Nem tudom, vajon igaz lehet-e az, amikor azt mondom, nekem nem volt gyerekszobám. Na nem mintha őrülten viselkednék vagy valami, hanem éppen ellenkezőleg. Apu halála miatt túl hamar felnőttem. Míg a velem egykorúak állandóan játszottak én inkább olvastam vagy írtam. Mindig is komolyabb voltam a társaimnál és talán emiatt vagyok ma olyan jó a munkámban. Mindig összpontosítok, koncentrálok, megfigyelek és tervezek. Precíz és maximalista vagyok, utóbbi tulajdonságomat pedig egyre nehezebben viselem el. Nem élek kicsapongó életet, egyetemista korom óta nem voltam táncolós-piálós partin, maximum csak állófogadásokon.
Szeretek a barátaimmal lenni, velük beülni egy-egy koktélra vagy sörre a kedvenc helyünkre és csacsogni, amíg ki nem dőlünk. Egyébként rettentő kíváncsi személyiség vagyok, ami szerintem külön jól jön az újságírói pályafutásom során. Szeretek beszélgetni, ismerkedni, ebből adódóan elég nagy a kapcsolati hálóm szerte az országban. Imádok utazni, új helyeket megismerni és felfedezni a világot. Igaz, még nem vagyok akkora nagykutya, hogy az újság reptessen ide-oda, de néhanapján sikerül elbújnom egy kicsit, valami nyugodt helyen.
Ami a külsőmet illeti, mindig próbálok nőiesen és elegánsan öltözködni, ugyanakkor kényelmesen. Ezt a három feltételemet viszont nem mindig sikerül összeegyeztetni, bármennyire is szeretném. Miután egyszer egy testhez simuló szűk ruhában kellett kerítést másznom, azóta egy farmer mindig lapul a táskámban. Általában magas sarkúban járok, mert ebben ha hiszik, ha nem, könnyebben tudok futni, ráadásul kényelmesen ki tudom támasztani a lábamat, hogyha újra mászásra kell adnom a fejemet. Oda és vissza vagyok a szép táskákért, amiből sosem elég a lényeg viszont az, hogy nagy legyen. Minél nagyobb, annál jobb, hiszen abba legalább mindenem elfér bőven.
Egyébként hosszú barna hajam van, holott az is igaz, hogy életem 26 évéből legalább 10-et szőkén éltem le. Néha akad olyan pillanatom, amikor hirtelen fellendülésből visszafestetem, de pár nap után megunom, aztán újra bebarnulok. Úgy néz ki egyedül ebből a szempontból vagyok forrófejű. Míg a magánéletben és a munkában higgadtan tudok gondolkozni és majdnem mindent előre eltervezek, addig a külsőmön akár percek alatt képes vagyok változtatni. Hiszen maximum, ha nem tetszik, akkor visszaalakítom magam. Nem? Nagy baj úgysem történhet...