Hol is kezdjem... Ő az átváltoztatóm. De ennél azért sokkal több számomra. Voltak kalandjaink, de a személyiségünk nagyjából megegyezik... Akaratos, makacs és azt hisszük mi vagyunk a világ közepe. Már elsőre megkedveltem, de ezt a világért sem vallottam volna be. Máig egy unalmas alaknak tartom, hogy cukkolhassam ezzel őt. Igazából nagyon jó fej és imádtam a vele töltött időt. Szeretem, hogy vigyáz rám és mindig ott volt nekem... még ha csak egy pók is mászott a vállamon ő lecsapta. A mi kapcsolatunkban nem merülnek fel az érzelmek, talán csak a szívem mélyén. De ott is jól elrejtve egy kis ládikában. A lényeg az, hogy bármit megtennék érte, amire csak kér, hogy neki jó legyen. Ennyivel tartozom neki azért amiket értem tett. Eléggé harapós vagyok ha a közelemben más lányokkal flörtöl, persze ilyenkor próbálom elterelni másfele a gondolataimat, hogy ne legyen feltűnő, hogy haragszom rá ezért. Nagyon nehéz leírni ezt a kapcsolatot, hiszen nagyon régen volt már, hogy ez történt. Összegezve Kol volt az első rejtett[xD] szerelmem és erről senki sem tud, még én is alig merem feldolgozni ezt a gondolatot, hogy én valaha éreztem egy pasi iránt is.

Utálom... Gyűlölöm! Elviselhetetlenül pipa vagyok rá! Az összes átkozható szót, ami létezik rámondanám! Ő változtatott át egy kis szörnyeteggé. Aztán miután végre befogadtak a közösségbe... Végre! Ő kitaszított és otthagytak! Jól otthagytak a szarban... De mindegy... a legutóbbi látogatásom óta rájöttem, hogy sokkal jobb vagyok nála és sokkal jobb neki, ha élve szenved és kínlódik, mint megkönnyíteni neki a dolgokat és csak úgy megölni. Ebből soha nem lesz barátság. Teljes szívemből gyűlölöm őt és kész!