes voltam megölni. Bár fura módon neki köszönhetem, hogy már nem vagyok az a naiv kislány, akit mindenki úgy tologatott, ahogyan akart. A kórházhoz siettem, mert elvileg mentős, szóval előbb vagy utóbb meg kell fordulnia itt. Szerencsémre pont kinn tartózkodott. Még keresnem sem kellett. Hát ezért valahogy roppantul hálás voltam. Nem messze parkoltam le a kórháztól és az utat immár gyalog tettem meg így próbáltam a segítségét kérni. Vagy legalábbis valahogy kezdeményezni egy beszélgetést. – Elnézést.. Nem tudna mondani egy közeli étkezőt? Úgy érzem mindjárt éhen halok. – S nem is jöttem rá, hogy mennyire igazat mondok, amíg meg nem éreztem a vérnek az illatát a levegőben. A kezét törölgette, ami csupa vér volt. Hát remek. Uralkodj magadon, Caroline.. Uralkodj!
Mély levegőket vettem, hogy próbáljam magamat nyugtatgatni. Ki, be, nagy, kicsi. A szél fújni kezdett enyhén, bele kapott az arcomba és végig simította azt. Hallgattam a falevelek zörgésest az ágon, behunytam a szemem, hogy túl tegyem magam ezen. Milyen érdekes az élet, hogy egy pillanat leforgása alatt meg hallhatunk. A vért beletöröltem a ruhámba, nem a legjobb főleg, ha egy halott ember vére van a kezeimen. Hirten egy lány hangra lettem figyelmes. - Óh, persze. - mondtam fel eszmélve a dolgokból és a lány mosolya olyan csodás volt, hogy nekem is egyből jobb kedvem lett, és mosolyra húzódott a szám. - Esetleg meghívhatnálak? - kérdeztem, még szélesebb mosollyal. Rég láttam ilyen lányt, emlékszem egyszer volt egy lány akivel együtt voltam, de át vert. Lefeküdt a legjobb barátommal, tipikus nyálas szappanoperába való jelenet volt ahogyan megláttam őket. Soha nem voltam az az agresszív típus így ezt is úgy kezeltem, hogy kimentem a szobából. Nagyon fájt a dolog, amit tett velem Jessica, de túl kellett jutnom rajta.
Fura szembenézni egy olyan emberrel, aki a legjobb barátod kiköpött mása. Mármint ez az egész helyzet nagyon furcsa. Eleinte még azt sem voltam képes felfogni, hogy Katheirne és Elena különbőznek a maguk módján. A külsejük lehet, hogy teljesen ugyanolyan, de idővel ráeszméltem, hogy a kisugárzásuk nem is lehetne különbözőbb. Azonban most olyan volt, mintha Stefan-t láttam volna. Láttam, ahogy az arcára kiül egy kisebb fájdalom és ez tényleg az én legjobb barátomat tükrözte, akárhányszor csak rossz kedve volt. A vér, ami immár nem csak a kezét borította, hanem ruháját is csábító volt. Felszínre hozta az éhségemet, amiről eddig igazából tudomásom sem volt. Erős vagyok. Ki fogom bírni. Nem bánthatom. Már csak azért is nem, mert ha bántanám a saját szívem törném darabokra. Olyan, mint Stefan.. Neki pedig soha nem lennék képes ártani. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a kimenetele a dolognak. Bár, ha ő nem akart volna meghívni, akkor valószínűleg én kértem volna meg, hogy tartson velem. Így mindenképpen szemmel tudnám őt tartani. Habár közel sem emberi ételre éhezem, de legalább egy ideig, majd elnyomja az igazi éhséget, ami bennem lakozik. – Persze, hogyne. Sőt.. Örülnék is egy kis társaságnak. – Mondtam még mindig mosolyogva, de nem akartam túlságosan is rámenősnek tűnni. Tisztában vagyok vele, hogy mennyire rémisztő tud az lenni.