| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Május 20, 2013 12:07 am | - Szerintem ez csak felfogás meg nézőpont kérdése - mosolyodom el. Ha egy idősebb nővel kezd - és bár nem látszik rajtam, de hát mégis nyilvánvaló, hogy az vagyok esetünkben - akkor benne van a pakliban, hogy akad pár dolog, amit taníthatok neki. Az meg tőle függ, hogy ezt ő hogy fogja fel, illetve hogyan kezeli. Felvonom a szemöldökeimet az utolsó szavaira... aztán kissé csalódottan sóhajtok. Végül félreteszem a dákót. Azt hiszem, vége a játéknak, mert nem tudnék a játékra összpontosítani, a lelkesedésem is alábbhagyott. Egyébként is elég egyoldalú volt az eredmény. - Igazad van. Mi, nők, tényleg nem rajongunk ilyen esetekben a túlzott őszinteségért. Jobban örültem volna pár burkolt célzásnak. Az megadja a helyzet varázsát. De most már mindegy, nem igaz? - vállat vonok, majd közvetlenül elé lépek. Tenyeremet felsimítom a mellkasán a felsője nyakáig, azt elkapva pedig kicsit lejjebb húzom az arcát, és óvatosan, mégis kellően ingerlően megcsókolom. Végül elengedem, és a mögöttem levő asztalnak támaszkodva nézek fel rá. - Azért először elárulnád, mi dolgod a Forbes csajjal? Sajnálom, de nem tudtam nem észrevenni, hogy folyamatosan rajta tartod a szemed - árulom el, mert őszintén... kicsit zavaró, amit csinál. Főleg így, hogy közben már teljesen nyíltan nyomul rám. Már elnézést, de nekem is van némi büszkeségem, amit sért a dolog, és csak tetézi, hogy épp Caroline-ról van szó.
|
|  | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 18, 2013 1:34 pm | Ryan
Megilletődve hallgattam,hogyan próbálta kimagyarázni magát, és teljesen ledöbbentett reakciója. Hirtelen változott meg nézőpontom, és úgy gondoltam,hogy ha már így letámadott, akkor ne hagyjuk üres kézzel.
- Cassandra - nyújtottam kezet, és hozzátettem - szintén új - engedtem meg egy fél mosolyt. Talán unalom, talán játék, talán mindkettő. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 18, 2013 12:56 pm | - Elég gáz, hogy egy nőtől kell tanulnom, nem? - vontam fel szemöldökömet, miközben Ő újra lökésnek készült, és karomat a dákóra téve figyeltem, hogy miként jár szerencsével, de fél füllel hallottam Caroline szavait, és egy sóhajtással fordítottam arra tekintetem. A múltunk zűrös, a jelenünk méginkább, talán soha nem lesz ebből semmi. Főképp azok után, hogy még nem kaptam meg a pofonomat, amiért kitöröltem az emlékeit három évvel ezelőtt. Elég érzelemmentesnek tűnik, és úgy is beszél azzal a lánnyal, aki talán jobb belátásra akarja bízni. Nem az én ügyem. Rájöttem, hogy az érzelmek nélküli játék élvezetesebb, és ezért kell lezárnom a Caroline fejezetet. Mert a kettőnk játszmája már nem volt érzelemmentes.
Visszafordultam Rebekah felé s szavai hallatán megforgattam tekintetemet. - Természetesen arra szándékozok kilyukadni, hogy ha elversz billiárdban, sakkozhatnánk. - mondtam enyhe iróniával de vigyorogva. - Ép eszű férfi nem mondja ki nyíltan, hogy mit akar egy nőtől. De ha te jobban érzed magad tőle, és tudni akarod a céljaimat.. - sóhajtottam fel. - Rád akarok mászni. - rántottam egyet a vállamon. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 18, 2013 11:25 am | Ez az idézzük fel a múltat. Pontosan melyik részére is gondol? Amikor még az árnyékához sem voltam képes felérni? Mert köszönöm abból nem kérek. Szerencsétlen voltam, abban az időben viszont most több lehetek. Vagy legalábbis valami olyasmi. Nem fogom a múltat feleleveníteni, mert annyira felesleges. Kihatással volt a jelenemre. Ahogy a jelenem is kihatással lesz a jövőmre. Majd ha eljön a jövő ráérek akkor vele foglalkozni. A múlton meg minek rágódjak, ha egyszer már megváltoztathatatlan? Barátok voltunk vagy valami olyasmi. Ott van neki a drága férje meg a családja. Eddig is nagyon jól boldogult nélkülem és nem hiszem, hogy pont most jön rá mennyire hiányzom neki. Hah.. Jó vicc. – Ó, szóval Stefan beállt pletykacicának? – Forgattam meg a szemeimet. Na szép, már benne sem bízhatok meg. Ki gondolta volna, hogy elsőként rohan az örök szerelméhez, hogy elmondja neki mi zajlik most körülöttem. Szerencsétlen annyira próbálkozik, hogy valakinél az első legyen, hogy az már nevetséges. Belegondolva ez a közös bennünk. Soha nem lehetünk elég jók mások számára. Pár napja még rossz érzés keringett volna ettől bennem. Most viszont semmi. Nem érzek semmit. Egyáltalán nem bánom. Mert sokkal jobban érzem magam azóta, hogy kikapcsoltam az érzéseimet. Ez kellett ahhoz, hogy egy kicsit észhez térjek. Sokkal többet szenvedtem, mint amennyi ideig boldog voltam.. Minek érezzem a szenvedést és a nyomort, ha egy pillanat alatt képes elsodorni a boldogságot. Mintha soha nem is lett volna ott. Nem vagyok hülye azért tudom, hogy vannak érzések.. Csak egyszerűen képtelen vagyok átérezni őket. Boldog vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy bármit is éreznem kellene. Hanem egyszerűen csak azt, hogy elégedett vagyok azzal, ami most van. Nincs semmi teher a vállamon és semmi felesleges nyamvadt érzés. Azt csinálok, amit csak akarok mindenféle bűntudat meg ilyen baromságok nélkül. – Hogy mire jó nekem ez az egész? Úgy körülbelül mindenre. Sokkal felszabadultabb vagyok. Azt csinálok, amit akarok, amikor csak akarom. Éppen, ahogy gondolom. – Lehetne ennél jobb? Kétlem. Szabad vagyok. Szegény Tyler.. Ha lennének érzéseim sajnálnám. Van pár dolog, amit szívesen a fejéhez vágnék. A biliárdasztal felé néztem, ahol megpillantott Rebekah-t és Hayden-t. Hayden? Hmm. Ezek szerint a szőkékre bukik. Most valószínűleg féltékenynek kellene lennem.. De egyáltalán nem vagyok. – Nem érzek semmit. Mondjuk ez pont így van jól. De látod azt a pasit, akivel van? Ő Hayden. Vele voltam először.. Úgy. – Mondtam vigyorogva jól kihangsúlyozva az utolsó szót. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 18, 2013 10:31 am | Elég furcsának találtam, hogy ebben a városban kettőből kettő ember ilyen goromba az idegen emberekkel.. Mint ha valami nem lenne itt helyén való. Ez a nő is teljesen flegmán válaszolt a kérdésemre. Közben kikaptam a kávém amire már nagyon vártam. Elkezdtem kavargatni és végig mértem a nőt, hogy mi nincs vele rendbe.
-Nem akarod, hogy beszélgessünk? Jól van nem muszáj. Csak tudod új vagyok ebben a városban most helyeztek át ide.. és szerettem volna felmérni, hogy itt milyenek az emberek, de ahogy észre vettem nem túlságosan barátságosak.. - Árultam el neki azt amit nem tud. Ha ezután sem fogja vissza magát nem tudom, hogy mihez kezdek talán itt hagyom és nem érdekel, hogy milyenek az emberek csak teszem a dolgot, ami a kötelességem. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Május 17, 2013 10:07 pm | Ryan
Unottan lötyköltem a poharam alján fekvő italt,de nem vett rá a lélek,hogy repetát kérjek. Így ezzel a mozdulatsorral én bőségesen beértem, s gondolataim Erinen kattogtak. Ez a némber jól beivódott elmémbe...hogy a fene essen bele...Erre a gondolatra meghúztam a poharat,hogy fenekéről el is tűnjön az a pár korty, majd kis csörömpölést kreálva csaptam elém a poharat. - Csapos, üres pohárral hagyja szomjazni a vendéget? Nehogy megtámadjam a panaszkönyvet - ingattam fejem,de a mogorva pincérről- aki láthatóan nem értékelte humorom,csak makacsul szorongatta a poharat,s töltötte fel- hamar lepattant szemem, s a mellettem éppen megtöltődő, pillanatokkal ezelőtt még üresen magára hagyott székre pillantottam. Egy ... ne lódítsunk már, igazán szemrevaló pasas került mellém, s amilyen szerencsés, vagy éppen balszerencsés, kapott az alkalmon, s felém intézett egy kis beszélgetéskezdeményezést. Furcsállva, felvont szemöldökkel mértem végig. Nem tűnt részegnek, ..akkor egyszerűen csak bolond. Vagy itt ez a szokás? Lépten-nyomon meglepetésekbe botlik ez ember, ember legyen talpán, aki ezt követni tudja. - Üdv- zártam rövidre, és ismét italomra vándorolt tekintetem. Mélyet szippantva a friss leveg...csak vicceltem...a füstáztatta, részeges mocsoktól bűzlő helynek oxigéntartalmú elegyéből láttam tisztábban a helyzetet. Hmm...szóval, itt házhoz jön a vacsora! Micsoda meglepetés. Így,hogy az ügy érdekkel töltődött fel, én is másképp álltam a dologhoz. Nyitottabb hozzáállással fordultam kissé felé, és rövidre fogtam - Minden..változik. Furcsa,nem? -tettem fel egy egészen... még tőlem is túlságosan elmerengésre buzdító kérdést,de hogy őszinte legyek, a válasza nem annyira érdekelt. |
| | | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Pént. Május 17, 2013 9:45 pm | Aucs, az első pofon verbálisan. Honnan is tudnám, hogy milyen ő? Nyilván teljesen más személyiség, mint volt. Mert hát... én eléggé elhanyagoltam.
- Care, tudom, hogy nincs mentségem, de most... talán újra lenne lehetőségünk arra, hogy... felevenítsük a régi emlékeket! - fogtam meg a kezét... MAJDNEM, de végül úgy döntöttem, ez úgy ahogy van, hülye ötlet. Bizonyára nem erre vágyik.
- Stefan mondta el, még a bál előtt... tudod, ő volt velem, mert Damon és én... éppen problémákkal küzdöttünk... - bukott ki belőlem. Áh, nem kíváncsi ő erre, és már alig "várom", hogy ezt szóvá is tegye. Még jó, hogy vissza tudtam fogni azt, hogy azért voltam Stefannal, mert Damon leribancozott, és csak a gyerekek miatt maradt együtt velem, miután én lefeküdtem Klausszal. Talán ez lesz a következő lépcsőfok, ha ezt a beszélgetést lezártam. Utánajárok, hogy miért kell nekünk ennyire kötődni Niklaus Mikaelsonhoz. Minden Petrova szinte kész örömmel fekszik alá, és én, aki soha nem akartam megbántani Damont, még én is megtettem... bár először más volt, mint másodjára... a második bosszú volt... részemről legalábbis. Ami visszafelé sült el. De hát hogy mondják a nagyok? Ne szexelj bosszúból. Először viszont... ott volt az a furcsa kapocs kettőnk között... az a titokzatos vonzalom, az, hogy azt mondta, olyan vagyok, mint Tatia volt emberként... szinte megbabonázott, és a meséivel elérte, hogy én is embernek lássam őt. Aznap éjjel Klaus Mikaelson, mint ember volt velem... nem mint hibrid.
De hogy jutottam én erre? Ja igen... Damon Stefant is féltette tőlem, mert aggódott, hogy ő lesz a következő "áldozatom". Persze tudta, hogy ezzel megbánt. Na mindegy... a múlt elmúlt.
- Figyelj rám, Caroline... tudom, hogy momentán még talán az arcomra sem szívesen emlékszel, mert tudom, hogy mi mindent NEM tettem az elmúlt időben... nem voltam ott melletted. De kérlek... gondold végig még egyszer, hogy mire jó neked ez az egész - néztem rá szinte könyörögve.
- Tényleg jó neked így, hogy... nem érzed a barátságot? A szeretetet? Azt a furcsa rivalizálási lángot, mikor meglátod Rebekah Mikaelsont? - böktem a kezemmel a billiárdasztal felé. - Tényleg nem érzed? |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Május 17, 2013 5:06 pm | Cassandra
Hamar be pattantam az autóba és egy vendéglőben kötöttem ki. Oda sétáltam a pulthoz leültem egy nő mellé és vártam a pultost. Már nagyon kíváncsi vagyok itt ebben a városban milyen a kávé. Az tény hogy ahonnan jöttem nagyon finom volt és volt egy kedvenc helyem is. Ha már leültem egy nő mellé, akkor talán elkezdek vele is beszélgetni.
- Hello. Mi újság van? - Mosolyogtam rá, mint a tejbe tök. Remélem, azért szimpatikus lesz hisz eddig erről a várósról csak jót hallottam. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Május 15, 2013 9:33 pm | Csak az erős akaratomnak köszönhető, hogy nem nevetem el magam a lökését látva. Mintha szándékosan vétette volna el... Ennyire csak nem lehet figyelmetlen. A billiárd - megy úgy általában sportok - nem jelenthet gondot egy vámpírnak. De nekem így is jó. - Figyelj... és tanulj - küldök felé egy kihívó mosolyt. Amint az imént megálltak a golyók az asztalon, már ki is néztem magamnak egy megfelelő állást, így magabiztosan lépek előre, és nem is vétem el. - Igen! - vigyorgok magam elé. Örülök, akár egy gyerek. Ki hinné, hogy ezer év után sem nőttem fel teljesen, igaz? De soha nem is fogok, nem is akarok. - Milyen programra is gondolsz pontosan? - fordulok Hayden felé csípőmmel támaszkodva az asztalnak. Igen, van egy sejtésem, hogy mire gondol, de nem bánnám, ha kifejtené.
|
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Május 15, 2013 8:19 pm | Ezt a lökést elvétette, de hát.. előfordul a legjobbakkal is. Igaz, Ő sem volt jobb, mint én, hisz asszem, mindkettőnknek volt eddig jobb dolga a golyók lökdösésénél.
Elmosolyodtam furcsa, már-már nemtörődöm arckifejezésén, majd én sétáltam az asztalhoz, s lökéshez készülve fölé hajoltam. - Az az érzésem hogy ebben a partiban el leszek gyepálva. - állapítottam meg mikor a golyó visszapattant a billiárdasztal oldaláról, s összeütközött a többivel.
- Mondom én, hogy kijöttem a gyakorlatból. - sóhajtottam fel, átadva neki a lehetőséget. - Most elgondolkodtam hogy voltam-e valaha jó. - vakargattam meg fejemet, majd megkerestem tekintetét. - De miután tisztességes módon elversz, tudnék kettőnknek jobb programot is javasolni. - vontam fel szemöldökömet szemtelenül. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Május 15, 2013 2:55 pm | Komolyan nem értem, hogy lehettem olyan hülye liba, hogy hittem Tyler-nek. Meg egyáltalán megbocsájtottam neki ennyiszer.. És rögtön. Annyira egy idióta vagyok, hogy ekkora még nincs a földön. Ott helyben le kellett volna kevernem neki egy pofont. Ez a minimum. A szívének a kitépése talán még sokkal jobb lett volna. Bár ezt még most is megtehetem. Nem hiszem, hogy bárki is megállítana ebben. Úgy is általában kettesben vagyunk.. Na mindegy. Egy jó képen törlést megérdemel. Az ujjamra néztem. Nem is értem mi a francnak hordom ezt a hülye eljegyzési gyűrűt, amikor rohadtul nem jelent semmit. Feltétel nélküli szerelem. Blablabla.. Manapság elég ritka az ilyesmi. Tapasztalatból mondhatom. Hiába szeretsz, akkor sem vagy elég jó. Soha nem lettem volna elég jó senkinek. De szerencsére nem törődik semmi ilyesmivel.. Most már másoknak kell megfelelnie nekem.. És arról mindenkit biztosíthatok, hogy elég magasra tettem a mércét.
– Honnan tudod, hogy milyen vagyok? Már ne haragudj.. Bár ha haragszol sem érdekel.. – Persze pont ő tudná, hogy milyen vagyok. Nem mostanában találkoztam vele.. Fogalma nincs arról, hogy mi zajlik körülöttem. Én tudom, hogy mi a jó nekem és jelenleg tökéletesen megvagyok az érzéseim nélkül. Jobbat nem is tudnék elképzelni, hogy miért nem tettem meg ezt előbb.
– Honnan tudsz, te bármit arról, hogy elvesztettem? Arról meg végképp, hogy egyáltalán terhes voltam? – Nem igazán érdekel már, csak érdekel, hogy kit kell megfojtanom, amiért kikotyogta az én kis titkomat. Az első tippem Bonnie lett volna. Eleve tőle tudtam meg, hogy terhes vagyok nem lenne meglepő, ha elkotyogta volna. Mondjuk nem hiszem, hogy túlságosan jó kapcsolatot ápolnának most Elena-val. Meg úgy Elena bárkivel.. Túlságosan is le van foglalva. Család és gyerekek. El sem hiszem, hogy képes lettem volna ezt a nyakamba zúdítani ilyesmit. Hát az biztos, hogy nem voltam magamnál. Már csak abból a szempontból is jó, hogy nincsenek érzelmeim, hogy tisztán tudok gondolkodni.
– Miért akarnék érezni, ha mást nem érez az ember csak fájdalmat? És ha érez is mást hamar elfelejted. Nem akarok érezni és nem is fogok. Nekem pont jó így, ahogy most vagyok. Ha nem tetszik akkor nem tetszik. Ez van. Soha nem gondolkodtam még ennyire tisztán. Aztán tanácsolod, hogy vessem magam egy olyan pasi karjaiba, aki már kismilliószor megcsalt avagy a te exedhez menjek? Hmm. Lássuk csak.. Egyik sem elég jó ötlet számomra. – Forgattam meg a szemeimet. Egyik jobb ötlet, mint a másik komolyan mondom..
|
| | | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Szer. Május 15, 2013 6:03 am | Az elmúlt időszakban igencsak rá kellett volna már jönnöm, hogy nem kellene mindenen meglepődnöm, de most... Caroline ledöbbentett a szavaival, a nézésével, a tekintettel... tényleg ilyen az, aki semmit nem érez, és kikapcsol? Persze, ezt már némiképp ismerem Stefan jóvoltából, de mégis más egy barátot így látni, mint annak idején a szerelmemet...
- Nem vagy önmagad, Caroline - jegyeztem meg halkan, szinte szörnyülködve, ahogyan ismét végignéztem rajta. Kezdett emészteni a lelkiismeretem, hogy... én mégis hol voltam közben? Még csodálom, hogy nem esett nekem azzal, mint Bonnie... hogy már nem vagyunk barátok, és ne akarjak semmit. Pedig én... én igyekeztem, csak... nem tudom. Soha nem jöttek ki úgy a kártyák, ahogyan én azt akartam.
- Na jó, ezt gondold végig még egyszer... tudom, hogy mi történt veled, oké? - fogtam meg a két vállát. - Tudom, hogy szörnyű egy gyerek elvesztése. Főképp tudom, hogy milyen, mikor nem csak úgy, hanem valaki szándékkal vet véget az egésznek... de...
És itt bennem akadt a gondolat... mert eszembe jutott az, hogy miért mondanám, hogy én is túléltem? Hiszen nem... nem éltem túl. Majdnem belehaltam... Oliver kegyetlen módon vetett véget annak a kicsinek az életének... ez volt az utolsó szög, amit beleverhetett Damon és az én szerelmem koporsójába... mert nem tudtam feldolgozni... és Damon nem tudta elviselni, hogy szenvedni lásson... ha nem igéz meg, hogy felejstem el az egészet, és ha nem igézi belém, hogy Stefant szerettem mindig, talán nem is élem túl.
- Tudod mit? - kezdtem végül bele az elbambulásom után, rekedten szólalva meg, és elhomályosodott tekintettel néztem a tekintetébe. - Mindannyian, mindannyiunk életében vannak olyan dolgok, amik, ritka szarok, de mégis túl kell élnünk. Mi három éve már sportot űzünk ebből, nem? Tudom, hogy fáj, Caroline... vagyis, neked most éppen nem fáj, de ha képes lennél normálisan gondolkodni, és rájönni arra, hogy ez a kikapcsolt üzemmód az égvilágon semmire nem jó, akkor rájöhetnél, hogy képes vagy túlélni ezt enélkül is. Tyler támaszával... vagy éppen Stefanéval. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Május 14, 2013 4:58 pm | Elmosolyodom szavain, amivel kicsit el is vonja a figyelmemet, így a második lökés nem sikerül olyan jól, mint az előző. Ez most igazából nem is zavar, jelenleg nem teng bennem túl a versenyszellem, csak jól akarom érezni magam. - Édesem... elmúltam ezer éves. Mi értelme lenne úgy tennem, mintha még nem lenne elég tapasztalatom abban, mi okoz örömet, illetve mi nem? - vonom meg a vállam kissé talán nemtörődöm módon, de ajkaim sokat sejtető mosolyra hajlanak. A hangom visszafogott, hisz nincs szükségünk közönségre egy ilyen beszélgetéshez. De szerencsére a körülöttünk levők fecsegése, és a helyiségben szóló zene épp elég ahhoz, hogy ne tűnjünk ki, és ugyanolyan átlagos, szórakozni vágyó pár legyünk, mint bárki más itt. Mivel Haydené a következő lökés, átadom neki a terepet, de nem messze tőle állok meg én is. Most rajtam a sor, hogy kicsit legeltessem a szemeimet.
|
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Május 14, 2013 2:29 pm | || Rebekah || Egy-egy bólintással jeleztem, hogy vettem a szavait, s mindent felfogtam, de a válaszon erősen gondolkodnom kellett. Egy ilyen nyílt helyen nem mondhatom ki, hogy mit szeretek a legjobban csinálni unalmamban (bár nemcsak unalmamban csinálom), legfőképp nem egy nővel kellene ezt megosztanom. - A nők a legjobb unaloműzők. - mondtam aztán ki kerek-perec, miközben az első golyó eltűnt a lyukban, s szemem elbűvölve követte alakját, ahogyan kereste a következő helyzetet. - Hm, szép. Egy szőke nőből ki sem nézem. - mondtam elismerően. A szőke nős legendákat én eddig még nemigen láttam igaznak. Egy-két esetben fordult csak elő. - De teljes mértékig biztos vagyok abban, hogy te sem élsz szende szűzike életmódot. Vess rám követ, ha tévednék! - mondtam vigyorogva. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Május 13, 2013 6:18 pm | Ryan Teljes mértékben padlót fogtam, amit imént a vízesésnél végig kellett végignéznem. Tornádó pusztított végig, ahol egykor magasba ívelő zászló állt. Egy királynő volt, most egy a nyomoronc láthatatlanok közül. Sok dolgom lesz...túl sok. De! Ha már itt vagyok ebben a városban, ideje végignézni a kínálatot..hmm... és az alkoholkészletet. Ledobtam magam az asztalhoz, és úgy terveztem ,hogy ideje végigpróbálnom az itallapot. Legalább később nem érhet meglepetés. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Május 13, 2013 4:21 pm | Láttam rajta a meglepettséget, de nem igazán érdekelt. Hála az égnek, hogy nekem már nem kell foglalkoznom ilyesmivel. Nincs az a megszokott nyomás a mellkasomban, amit az érzelmek tömkelege miatt éreztem. Sokkal felszabadultabbnak érzem magam. Olyan, mintha bármire képes lennék és semmi illetve senki nem állíthatna meg.
– Hát inkább mit akart. – Mondtam kuncogva. – Bár azok után, hogy én voltam az, aki megcsókolta mikor Tylerrel elég pocsék volt a kapcsolatunk nem hibáztatom. Elég kétértelmű jeleket küldtem neki. Így visszanézve nem bánom.. Valamennyire az ujjaim köré csavartam.. És ki ne örülne egy olyan pasinak, mint Stefan? – Attól még, hogy nincsenek érzéseim a látásom tökéletesen működik. Elég sokan szeretnék megkaparintani maguknak Stefant. De még ő maga sem tudja, hogy mit akar.. Szóval azt hiszem az egész barátnő helyzet még messze áll tőle.
– Ja.. Férjhez. Ahhoz az idiótához, aki minden szembejövő nőtt megfektet. Komolyan el kell gondolkoznom ezen. – Forgattam meg a szemeimet.
|
| | | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Hétf. Május 13, 2013 2:46 pm | Úgy néztem rá, mintha legalább pofán csapott volna valamivel. Nem értettem... nem mintha eddig annyira jelen lettem volna az életében, hiszen annyi gubanc van az életünkben, hogy nekem Damonre, és a családomra kell figyelnem. Bár Caroline-tól is kaptam már emiatt szemrehányást, és hát... Bonnie... erre gondolni sem akarok jelenleg.
- Mit csinált Stefan? - tágultak ki a szemeim. Hát... erre nem számítottam. Mert azt hiszem, az alapítók bálja után egyértelművé vált, hogy nekem is vannak még érzéseim Stefan iránt... mert benne van valami, ami Damonben nincs meg. Viszont olyan van Damonben, ami Stefanban meg nincs. Az isten szerelmére, Damont szeretem! Stefan a múlt.
- Jó ég... legalább lehetett volna tekintettel arra, hogy férjhez mész - morogtam az orrom alatt. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 11, 2013 11:26 pm | Nem kerüli el a figyelmemet, hogy hol legelteti a tekintetét. Vagyok már annyira tapasztalt, hogy kiszúrjam az ilyesmit, és nagyon is jól tudom azt is, milyen hatása lehet egy mély dekoltázsnak a férfiaknál. Igazából jelenleg cseppet sem bánom az érdeklődését, Hayden épp olyan férfi, akinek a figyelmét most szívesen vonom magamra. Főleg ha olyanoktól lophatom el a reflektortfényt, mint Caroline Forbes, a fiatal, kotnyeles vámpírlány. Sosem titkoltam, hogy nem a szívem csücske a csaj, konkrétan a riválisom az iskolában... akármilyen kicsinyesen hangzik is ez. Hiába múltam el ezer éves, kellenek az ilyen emberi, gimis balhék, hogy szórakoztassam magam. - Szóval... nem billiárdozol. Nem szeretsz varázsolni... - kerülöm meg azt asztalt ismét, a megfelelő pozíciót keresve az első lökésemhez. - Mégis mi az, amit szívesen csinálsz? Mivel szoktad elűzni az unalmat? - kérdezem a szemeibe nézve, miközben lassan előre dőlök becélozva a fehér golyót. A következő pillanatban már lökök is, azonnal két telit juttatva a lyukba. Hmm... A következő próbálkozás is az enyém.
|
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 11, 2013 9:59 pm | Megtámaszkodtam a dákón, úgy figyeltem, hogy az asztal fölé hajolva megfelelő helyre helyezi a golyókat, s innen tökéletes kilátásom nyílt dekoltázsára. A felsője többet engedett láttatni, mint ahogy az az előbb feltűnt, de nem mondhatnám hogy túlontúl bánom ezt a kis incidenst.
- Khm.. - köszörültem meg torkomat, és megráztam fejemet, hogy tudjak figyelni szavaira is, de már kiegyenesedett, így az előbbi látvány végetért. Nem baj, így is elég mutatós. Már nem fűztem hozzá semmit a koporsójához, és a sztorihoz. Tiszteletben tartottam hogy nem akar a családjáról beszélni, és ez a téma kétségtelenül ahhoz fűződik.
Elvigyorodtam, s elkalandozott egy pillanatra tekintetem, egészen a bárpultig, ahol megpillantottam Caroline-t. Ő nem vett észre, de mindezt most nem bántam. A bálon világosan a tudtomra adta, hogy boldog és férjhez megy. A múltunk tehát értéktelen. S valljuk be, nem is tudnék hűséges maradni. Az nem az én asztalom. A kis beszélgetőpartnere talán szintúgy jó vacsorafalat lenne, bár eléggé búvalbélelt szegénykém.
Visszatévedt tekintetem Rebekah-ra, és minden figyelmemet rá szenteltem.
- Hölgyeké az elsőbbség. Kezdj csak. - kacsintottam rá, és vártam, hogy újra az asztal fölé hajolva nyíljon rá tökéletes kilátásom. Szó mi szó, volt benne más is, ami lenyűgözött. Nemcsak a bájai az értékei. Ez a nő magában is értékes. Küllem ide vagy oda.
|
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 11, 2013 1:59 pm | Komolyan rossz volt nézni, ahogy szenved. Ahelyett, hogy élvezné azt, amivé vált. A bolond is észrevenné, hogy ő sem a régi már. Vámpír. Ennek igazán kihasználhatná az előnyeit. Nem kellene nyavalyognia semmi miatt. Egyszerűen csak bumm. Minden eltűnne és ezzel együtt megszűnne mindenféle gondja is. Én sem akartam.. De nem értem miért. Azt hiszem ennél jobb dolgot még talán az életemben nem tettem.
Nem kellett utalgatnom sem rá meg semmi. Rögtön leesett neki a tantusz. Azért soha nem arról volt híres, hogy túlságosan hülye lenne. Csak bizonyos szempontokból elég érdekes a felfogása. Na mindegy nem is értem, hogy miért töröm a fejem ilyesmin. Elena és az ő furcsa elméje. Meghagyom neki. Értse meg ő saját magát. Nem nekem kell.
– És hiszed vagy sem, de sokkal jobb így. Talán te is kipróbálhatnád. Nem lenne ilyen lelki roncs kinézeted. – Húztam el a számat közben végignéztem rajta. Ha nem látnád az arcát észre sem vennéd, hogy baja van. De a szemei egyfolytában azt a jelet küldözgetik felém, hogy bárcsak meghalnék.. Szegény egy pillanatra talán megsajnáltam. Avagy nem.
– Hol érdekel engem Stefan? Meg hát miért is kellene, hogy érdekeljem? Azok után, hogy úgy visszautasítottam szegény próbálkozásait. – Próbáltam valami szomorú arckifejezést vágni, de amint elképzeltem felnevettem. Bár láttam volna magam egy tükörben. Akkor talán még hangosabban is nevetnék. Most nincs kedvem túlságosan is felkelteni mások figyelmét magamra. Bár, ha így is lenne sem érdekelne.
|
| | | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 11, 2013 12:51 pm | Csak úgy bambultam magam elé, méghozzá eléggé nevetséges arckifejezéssel. Talán ha látnám magam, megszakadnék a röhögőgörcstől. Íme a vámpír, aki nem akar az lenni. Aki szenved mindentől, és mindenkitől, mert nem képes kizárni az érzéseit. És ezek az érzések engem felemésztenek.
Hamarosan egy ismerős hangot hallottam meg a hátam mögött, és arra fordítottam a tekintetemet. Caroline jelent meg. Milyen furcsa... rá nem is gondoltam. Bár... meg kell mondani, hogy eléggé... régen beszéltünk. És ahogy most hozzám szólt... ez meg is látszott. Mindent a családom köré helyeztem, és nem volt időm a barátaimra. de Caroline-nak szüksége lett volna rá.
Felsóhajtottam, és a bárpult felé fordultam vissza.
- Mintha valaki kikapcsolta volna az érzéseit... - jegyeztem meg rekedten, de semmi él, semmi hevesség és egyéb negatív érzés nem volt a hangomban.
- Talán Stefan kissé önző. Te ott voltál vele, mikor szüksége volt rá, és most ő... hagyta ezt - jegyeztem meg. Mintha már most leittam volna magamat, pedig egy korty nem folyt le eddig a torkomon. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 11, 2013 12:39 pm | (Forbes ház)
A grillhez vezető utam során jó pár ember kinevettem. Volt, akik sírtak valami miatt, ami az én szemszögömből jelenleg eléggé nevetséges volt. Eszem ágában nincs visszakapcsolni az érzelmeimet. Annyival egyszerűbb így. Nem is értem miért nem tettem meg ezt eddig. Már az se különösebben érdekel, hogy megtámadtam azt a lánykát. Inkább szégyennek tartom, hogy nem öltem meg ott helyben azok után, amiket a fejemhez vágott. Felhozta, hogy elvesztettem a babámat.. Érzésekkel megtömve a helyzet sokkal feszültebb volt. Most már igazából nem is érdekel, hogy volt-e babám vagy lesz-e valaha. Nem.. Nem lesz. Nem is akarok. Nem akarom elrontani az életemet azzal, hogy lekötelezem magam házassággal.. Na meg még ennek tetejébe egy gyerek. Egyáltalán minek akarok hozzámenni egy olyan férfihoz, aki mindig máshol keresi a vigaszt? Valószínűleg én nem felelek meg az ő ízlésének. De akkor ő miért is feleljen meg az enyémnek? Azt hiszem Hayden-t sem kellene sokáig győzködni azért, hogy felidézzük picit a múltat..
Nem is lenne a grill az igazi, ha nem lenne telis tele emberekkel. Az összes olyan ember idezüllik, akinek nincs jobb dolga. Mert itt biztos, hogy társaságra lelsz. Mindenki ugyan olyan, mint te. Egyedül van és arra vágyik, hogy ez megváltozzon. Ahogy látom ez meg is történt, mert mindenki beszélget valakivel.. Vagy éppenséggel csak próbálkozik. Nevetséges, hogy egyesek hogy tudnak nyomulni. Legyen az éppenséggel nő vagy férfi. Már távolról ki lehet szúrni, hogy mikor nem vevő a másik fél a dologra.. De pont az illetőnek nem esik le, hogy felesleges próbálkozni. Elkeserítő, hogy egykor én is ilyen voltam. Lekaparhatatlan, tapadós. Minden szembe jövő az átlagnál jobban kinéző srácra. Ha azt akarom, hogy elfelejtsék a múltam valamit alakítanom kell a jelenben. Vagy legalább megpróbálni.
A bárpultnál kiszúrtam az én kis barátnőmet. Utoljára a bálon láttam azt hiszem. Egy hatalmas darázscsípéssel a hasán. Na jó.. Nem illik viccelődni az ilyesmivel. De hát végül is, hasonlított egy olyan emberre aki allergiás a csípésére. Jól felpuffadt. Most már sokkal jobban nézett ki. Sőt a haját is beszínezte, ami személy szerint nekem tetszett. Feldobja a kinézetét. Bár közeledve felé elég ramatyul nézett ki. Vajon én is így néztem ki az érzelmek miatt? Borzalmas. Most valahogy sokkal feldobottabbnak érzem magam.
Vigyorral az arcomon foglaltam helyet a mellette lévő bárszéken. – Helló Elena. Rég láttalak. De a pocsék formádat most is hoztad, ahogy látom. – Mondtam miközben intettem a csaposnak, hogy hozzon valami erőset. Bár most inkább vérre szomjazom..
|
| | | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Szomb. Május 11, 2013 11:07 am | || Caroline & Elena || Azt hiszem, a történtek fényében rámfér egy kis kikapcsolódás. Életem során általában mindig akadtak olyan pillanatok és percek, mikor egyáltalán nem tudtam, hogy mit kellene tennem. Hogy egyáltalán... megéri-e tenni valamit, vagy törődjünk bele abba, hogy valami elveszett... köddé vált, és bármit is tegyünk, csináljunk, tervezzünk, talán már soha nem leszünk képesek jóvá tenni.
Damon bizalma megrendült, csalódott bennem, és talán ritkán mondok ilyet, de legszívesebben most én is képen töröltem volna magamat azért, amit tettem. Bízott bennem, és bízott abban, hogy amit tanított, azzal boldogan élhetem az életemet egy szörnyeteg vámpírként is. De csak el kellett mozdulnia mellőlem, és egy ember máris holtan végezte, mert nem tudtam uralkodni magamon... de talán nem is emiatt csalódott bennem igazán. Hanem hogy... felelőtlen voltam. És engedtem, hogy Delena végignézze az egészet. De hogyan magyarázhatnám el, hogy nem vettem észre a lányom figyelő tekintetét? Már mindegy... ezen nem változtathatunk.
Damon szavai élénken éltek a fejemben. Még sosem kívánta ennyire azt, hogy legyen valami, ami újra emberré tehet engem. Mert elveszítette azt, akit szeretett, vagy aki régen voltam. Még sosem fájt annyira semmi, mint az a pillantás, amivel rám nézett. Ahogy kiabált velem, és egy pillanatra azt hittem, hogy egy pofonnal fog jobb belátásra bírni, csak hogy végre észhez térjek és visszatérjek a helyes útra. De talán ott hibádzik ez az egész, hogy vámpírként ezerszer erősebben érzünk mindent... és ez felemészt. Nem tudom megszokni, hogy jobban érzem a vágyat, a szerelmet, a fájdalmat, a dühöt, a csalódást... az idő úgy telik, mintha egy perc egy nap lenne.
Felsóhajtottam, és leültem az egyik bárpulthoz. Nem rendeltem semmit, csak ültem ott, és körbenéztem. De még így sem tudtam a jelenlévőkre koncentrálni. Itt van Matt, akivel ezer éve nem beszéltem. Rebekah, akit a hátam közepére se kívánok. De még ez sem jelentett akkora félelmet bennem, mint a jelenlegi életem... Damon... Klaus... Tatia... és ott volt még Mikael is, akinek szintúgy vannak rosszindulatú tervei. És mikor legutóbb ilyen nagy űrt, és magányosságot éreztem magamban, Klaushoz menekültem, mert ő megértett... legalábbis félig. De most ő is ki akarja tekerni a nyakamat, tehát mi marad? Semmi. És senki. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Május 10, 2013 1:03 am | - Nem tudom, Cart. Egyelőre semmit se tudok, úgy érzem. Elég zűrös helyzetben voltam, amikor írtam neked. Mindenképpen életjelet akartam már végre adni, amúgy meg... Akkor épp úgy tűnt, hogy lassan minden a feje tetejére áll, és igazából még most sem igazán haladok a céljaim elérése felé. A hibridüggyel kezdenem kell valamit. Abban talán majd segíthetsz... de előbb mindenképpen Tylerrel kellene felvennem újra a kapcsolatot. Ugye említettem már neked Tylert? - állok meg hirtelen a magyarázásban, és teszem fel a bizonytalan kérdést Courtney-nak. Néha tényleg egyáltalán fogalmam sincs, mit és mennyit mondtam már el neki, illetve mennyit nem. De a lényeg, hogy itt van. Szükségem volt már egy biztos pontra a közelemben.
- Öhm... nem tudom. Talán már láthattad a városban valahol - vonom meg a vállam, ahogy Rebekah Mikaelsonra terelődik a szó ismét. Sejtésem sincs, honnan lehet ismerős a barátnőmnek, de hát kicsi ez a város. Néha úgy érzem, hogy túl kicsi.
|
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Pént. Május 10, 2013 12:46 am | Egy kisebb fejcsóválással, és annál szélesebb, csábos mosollyal jutalmazom a pimasz megjegyzését, miközben megkerülöm azt asztalt, és én is szerzek magamnak egy dákót. - Ha ez megnyugtat, én is elég kezdő vagyok. - vonok vállat, és felteszem az asztalra a golyókat a megfelelő helyre. - Talán pár hónapja játszhattam utoljára - árulom el, hogy válaszoljak a kérdésére is. - De tudod... a 1920-as években még nem volt akkora divatja ennek a fajta szórakozásnak... az elmúlt száz évben pedig mondhatni nem volt alkalmam játszani, tekintve, hogy ezt az időt egy koporsóban töltöttem, szóval... bármilyen is a billiárdtudásod, tőlem rosszabb nem lehetsz - nevetek fel halkan, és közben el is készülök az asztal előkészítésével. - De hát mi nekünk, vámpíroknak, egy ilyen szórakozás? - teszem fel a költői kérdést egy ravaszkás mosollyal, és közelebb hajolva Hayden a biztonság kedvéért, hisz nem akarom elkiabálni, hogy mik vagyunk.
|
| | | |
|
A poszt írója ♛ Ajánlott tartalom Elküldésének ideje ♛ | |
| | | | |
Similar topics | |
|
| | Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
• az új oldal nyitásáig •
• ROTM FRPG •
|
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm Szer. Május 29, 2019 1:28 am Kedd Május 28, 2019 8:31 pm Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm Szer. Május 22, 2019 12:03 pm Hétf. Május 20, 2019 10:43 am Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm • ROTM FRPG • |
|
Kezdőlap
