Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
Davina Claire Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Kedd Márc. 05, 2019 9:13 am
Ugrás egy másik oldalra
elfogadva,  üdvözlünk!
rising of the mortals frpg
Dárga Davina! 40

Isten hozott nálunk! Nagyon örülök, hogy az újranyíitás után valaki máris jelentkezett erre a kis boszira, és hogy ezáltal ilyen hamar megérkeztél. Megmondom az őszintét, az előtörténeteket mindig úgy nézem, hogy először gyorsan átfutom őket, és csak azután kezdek bele az olvasásba. Így alapvetően már tudom, mire számíthatok, mire eljutok odáig, hogy el is olvashassam. És a Te lapodon már átsuhanva is úgy láttam, hogy igenis alkalmas vagy erre a szerepre, jól áll neked a kis fiatalos boszorkány jelleme, és úgy bántál vele, ahogyan arra mi csak büszkék tudunk lenni. 40
Aki ismer, tudja rólam, hogy amíg követtem a sorozatot, nem feltétlenül nyerte el a szívemet a hölgyemény, így nagy szó, hogy engem megnyertél, még némi szimpátiát is érezni véltem, miközben a lapodat olvastam... ez pedig már tényleg annak a jele, hogy jól csinálod, imádtam minden szavadat, és alig várom, hogy lássam, mit alkotsz a játéktéren! 31 (Mondtam már, hogy Danielle gyönyörű? :hatodjmeg: )
Gyorsan suhanj át a foglalókon, én pedig kiveszem a neved mögül a pontot.
Szórakozz nagyon jól minálunk! 40

Vissza az elejére Go down

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Davina Claire
Davina Claire 56d666b76fc330279ce9a72d42234d9a
Keresem :
●○ marcel & joshua & camille
Davina Claire Tumblr_nx85xr2YDk1s4x6ylo5_250
Tartózkodási hely :
●○ new orleans



A poszt írója Davina Claire
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 04, 2019 10:36 am
Ugrás egy másik oldalra
Davina Claire

● ● nomen est omen ● ●
●Becenév● Davina
●Titulus● the little witch
●Születési idő, hely● New Orleans, 2000. szeptember. 02
●Család● A család az a vér ami összeköt téged több ezernyi ősi emlékkel, mégse feltétlenül vagy rá büszke. Hát én pont így vagyok a családom apró részével akit ismerek. A Claire név a boszorkányok világában nem ismeretlen,  évszázadok, sőt talán évezredek óta a Francia negyed oszlopos tagjai és irányítói vagyunk. Mary-Alice Claire leszármazottja vagyok, aki már az 1900-as években a Mikaelson család szolgálatában állt, mindaddig amíg a sötét varázslatok gyakorlása az életébe nem került. Anyámról és apámról nem tudok túl sokat. Apám akkor elhagyott mikor még meg sem születtem, és ezzel anyám soha nem „dicsekedett”, nem is mesélt az ő létezéséről. Az anyámra 16 éves koromig szavam se lehetett hiszen ő próbált magához képest jól felnevelni de ez abban a pillanatban vált semmissé mikor az aratáson hajlandó volt feláldozni egy szem lányát. Fájdalmas emlékek ezek, az Ő halála, a feláldozásom és minden ami hozzá köt, de végül is hálásnak kéne lennem hiszen nekem azóta van igazán családom. Marcel Gerard vett a szárnyai alá, óvott védett mindentől, néha talán túlságosan is, de senki nem szeretett még annyira mint Ő engem. Hálásnak kell lennem, hogy megmentett a biztos haláltól.
 
18
Boszorkány

Danielle Campbell
-
A KARAKTEREM CANON ● ● THE LITTLE WITCH

Csak egy test voltam a zord, sötét világomban. Hideg volt, szellemekkel táncoltam, és a hangok a fejemben nem engedtek jobb útra térni. Másodpercek töredékében éltem le minden napjaimat, akkor voltam önmagam, majd újra bevackoltam az ezernyi fájdalommal teli kalitkámba.
- D, kérlek szedd össze magad! - éreztem ahogy Marcel keze hozzáért az arcomhoz, elsöpört egy kósza hajszálat a látóteremből, és meleg csókot lehet a homlokomra. Reszkettem. Marcel szorosan magához ölelt én pedig sírtam, bömböltem és visítottam mint egy veszett róka akit kergetnek. Csak a saját üregembe akartam menekülni, távol mindentől. A saját kudarcomnak éltem meg minden egyes napot. Ostoroztam magamat, hogy miért nem figyeltem jobban, hogy miért nem voltam erősebb? Ha jobb lettem volna akkor újra velem lehetne Kol. De azon az estén mikor megpróbáltam visszahozni az élők közé, mindent elrontottam, egy életre. Csak arra emlékszem, hogy puha, meleg vér folyt az orromból, szememből és fülemből egyaránt. Éreztem, hogy fáradok de minden varászerőmet Ő rá összpontosítottam. Ájultan feküdtem a hideg kövön és nem éreztem mást csak a mérhetetlen ürességet és a múlni nem akaró fájdalmat.

New Orleans éjszaka a hold homályában olyan gyönyörű, üres és rémisztő. Mégis kedvem volt sétálni a sötét sikátorokban még úgy is, hogy Marcel szigorúan megtiltotta, hogy egyedül mászkáljak. Mostanában ez senkinek nem biztonságos főleg nem egy Claire boszorkánynak. Szorosabban fontam össze magamon a kabátomat, hogy kevésbé érezzem a hideg szelet. A kiürült utcák falai minden egyes zajt visszavetettek magukról, az egerek cincogását, a macskák nyávogását, egy-egy üres palackot kapott fel a szél és vágott a földnek. A levelek rezegtek, és a saját lélegzetvételemet és szívdobogásomat is hallottam a csöndben. A lábaim automatikusan vitték testemet, az agyam azonban teljesen máshol járt, hallgattam a neszeket és próbáltam eggyé válni a körülöttem lévő természettel.
Hirtelen erős kéz szorította meg alkaromat és rántott be egy sikátorba, testével a falnak nyomva, szabad kezét a számra tapasztva. Sikítottam volna ha lett volna akár csak erőm is, de egy hang sem jött ki a torkomon. Ismerős szempárba meredtem mégis más volt mint a megszokott.
- Most elengedlek de ígérd meg, hogy nem bántasz! - kötötte a lelkemre az ismeretlen én pedig ha akartam volna se tudtam volna megmozdulni nem, hogy csak akár egy varászlatot is kipréselni magamból. Feltartott kézzel kezdett el hátrálni, jelezve ezzel, hogy ő sem szeretne bántani engem. Ledermedtem, kezeim esetlenül lógtak a testem mellett, a szám résnyire nyitva maradt, és levegőt is elfelejtettem venni. Éreztem ahogy a tarkómhoz ér a hideg fal és ez egyszerre volt jóleső és borzalmas. A férfi kissé oldalra döntötte fejét és a szája sarkában megjelent egy apró mosoly, pont olyan amilyet hónapok óta látni akarok.
- Kol? – ejtettem ki végül a számon a nevét és az ismeretlen arcú férfi az összes fogát megvillantva vigyorgott rám. Azt a lépést amit hátrált az előbb most újra áthidalta és kezei közé vette arcomat. Szédülni kezdtem. Lehunytam pilláimat és magamba szívtam bőrének az illatát, simultam a tenyerébe mint egy macska és úgy éreztem, hogy a milliónyi üresség amit a lelkembe vackolt kezdett megtelni érzésekkel, emlékekkel. Hideg könnycsepp gurult végig az arcomon és nem akartam elhinni, hogy újra két keze között fog.
- Gyönyörű vagy Davina Claire, melengeti a szívemet látványod. – kinyitni szememet fájdalmas volt, s szokatlan. Az arc amit láttam ismeretlen volt, mégis az érintés, a hang, a mosoly és az illat ugyanaz mint amibe én oly rég beleszerettem.
- Tudom, ez nem az a látvány amit ismersz, de mondd, hozzá tudnál szokni? – éreztem ahogy szám kiszáradt, és szólnék de nem jön hang a torkomon. Meredtem erre az új arcra, vágytam őt megérinteni de féltem, hogy ez csak egy álom, melyhez ha hozzá érek szerte foszlik és én újra visszaesek abba a sötét verembe ahol vergődtem hónapok óta. Kol szemei elsötétedtek és ugyanazt a fájdalmat és bizonytalanságot véltem felfedezni benne mint amit én éreztem most magamban.
- Áh, vagy úgy. – lehelte ki szinte alig hallhatóan a szavakat a száján majd elengedte arcomat és hátrálni kezdett. Én úgy löktem el magam a faltól mintha az életem múlna rajta s már kaptam is csuklója után. Szorítottam ahogy csak bírtam, és azért imádkoztam, hogy el ne tűnjön. Másik kezemmel arcához nyúltam és ujjbegyemmel végig simítottam homlokát, halántékát, szemöldökének vonalat, arccsontját, álla vonalát s végül alsó ajkán pihentem meg.
- Tényleg te vagy az? Olyan más lettél. – suttogtam, tovább folytatva az ismerkedés arcának összes vonalával. Annyira más mint amit megszokott a szemem, a lelkem mélyén viszont érzem, hogy Ő az.
- Istenem, de hiányoztál! És igen, azt hiszem meg tudok barátkozni ezzel arccal is. – csúsztattam le kezemet a tarkójára s vontam magamhoz, hogy érezhessem ismét szájának ízét. Óh igen, ez az én Kol Mikaelsonom.

Vissza az elejére Go down
 

Davina Claire

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Davina Claire
» Davina Claire
» Davina Claire - készül
» Davina szobája
» st claire hospital

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Halhatatlan évek :: Boszorkányok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •