Damon Salvatore

Nem kellett sokat várakoznunk, hogy megismételjük a csomaglerakás-jegyellenőrzés-gépbe beszállás dolgot. Ugyanúgy, mint mikor megérkeztünk... csak most éppen visszafelé.
- Gyorsan elszállt ez az egy hét - sóhajtottam, mikor becsatoltam a gépben ülve a biztonsági övet. - Igazán visszajöhetnénk még. Ha a gyerekek már egy kicsit nagyobbak lesznek. Mire David akkora lesz, mint most Delena, már ő is értékelni fogja a dolgot - mosolyogtam, és néztem, hogyan emelkedik el a gép a kifutópálya betonjától.
- Viszlát Egyiptom - motyogtam. - Jó volt itt. De most már vár a családunk.

(folyt. M.F reptér)

Elena Gilbert Salvatore

- Amúgy te gondoltál már arra, hogy mit fogunk itt mi kezdeni úgy, hogy egy árva szót nem értünk a nyelvükből? - kuncogtam, már az autóban ülve a szerelmem mellett, majd szaporán bólogattam.
- Igen, ez a tenger-dolog jól hangzik. A fürdőruhákat direkt felülre raktam - kacsintottam rá.

(Hotel)

Damon Salvatore

- Na, ezt szeretem látod? - fordultam Elena felé, mikor egy barna bőrű taxis elém rohant a csomagok láttán, és lelkes magyarázatba kezdett, amiből ugyan mit sem értettem, de kezébe nyomtam a csomagokat, és követtük őt az autóig. - Amerikában bezzeg saját magam cipekedtem - vigyorogtam, és beültem az autóba Elenával. Arabul ugyan mit sem beszéltem, de sikerült kinyögni a hotel nevét, mire a taxis bólintott, és máris elindultunk.
- Hát édesem, ami a napirendet illeti... - húztam le az ablakot, hogy a menetszél legalább hűsítsen kicsit - én szeretnék a tengerrel és egy hatalmas fürdéssel kezdeni. Remélem a szállodát nem sok választja el a víztől.

Elena Gilbert Salvatore

Valahogy amint leszálltunk, mintha három liternyi pánikot eresztettek volna ki belőlem... nem féltem én annyira persze, de... ha választanom kellett, inkább az autót választottam volna.
Megfogtam Damon kezét, mikor felálltunk az ülésekről, és ugyan nagyon még nem szólaltam meg, de amint kiértünk, nagyot nyeltem.
- Azta... remélhetőleg a szállóban lesz légkondi... - legyeztem a kezemmel az arcomat, majd követtem őt, és mosolyogva mértem végig az egész helyiséget. Annyira más volt, mint Amerika. Volt benne valami varázslatos.
És amint megszereztük a csomagokat, Damon felé fordultam. - Most jön az, hogy lepakolunk a hotelban. És utána megcsináljuk a napirendet, ha neked megfelel, hogy mit is kell megnézni - kacsintottam rá. - Ostobaság lenne a hotelban csücsülni, mikor olyan szép ez az egész környék - néztem körbe ismét.

Damon Salvatore

(MF repteréről)

Elég hosszú út volt. Kimondottan hosszú... mindketten el-elaludtunk útközben, csak akkor keltünk fel, mikor kihozták a kaját. Elenára útközben rájött némi pánik meg rosszullét, hozattam hát neki is egy whiskyt, bátorításként, magamnak meg csak úgy simán megszokásból.
- Végre... már összenőtt a fenekem az üléssel - nyújtóztam nagyot, mikor a gép leszállt Gízában, és cihelődni kezdtünk, a stewardess pedig kedves mosollyal kellemes időtöltést kívánt.
- Szentséges ég! - hápogtam mikor kilépve a légkondicionált gépből egyenesen mellbe vágott a klíma. - Hány fok van itt? Ötven? - törölgettem magamról máris a verejtéket, és percenként háromszor foglaltam imába Emily nevét a gyűrű miatt.
- Gyere, szerezzük meg a csomagjainkat - fogtam meg Elena kezét kedvesen, és a terminál felé vettük az irányt. Közben elmentünk kirándulók, turbános arabok, és árusok mellett. Hangzavar volt, valahonnan egyiptomi zene szólt, és a hely hangulata máris elvarázsolt.