Elmosolyodtam a dolgon, azért azt szívesen megnéztem volna hogy megküzdünk azért a kalapért.. bár ennyit nem ért meg, de legalább valami kis izgalom is történne. - Majd talán legközelebb, de előre szólok hogy nem hagyom magam. Végülis egy szóval sem mondtam hogy mire gondoltam az alatt , hogy megküzdeni érte. Mivel nőket általában nem bántalmazok, ha csak nem nincs már más választásom, így nem éppen a szó szoros értelemben értettem ezt az egészet. Nem sok kellet hogy utolérjük a kis srácot, Amelia kijelentésén pedig csak elmosolyodtam. Miután táplálkozott belőle, oda dobta hozzám mint valami szemetet. Nem sok mindent hagyott benne, szinte biztos voltam benne ha most iszok belőle én is akkor meghal. De ez valahogy nem érdekelt. A nyakához hajoltam, erre a lány egy érdekes dolgot mondott. Szinte válaszolni se volt időm, mert lelépett. - D-de.. a kalapom. Nyúltam a lány után, az sikeresen rajta maradt.. nem voltam benne biztos hogy találkozunk mégegyszer. Még simán utána mehettem volna, de biztosan oka volt rá hogy ilyen hamar faképnél hagyott így inkább a srácra koncentráltam. Ki ittam belőle a maradék vért is, majd elengedtem őt, így a földre zuhant. Ezek után én is eltűntem.
| Semmi gond. |
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Hétf. Nov. 18, 2013 11:46 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
amelia&kim
I mádok néha mások idegeivel, gondolataival vagy érzéseivel játszadozni. Most is kihasználom a pillanatot, hogy L kicsit megijedt az előbbi mondatomon. Igen, ez is volt a célom, és azt hiszem eléggé meg is lepődött, mire gondoltam rossz hír címszó alatt. Most mondjam azt, hogy én szívesen megküzdök érte? Van egy olyan érzésem, hogy én győznék, hiszen úgy vélem, elég erős vámpír vagyok. – Igen? Hát én boldogan kiállok ellened, ha muszáj – válaszolom mosolyogva, majd kacsintok egyet. Van egy olyan érzésem, hogy L talán még hagyna is nyerni. Végül is egy udvarias pasi ezt tenné, én pedig eddig elég udvariasnak ismertem meg L-t. Tudom, hogy nem kellett volna így ráförmednem az előbb, de sajnos ilyen a természetem. Ez az a tulajdonságom, amit sosem szerettem magamban, de mióta vámpír vagyok kezdtem megbékélni vele. Örülök, hogy a rögtönzött ötletem L-nek is a kedvére tesz. A mondatot pedig, miszerint nem lesz kíméletes a sráccal, mondhatjuk, hogy kissé örülök, hogy hallom. Bár semmi rosszat sem csinált, csak nekem jött, mégis úgy érzem, hogy nem fog sok embernek hiányozni. Gyorsan utolérjük a fiút, és L nem is habozik, hamar megrántja a vállánál, és már készül is. De úgy látom, hagyja, hogy én igyak először a srácból. – Enyém az első harapás? Ó, milyen udvarias valaki – nézek kisebb mosollyal az arcomon L-re, majd beleharapok a férfi nyakába és elkezdem a vacsorát. Érzem, ahogy a friss, meleg vér lefolyik a torkomon és feltölt újabb energiával. Amint úgy érzem, hogy eleget ittam, át is adom a terepet az új barátomnak. Miközben ő a zsákmánnyal foglalatoskodik, kicsit jobban figyelni kezdek a hangokra, és hirtelen ez nagyobb csapat ember közeledését hallom. Nem lehetnek messze. – L, mennem kell, valakik közelednek, és nem akarom leleplezni magam. Remélem összefutunk még – mondom gyorsan neki, majd vámpírgyorsaságommal elhúzom a csíkot. Szinte mindig ezt csinálom, ha emberek közeledését hallom, ezért nem szeretek túlságosan az utcán táplálkozni. Csak azt remélem, hogy L nem haragszik rám, de e kiderül majd, ha legközelebb találkozunk… Ha találkozunk!
◯ Words: 326 ◯ Music: Hayden Panettiere - Trouble Is ◯ Notes: bocsi, hogy ennyit kellett várnod, és remélem nem gond, h részemről zárót csináltam belőle ◯
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Nov. 03, 2013 10:27 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Amelia & L
Miután ráraktam a kalapomat a fejére, közölte velem hogy van egy rossz híre. Nem tudtam hogy reagáljam le a dolgot, komoly fejet vágtam, ha rossz hír..akkor jóra úgysem számíthatok. Szinte minden rosszra felkészültem,külső szemmel elég vicces fejet vághattam. - Hallgatlak. - A derekánál helyeztem el a kezemet,és vártam a válaszát. Úgy tűnik ő is szereti húzni mások agyát, ebben az egy dologban megegyeztünk. Próbáltam úgy tenni hogy már nem is érdekel a dolog, de ezzel azt hiszem elkéstem. - Igen? Küzdjünk meg érte. - Próbáltam leplezni meglepedtségemet, és hogy zavarba jöttem ezért rákacsintottam. Igazából ha tényleg az lenne a vége hogy megküzdenénk a kalapért azt hiszem hagynám magam, ennyire nem fontos nekem meg aztán neki tényleg jól áll és szívesen elnézem rajta. Mikor rám förmedt ismét csak néztem rá ,olyan sejtelmesen. Ha nem kérdeztem volna meg akkor az lenne a baj..sokszor nem értem a nőket. Ezt az egészet oldotta a bocsánat kérésével, kicsit még kérettem magam majd nem bírtam tovább és elmosolyodtam. A kis ötletén felcsillant a szemem, és megragadtam Mia kezét. - Előre szólok, nem leszek vele kíméletes. - Gonosz féle vigyor jelent meg az arcomon, igazából elég éhes voltam már, meg aztán az előbbi kis akciója miatt eszem ágában sem volt meg kímélni a srác életét. Elkezdtem elindulni a srác után, még mindig fogva Mia kezét , így őt is magam után húztam ugyan olyan gyorsasággal. Azt hitte már lerázott minket, egy kihaltabb utcába fordult. Valószínűleg erre felé lakhatott. Megragadtam a vállánál fogva és magunk felé fordítottam őt. - Te komolyan azt hitted hogy ennyiben hagyom a dolgot? - Oldalra fordítottam a fejemet, majd a fogaim is megjelentek. Vártam hogy Mia is hasonlóképp cselekedjen,hagytam neki hogy ő lásson neki a kis zsákmánynak először.
| Nem para , nem haragszok. Azt hiszem megérte várni. :DD |
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Nov. 03, 2013 6:25 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
amelia&kim
V égül is elindulunk a táncparkettre, csak előte még odaadom Bruce-nak a poharamat, amiből tudhatja, hogy később talán még kérek, de az is lehet, hogy majd a műszakja után. Attól függ, hogy milyen hangulatom lesz. Amint felérünk a táncparkett egy üres részére egy lassú szám kezd el szólni. L közeleb is húz magához és nekem adja a kalapját. Na igen, a kalapok mindig is jól álltak, és mindig imádtam is őket. - Úgy gondolod? Akkor van egy rossz hírem... – ami igazábl nem rossz, csak szeretek játszani a szavakkal, és az idővel, ezért is tartok egy kis hatásszünetet, majd közelebb hajolok L-hez, hogy a fülébe súghasam, mégis mire gondolok. – Lehet, hogy már nem kapod vissza - végén egy hatalmas csintalan mosoly jelenik meg az arcomon, szerintem az előbb egy kicsit megijedhetett, hogy valami rosszat mondott. Látom rajta, hogy amúgy is zavarban van, és ezzel biztos még egy kicsit tettem hozzá. De nem sok pasi van, aki zavarba jn egy tánctól, szóval ezt most élvezem egy kicsit... Ahogy véget ér a dal, egy srác nekem jön, vagyis inkább meglök a könyökével. Félszemmel megnézem mégis ki volt ilyen bunkó a bárénekessel, és úgy nézem, mintha valamelyik este már láttam volna. Biztos abban a szerencsében volt része, hogy kiszúrtam a vendégek közül, és őt választottam esti szórakozásnak. Csak hogy szerintem ő azt többnek hitte... – Vámpír vagyok, tudok vigyázni magamra - vágok vissza hirtelen, mert nem szeretem ha lebecsülik az erőmet. Viszont azt sem szeretem, hogy ilyen hirtelen rámordultam L-re. – Sajnálom... Izé... Ne haragudj, nem úgy értettem... Amúgy meg ismerem a srácot, egyszer vacsiztam belőle - kacsintok a végén, és ezzel a mondattal eszembe is jut, mit is csinálhatnánk, hiszen olyan fiatal még az este.– Mivel látom, mennyire szeretnéd, hogy a srác visszakapja, hogy nekem jött, mit szólnál, ha ma este együtt csapolnánk le. Akár meg is ölhetjük, senkinek sem hiányozna egy ilyen bunkó. Na, hogy tetszik az ötlet? -
- Köszi, azt hiszem most kihagyom. - Nehezen, de ellent mondtam neki. Tényleg finomnak látszott,de ha annyira kell úgyis megigézek valakit. Láttam rajta kicsit furcsállja mikor számolgatni kezdtem hány éves is lehetek. Nagyon régóta nem ünneplem meg, egy részben mert nincs is kivel. Szerintem unalmas így ennyi idő után, és.. nem tudom azt hiszem ezt nevezhetnénk magánynak is. De még mindig inkább vagyok egyedül, mint hogy csapatban legalább így csak magamra kell figyelnem. - Értem. - Láttam ő sem nagyon akar róla beszélni, így inkább hagytam is ennyiben a dolgot pedig sok kérdésem lett volna felé. Felugrottam és megpöcköltem a homlokát, persze nagyon gyengéden és elmosolyodtam. - Nagyon helyes. - Megragadtam a kezét és elindultunk a többiek közé, a táncparkettre. Mire odaértünk egy elég lassú és nyugis szám ment. Magamhoz rántottam Ameliat és a fejére raktam a kalapomat. - Neked jobban áll. - Mosolyodtam el majd lassan megpörgettem őt, és vissza rántottam magamhoz. Egyik kezem a csipőjén landolt, a másikkal a kezét fogtam és a szemébe néztem. Végig mosolyogtam,ugyanis annyira közel volt Amelia hogy kicsit zavarban lettem, de ezt próbáltam leplezni a mosolygással. Letáncoltuk ezt a kissé hosszadalmas táncot és a végén valaki direkt Ameliaba könyökölt. Végig néztem az egészet, szóval láttam hogy nem volt véletlen. Elengedtem a lányt, de a srác ekkor már a kijártnál járt. - Jól vagy? Akarod hogy utána menjek? - Aggódva néztem rá és fogtam a helyét ahol megkönyökölték, simogattam neki. Közben a csávót figyeltem félszemmel hogy szem elől ne veszítsem. Ugyanis akármit válaszol Mia úgyis utána megyek. Ha nem most, majd később. Ami késik nem múlik.
P ontosan, egyszerű, és könnyen megjegyezhető. Az igazi nevét pedig nem is erőltetném, hogy mondja el, ha nem akarja. Látom, hogy érdekli az italom, biztos furcsálja, hogy így iszom a vért, de így csak nyilvános helyen szoktam. Bruce vére például az ágyban a legfinomabb... - Te is kérsz? Tudod így nem feltűnő az egész – indokolom meg, mégis miért iszom így a vért. Szerintem L is megkívánhatta, hiszen Bruce vére tényleg finom. Látom kissé nehéz feladatot adhattam fel azzal, hogy hány éve változott át. Én minden évben megünnepeltem a szülinapomat, szóval nem volt nehéz kiszámolnom, de úgy tűnik, csak én vagyok így ezzel. A vámpírság unalmas? Nem tudom, hol élt eddig, de egyáltalán nem unalmas szerintem. Bármit és bárkit megkaphatunk. Azt csinálunk amit akarunk, oda megyünk ahova csak szeretnénk, nincsenek határok. Csak meg tudom, hogy miért is lett vámpír, egy lány miatt, na igen, ez valahogy nem tud a fejembe férni. Miért van az, hogy azért változtatunk át valakit, hogy örökké vele legyünk. L kérdése miatt viszont kissé zavarba jövök, ez az amiről nem nagyon szeretek beszélni, de röviden én is elmondom neki. – Én elszöktem otthonról, és a hotel ahol laktam tele volt vámpírokkal, és az egyikük változtatott át - még mindig nem értem, hogy mégis miért tette. Engem, aki nem is ismert csak úgy átváltoztatott. Érdekes... Az újabb kérdésre viszont rögtön felcsillan a szemem. Tánc? Ki nem hagynám! Imádom ezeket a táncokat, meg ezt a stílust, annyira fülbemászó és könnyed... – Bármikor - válaszolom habozás nélkül, és már indulunk is táncolni.
Fél mosolyra húztam a számat ahogy hangosan kezdett gondolkodni. Nem tartottam szükségesnek hogy mondjak erre bármit is. Szerettem fent tartani ezt a jó fiús látszatot, de hogy tényleg az vagyok e.. majd kiderül. - Pontosan. Egyszerű, és könnyen megjegyezhető. Szeretem ha így szólítanak, szóval tőled is elvárom. Majd ha szükségesnek érzem, úgyis megtudod az igazi nevemet. - Rá kacsintottam a mondandóm végén, majd az innivalójával kezdtem szemezni. Igazából kicsit meg is szomjaztam tőle. Meg azon kezdtem gondolkodni hogy azért iszik e így mert nem szeret embereket lecsapolni, vagy csak egyszerűen a ruháját nem akarja bekoszolni. Már pedig.. emberekből van itt bőven. Mikor kérdezte mióta is változtam át elég sokat agyaltam rajta, matekból sose voltam jó. - Én.. pontosan 38 éve. - Zavaromban mosolyogni kezdtem, talán még kicsit bele is pirultam a sok gondolkodás miatt. - Hát nem tudom.. nekem kicsit kezd unalmas lenni, talán nem találkoztam még a megfelelő "emberekkel". - Láttam rajta hogy érdekli hogy na vajon én miként is lettem vámpír. Nem tartottam túl nagy számnak, ezért annyira nem is akartam kifejteni a dolgokat. Majd ha rákérdez, úgy is elmondom. - Egy lány miatt lettem az , ami vagyok. - Az arc kifejezésem mindent elárult, hogy nem repdesek az egésztől. Hívtam a pultost és kértem megint egy whiskyt. Amint kiadta egyszerre le is húztam, majd a lányra néztem. - Na és neked mi a történeted? - Mélyen a szemeibe néztem, majd egy egészen tetszetős szám kezdett el szólni. Az akkori időben elég felkapott volt, és aki énekelte éppen egészen jól adta elő. Felálltam a székről, majd a lány elé mentem. Fogtam a kalapom és kicsit meghajoltam előtte, kezemet kinyújtva felé vártam a válaszát. - Egy táncra hölgyem? - Igazából mindig is jól táncoltam, és reméltem nem utasít vissza.
E gy srác aki nem csak feltűnően külföldi, de még udvarias is. Ilyen pasikkal nem gyakran találkozni ilyen helyeken. Tényleg kezdte felkelteni az érdeklődésemet. Megéreztem rajta, hogy nem ember, őszintén szólva, egy kicsit csalódtam is, mert ugyebár az emberekkel olyan jól el lehet játszadozni, mintha a kis követőink lennének. Viszont úgy gondoltam, hogy ha már ilyen aranyos, akkor eltekintem ezt a kis hibáját. Mondjuk még mindig job, mintha vérfarkas lenne... - És még bókolni is tud.. – tettem úgy, mintha hangosan gondolkodnék. Mondjuk igaza is volt, imádtam azokat az énekelgetős ruháimat, amikben a színpadon voltam. Tudtam, hogy azokban biztos szexi vagyok, és ez mindig beigazolódott. – L? Ez biztos a beceneved. Ha ilyen rövid akkor a neved biztos furcsa lehet, különben azt mondtad volna...- mondtam mosolyogva, de a mondat végére már értelmetlen hablatynak éreztem az egészet, pedig a fejemben értelmes volt. Na mindegy, gyakran megesik az ilyen velem. – Mikor változtál át? Én 47 éve, őrületes mennyi minden történt, de a legjobb az egészben, hogy én semmit sem változtam. Te mit gondolsz? - szeretek más vámpírokkal beszélgetni az előzményekről. Mindenki máshogy változott át. L valószínűleg nem úgy, mint én. Sőt, biztos nem úgy, és ez az egyik legjobb. Minden vámpírral egyformák vagyunk de különbözünk...
El sem hittem hogy a kiszemelt hölgyeményem felém indul el, majd leül pont mellém. Bent a kocsmában érezni lehetett az irigységet a többi férfitól, ami engem egyáltalán nem izgatott. Sőt.. Megittam a maradék whiskymet,majd letettem az asztalra az üres poharat. Felé fordulva levettem a fejemről a kalapot, és elmosolyodtam. - Akkor, szia Mia. Örülök a találkozásnak. - Próbáltam minél illedelmesebben megszólítani őt, ugyanis nálunk ez volt az illem Koreában, persze.. nekem ez nem nagyon tetszett. Talán ez miatt is léptem le? Na mindegy. - Hát.. szerintem úgy mint a többi külföldi. Csak rajtuk nem látszik annyira..mint rajtam. De néha jól jön, mert magamhoz vonzom az ilyen csinos hölgyeket mint te. - Jegyeztem meg mosolyogva, és próbáltam neki bókolgatni. A piájáról azonnal feltűnt hogy nem éppen az aminek kinéz, talán tetszett is hogy nem törékeny ember, hanem fajtárs. Az már más kérdés hogy a jobbikból vagy éppen nem. De ez most annyira nem is érdekelt. - Mielött elfelejteném.. L vagyok.- Mutatkoztam be neki, elégnek tartottam ha a becenevemet tudja. Meg aztán talán annyira nem is fura mint a teljes nevem. Könnyen megjegyezhető, és könnyebb a kiejtése is. Talán kicsit titokzatosnak akarok tűnni előtte?
A 80'-as évek eleje, mikor még nem találkoztam Paullal. Milyen szépek is voltak azok az évek, nem kellett menekülnöm, bujkálnom előle. Azt csináltam amit akartam és ahol akartam. Abban az időben nagyon megkedveltem az éneklést. Igaz a festészetnél jobban nem szerettem, de akkoriban az volt a hobbim. Ahol csak kedvem tartotta, megigéztem a tulajt és már is én voltam az est sztárja. Mindenki imádta a hangomat, bár lehet, hogy nem csak a hangomat... 1982-t írtunk, akkoriban Londonban időztem. Körül akartam nézni az országban ahol születtem. Még a szüleim sírjára is vittem virágot, ami kész csoda, hiszen senki sem vitt nekik. Londonnak volt egy igen nevezetes bárja, vagy ahogy mások mondták, kocsmája. Akkoriban ott énekeltem. Egyik este egy igen furcsa fickó toppant be a helyre, és én úgy döntöttem, őt meg fogom ismerni. Kilógott a tömegből, külföldi volt, de nem akármilyen, ázsiai. Mindenki furcsának találta, én viszont inkább érdekesnek. Szóltam is, hogy szabad mikrofon est lesz az este hátralévő részében, majd odamentem a pulthoz a srác mellé. - A szokásosat – mondtam kacsintva a pultosnak, aki el is ment hátra, és pár perc múlva meg is érkezett az én vörös koktélommal, vagyis mindenki azt hitte, hogy koktél, de így is volt a jó. – Szia! Amelia vagyok, szólíts Mianak. Látom új vagy itt, hogy jutottál ide? - kérdeztem a külföldi srácot, miközben szívószálammal belekóstoltam a vérbe. Hmm.. Érezni lehetett rajta, hogy Bruce friss vére volt. Imádtam azt a srácot, bármit megtett nekem, hiszen nem ivott verbénát.
1980.. akkoriban nehéz idők jártak felém, teljesen más voltam minden szempontból nézve. Annyira untam már az életet, vagy legalábbis a folytonos egyedüllétet. London utcáit jártam az én kis nyugodt tempómban, míg körülöttem az emberek sietve rohantak éppen dolgozni, vagy éppen haza. De ez már nem is az én dolgom, ezért aztán nem is firtatom tovább a dolgot. Éppen egy újságárus mellet haladtam el, és olyan gyorsasággal vettem el egy újságot hogy neki ebből az egészből fel se tűnt semmi. Ott hagytam a pénzt az újság tömegen, így gondolom azt hihette hogy valaki megszánta egy kis apróval. Leültem az első padra, elég jó idő volt. Majd olvasgatni kezdtem , igazából egyáltalán nem kötött le meg aztán nem is érdekeltek a helyi hírek, talán csak jót akartam tenni az újságosnak ezzel hogy megvettem. Ugyanis látszólag senki nem vett tőle semmit. Amit nem csodálok, hiszen nem volt túl biztató a látványa. Lábaimat feltettem a padra szóval teljesen elkényelmesedtem és úgy olvasgattam a papírdarabot. Közbe fel-fel nézegettem mikor szemrevaló hölgyek haladtak el előttem, és rájuk mosolyogva jeleztem nekik tetszésemet. Kicsit túl feltűnő látvány lehettem így a padon, ugyanis erre fele nem nagyon volt megszokott gondolom az ilyesféle viselkedés. Mikor már nagyon zavarni kezdett a sok tekintet rajtam, visszavittem az újságot a bácsinak. Majd elindultam a helyi talán leghíresebb kocsmába. Mindenki arról beszélt, gondoltam ott talán össze szedek valakit aki mellet nem unatkozok. Ahogy beléptem szintúgy minden szempár rajtam kötött ki, kalapomat kicsit lejjebb húzva takartam el arcomat és leültem a pulthoz. Nem voltam így túl bizalom gerjesztő látvány én se, ezért a pultos félve de megkérdezte mit kérek. Kértem egy whiskyt, majd megfogtam a poharamat és megfordultam a székkel. Majd a kis színpadot néztem,éppen egy szép hölgy csodás hanggal énekelt. Kicsit talán el is lazultam tőle. Közbe - közbe belekortyolgattam a piámba, de le nem vettem a lányról a szemem.
Kezdőlap
|
◯
◯