Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vámpírboszorkány
Ebony Tate-Smith
Malachai Parker Tumblr_ol8bpmGda01sasfc6o1_250
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 30, 2018 4:05 pm
Ugrás egy másik oldalra
Gratulálunk, elfogadva!
● ● üdvözlünk a diariesfrpg oldalán! ● ●

Kedves Malachai! (igen, szerintem sem kellett volna téged így elnevezni, tuti emiatt lettél szociopata vadállat, de már mindegy) 40

Egyébként, nagy csodálód vagyok, mármint, egyre csak azon gondolkozok, hogy lettél te ilyen. Ha jól emlékszem, a szüleid eléggé szemetek voltak, mert nem olyan képességekkel születtél, amilyenre számítottak... ez alapozta volna meg a személyiségedet? Egyszer beszélgessünk már el erről, kíváncsi vagyok, mi rejlik a kis fejedben. Very Happy Lehet, hogy még tanulhatnék is tőled egy-két trükköt, aztán az ellenségeim félhetnének, ha felidegesítenek. Razz

Na szóval, kicsi Cobra, szerintem fogsz te tenni arról, hogy felforgasd Mystic Falls életét és a nyakamat rá, hogy sokan epekedve várják vagy éppen nem, hogy találkozzanak veled. Már komolyan várom, mit fogsz alkotni... a stílusodból és a fogalmazásmódodból, a lelkesedésedből kiindulva nem lesz hiány izgalmakban, pörkölj alá a népeknek, oké? Wink

Nem is tartalak fel, menj, foglald le a cuki pofidat és irány a játéktér! Jó szórakozást! 40


Vissza az elejére Go down

Kai_Parker
Malachai Parker Tumblr_inline_nuly9kKHSo1t0khjf_100
Kedvenc dal :
your • beautiful • scream ••
Tartózkodási hely :
look around, bitch ••
Hobbi & foglalkozás :
well, maybe kill ya? ••



A poszt írója Kai_Parker
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 30, 2018 10:18 am
Ugrás egy másik oldalra
malachai parker
● ● nomen est omen ● ●

45

kis menyét

Mystic falls hallelujah!

chris wood

boszorkány

Nem vagy a barátom, bocsi.
... amúgy hívj csak Kai-nak

helyi szociopata,
csak megöllek meg ilyesmi

keresett, of course


Születési idő, hely   Oregon, 1972 nyarán szültek meg. Szerintem elátkozták azt a napot is.
Család   Szívből bemutatnám az ikremet a számodra mondjuk egy becses kis tőrrel a fejében, merthogy én annyira szerettem volna mindig is úgy látni őt! Komolyan... Sissy nem hitte el nekem sohasem, hogy mennyire jól állna a fejében! De az őrült nagy helyzet az, hogy jelenleg nincs nálam tőr, és ami a legnagyobb baj, hogy most ő sincs itt mellettem. Talán jobb is. Khm. olykor hajlamos vagyok eltérni a témától már csak direkt is, de vissza is térnék az én kis hetedhétországot járó mesémre, túl az üveghegyeken, messzi-messzi a halott testvéreken, a sok sok semmitérő öngyilkosságon, kínon és fájdalmon túl... Üdv, az én nevem Kai Parker! A Gemini történetesen arról ismert, miszerint az ikreknek egy napon küzdeniük kell a kovenért. Persze, az egyik meghal a kettő közül. Evidens.
Egyébként nyolcan voltunk tesók, merthogy addig kell próbálkozni, amíg ikrek nem születnek. A családban a bőséges létszám sohasem volt túl előnyös, és én ezt igyekeztem mindig is érzékeltetni. Szóval; a létszám már csak négy tesóra csökkent, merthogy azt a négyet nemes egyszerűséggel tettem egyenlővé a semmivel. Egyébként túl sok hasznuk különben sem volt. Illetve de! Nekem köszönhetően legalább hozzájárultak a tápanyag megújulásához, tudjátok, amikor lebomlik a szervezet. Ki tudja, lett belőlük négy kis tökfej vagy gaz, mit bánom is én.
A legszebb mégis ebben a szánalmas, nyomorult történetben az, hogy az én kis életem felét leélhettem azon a napon, amit nem mellesleg elátkoznék örökre. Apropó, talán már átkozott is az a nap? 1994 május 10-én történt. Napfogyatkozás, menő boszorkány koven, és bumm! Benn ragadtam bő huszonkét évre. Szerinted élveztem? Nos, hamarosan megtudod!

 

Minden olyan csendes, mégis ordítanak a falak. Lépteim gyengédek, mégis jajveszékel alatta az öreg, kopott padló. Mégis csak a saját lélegzetemet hallom az átkozott ház falain belül, alighanem észlelem, hogy rajtam kívül más is idebent rontaná a levegőt. Pedig, még három szerencsétlennek itt kell lennie bent, lássuk csak, kik is azok? Ott van Jossy, az ikrem, és a két kis szarházi Luke és Olivia. A maradék testvéreimet mondjuk úgy, hogy gyerekjáték volt megölnöm őket. Nem pusztán azért, mert annyira az utamat állták volna, hanem mert minek hagynám őket élni? Nem tudtam volna elviselni a tudatot, hogy a vér ami megcsonkított engem, nos, továbbra is él-virul és szaporodik. Még csak az kéne, hogy a két porontyon kívül újabb nyomorult ikrek lépjenek a felszínre.
- Jossy, itt vagy? Tudod, hogy a világért se bántanálak! - Szavaim biztatóak lennének, ha nem pördülne ujjaim között a vadászkés mely Jossy és a többi szerencsétlen vérét issza. Nem mellesleg valóban nem ölném meg, hisz bárhogy is nézzük, nos szükségem van rá. Ellenben vele a két kis óvodásra a legkevésbé. - Ugyan már! Csak beszéljük meg! - Játékosan kopogtattam végig ujjperceimmel a nappali falait. - Azt hiszed, hogy képes lennék nektek ártani? Kérlek, nézd el nekem! - Bestiális vigyor feszült ki a képemre, amit ha látott volna, akkor tudná, hogy mindaz amit mondok csak nyers és őszinte manipuláció. Persze, ezt ő is tudja, de egy pillanatra jó abban a hitben élni, hogy előbukkan Josie azzal a két kis vakarékkal együtt. Velük kapcsolatban azonban nem ígérhetem meg, hogy nem bántom őket. Hisz az a cél, hogy azoknak ne jusson majd később eszükbe se megszerezni a kovent. Na de ez csak úgy lehetséges, ha megszakad az a kis parányi életfonaluk.
- Jossy, úgy érzem kezdem unni ezt a játszmát már! - Lépteim szaporábbak vele együtt a szívverésem is, mégis szavaim hangneme nyugodtabb az állapotomnál. (...) Kis idő elteltével egy ismerős alak bukkan fel lényem előtt. A vigyor még inkább tágult az arcom szegletein, s már az ütőt is lendítettem volna örömmel; mégis valami meggátolt benne. Az alak nem volt kicsi mint egy idegesítő óvódás, ráadásul az alakja sem egy nőéhez hasonlított. Árnyékként vigyorgott vissza rám, épp olyan ördögi tekintettel ahogy én jártam a házban mint egy kísértet. Hihetetlen, de megrémisztett. Feszülten tartottam az ütőt magam mellett, hogy aztán azt mégis meglendítsem az árny felé, de nem tettem. - Ez téged boldoggá tesz?- Hangzik el a kérdés ironikus éllel, mintha azt én kérdeztem volna saját magamtól. De képtelen voltam felelni rá.
Hagytam, hogy a vérrel síkosított ütő és tőr magam mellé hulljon a földön. Aztán előlépett.(..) Dübörgött torkomban a szívem, méregszínű íriszeim pedig kopogtak kegyetlen éllel. - Miért nem hagysz már békén?! - A felsőjének a nyakától fogva ragadtam meg, hogy erőből a falhoz taszítsam. - Nem tudlak békén hagyni. Hisz én te vagyok. - Nevet rám bohócosan. - Én nem te vagyok! Nem fogod fel?! - Újra a falhoz vágtam az árnyat, aki épp annyira hasonlít rám, mintha csak a tükörképemet ráncigálnám akárcsak egy rongyot. - Valóban nem. Hisz én csak egy kis lényed vagyok. Mégis itt vagyok. Vajon miért ítéltek el téged? Talán mert egy korcs voltál mágia nélkül? Ez szomorú... Mondd csak, tényleg annyira gyenge vagy, hogy Josette képes volt arra, hogy a kovennel ide küldött téged? Lehet igazuk volt. Csak egy korcs vagy! - Cinikussá vált vigyora, akárcsak a hangja. Én annál idegesebb lettem. - De megölted őket. Mégis gyenge vagy ahhoz, hogy befejezd amit elkezdtél! - Ordítom a képébe remegve. - Tűnj el!  Tűnj el! ... Tűnj el!- A falnak csapom minden egyes utasításom után. Beteges remegésem könnyeket facsart elő íriszeimből, mely előbb utalt fizikai fájdalmakra már, mintsem lelkire. Hisz nekem nincs lelkem!
Felébredtem. Újra a börtönvilágban, az én hűséges poklomban. Íriszeimet kinyitottam, és csak azon kapom magam, hogy arcom könnyeimtől csillog egy csíkban, ahol a vízcsepp legördült. Alkarjaimból ömlik a vér, onnét, ahol felvágtam azokat többszörös véséssel. De miért nem véreztem még el?! Nem tudok meghalni... mi van akkor, ha már meghaltam és ez itt a pokol? Az én saját poklom. ... Ahol megőrültem.

- napjainkban -
Megszereztem annak a szerencsétlen nyomorultnak az erejét. Azt hitte, hogy azzal, hogy saját magát áldozza fel majd hősiesen megmenti azt a maréknyi kis családját, miközben engem legyőzött. Nevetségesnek tartom, ugyanakkor szokatlan érzés is fog el vele kapcsolatban. Illetve, akiket megöltem. Mintha fájna. De semmi baj, hisz ez még nem fog engem meggátolni abban, hogy befejezzem azt amit huszonkét évvel ezelőtt elkezdtem. Luke-nak köszönhetően elég erőm van már ahhoz, hogy a pillanat tört része alatt fosszam meg az ikremet az erejétől. Akkor végre a koven az enyém lehet Mondd csak Josie, hol bujkálsz?

Vissza az elejére Go down
 

Malachai Parker

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» malachai parker
» Malachai Parker
» Lucas Parker ;; the little parker warlock
» Kai Parker
» Jo Parker

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Halhatatlan évek :: Boszorkányok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •