Kor: 21
Faj: boszorkány
PlayBy: Alyssa Bernal(nincs alku, őt akarom!!)

Kedves, aranyos, jószívű, barátságos, egy áldott jó teremtés. Pont az ellentéte azoknak a lányoknak, akikkel én általában "haverkodni" szoktam. Az első és egyben egyetlen találkozásunk alkalmával mindketten egy buliban tartózkodtunk. Ő a barátnőival, én a haverjaimmal.. Majd mindannyian a táncparketten kötöttünk ki. Valahogy a közelébe férkőzhettem, nem túlzottan figyeltem, merre tartok, mindenesetre azt az arcot, amikor rám nézett, sosem leszek képes elfelejteni. Az az angyalian gyönyörű tekintet.. Természetesen fel is kértem táncolni, de valamiért ő inkább elutasított. Ez mérhetetlenül sértette az egómat, de mégsem tettem semmit. Helyette azon morfondíroztam, hogy vajon miért is utasított el az imént. Hiszen egészen mostanáig még soha nem fordult elő velem hasonló! Végül mégis úgy döntöttem, hogy utána megyek. Túlságosan is felkeltette az érdeklődésemet ez a lány, ahhoz hogy csak úgy futni engedjem. Odakint találtam rá. Mikor észrevettem, hogy Ő az, hirtelen alig hittem a szememnek: sírt! Próbálta elrejteni a terhelő bizonyítékokat, de ez nem jött össze neki. Leültem melléje, úgy egy karnyújtásnyira tőle. Megkérdeztem tőle, mi történt, mire ő csak vállat vont. Újra rákérdeztem, mire ő rám förmedt és annyit mondott, hogy kopjak már le. Persze én ezt meg sem hallottam, addig erősködtem, míg ki nem nyögte, hogy nemrég szakított vele a barátja. Ekkor nem tudom, mi üthetett belém, de hirtelen átöleltem a lányt. Egyrészt amiatt, hogy a későbbiekben beadja nekem a derekát, másrészt.. mert ezt akartam tenni. És ez az idegen érzés bátortalanná tett. Végül inkább megfutamodtam. És azon az estén nem történt köztünk több egy őszinte beszélgetésnél. Azóta se láttam többet ezt a lányt, ezért is ér váratlanul, mikor megtudom, hogy ő is a városban tartózkodik.
/Ennyit szeretnék kikötni, a többit az alkotóra bízom! Nagyon fontos karakter lenne a számomra, ő lenne az a lány, aki eléri, hogy lehiggadjak és örökre magához láncol a szerelmével!  /