(Erdő)

Szapora léptekkel indultam meg idáig, habár tudtam, hogy most már sokkal gyorsabbra is képes lennék meg akartam őrizni az "emberségemet". Nem akartam semmi előnyt használni abból, ami most vagyok egészen az igézés pillanatáig.
Mikor az ajtóhoz érek nagy sóhajtással lépek be az ajtón és édesanyám máris odarohan hozzám, megnézni, hogy jól vagyok-e.
- Drágám, ugye minden rendben van? Úgy aggódtam érted.. - Enged el egy pillanatra, de csak hogy megnézhesse egyben vagyok-e. - Mond, mi hír van édesapádról? - Kérdezte kíváncsian és tudtam, hogy nem húzhatom sokáig.. Egyrészt én sem bírnám. Másrészt meg nem is lennék rá képes.
- Ülj, le anya. - Utasítottam kedves hanglejtéssel ő pedig rögtön a mellkasához kapott, majd végül helyet foglalt én pedig a szemeibe néztem és nem akartam, hogy bármi balul süljön el ezért bele is kezdtem.
- Apa meghalt. Egy kicsit gyászolni fogod, de különösebb fájdalmat nem érzel majd. Tudod, hogy ő most egy jobb helyen van.. Ami pedig a lányodat azaz engem illet.. Hozzáment egy olyan férfihoz, akit mindig is akartatok neki. Büszkén mesélheted mindenkinek, hogy a lányod megtalálta a boldogságot és legalább ez enyhíti a fájdalmadat.. Erről az egészről, csak annyi emléked lesz, hogy hírt hoztam édesapámról, majd utolsó kérését teljesítve összepakoltam és elindultam, hogy hozzámenjek ahhoz a férfihoz. Te azért nem tartottál velem, mert túlságosan is rosszul érezted magad egy ilyen utazáshoz. - Nagyot nyeltem, hiszen a mondandóm végére a szemem teljesen megtelt könnyekkel.. Homlokon csókoltam édesanyámat, majd még mielőtt távoztam volna egyszer visszapillantottam rá és jól a fejembe véstem az arcának minden egyes vonalát.. Hiányozni fog, de nagyon. Viszont jobb neki nélkülem..
Megtörölve a szemeimet indultam el ahhoz a bárhoz, ahol Tristan-nel fogok találkozni.

(Bár)