Hajnal öt óra. A nap sugarai éppen hogy pislákoltak az égbolton, még jótékony félhomány takarta az udvart. Leemeltem a tekintetemet az órámról, miközben belekortyoltam a kávémba. Sok mindenre vagyok képes, de a gyors ébredést néha gyakorolnom kellett, ezért is hívtam segítségül egy pohár koffeinbombát. Egy kőtömbhöz dőlve figyeltem a lányt, aki a térdeire támaszkodva fújta ki a tüdejében felgyülemlett levegőt. Lehet, hogy nem ártana neki pár óra alvás... de hozzá kell szoknia, hogy bármelyik pillanatban talpra kellhet pattannia. Erre volt jó a kiképzése és emiatt voltam én az edzője. Nálam jobban senki sem tudná megtanítani harcolni.
- Folytasd! - Böktem a bábu felé. Nem hagyhattam, hogy eltunyuljon. Az én dolgom az volt, hogy edzem, figyeljem a fejlődését, beavassam az emberi lények összes gyenge pontjába, hogy bárkit legyőzhessen, akit akart. Vagy akit muszáj volt elkapnia.
Imádtam nézni, ahogy a szivacsot püföli, halvány félmosoly húzódott a számra. A bioritmus legalja három órakor esedékes... már teljesen fittnek kellene lennie. Nem lesz ez így jó, több erőt kellene belefektetnie az ütéseibe. Szinte látom, hogy ma nincs jó napja, ilyenkor nem lehet vele sok mindent kezdeni. Én mégis mindig megpróbálkozom a lehetetlennel.
Elhajítottam a papírpoharat és a könyökömig feltűrtem a pulóveremet. Határozott léptekkel indultam el felé, miközben figyeltem, hogy copfja a csapások miatt kifejtett erőtől jobbra-balra leng, de nem volt teljes a képlet. Alig hallhatóan sóhajtottam egyet, mögé álltam és vállára tettem a kezem.
- Figyelj... - Nőből volt, mégis azt vártam el tőle, hogy úgy és oda üssön, mint egy férfi. Lassan a füléhez hajoltam, ujjaimat a válláról lecsúsztattam a vékony derekára és gyengéden átfogtam. - Te sem szereted, ha itt sebesülsz meg, ugye? - Suttogtam halkan, mintha attól félnék, hogy valaki meghallhat. Ujjaimat kissé szorosabbra fűztem a derekán ügyelve arra, hogy ne okozzak fájdalmat neki, míg másik kezem szüntelenül a vállát tartotta. - Légy dühös! Anélkül semmit sem ér az egész! Tudod, kire kell gondolnod, hogy igazán mérges legyél... - A hangom megkeményedett és elléptem a háta mögül. Mindössze két lépést hátráltam. Úgy döntöttem, hogy ideje bevetni a másik módszert és komolyabb vizekre evezni. Az idő szorított és ő nem állt készen.
Végigfuttattam tekintetemet az alakján és rá kellett jönnöm, hogy annyira nem is akarom, hogy készen álljon, hiszen akkor eltűnik. Ahhoz pedig túlságosan szimpatikus volt nekem ez a lány.
- Gyere csak, Clarissa. - Rákacsintottam és mutatóujjammal integetve kérleltem, hogy fáradjon közelebb. - Gyere szépen. - Mélyedtem a szemeibe. Most ugrik a majom a vízbe! Vajon meddig fogja bírni a harcot ellenem? Már a gondolatra is elmosolyodtam. Ha bedühödik... legalább szórakozunk egy kicsit.