Dorinda Fletcher & Richard Redway Weston

"Rajtam kívül jelen esetben nem lesz jobb társaságod, tehát.. érd be velem!"

Mindig is javasoltam mindenkinek, hogy kerüljön engem messziről, hisz veszélyes vagyok rá nézve, de úgy látszik ez a hír nem jutott el minden természetfelettihez, de nem is baj, így legalább van min szórakoznom, és csak igazán jól esik a vámpírlétem. Vadászni, ölni, gyilkolni, és vért érezni a kezeimhez tapadva élvezet. Saját fajtám, vagy a többi faj.. kit érdekel, hogy kivel végzem? A lényeg egy, hogy szórakozzam, hogy legyen táplálékom, és hogy tisztítsam a környezetet, hisz túl sok azon személyek léte, akik feleslegesen élnek. Persze, aki bizonyít a szememben az élhet, és azzal mit sem teszek, hisz tudniillik, hogy nem vagyok egy önző, kegyetlen, és gyilkos vadállat, csak ha a helyzet megkívánja, akkor aztán harapok, ölök, bántok, és kínzok.. El sem tudja egy-egy természetfeletti képzelni, hogy kivel találkozik a személyemben, nos magával a halállal, ha csak nem mutat fel valami kész érvet arra, hogy ő tényleg érdemes az életére. Ez a nő érdekesnek tűnik, és hát a társaság sosem árt, ezért is szólítom meg az udvariasság körével, de persze tagadhatatlan, hogy ez a hely nem úri finomkodásról szól, hanem durvaságról, részegségről.. hányingerről, amely rám törhetne, ha ember lennék, de nem vagyok..
-Önnek is jó napot, hölgyem.-Mondom, miközben újabban iszok az italból, és eközben szinte szembetűnővé válik, hogy végig mér engem, ami persze nem zavar, hisz miért is zavarna? Csak nyugodtan, hisz nem harapok semmiért, eközben persze az is leesik, hogy ő is egy a vámpírok közül, de több, mert boszorkány is egyben.. Ilyen életet nem kívánnék így összevetve.-Értem.-Bólintok, és körbe pillantok a helyiségben szemmel láthatóan, hogy bizonyítsam neki, hogy rajtam kívül nem fog másra akadni.-Egyedül csak én vagyok a megfelelő, nem gondolja?-Nézek vissza rá kérdően.-Hisz a hely tele van alkoholistával, még most ivó egyedekkel, na meg.. akik nézik ott a vetítést azokkal, persze ha azok önnek jobban tetszenek, akkor csak nyugodtan.-Szabadkozom előző szavaimra, mert nem akarok rá nyomulni, hisz nem az ágyba akarom vinni, hanem társaságként akarom egyenlőre felfogni, aztán lesz, ami lesz.

Dorinda Fletcher & Richard Redway Weston

Annyi fajta érzelem ment már át rajtam az életem során, hogy azt szinte mondatba sem lehetne foglalni. Kifejezni sem lehetne, és nem hogy leírni.. Néha azt hiszem, hogy csak egy álom világban élek, és majd magamhoz térve 1533-ban találom magamat újra emberként.. de nem, ez már akkor lehetetlenné vált amikor meghalva vámpírrá váltam. Azóta pedig nagyobb terhet cipeltem, és viseltem el, mint bármelyik fajtársam, de lám csak még mindig élek, s most egy vadász lettem, aki kegyetlenül legyilkolja a vámpírok, vérfarkasok, és bármilyen faj.. ezreit. Nekem nem számít, hogy ki az áldozatom, hisz csak egy célom van; megtisztítani a vámpírok hadát, és megölni azokat, akik nem érdemlik meg az életet, vagy néha csak úgy szórakozgatni, de ez ritka eset.. viszont szeretem a játszadozást, s még akkor is, ha nem is lesz ebből komolyabb vérengzés, vagy pedig halál. Néha tényleg jól esik az a játék, amelyet lefolytathatok pár személlyel csak úgy a szórakoztatásom javára. Nem is tudom, hogy mit kezdtem volna magammal, ha nem lépem meg ezt az egész vadász dolgot. Az életemnek ebbe a szakaszba kelletett mennie, és a lehető legjobb döntésem volt, hogy az lettem, aki, és ami! Sohasem fogom megbánni, hogy vadászom a saját fajomat is, hisz mit bánjak rajta? Olyan életét veszem el, akik nem érdemlik meg az életüket, de sok idióta mégis azzá teszi, amivé akarja.. egy vámpírrá. Felsóhajtva figyelem a pult mögött lévő nőt immáron, és közben az italomat lötyögtettem a pohárban, amelyet erősen markolok a kezem közt. Néha elgondolkoztató, hogy miért dolgozik itt egy ilyen szép, és fiatal lány, de figyelmem nem sokáig van rajta, hisz egy nő ül le a pulthoz, akit nem mellesleg az előbb láttam, ahogy belépett. Kissé oldalra fordulva rápillantok, és egy laza mosolyt öltök magamra, miközben hogy ne tűnjek idiótának meg is szólítom;
-Üdvözletem. Mit keres egy ilyen figyelemre méltó nő ezen a helyen?-Szavaim halkan csendülnek fel, de pont úgy, hogy ő pontosan hallja. Ha már mellettem van, akkor legyen is társaságom, és erre pont tökéletes lesz egyenlőre.. megölni nem szeretném amúgy sem, s a többit hozza az élet..

Dorinda Fletcher & Richard Redway Weston

"Jól gondold meg, hogy tényleg a társaságom akarsz-e lenni, hisz tudni illik, hogy kegyetlen vagyok..!"

Az élet kegyetlenül tönkre tesz bárkit, és nem törődik a következményekkel, hisz nem érdekli, hogy ki szenved miatta csak az élteti, hogy valakinek fájdalmas kínt okozzon, és ezzel a padlóra lökje végérvényesen. Én ezt nem hagytam neki, hisz küzdtem az életemért, azért hogy egy nap ez az egész szenvedéssel telt pillanat csupán csak egy múló álomkép legyen, míg nekem boldog percek maradjanak meg, amikre nem fájdalommal kell gondolnom, hanem élvezetesen, aminek tényleg örülök végre annyi év elteltével, de ehhez hasonló részletet még nem éltem át.. Valahol én vagyok a hibás, azért mert gyenge voltam, és mert hagytam, hogy kitudjanak használni annyian. Vadászok, és boszorkányok százai.. hagytam, hogy kínozzanak mindennel, amivel csak tudtak, és mostanra ez lettem; egy kegyetlen vámpír, aki ráadásul még vadászik is minden élőlényre.. el lehet kezdeni a rettegést. Oh, igen! Eddig kedves voltam, érzelmes, és szenvedtem, de mostantól ez megszűnik, inkább más lesz miattam érzelmes, sőt azon személy fog szenvedni a kínzásaim hatásától, hisz ígérem, hogy egy életre megemlegeti, aki velem szembe kerül; az életet.. Könyörögni fog a haláláért, azért hogy vessek véget ennek az egésznek, és ne kelljen több kínt átélnie, de nem fogom neki megadni, hisz nem vagyok a kegyelmező fajta, aki csak úgy elengedi az áldozatát.. Tőlem senki sem fog megszabadulni soha!
Lépteim lassúak, és minél előrébb haladok egyre beljebb kerülök az adott helyszínen belül.. Végül emberek vesznek körbe, de jelen esetben egyik sem érdekel, csak megcélzom egy kocsmát, ahová belépek, majd a pultnál helyet foglalva rendelek egy pohár italt magamnak, és amikor megkapom bele is iszok. Figyelni kezdem végül a tömeget, de nem nagyon köti le senki sem a tekintettemet, csak egy lány fog meg, aki nem rég lépett be az ajtón. Valahogy kiveszem rajta, hogy nem tetszik neki a hely, bár el kell ismernem nekem sem, de hát ez van.. Visszafordulok a pult felé még mielőtt kiszúrhatná, hogy figyeltem őt egy darabig. Valami különös van benne, valami egészen különös..

****