/Nappali/

Nagy nehezen igaz, de valahogy mégis sikerült eljutnom a fürdőszobáig. Némi útbaigazítás és annál jóval kevesebb erő segítségével.. de mégis sikerült. A fürdőkád fele indultam, hogy megengedhessem a csapot, és hogy minél előbb elmerűlhessek a habokban.. és ellazíthassam teljesen kimerült tagjaimat.. Beállítottam, hogy langyos víz folyjon a csapból és ameddig vártam, hogy megteljen a kád, szépen lassan levettem magamról azt a gyönyörűséges, mégis csupa rossz emléket hordozó estélyi ruhámat. Ezt sem fogom soha többé magamra öltelni.. az százas! Ezután megkerestem Warren tusfürdőjét és a kád fele emeltem, hogy annyit csepegtethessek bele, míg a benne levő víz fel nem habosodik. Nem sokára a kád is megtellt és én ügyesen beleültem relaxálni. Kényelmesen elhelyezkedtem a fürdőkádban, - ami megjegyzem jóval nagyobb volt, mint amit elképzeltem -, és próbáltam nem gondolkodni... Persze ez már eleve egy veszett ügy volt, mivel alighogy leültem az elmúlt pár óra történései is pillanatokon belül újra ellepték a fejemet. Mintha csak újraéltem volna a bálon történt dolgokat... Újra megjelent előttem Warren iszonyatosan szexi pillantása, mikor beléptem a bál terembe... , majd a tánc.. a párcsere és John Gilbert rejtélyesen kedves személye. Eddig minden szép és jó volt, egészen addig a mozzanatig, míg a tombolakiosztásra nem került a sor.. és össze nem találkoztam azzal a Curtis nevezetű fajankóval... Szent szar, még mindig nem tudom elképzelni, mi történhetett velem azokban a percekben, amikor megcsókolt.. és én meg viszonoztam azt neki..?! Ezt a lépésemet SOHA nem leszek képes megbocsájtani magamnak.. Hogy én mekkora egy idióta vagyok.. Ezek után következett a pof, amit dühömben kiosztottam Curtisnek, majd Warren balegyenese... és a veszekedés.. és az egész nyavajás állapotom kezdete... Az erkély jelenet is újra lepergett előttem, majd lelki szemeim előtt ismét megjelent annak az idióta vámpírnak az a beképzelt képe. Az ígézésése.. vagy nem tudom, micsodája, aminek következtében elkövettem életem legeslegelső gyilkosságát... Még egy dolog, amit soha az életben nem fogok tudni elfelejteni..! Soha.. !!! Majd az az erős fejbe hasító fájdalom, amit azok után éreztem.. és a sebem hirtelen begyógyulása.. Amit, ha nem velem történt volna meg, talán el sem hinnék.. hogy egy harapásnyom ennyire gyorsan begyógyuljon! De megtörtént.. és később még Warrennek köszönhetően a gyógyulás okára is fény derült! Vérfarkas vagyok... egy igazi, hús vér farkas alakot fogok ölteni.. ki tudja mikor.. De nincs mit tennem ellene.. hiába is próbálnák meg harcolni ellene, szinte biztos vagyok benne, hogy nem sikerülne. Így hát, csak egyetlen dolgot tehetek.. hogy nyugodt maradok - bármennyire is nehezen megy, nem fogom többet felidegesíteni magamat -, és minden lehetséges dolgot elkerülök, ami esetlen kiválthatná ezt az átkot!! És ami a teliholdat illeti.. ha akkor valóban át kell majd változnom.. akkor megkérem Warrent, hogy láncoljon le jó erősen a pincéjébe, hogy még véletlenül se bánthassak senkit. Elvégre mindenkinek jobb lesz, ha nem fog találkozni az én farkas alakommal.. mert ha már emberként ennyire beszámíthatatlan vagyok.. és hűtlen meg miegymás, akkor mi történne, ha valaki találkozna a csakis az ösztönökre támaszkodó farkas mivoltommal??!

Pontosan addig ültem a kádban, dörzsölgetve tagjaimat míg elég tisztának éreztem magamat - úgy kívülről, mint a gondolataim terén -, ahhoz hogy képes legyek normális állapotban kiszállni a kádból. Nem akartam sokáig elidőzni itt, de kénytelen voltam, mivel muszáj volt ezeket végiggondolnom.. Legalábbis ennyi gondolkodás nekem elég volt a következő két hétre.. Vagy többre. Miután a víz is eléggé kihüllt, néhány mély levegővétel kíséretében megkíséreltem, hogy kiszálljak a fürdőkádból és ezzel együtt visszatérjek a való világba.. Miután leengedtem a kádból a vizet, lassan megtörülköztem, majd egy XXL-es méretű pólót találtam a szárítóra téve. Hm, ez egy darabig megteszi.. - húzódott pimasz mosoly az arcomra, mikor arra gondoltam, hogy vajon hogy fogok kinézni ebben, mely számomra egy hálóingnek is ideális lenne. Magamra kaptam az alsóneműmet és a melltartómat, majd gyorsan belebújtam Warren rövidujjú pólójába is. Hm... sétáltam a tükör elé, közben megfigyelve, hogyan festhetek. Egész türhető.. ha nem vesszük figyelembe, hogy a pólója nekem úgy a térdem felettig ért. Az eddig felcsattolt hajamat most kiengedtem, és igyekeztem kifésülni, ami kisebb nagyobb sikerrel össze is jött. De még ígyis túl borzos voltam ahhoz, hogy így vonuljak le a konyhába.. úgyhogy végül egy egyszerű copfba fogtam össze a hajamat, majd Warren egyik házi papucsában lecammogtam Hozzá a konyhába..

/Konyha/

Áztam a vízben jó sokáig. Egészen addig, amíg az egész jól ki nem hűlt. Közben talán kissé el is bóbiskoltam, de nem zavart a dolog, úgyis rám fért. Mikor azonban meguntam a heverést, kiszálltam a vízből, és megtörölköztem, majd a törölközővel a derekamon indultam el a háló felé.

(folyt. köv. Hálószoba)

(Nappali)

Körül-belül háromszor annyi idő alatt mint normál esetben, elértem idáig. Felkapcsoltam a villanyt, hogy a borult idő miatt félhomályos fürdőben is meg tudjam szemlélni az ábrázatomat. Hát nem kellett volna. A tükör elé lépve szembenézhettem egy... darab darált hússal, amire ráborult egy tálca festék, és... aztán bedobták az aprítóba. Hát jól néztem ki. Jó, Kol vámpír, de akkor is, hogy az istenbe hagyhattam magam így elverni...? Jah, hát a pia... a védekezőösztön nullára csökken olyankor... Hát így érthetőbb...

Lehámoztam magamról a zakót, meg az inget, és megszemléltem mi van a többi részemen. A repülések és becsapódások nyomai tarkították a hátamat. Kemény az a tetves padló meg a fal. Volt itt-ott egy-egy szép zúzódás, meg véraláfutás. De nyílt sebnek nem volt nyoma úgyhogy azzal nem foglalkoztam túl sokat, majd elmúlnak. A kezemen volt egy-két karcolás, meg egy mutáns szálka a csuklómban, de amúgy semmi extra. A pofám nézett ki tragikusan, a többi viselhető volt. Volt már rosszabb is. Belül jobban fájt mint kívül...

Nyögvenyelősen cammogtam el a kádig, és simán forró vízzel engedtem teli. Az kell a fájó tagokra, meg a sebekre, egy jó kis forrázás. Tisztítás, fertőtlenítés, és a fájdalomra is ez lesz a legjobb. A kigőzölés meg tán a fejemen is segít.
Leküzdöttem magamról a gatyámat, és azt is félredobtam az alsóval együtt, hogy végül újabb hosszadalmas nyögések közepette döccenjek bele a forró fürdőbe. Hát a dolog szépsége az volt hogy már nem is fájt ami a vízben volt, így pár pillanat erejéig fejtetőig merültem bele, a csúfos rész elemként viszont k*urva forró volt, és azért volt ahol bizony csípett. De nem törődtem vele, a lényeg a jó része volt, a többi viselhető.

(Nappali)

Valahogy eljutottam idáig… asszem megint négykézláb… A kád mellé ülve, és a szélébe kapaszkodva meg tudtam nyitni a csapokat, és míg megtelt vízzel, addig lehámoztam magamról a ruháim, és a sarokba dobáltam őket. Kótyagosan dülöngélve vártam hogy elég fürdővíz legyen, aztán elzártam a csapokat, és egy bravúrosan művészi akrobatamutatvánnyal bevágódtam a habok közé, szép adag vizet loccsantva szét körülöttem a padlón. De kit érdekel?
Tettem egy frankó kísérletet rá hogy mosakodás közben ne fulladjak bele a vízbe, bár… szó ami szó, erős volt a késztetés. Hisz miből is állna? Itt a víz, én meg benne, csak egy csúszás lefelé, egy kis kitartás, és néhány pillanat alatt vége is lenne… Nem lenne fájdalom, és nem hiányozna Liz meg a gyerek… nem akarnám agyonverni Kol-t, aminek nyilván szintén az én megdöglésem lenne a vége… De mit számítana…? Hisz az életem elment másodmagával együtt, és csak én maradtam üresen…
Amennyire a jelenlegi állapotomban tudtam, lassú, erős mozdulattal kapaszkodtam meg a kád szélében, és lejjebb csúsztam, hogy nyakig elfedjen a víz. Az államat nyaldosta a fehér illatos hab… Csak egy mozdulat lenne, és kész… egy kis víz a tüdőbe, és csá…

Talán meg is tettem volna, de akkor megszólalt a csöngő… Az a tetves szar… kizökkentett az igéző pillanatból, és felkaptam a fejem.
- Megyek! – kiabáltam kissé kótyagosan, és ahogy befelé, úgy kifelé is alkottam egy szép mutatványt, hogy aztán nagyot nyekkenve megkaparintsak egy törölközőt, és a derekamra csavarjam. Ha másra nem is, a víz annyira jó volt, hogy egy kis agyi működés visszatérjen belém, így már tudtam menni. Bár imbolyogva és kapaszkodva, de két lábon haladtam.

(folyt. köv. Ház)

(fürdő)