162cm és 49kg tömény szarkazmus vagyok. Sovány vagyok és csontos, de ez ne tévesszen meg: van bennem erő, Cicám. Bőröm fehér és hibátlan, hajam hosszú, a sötétbarna és a fekete között mozog valahol. Általában kiengedve hordom, de mindig kedv-, és alkalom-függő, hogy mit csinálok vele. Már, ha tudok vele bármit is kezdeni. Amit a legjobban szeretek magamban, azok nagy-, szürkés-kék szemeim. Bár ezek sem épp túl kifejezőek, nehéz belőlük olvasni és kissé elacélosodtak az évek során. Ritkán sminkelek, de ha mégis, akkor feketével emelem ki hideg kék íriszeimet. Keveset mosolygok.
Lábaim hosszúak és vékonyak. Azért vannak domborulataim, szóval van min legeltetned a tekintetedet - azért vigyázz, mert nem szeretem, ha bámulnak.
A hátamat tetoválás díszíti, egy főnix, melyet a lövöldözés után varrattam magamra.
Öltözködésem egyszerű. Imádom a fekete színt, a bőr holmikat és a bakancsokat, de csinos ruhákat, estélyi viseletet is magamra öltök, ha a helyzet úgy kívánja. A divat terén a klasszikus, hagyományos szabásvonalat kedvelem, ruháim megválasztásánál elsősorban arra ügyelek, hogy jól mutassanak rajtam, s csak azután érdekel a divat. Szeretem az egyszerű, sötét, főként fekete ruhákat, amelyek igen jól állnak nekem, kiemelik erőteljes személyiségemet és jellegzetes eleganciámat.


Azt gondolom, hogy törhetetlen vagyok és soha, senki nem lesz képes megsérteni, megtörni. Senki megértésére, végképp nem szeretetére nincs szükségem. Sosem látni kétségbeesni, nemhogy sírni.
Legjellemzőbb tulajdonságaim: pesszimizmus, kitartás, éles elme.
Bárkit, bármiről meggyőzök. Gyors felfogóképességem, éles eszem, intelligenciám pótolhatatlan munkatárssá tesz.
Sokirányú érdeklődésem, műveltségem, közlékenységem szinte kizárja, hogy a baráti összejöveteleken, szakmai ebédeknél, vagy vacsoráknál kínos csend telepedjék a társaságra.
Óriási az önuralmam és a munkabírásom, ez már fiatal koromban is felszínre került. Már sok kemény leckét kaptam az élettől, olyat, amitől más már összeroppanna, én viszont tanulok belőle, nemesedek tőle. Az élet már korán próbára tett...
Soha nem adom meg magam, inkább küzdök a végsőkig. Nem tudok sokáig egy helyben ülni, lételemem a mozgás.
Gondolataim képesek egyszerre több sínen is futni: egy időben nézek tévét, hallgatok zenét, írok e-mailt - s közben telefonálok. Az eszem vág, mint a borotva. Mindig valahonnan jövök, valahová sietek, és mindig késésben vagyok.
Folytonos ellentmondási kényszerem van, imádok vitatkozni. Nehezen megközelíthető vagyok, és csak ritkán mutatom ki az érzelmeimet. Sokan gondolják azt, hogy 'ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek érzelmei', de sajnos lényegében így van: nagyon kevés érzelmi oldalam van, azokat nehezen mutatom ki, de ha kimutatom, tökéletesen észrevehető.
A férfiak gyakran az 'izgalmas', illetve az 'érdekes' nők csoportjába sorolnak. Mágnesként vonzz az, amiről még nem tudok, amit még nem ismerek. Megbízható vagyok, de nem épp hűséges, ami a magánéletemet illeti. Rengeteg kapcsolatom volt, de mind csúfosan véget ért. Ha madár volnék, ágról ágra szállnék; ha eldobott kavics lennék, a víz színén kacsáznék; számomra csupán egy a fontos: nem leragadni, nem mélyre merülni.
Valaki egyszer azt mondta, olyan, mintha szüntelenül leendő köztéri szobromhoz állnék modellt: amikor szólok, higgadt vagyok, amikor cselekszek, átgondolt, amikor döntök, megfontolt. Minden szavamnak súlya, minden kijelentésemnek éle és sarka van. Vitába szállni velem nem érdemes. Aki versenyre hív, alulmarad. Erőm kitartásomban rejlik. Számomra mindig az Ügy az első, az Ember (legyen az bárki) csupán másodlagos. Céljaimmal oly' mértékben azonosulok, hogy egy idő után már magam sem tudom az általam képviselt ügyet a saját személyemtől különválasztani. A csúcsra tekintek. Közben gondosan a lábam elé nézek, hogy minden kis lépéssel előrébb és följebb jussak. A kitüntetés számomra nem jelent jutalmat - sem örömteli meglepetést, sem felmagasztosulást nem érzek, amikor a mellemre tűzik. Úgy tekintem, ha valaki, hát én megérdemeltem, s ugyan ki másnak járna, ha nem nekem?
Mindig komoly vagyok, mindig elszánt és a végletekig terhelhető. Meglehetősen nagyra törő vagyok. Elképzeléseimet tehetségemmel, eszemmel könnyen megvalósítom.
Mint halnak a víz, nekem a feladat az életelemem. Ha megvonják tőlem, vagy erőm fogytán képtelen vagyok vele megbirkózni, úgy érzem, életem hiábavalóvá vált. A tétlenség megbetegít, a fölöslegesség érzése elsorvaszt. Negatív tulajdonságaim közül először a keménységembe, szigorúságomba, rugalmatlanságomba ütközünk. Emberi kapcsolataim - lekezelő, gőgös modorom, részvétlen, hideg viselkedésem, s pesszimista, zárkózott természetem okán - rendre zátonyra futnak. Szeretem a kalandokat, eléggé érzéki beállítottságú vagyok, szeretek flörtölni, szeretem az egy éjszakás kapcsolatokat.
'Tudom, hogy beképzeltnek tartanak. Valójában csak elfelejtettem, hogy kell kedvesnek lenni.' Lelkem mélyén gyakran bizonytalanság és gyanakvás honol: elérem-e azt, amire a legjobban vágyok? Szívósan, olykor kíméletlenül harcolok céljaimért.
Elsősorban szakmai elfoglaltságommal és társadalmi helyzetemmel törődök, érzelmi életem csak másodlagos. Életemnek az utóbbi területét alárendelem az elsőnek, s figyelembe sem veszem azokat a férfiakat, akikből hiányzik a törekvés, akik nem törekszenek nagyon jó anyagi körülményekre (vagy azokat már nem teremtették meg maguk), vagy rendkívüli hírnévre. Ambícióim igen cselekvővé és eredményessé tesznek, bár vannak pillanatok, amikor melankóliába süllyedek. Euforikus, túlpörgetett állapotaimból gyakran zuhanok hosszan tartó depresszióba.
Nem nagyon bízok másokban, a csodákban, az élethez sem fűzök nagy reményeket, nem egy pozitív életszemléletű ember vagyok. Néha szükségem van a tökéletes elvonultságra, hogy gondolkodhassak azokról a dolgokról, amikről amúgy nincs sem időm, sem kedvem a hétköznapokban. Lelkemet, igazi belsőmet, jellememet nem elsőre fedem fel, s nem is mindenkinek; csak kivételes emberek előtt tárulkozok ki, s nekik sem teljesen. Lelkemnek mindig lesz egy kis zuga, amit megtartok saját magamnak.
Mindig nyughatatlan vagyok, ám belső vívódásaimból semmit sem árulok el a külső szemlélődőnek.
Segítségem mindig jól jön, mivel a legtöbbször igen szakavatott vagyok.
Meg kell tanulnom őszintén kimutatni az érzéseimet, még ha ez kockázattal is jár, és tudomásul kell vennem, hogy a szeretet és a szerelem legalább olyan fontos az életben, mint a munka és a karrier.
Erős, igyekvő, kiváló támasza vagyok annak az embernek, aki törekvéseim szintjére képes emelkedni. A szívemhez vezető egyetlen út a szereteté és nagyon nehéz boldogulni velem, ha a vérmérsékletemmel teljesen ellenkező dolgot várnak tőlem.
Önmagamhoz is szigorú vagyok, gyakran magasra teszem a mércét, hiszen ez 'így természetes'.
Fontos számomra az otthon, de nem vagyok a konyha tündére, nem kedvelem a házimunkát és csak kötelességszerűen végzem. Bár nem mondtak még otthonszerető 'született feleségnek', általában azért rendben tartom a lakásomat.