Csak grimaszolni tudtam már.. oké, Katherine-t nem ejtették a fejére, ez már többszörösen megbizonyosodott. De hogy bedőljön ennek a képmutató, álszent boszorkánynak..?! Ilyen nincsen, kérem szépen!
- HOgy a fenébe ne lenne veszélyes?! De úgyse fogja elárulni a valódi kockázatokat, hiszen neki éppen az a haszna, hogy minél előbb megkapja, amit akar. - mértem végig megvetően a nőt. Mit érdekelt engem, hogy ereje van. Varázsoljon ki innen, ha zavarok, de nem szándékoztam csak úgy kisétálni innen.  

Már tudom, miért nem kívántam ezt a férfit a hátam közepére sem. Egyszerűen... képes lenne áthúzni minden számításomat...! De isten a tanúm, hogy akkor megölöm... összezúzom a szívét ujjaim között, hogy kínok között haljon meg, pontosan úgy, ahogyan az én testvéremnek kellett.
- Ne higgy neki. Ennek semmilyen veszélye nincs rád nézve - néztem ekkor már Katerinára, és egy mosolyt erőltettem az arcomra.

Úgy érzem eléggé erősen két tűz közé kerültem, és ennek még csak a gondolatát is utáltam. Bárhogy is döntök, nem jövök ki jól a végén. Mindketten próbáltak meggyőzni saját igazukról, én pedig csak mélyen hallgattam, és próbáltam kitalálni hogy mit is tehetnék..
Végül aztán egyet hátraléptem Eva-tól, hogy Victor mellé kerüljek. - Nem megyek bele vakon egy olyan varázslatba, aminek nem tudom a kockázatait. - Szólaltam meg nagy nehezen, és ezzel valamilyen szinten igazat is adtam Victor-nak.

- Hát persze, ne higgy nekem, Katerina! Ez a nő mindig is arról volt híres, hogy bízni lehet benne, nemde? De jobb ha tudod, hogy nem fogok a temetésedről gondoskodni, szóval előbb győzödj meg, hogy Ő állja e a költségeket. - fintorogtam. Ezek a Petrovák.. lehetetlen nőszemélyek. De élni sem lehet nélkülük.. bonyolult ügyek.
Mikor meghallottam azonban Katerina szavait, mellyel elutasította a boszorkány kérését, felcsillant végül a szemem.
- Csak nem ment el teljesen az eszed, ha végre tiszta szemmel látod, hogy mire is megy ki a játék! - sóhajtottam fel elégedetten. Féltem hogy a régi barátság szelleme eluralkodik rajta, és vakon lépked majd bele egy csapdába.   

Eva & Katherine & Victor

Először mintha nem akarta volna elhinni, hogy Victor mellé álltam, és tudtam hogy ezt nem fogja annyiban hagyni... valamit tenni fog, csak kérdés hogy mit. De volt egy olyan sejtésem, hogy itt nem én fogok rosszul járni hanem Victor, hisz ha ő nem lett volna itt, akkor már rég odaadtam volna a véremet Eva-nak, ezzel veszélybe sodorva talán az életemet. Igen, talán önzőn hangzik, de végül is az vagyok, hisz még élni akartam.
- Igen neki hiszek... - Válaszoltam röviden Eva-nak, és amint kimondtam ezeket a szavakat, elvigyorodott, de szemeiben nem a jókedv volt, sokkal inkább a gonoszság, és abból is a legrosszabb fajta. Victor felé kezdett közelíteni, és mielőtt bármit is tehettem volna, keze már Victor szívét markolta kíméletlenül. Elszörnyedve néztem Eva-ra és nem azért mert még sosem láttam volna ilyet, hanem mert képes ezzel fenyegetni. Oda szúrna ezzel ahol a legjobban fáj. Victor fontos volt nekem, és ezt pontosan tudta.
Egy kis ideig nem is tudtam megszólalni, de végül kinyögtem valamit. - Ezzel fenyegetsz? Azt hittem ennél akadnak jobb ötleteid is... - Próbáltam úgy beállítani a dolgot mintha egyáltalán nem érdekelne Victor élete, de ez egyáltalán nem volt így, és ez az arcomról is le lehetett olvasni. Nem tudtam mit tegyek, bár az lett volna a legegyszerűbb ha rögtön a véremet adom.
- Hagyd ezt abba... - Nyeltem egy nagyot keze irányába nézve egy mély lélegzetet véve, majd Victor arcára néztem, és reméltem hogy szemeimbe néz, de ez a jelenlegi helyzetben szinte képtelenség lett volna. Szívem iszonyatos iramban dübörgött, és azt kívántam bár csak vége lenne már ennek az egésznek úgy hogy nem csak én távozok innen élve, de Victor is.

Ez a nő a maga módján mindig is ördögi volt. Már akkor is, mikor majd' ötszáz éve besétált az életembe Katerina által. Neki ő volt a bizalmasa.. nekem a legnagyobb rémálmom, hisz ki tudja, mivel tömte tele Katerina fejét, mikor én nem voltam ott, vagy amikor épp az én gyermekemet várta.. sejtelmem sincs, ami azonban bizonyos, hogy.. itt és most ez a nő mindenre képes lesz,m hogy megszerezze azt, ami szükséges ehhez a hókuszpókusz dologhoz. Remek, két csodálatos nő az életemben... Katerina-ban még képes vagyok bízni, mert őt.. a mai napig szeretem.. de Eva-ban akkor sem bíznék, ha a fejét ígérné cserébe.
Nem volt sok időm gondolkodni, mert úgy vájódott keze mellkasomba, majd fonódott szívem köré minden ujja, mintha minden reggelire mások szívét szolgálná fel magának egy pohár tejjel.
- Á! - nyögtem fel fájdalmasan, és már értettem, mire megy ki a játék. - Katerina.. nem kaphatja meg, amit akar.. - ráztam fejemet, már amennyire erőm maradt rá. Úgy néztem rá, mint hajdanán az az esendő ember, akit talán szeretett ő is..  

Eva & Katherine & Victor

Eva döntés elé állított. Ha nem adom a vérem akkor megöli Victort... ilyenkor tudtam volna a legkevésbé elhinni, hogy Eva-val valaha is jó barátnők lehetnénk még a jövőben. Az a vigyor az arcán, miközben kíméletlenül szorongatta Victor szívét... kirázott a hideg, és elfogott a félelem. Hogy elveszíthetem azt akit szeretek.
Nem tudott ellenkezni, és erejéből is vesztett, de mégis azt mondta, hogy ne adjam oda a véremet Eva-nak. - Nem hagyhatom, hogy megöljön... Nem bírnám ki... - Nyögtem elszorult torokkal ahogy Victor figyeltem, és Eva felé fordultam.
- Engedd el Eva! - Nyújtottam felé karomat. - Megkapod amit akarsz! - Vettem el a tőrt az asztalról, és vágtam bele csuklóm belső felébe amiből szinte rögtön elkezdett csepegni a vér. Itt van, vegye el a véremet, csak engedje már el Victor szívét.

Nem tudom, lehetőségem lett volna-e könyörögni Katerinának, hogy ne hagyja ezt a bolondok házát megvalósulni... nem tudja, milyen poklot akar elszabadítani ez a nőszemély itt, plusz... istenem, miért pont Katerina a kulcs hozzá? Miért az a nő, akit... annyira szeretek még mindig?
- Katerina, ne... - súgtam szinte elgyötörve, de már késő volt. Csuklójából szivárogni kezdett a vér, és ekkor már az se érdekel, mennyire gyötör a fájdalom, mely szívembe nyilallt újra és újra.

Eva & Katherine & Victor

Ezzel árult el itt és most... Sose volt fontos a barátságunk annyira, miért is változna ez épp most. Én döntöttem, és odaadom neki a véremet. Nem fogom elveszíteni Victort egy ilyen dolog miatt. Nem hiszem hogy veszélyeztetném az életemet ezzel, hisz csak a véremet adtam, és remélem ennyi épp elég volt Eva-nak.
Victor nem tudom mennyire fog rám emiatt haragudni, de nem is érdekelt. Inkább legyen rám mérges, mint hogy halott legyen. Az még mindig sokkal jobb. Eva egy tálat tartott a kezem alá, így egy nagyobb mennyiség csöpögött a tálba. A seb begyógyult kezemen. - Igen szeretem, és ezt te felhasználtad ellenem... tudtad, hogy így biztos a véremet adom! Remélem ennyi vér elég lesz... - Engedtem le magam mellé véres kezemet és halkan felsóhajtottam. Hatalmas megkönnyebbülés volt, hogy elengedte Victor szívét...

Nem sejtettem.. nem élt még bennem a hit, hogy hallom ezt valaha Katerina szájából.. és most megtörtént, tisztán és érthetően hallottam azt az apró szócskát... azt, hogy szeret engem.. talán a múltban elszenvedett érzelemviharaink miatt? Vagy tényleg úgy, ahogyan képes volt régen szeretni? AHogy... én szeretem őt a mai napig?
- Nem kellett volna megtenned.. Katerina... - nyögtem ki nehézkesen a szavakat, és végigsimítottam volna arcán, de rögtön térdre estem, ahogyan Eva kihúzta ujjait a mellkasomból, és köhögni kezdtem...

Eva & Katherine & Victor

- Tudom sajnos, de ez érdekel most engem a legkevésbé. De várjunk csak... neked ezt honnan kéne tudnod? Hisz tudtommal te még nem tapasztaltad azt, hogy milyen is igazából szerelmesnek lenni! De javíts ki ha tévedek, kedves barátnőm! - Vontam fel kissé szemöldökömet, és jelent meg egy kisebb mosoly az arcomon. Tudtommal nem volt még igazán szerelmes, legalábbis régen nem mondta nekem, és ha ez azóta sem változott, akkor ez a gúnyos kis megjegyzésem, célba fog találni. Elárult, szóval innentől kezdve, nem kell nagyon kedvesnek lennem vele!
Vége kihúzta kezét Eva, Victor mellkasából, mire ő köhögve esett térdre előttem. - Jól vagy? - Kérdeztem közelebb lépve Victor-hoz, és csúsztattam kezemet vállára. Persze, hogy jól lesz, de azért mégis csak megakartam kérdezni tőle.
- Nem akarom helyrehozni a kapcsolatunk, én? Ne röhögtess, nem én árultalak el alig két percre! Úgy gondolod, hogy még lehetnénk olyanok mint régen? Én már rég nem gondolom így... - Vágtam ezeket a szavakat a fejéhez gondolkodás nélkül. Mi már sose leszünk olyanok mint rég..

Összezavartak ezek a nők.. nem vagyok biztos abban hogy fel tudom fogni valaha, mi van kettejük között barátság címszóval.. mert egyszer fenn, majd máskor már lenn.. s én egyszerűen már csak tudom és érzem, hogy ennek nem lenne szabad hogy így legyen, mert.. barátnők. De várjunk, én mióta akarok jót ennek a banyának?!
- Katerina... jobb lenne, ha most kimennél innen... menjünk együtt... ez a nő arra sem érdemes, hogy ránézz még egyszer, vagy... a lába elé köpj. - sziszegtem indulatokkal telve, ahogy arcát látva csak fokozódott bennem az undor.

Eva & Katherine & Victor

Úgy csináltam mintha meg sem hallottam volna Eva szavait, mert ha még el is árult, mégis igaza volt. Ő volt ott velem akkor, és nem Victor, de ez mégsem érdekelt jelen pillanatban. Az a múlt... és én már évek óta nem élek a múltban. Az ellen nem tehetek semmit amik történtek.. amit viszont elfelejthetek az ezek az apró részletek. Mint például, hogy Victor akkor, és ott nem volt velem. - És utána hol voltál? Se szó, se beszéd eltűntél, anélkül hogy bármit is mondtál volna, ha már mások hibáinál tartunk. - Húzódott mosolyra ajkaim. - És most megint megkaptad tőlem amit akartál, szóval ismét elfelejthetsz 500 évre. - Sóhajtottam fel.
- Igazad van... akkor menjünk. - Néztem fel inkább Victor-ra. Már menni akartam... minél messzebb akartam kerülni Eva-től jó sok időre.

Részemről ennyi, köszönöm a játékot