Elmélázok ezen a ruhán. Furcsa, csak a színe miatt. De leginkább gyönyörű. Mondjuk, ez a legelvárhatóbb dolog, egy ilyen üzletből. Attól eltekintve, hogy vannak igen borzalmas darabok.
És még az időzítésem is milyen jó volt! Pont abban a pillanatban kaptam elő,és mutattam meg a ruhát, amikor Sarah is talált valamit. Az övé is szép volt, pezsgőszínű, fodros. A szabása szinte ugyanolyan, mint a kéké, hasonlítanak, csak a színűk más.
Felnevetett, én pedig nevettem vele, majd mikor abbahagytuk, megköszörültem a torkom. Éreztem a hátamba fúródó kíváncsi pillanatokat, amiket a többi ember, aki a szalonban volt, intézett felénk. Rájuk nézek. Tekintetem parancsoló, aminek a hatására a folyamatos bámulásuk, és az arcukon lévő önelégült mosoly is egy szemvillanás alatt megszűnik. Én, pedig mint egy normális lány, meghajolok előttük, csupán gúnyból, ezzel "köszönve" meg, hogy engedelmeskedtek nekem.
-Mit szólnál?..-fordulok hirtelen Sarah felé. -Ha kivételesen nem fizetnénk ki erre a két ruhára egy vagyont? -elmosolyodom. Szinte mindig kifizettünk mindent, nem voltunk hívei a piti elcsenéseknek hívői, általában jó hírt keltünk magunkról, hogy utána "lecsaphassunk", de néha előfordul egy-két nyomhagyós eset, amire persze a "véletlen" során senki sem emlékszik.
-Utána pedig lenézhetnénk egy közeli helyre. Az új ruháinkban! -megbillegtetem magam, kíváncsian nézve rá.

Válogattam egy darabig, de valahogy egyik sem volt a kedvemre. Mind olyan... unalmas volt, az a legjobb szó rá. Semmi feltűnés, semmi extra. Az úrinők mind egyformák, és csupán az különbözteti meg a viseletüket a parasztokétól, hogy jobb anyagból készültek, és díszesebb is valamennyivel. Most komolyan, ez lenne az úri divat? Bah, egyre inkább hasonlít a pórnépére. Ha már megtehetem, hogy úgy öltözzek, és azt vegyek meg, amit akarok, akkor meg is fogom tenni, de akkor már ne hasonlítsak az utca emberére... Ráadásul úgy láttam, Emma sem járt nagyobb sikerrel, hiszen némely darabokat meglepő undorral az arcán mutatta meg felém. Tyű, és ezt képes valaki felvenni? Ezek szerint... De azok nem mi leszünk, nekünk ennél jobb ízlésünk van... Aztán nagy sokár,a végre a kezembe akadt valami. Igaz, hogy nem volt túl kihívó (a dekoltázsát leszámítva, de ha már a lábamat illetlenség megmutatni, legalább azt had tegyem meg) de nem is az a visszafogott. És az én arcommal meg kisugárzásommal... ez pont tökéletes. Halvány, pezsgőszínű, apró fodrokkal... Tökéletesen kiemeli az alakomat, és még arra is van esély, hogy nem szorít agyon a fűző. Koplalni már úgysem tudok, meg ha ember lennék, sem tenném. Pontosan abban a pillanatban, amikor Emma is felém mutatta a halványkék ruhát, ami pedig hozzá illett, már legelső ránézésre is, én pedig elnevettem magam. Hoppá! Ezt nevezem! Mindketten tökéletesen időzítettünk, mire én akaratlanul is felnevettem. Illetlenség? Sosem érdekelt...
- Azt hiszem, ez tökéletes lesz - vigyorogtam továbbra is, bár nehezemre esett visszatartani az újból kitörni készülő nevetésemet.

Sarahval végigvágtunk a városon, és egyenesen a legelőkelőbb ruhaszalont vettük célba, hiszen hiába jártunk körbe egy-két egyszerű, a pornépnek szánt boltot, azoknál a rongyoknál, mi jobbakat varrunk. Végül is, alapból ide készültünk, de közös döntés alapján nem vártunk tovább vele, rögtön ezt a szalont céloztuk meg. Itt úgyis úgy bánnak velünk, mint a valódi királynőkkel.
A ruhám pedig amúgy is elszakadt, mivel valamelyik szerencsétlen rálépett. Persze, biztosan megbánta. Vagy éppen fent a mennyben bánja, hogy nem figyelt az orra elé. Legalább megvacsoráztunk.
Igazából, hihetetlenül örülök annak, hogy Sarah hozzánk szegődött, így amikor Katie elcsatangol, legalább nem vagyok egyedül, és ráadásul jó, hozzánk teljesen hasonló társaságot élvezhetek, és Katerina nélkül is szórakozhatok. Azaz Katie nélkül. Furcsa megszokjam ezek után, hogy nem szólíthatom a rendes nevén, bár már régen átíratta magát Katiere, nekem még mindig nehezen jön a nyelvemre a becézése, hiszen régen általában a teljes nevén szólítottam. Akkor az volt az illendő, persze köztünk megesett sok becézés is, ami akkor is általában Katie volt. De na! Mégis más... Viszont, egész jól kezdek belerázódni. Az egyik sürgő-forgó embernek intek, hogy azonnal járuljon elém. Mutattam neki, hogy varrja meg a szoknyámat, itt helyben, és még csak meg sem kellett őt igézni, azonnal tette a dolgát. Csak ott álltam Sarah mellett, és néztük a ruhákat, miközben ő percek alatt összeöltötte a ruhámat.
-Remek! -csapom össze a tenyeremet, mikor készen lett, majd egy lépést teszek a ruhák felé, és válogatni kezdem őket, néhány ruhakölteménynél egy undorral teli vigyort vetve Sarahra, hogy ő is lássa, amit én. Borzasztó. Néhány teljesen ízléstelen darabon még jót is nevettünk, és nyájasan javasoltuk az eladóknak, hogy ezt igencsak le kéne venni a kínálatból.
-Nem úgy ismerem Katie-t, mint aki meg ne szerezné magának a legtökéletesebb ruhát. -gúnyosan elvigyorodom. Katie mindent megszerez, amit akar, és senki sem állhat az útjába. Általában ez van. Felnevettem a gondolaton, és Sarah szavain, miközben kiemeltem a helyéről egy olyan darabot, amilyent még nem láttam.
-Ez igen szemrevaló példány. -méregetem a kezemben. Halványkék volt, kis köves berakással, ami igen szokatlan ebben az időben. Sokat megéltem már, de csak hasonlókat láttam. Megfogott.
-Mit szólsz ehhez?! -fordulok fülig érő vigyorral Sarah felé, aki, mint én, nézegeti a ruhákat, miközben motyog valamit Londonról, amire én hevesen bólogatok, mivel teljesen egyetértek vele.

Ah... Ha hívő lennék, már legalább ezer taktusban fohászkodtam volna az istenhez. Pár évvel ezelőtt még abban reménykedtem, hogy hamarosan változás áll be az emberek felfogásában, de nem, ez rosszabb mindennél... Lehet egyáltalán fokozni ezt a fajta prűdséget? Az emberek azt hiszik, hogy ha nem beszélnek a testiségekről, akkor az nem fog megtörténni a házasság előtt. Pedig ezzel pont, hogy ártanak. Mi értelme van hozzámenni valakihez, csak hogy szexelhessenek az emberek? Főleg akkor, ha semmiféle izzás nincsen közöttük, csak egymáshoz kényszerítették őket, aztán a nők soha életükben nem tapasztalják meg, milyen csodálatos is lehet a testiség. Amikor az ember lánya - esetemben vámpírja - darabokra hull egy-egy tapasztaltabb ember karjai között, vagy ő vezetheti be a gyönyör birodalmába. És különben is, mik ezek az öltözetek? A fűző rémesen szoros, a ruhák alig szellőznek, és minden kívánatos testrészemet eltakarják. A lábakra persze nem tudom ez miért vonatkozik, de hát az tudja, aki kitalálta ezt az ostoba trendet. Azért szívből remélem, hogy megfojtotta a saját fűzője, mert ha ez még nem következett be, akkor én fogom őt megfojtani, de abban nem lesz köszönet. Ettől eltekintve London a maga módján csodálatos volt, nem csoda, hogy Katie, Emma, meg én itt kötöttünk ki egy darabig. Szerencsére elrontandó egyénekben itt sincsen hiány, mint sehol máshol. Kettejük között pedig valahogy úgy érzem, én képezem az átmenetet. Katie vadsága és meglehetősen jól játszott manipulatívsága ugyanúgy megtalálható bennem,mint Emma viszonylagos nyugodtsága. Csak ha valami rosszul sikerül, akkor hisztiben mindkettejüket lekörözöm. Ja, és férfiak terén is, bár Katie meg én nagyjából hasonló névsort hagyhatunk magunk mögött. Mármint hosszúságra, de sosem bántuk, ha kipróbáltuk egymás hódításait. Bár utólag szegődtem melléjük, és egy kicsit idősebb is vagyok náluk, de nem megfontoltabb, így bármilyen tervükben örömmel benne vagyok. Meg legalább így nem vagyok magányra ítélve egy örökkévalóságon keresztül, annál úgysincs sok unalmasabb. Katie persze megint eltűnt, biztosan valakivel elmúlatja az idejét, úgyhogy Emma meg én úgy döntöttünk, ideje kicsit élni (nem, mintha eddig nem azt csináltuk volna) és betértünk egy ruhaszalonba, valami szebb ruhadarabot nézni, mindhármunknak. Vagy lopni, még ki tudja, annyira nincsen sok kedvem fizetni...
- Milyen kár, hogy Katie nincs itt. Így a végén ő fogja kapni a legrondábbat, és hiszizni fog - fordultam Emma felé, ám a hangomban nem igazán volt szemrehányás a barátnőnk felé. Inkább csak burkolt ugratás, amiben biztos vagyok, hogy Emma társam lesz. Vagy ha nem is, veszi majd a lapot. - Egyébként jó hely ez a város, bár egy kicsit fel kéne dobni a hangulatát, mert túlságosan visszafogott - forgattam meg a szemeimet.