Német, nemesi, nagybirtokos család ivadéka vagyok. Képzeljünk el többholdnyi területet, lovakkal, szolgákkal, és egy mindent kezében tartó, vasöklű atyával. Mindig is szívemben hordoztam a tiszteletet családfő iránt, holott ez sosem köszönt vissza. Dolgos ember volt, ki minden szabadidejét és energiáját abba ölte,hogy egyben tartsa a birtokot,megőrizze makulátlan nevét, és kincset halmozzon fia számára, továbbvezetve egy Keller tisztességét.
Mondhatni, dőzsöltünk az aranypénzekben, és ezen nem volt mit meglepődni. Max Keller mérföldekre a legnagyobb irányító volt, és akit bizalmába fogadott, sem panaszkodhatott sosem, ámbár fel kellett készülni. Max nem csak áldást nyújtott, átkot is szolgált- ezt a szokást későbbiekben én is megtartottam. Akik háza, s annak környékére kerültek, háborús övezetnek voltak kitéve. A szomszéd terület úgyszint hatalmas, méltóságteljes, s törhetetlen volt. Franz Keller, apám testvére, vérszerinti nagybátyám, családunk legnagyobb riválisa.  Dúlt-fúlt a két család, s úgy tűnt,hogy ebből maximum a kiházasítás kerít sikeres, elkönyvelhető nyereséget.
Ebben a feszengő helyzetben cseperedtem fel, szolgák nevelésében, szüleim által kötött szerződés homlokomra nyomta jövőképpel. Nem akadékoskodtam, hiszen tisztában voltam az akkori normákkal, és túlélési esélyeinkkel. Derekas emberré növekedtem, hátamon sebhelyek jelezték vesszőcsapásokat, melyeket az élet vetett rám. Tiszta, becsületes lelkem volt. Akkor még igen.
*
*
*
Esküvő napja
Némi izgalommal, cseppnyi nagybirtokosokhoz méltó hovatartással pakoltuk meg lovaskocsijainkat. Pirkadatkor keltünk útnak, kiöltözve, szakállal-, ahogy az egy tekintélyes emberhez illik, tettre készen.
Lassan delet ütött az óra,mikor befordultuk egy falatnyi faluba- mai Mystic Falls kies völgyébe. Ami ott várt ránk, az kicsit idegennek tűnt a mi, sajátos szokásainkkal szemben. Pucc és pompa vette körül az egész népet, és mindenki a horderejű eseményre készült, szinte  besózva. "A NAGY NAP". Bennem is már kezdett vetekedni az ideg, amit dús szakállam mögé könnyen rejtettem, hiszen mégsem mindennapos alkalomra készülünk. Apám büszkén veregette meg hátam, és ettől arcomra szigorú tekintet került. Az ő tekintete.
*
*
*
Lezajlott a ceremónia. A lány... gyönyörű, meseszép, mint egy angyal,de még sosem láttam ilyen ártatlan teremtést így remegni. Nem számított, nem tántorított el,sőt.. éreztem valami jóleső érzést, hogy a puszta látványom ezt hozta ki belőle.  Tetszett a félelem arcán, tetszett,hogy tart tőlem.És már...a gondolat is olyat ébresztett bennem, ami dicsőséggel töltött fel, apám nyomdokaiba lépek, hasonló hozzáállással. Nem kell ennél nagyobb jutalom.
*
*
*
A háló felé igyekeztem, s ahogy közeledtem felé, tisztességes énemet elnyomta az uralkodó, s gondolataim mocskossá torzultak. Csak egy érdekházasság, én pedig már jó ideje nem háltam nővel. Ideje használni a frissen vásárolt használati cikket, ha már oly sopánkodó, hogy nőmmé adták. Ezt-, ahogy minden mást is -apámtól tanultam el.
Lépteim hosszúak, s szaporák voltak, és már alig bírtam türtőztetni magam, ingemet ingerülten fejtettem le felsőtestemről.
A következő pillanatban viszont hátulról ért támadás lökött ki egyensúlyomból,s méterekre rá rántott magával. Ismeretlen alak volt, aki vérszemet kapott, s bár nem akartam összerúgni a port senki fiával, kötelességemnek éreztem,hogy megtoroljam a támadást. Kézitusába kezdtünk, de vélhetően erősebbnek bizonyult. Küzdöttem,mint oroszlán elejtett vadjával,de ... rúgás,harapás, kés... semmi sem okozta vesztét...viszont az enyém... vörösbe színeződött.
*
*
*
Órákkal később tértem magamhoz, de én sem értettem, hogyan is eshetett meg. Tisztán emlékeztem,hogy halálnak küszöbét karcoltam,de most... testemen egy seb nem éktelenkedett, pedig fehérre igazított ruházatom vértől tocsogott. - Fiam- ütközött egy érces hang a némaságba.
- Atyám... - halt el hangom, és most nem az ingemet éreztem főképp mocskosnak. Magamat.
*
*
*
Ingerülten nyitott be a szobába, balsejtelemmel övezett tekintettel,hol ...friss feleségem holtra vált arccal feküdt.

Igen, biztosra veszem,hogy nem én gyilkoltam le alig pár órás feleségemet,hiszen ajtajáig el sem jutottam,de sosem mertem volna lefogadni,hogy édesapám egy szavamnak nem hisz. Rajtam kívül egy árva lélek nem tartózkodott az épület ezen szárnyában, így a gyanú csak engem tudott előállítani, bármennyire is hüledeztem a ténytől. Gyilkos cím tapadt nevemhez, melyet nem lehetett lemosni,de...hogy apám szavaival éljek : "Nincs gyilkos áldozat nélkül. "  Egyből rajtra készítette hű seregét, és egyedül veselkedett neki, hogy kimenekítse Freyát. Bár invitáló mozdulatokat tett felém, én megkövülten meredtem magam elé. Az a nyilalló fájdalom ínyemben, és az a kellemetlen érzet. És... mi tapadt ajkamra? Mi...Vér?

Igen,mint utólag kiderült, vámpírrá változtam. És..hogy ebben 1000% -kal megbizonyosodjak, egy egész háznyi embert mészároltam le, apámmal az élen. Pontosan 1006 évvel ezelőtt. Sok mindenre derült fény azóta,és sok új névvel gyarapodott naptáram: Kol, Vasilia, Sarah... Freya...  annyit tudnék róluk regélni, hiszen annyi dolog fűződik hozzájuk, én pedig ebből kifolyólag annyi jellemfejlődésen mentem keresztül, annak dacára,hogy annyi minden térített le az útról, pedig...rajta sem vagyok! Vámpíroknak ugyanis PÁHOLYBAN a helyük.

• KOR 16
• NÉV: Brigitta
• TAPASZTALAT: egy évecske
• MULTIK: Clary, Matt, Stacey, Bess, Cass