(Eredeti vezetékneve a Boleyn, de erről csak egy-két ember tud )
A vezetékneve is mutatja nemesi családból való. Nem is akármilyenből. Az angol király VIII. Henrik egyik felesége Boleyn Anna apai ágon testvére volt. Ő azonban soha nem élt pompában, születése után nyomorúságos élet jutott ki neki. Éppen ezért soha nem mondja el a vezetéknevét, s keresztnevét is megváltoztatta az évek során. Anyja kiskorában magára hagyta, tizenhat éves koráig egy egyszerű árvaházban élt. A hányattatás azonban itt sem hagyta el. Nevelői rendszerint verték. Amikor már elég erős volt ahhoz, hogy felmásszon a "zárkáját" körülvevő falon, az első adandó alkalommal megszökött. Sok ideig Angliában bolyongott. Legtöbbször meglopta a napi betevő falatot, melyet akár csak Robin Hood, megosztott azokkal, akik rászorultak. A megváltás akkor következett be életébe, amikor huszonkét évesen egy gyönyörű nővel találkozott. Ez volt Camilla. Tudta, ezt a nőt akarja feleségének. Semmit nem tudott róla, csak azt, hogy a lány igéző szépsége után mindenki megfordul. Igyekezett a közelébe kerülni, de a szegényebb rétegben élő összes férfi magának akarta tudni a mosolygós lányt. Az azonban titokzatos volt. Senki nem tudott róla egyebet, csak azt, hogy apja elhagyta, anyját pedig sosem ismerte. Egy nap követte a lányt az erdőbe, s az egyik fa mögé kuporodva figyelte választottját. Camillát a földön térdelve találta, kezében egy ártatlan szürke nyúllal. A lányka szemei vörösek voltak, arca eltorzult, fogait pedig a húsba mélyesztve szívta az ártatlan állat vérét. Egy óvatlan mozdulatnak köszönhetően a lába alatt megreccsent egy ág, mire a szőkeség a hang irányába kapta szemét, és észrevette Sean-t. A fiú látta, hogy az áhított nő száját a vér pirosra festette. Ledermedve figyelte, ahogy közeledik felé a szörnyeteg. Amikor azonban az megállt előtte, arcát újra úgy látta, ahogy a faluban. Üde tekintete, selymes bőre, bájos mosolya, elkápráztatta a férfit. A következő pillanatban arra eszmélt, hogy nincs előtte senki, azt sem tudja, hogy hol van, és mit keres az erdő kellős közepén. Lábainál egy döglött nyúl tetemét találta, melynek még most is kis patakban csorgott a vére. Visszaindult hát a faluba, hátha útközben rájön, pontosan mit is keresett. Az első akivel összefutott Camilla volt. És most először, oly sok idő után észrevette őt a lány, és beszélgetésbe elegyedett vele. Elhatározta még az éjszaka beállta előtt megkeresi a lányt, és megkéri a kezét. Veszteni valója nem volt. A nő háza felé közeledve kiabálást hallott, így sietős léptekkel a ablak alatt megkuporodva figyelt tovább. Camilla hangját hallotta, és egy idegen férfiét. -Te engem csak ne fenyegess. A kisujjamat sem kell megmozdítanom ahhoz, hogy meghalj. Sőt, ahhoz sem, hogy hátralévő rövidke életed örökre megkeserítsem. -meglepetésére női hang volt, nem férfié. Óvatosan belesett az ablakon, és ekkor megpillantotta, ahogy a lány a falnak nyomja a férfit, holott az sokkal erősebb volt, mint a lány maga. Majd suttogott valamit, mire a férfi értetlen tekintettel támolygott ki az ajtón. Camilla a meglepetésére megszólította őt, s az ablakhoz sétált. -A szívverésed olyan hangos, hogy kilométerekről meghallani.- nem tudta mire vélni a megjegyzést, de érezte, ahogy mellkasában szíve úgy kalimpál, hogy majdnem átszakítja húsát. Nem sokkal később arra eszmélt, hogy már a kis házban van, és Camilla mellette ül, és olyan dolgokat mesél neki, amikről ő azt hitte, csupán mesék. De részese akart lenni azoknak a meséknek. Megkérte a nőt, hogy tegye olyanná, amilyen ő. Erős akart lenni, hogy meg tudja bosszulni mindazt, amit az élet elvett tőle. Még aznap éjszaka átváltoztatta a lány, de ő nem akart állatokon diétázva élni. Hajtotta az éhség, az embervér éltető erejének megszerzése. Hiába volt minden, elüldözte maga mellől azt, akit életébe talán szeretett, s akit halála után is boldogan tudott maga mellett. Az egyetlen olyan ember volt számára, aki iránt képes volt érezni valamit. Több mint négyszáz évet töltött magányosan, érzelmektől mentesen, csupán a vérnek és az élvezetnek élve. Most azonban vissza akar térni arra a helyre, ahol sok száz évvel ezelőtt még azzal volt, akit igazán szeretett. Nem tudja, fel akarja e adni azt az életet, amit most él, vagy vissza akarja e szerezni azt, aki miatt emberibb maradt. Érzelmekkel vagy érzelmektől mentesen.
/A jellemét és azt, hogy hogyan viszonyul majd Camillához az alkotóra bízom. Egy kérésem mégis van: Ne sokáig "gyűlölje" és kerülje a lányt. Viszont az is előre leszögezném, hogy igazi csábító, soha nem éri be egy lánnyal./
Kezdőlap
