Hát, ez remek! Az ember már el sem mehet egy helyre anélkül, hogy bele botlodjon egy vámpírba. Sirály.. Hirtelen megfeledkeztem a hátam mögött áldogáló Charlotte-ról és arról, hogy voltaképpen az imént hozzám is bújt, az elmémet annyira elárasztották a kígyó ösztönök. Nem, ez most nem helyénvaló, inkább le kellene csillapodnom, hiszen mit szolnának a körülöttünk levők ha hirtelen eltűnnék és egy ijesztő kígyó alakot öltve támadnák rá erre a vérszívó csajra. Mély levegő.. tereld el a figyelmed! Kicsit megrázom a fejemet, majd igyekszem a lehető legszenvtelenebb hangomon válaszolni neki.
- Az ég világon semmi - erőltettem mosolyt az arcomra, hiszen igazán nem hiányzik nekem még egy figyelemfelkeltő műsor. A legutóbbi bunyóm Severussal bőven elég volt egy időre.. És legalábbis egyelőre nem kívánok ismét jelenetet rendezni.

Látszott rajtuk, hogy nem vagyok szívesen látott személy. Vagy inkább szívesen látott lény. A külsőmre nem lehet panasz.. Szóval az ki van zárva. A sráccal kapcsolatban valami furcsa érzésem van.. De mindegy. Nem érdekel. Szeretek olyan helyen lenni, ahol nem látnak szívesen. Főleg mivel ezzel fel tudok másokat bosszantani.
Mondjuk egy ilyen helyen nem szívesen rendezek jelenetet. Habár nincsenek túl sokan.. Nem tartana pár percnél tovább kitörni a nyakukat.. Onnantól kezdve pedig már olyan jelenetet rendezek amilyet csak akarok.
- Talán baj neked, hogy itt vagyok? Bocsáss meg nekem, ha esetleg túl közel vagyok a magánszférádhoz. - Mondtam kicsit cinikusan. Hol érdekel engem ő. A magánszférája meg még annyira se. Ha zavarom, zavarom. Annál jobb. Legalább egy picit az idegeire mehetek.. Igen.. Ez vagyok én. Egy idegesítő kis ribanc. Ha nem tetszik fel lehet fordulni.. De szó szerint.

Hiába próbáltam nem gyanús lenni, mégis sikerült egyetlen pillantásommal felhívni a lányok figyelmét a dologra. Csak az ilyen ritka alkalmakkor nem szeretem, ha túlságosan is a középpontba kerülök.. máskor elviselem, sőt.. ki is használom a belőle származó összes előnyt. Charlotte kérdése hallatán csak vállat vontam. Majd, amikor elém korcsolyázott, gondoltam elejét veszem a gondoknak és a vámpír csajhoz intéztem szavaimat.
- A magánszférámhoz? - horkanok fel ingerülten. - Nézd el nekem hirtelen támadt dühömet, de sosem bírtam, ha egy közös helységbe kerülök egy magadfajta.. vámpírral - feleltem én is cinikusan neki, hisz ha már ennél a viselkedésformánál tartunk, akkor én sem maradhatok ki belőle. Persze, ez nem túlzottan volt igaz.. mivel igenis akadtak kivételek, amikor nagyon is képes voltam eltűrni a társaságukat, sőt mi több együtt lenni velük, de per pillanat ehhez se kedvem, se energiám nem volt. És ez a lány.. túlságosan is pimasz volt, amit más esetben imádnék.

Ez a sok ellenszenv azért ami vagyok.. Komolyan nevetséges. Mintha az emberek között nem lehetne találni ilyen pszichopatát. Bőven vannak, csak jól leplezik. Ennyire egyszerű. Nem mindenkinek lehet ki a négy kereke és ez nem attól függ, hogy micsoda az illető. Az emberek között is ott vannak a kannibálok. Megeszik a másikat. Vagy éppen ha úgy hozza a helyzet a túlélés érdekében megölik egymást. Úgy őszintén mivel lennének különbek nálunk? Semmivel. Mindenkit a személyisége irányít. A döntései. Ami persze teljesen sajátos. Ez az egész teljesen mindegy. El kell ítélni mindenkit. Ez valamilyen szinten egyfajta rasszizmus. Tudom jól, hogy vannak olyanok akik megelégednek a tasakos vérrel és eszük ágában nincs, hogy valaha is bántsanak valakit. Oké, hogy lenézem őket, mert szerintem szánalmas.. Viszont kivételek vannak és mindig is lesznek.
- Hogyan is érted, hogy nem bírsz magaddal? - Alsó ajkamba haraptam, majd felkuncogtam. Jól esik kiforgatni a szavait. Bár lehet, hogy ezzel csak felingerlem.. Mit is érdekel? Különösebben semmit nem tudna velem csinálni.

Kérdése hallatán, olyan hirtelen szaladt fel a szemöldököm, hogy azzal még saját magamat is megleptem. Ez a lány direkt ingerelni próbál engem.. Minden bizonnyal ki akar hozni a sodromból, de szegénykének arról még nincsen tudomása, hogy ezt ő mennyire nem élvezné. Na de.. ha már ingerel, én miért ne tehetném meg ugyanezt vele is?
- Ki akarod forgatni a szavaimat, mi? - néztem rá azzal az elragadó pillantásommal, amit a lányok csak úgy emlégetnek, hogy "bugyit szétszaggató nézés", majd korcsolyáztam még az eddiginél is közelebb hozzá. Magánszféra, kit érdekel? Ha ő nem tartja be, nekem miért kéne? Amúgy is, mindig is imádtam átlépni ezt a bizonyos láthatatlan vonalat. Kezeimmel pimaszul végigjárattam a dereka ívén, majd egy határozott mozdulattal kihúztam alóla a talajt, de úgy hogy közben a karjaimban kössön ki.
- Te tényleg provokálni akarsz engem? Elcsúfítani ezt a cuki pofikát..? - kérdeztem tőle hivalkodóan, közben végig farkasszemet nézve vele. Mindig is imádtam játszadozni az áldozataimmal, akik általában nőnemű vámpírok voltak. Hm, még nem akadt olyan, aki ellen tudott volna állni a sármomnak.

Alig bírtam ki nevetés nélkül a reakcióját. Legalábbis az arcmimikája eléggé érdekes volt.. Na mindegy is. Engem most nem igazán érdekel ez. Nem azért jöttem ide, hogy kötekedjek hanem, hogy egy kicsit szórakozzak. Az már egy teljesen más szempont, hogy nem akartam egyedül lenni.. De hát fogalmazhatunk úgy, hogy ő kereste magának a bajt. Én kedvesen reagáltam volna mindenre azt hiszem.. De a testtartása csak úgy sugallta a gyűlöletét.
– Nem csak ki akarom, hanem ki is fogom. – Mondtam halkan felnevetve. Igen szerettem az emberekkel játszadozni. Legyen szó bármilyenfajta játékról.
Közelebb korcsolyázott hozzám, ami engem egyáltalán nem zavart. Jöjjön közelebb, ha neki ettől jobb lesz. Sosem jöttem zavarba a férfiak közelségétől és nem pont most fogom elkezdeni. Kezeit megéreztem a derekamnál, de ezzel sem törődtem különösebben. El van a gyerek, ha játszik. Én pedig mindig benne voltam a játékokban. Pár apró pillanaton múlva már a karjaiban kötöttem ki. Hmm. Egyre jobban tetszik ez az egész.
– Ó, szóval így próbálod kifejezni, hogy tetszem? – Vontam fel az egyik szemöldökömet miközben végig álltam a tekintetét. Ha már játszunk.. Játszunk rendesen. Nem szeretem az unalmas gyorsan eldőlő játékokat. Az izgalmat.. Na hát azt mindennél jobban. Na meg persze nyerni.. És most is nyerni fogok, tudom.

Nem tudtam, hogy pontosan most milyen fajta játékot is játszunk. De az egyszer biztos, hogy nincsenek szabályok. Máshogy nem is lenne érdekes az egész. Mindig azt kell nézni, hogy hogyan jöhetnénk ki a legjobban a dolgokból. Nem értettem, hogy most elcsábítani akar, vagy elterelni a figyelmemet. De a második valahogy sokkal ésszerűbbnek hangzott. Főleg azután, hogy felfújta magát, mert vámpír vagyok. És akkor mi van? Attól még ugyanúgy kék az ég. A fű meg zöld. De ha akarja megpróbálhatom ezt megváltoztatni a számára. Elég sok mindenre vagyok képes, de nem hiszem hogy a fűnek vagy éppenséggel az égnek a színmegváltoztatása is a képességeim közé sorolható. Mondjuk akármikor meglephetem magam valami ilyesmivel.
– Mivel is érdemeltem ki, hogy kárt kellene tenned bennem? – Kérdeztem felvont szemöldökkel. Nem mintha különösebb kárt tudna okozni.. Mert hát azért mégis csak vámpír vagyok.. Nem lehet olyan könnyen eltenni láb alól. Meg azt hiszem velem nem olyan jó kezdeni. De mindig vannak bátor emberek.

– Ennyire ellenszenves lennél másokkal, csak mert azok, ami? – Kérdeztem felvont szemöldökkel. Én különösebben egyik fajjal sem kivételeztem, mert az egyik ilyen a másik meg amolyan. Oké.. Vérfarkasokkal nem szeretek túlzottan barátkozni. Mert hát maradjunk annyiban, hogy az elég nagy valószínűséggel sülhet el rosszul. Bár volt egy kivétel.. De mindegy is. Véget szakítottam az egésznek, mielőtt még bármi is történt volna. Neki is így a legjobb meg nekem is. Nem vagyok az a szerelmes típus.. Főleg nem egy olyan személybe, akinek egy harapása is megölhet. Köszönöm szépen abból én nem kérek.
– Miért kérdezed, amikor már úgy is eldöntötted? – Nem úgy nézett ki, mint akinek tényleg gondolkoznia kellene azon, hogy mi legyen a következő lépése. Nagyon jól tudja, hogy mit akar csinálni.

Kivülről ez mindenképpen úgy tűnhetett, hogy tudom ám, mit fogok csinálni vele. Az már részletkérdés, hogy valójában csak egy valamiben vagyok biztos. Hogy szórakozni akarok. Semmi másban nem. És ekkor meg is született a tökéletes terv a fejemben.. magamévá teszem és aztán hagyok rajta némi nyomot is, hogy soha nem felejthesse el, hogy összefutott velem. Nem mintha a velem való együtlétet el lehetne felejteni.. dehát én mindvégig jól fogok szórakozni és csak az a lényeg.
Csak vigyorogtam mint a tejbetök, majd pillanatokon belül az ajkára tapadtam és vadul csókolni kezdtem, közben kezeimmel végigszántva csinos testét.

Azért azt nem fogom hagyni, hogy az egész játékunkat ő irányítsa. De nem ám.. Eszem ágában nincsen. Oké, ő a kezdeményező fele ennek a játéknak. Bár mondjuk, ha rögtön itt hagyom erre sem lett volna lehetősége. Nem tudom, hogy mit tervez, de különösebben nem is érdekel. A játék nem arról fog szólni, hogy ő irányít. Tudom, hogy ezt szeretné pont ezért sem fogom megadni neki ezt az örömet. Nem azért vagyok a földön, hogy másokat tegyek boldoggá. Hanem magamat. Mindig saját magamat helyezem mások elé.
A vigyora után, már kezdtem sejteni, hogy mit akart. Ajka betapasztotta az enyémet. Nem.. Még nem.. - Ácsi, kicsi Rómeó. - Toltam el magamtól.

Amikor leállított, a gunyoros mosolyom még szélesebbé változott. Nem akarja? Á, dehogynem akarja, csak húzni próbálja az agyamat. Előbb utóbb ígyis úgyis beadja a derekát.. mert nekem képtelenség nemet mondani! És ő sem fog.. Vagy ha mégis, akkor egy harapással fog gazdagodni. Illetve, ha belemegy, ha nem ígyis úgyis, megharapom, szóval igazán mindegy mit csinál.
- Nem vagyok az a Rómeó típus - horkantam fel, majd egy gyors ötlettől vezérelve tettem le a földre, közben három lépést távolodva tőle. Illetve csúszva, mivel a jégen voltunk. - De ha te nem akarod.. hát okés, elvégre a disznótor sem erőszak - vontam vállat sejtelmesen vigyorogva, közben újabb csinos zsákmány után nézelődve.

Tudtam, hogy nem fog tetszeni neki.. De mit érdekel engem, hogy neki mi nem tetszik? Nem fogom megadni magam neki. Annyira azért nem sikerült lenyűgöznie. Túlságosan is el van magától telve. Jó... Én sem vagyok a szerénység mintaképe, de akkor is. Tőle ez már kicsit túl sok. A kisugárzása is azt sugallja, hogy: "Ó, én mindenkit megkapok akit csak akarok." Szeretem, ha egy férfi magabiztos, de azért mindennek meg van a határa. Mondjuk játék az egész.. És játszadozni szeretek. Most ezért sem adom magam olyan könnyen. Milyen unalmas lenne, ha rögtön véget érne a "vadászat".
- Ó, szóval ilyen könnyedén feladod? - Kérdeztem nevetve.

- Ó, szívi.. - fordultam ekkor vissza hozzá, de csak egy pillanat erejéig, míg megérintem az arcát, majd kicsit megemeltem azt, hogy a pillantásunk találkozzon.
- Hiába is tiltakozol... - suttogtam az arcába, közben ujjaim kecses derekára vándoroltak, és ott köröztek egy darabig. Hm, miért kell neki pont most ennyire makacsnak lennie? Dehát, nem is értem, miért csodálkozok rajta ennyit, hiszen vámpír! Nem láttam még olyat a fajtársai közül, aki ne így reagálna.. bár, ha jobban belegondolok akkor mégis találkoztam olyannal. Hilly. Na ő egészen más volt.. És ez jó vagy rossz dolog? Egyelőre nem tudom.
- De miért kell neked ennyire tiltakoznod? - kérdeztem rá, egy pimasz mosollyal az ajkamon. - Mi a rossz abban, ha szórakozunk egy picit? - húztam közelebb magamhoz, kezeimmel körbefonva kecses derekát.

Gondoltam, hogy ennyi löket pont elég lesz neki ahhoz, hogy bebizonyítsa képes bárkit az ujjai köré csavarni. Még azután is, hogy milyen ellenségesen reagált az illetőre. Itt jelen pillanatban én vagyok az a bizonyos illető. Általában hamar rábólintok olyan dolgokra, amik szórakoztatóak. Viszont vele kapcsolatban volt egy rossz megérzésem, hogy mégis mi? Azt nem tudom pontosan megmondani. De ne szokjon már hozzá, hogy minden csak úgy az ölébe hullik. Gondolom jó pár nő elájult már pusztán a mosolyától.. Szerencsére én nem ezen emberek táborát erősítem. Sokkal többet kell ennél tenni, hogy engem valaki lenyűgözzön.
– Ó, én semmi szórakoztatónak nem vagyok az elrontója. Viszont azt igen is megválogatom, hogy kivel teszem ezt meg. – Valami célja még ezen kívül van.. Lennie kell. Meglehet, hogy csak képzelődök.. De amíg meg nem bizonyosodom az ellenkezőjéről.. Semmibe nem megyek bele.

- Ó, valóban? - emeltem hitetlenkedve az égnek a szemöldökeimet, mikor azt állította, hogy ő bizony semmi szórakoztatónak nem akar az elrontója lenni. A következő megjegyzése hallatán azonban megtorpantam egy pillanatra. De ez sem tartott sokáig, a pimasz mosoly ismét visszakúszott az arcomra.
- Szóval, valami bajod van velem? - kérdeztem rá kerek perec, közben nehezen bírva ki nevetés nélkül. Vagy csak simán kezdi kapisgálni, hogy van ám némi hátsó szándék is a tarsolyomban? Hm.. meglehet. - Hát.. ez ellen csak egyvalamit tehetünk. Ha nem veszünk róla tudomást.. - vontam vállat alig észrevehetően, az utolsó szavakat már a nyakába suttogva. Hm, ez a vámpírszag.. mély levegő, David, tartsd vissza! Még nincs itt az ideje az átváltozásodnak!

- Tudod.. A vadászat is akkor érdekes, ha a préda nem olyan könnyen kapható. - Nem értem, hogy mi a jó abban, ha valaki könnyen oda veti magát. Jó, én is ilyen vagyok. Azokat a személyeket egynél többször nem is látom.. Többnyire. De vele kapcsolatban van egy furcsa megérzésem, ami azt súgja, hogy ennek az egésznek itt még csak közel sem lesz vége.
- Egy szóval sem mondtam, hogy bajom lenne. - Mondtam miközben elvigyorodtam, mikor megéreztem leheletét a nyakamon. Kellemes bizsergéssel árasztotta el a testemet azt meg kell mondani. De továbbra is tiszta fejjel kellett gondolkodnom, hiszen valamire készül, hogy mire azt természetesen nem tudom. Csak túlságosan is fura ez a hirtelen nyomulás.. Az első reakciója nem ilyen végkifejletet vélt megmutatni. Talán csak egy óvatlan pillanatra vár, mikor nem figyelek oda.. Mindenesetre.. Egy pillanatra se veszíthetem el a fejem.

- Pontosan.. de azért néha azt is meg lehet szokni, ha könnyen kaphatóak.. - húztam ismét végig az egyik ujjamat a  csinos dereka ívén. Van amikor jó, ha meg kell küzdened a lányért, ugyanakkor olyan esetek is vannak, amikor nincs túl sok kedved elnyerni a kiválasztott préda kegyeit. Mikor túl fáradt vagy, kedvtelen vagy.. legalábbis így van ez velem. Na ez is egy ilyen alkalom. Bár, azért annyira kedvtelen nem vagyok..
- Hm, akkor meg? - néztem rá kíváncsian. - Csak nem félsz valamitől kicsilány? - húzódott pimasz mosoly az ajkamra a gondolatra, hogy betojik egy vámpír. Mennyire igaza van, hogy fél.. ha tudná, hogy mi vár még rá.. Közben egy jelentégtelen pillantással körbepásztáztam a helyiséget, de arra kellett rájönnöm, hogy alig vannak már a pályán. Már alig keringőzik egy-két ember tőlünk nem messze, de ők is mintha kezdenének már szedelőzködni. Szuper!

– De abban semmi élvezet nincsen. – Néztem rá lekonyult ajakkal. Én mindig is kihívás párti voltam. Sosem élveztem túlságosan sokáig azokat a dolgokat, amikért nem kellett megküzdenem. Az is egy kihívás volt a számomra, hogy megtaláljam Tristan-t. És voálá sikerült is. Sokkal édesebb volt így, hogy majdnem ezer éve kutattam utána. Milyen egyszerű is lett volna, ha rögtön megtalálom? Mondjuk, akkor valószínűleg szó szerint a torkának esem. Azóta már csökkent az iránta érzett gyűlöletem.. Mégis csak családtag.
– Én? Pont én félnék bármitől is? – Kérdeztem nevetve, majd nem törődve a következményekkel az ajkaira tapadtam. Tudom, hogy ennek még elég rossz vége is lehet, de azt hiszem vállalom a kockázatot. Viszont az egyszer biztos, hogy bármi is jár a fejében, ha nem nyeri el a tetszésemet – már pedig van az az érzésem, hogy nem fogja – ő sem fog sokáig élni.

Hm, határozottan tetszett ennek a lánynak a temperamentuma. Főleg akkor, mikor nem törődve a következményekkel, hirtelen az ajkaimra tapadt, mire én kezeimmel közelebb húzva őt magamhoz, kezdtem el szenvedélyesen csókolni őt. Mindig is imádtam az ilyen tüzes csajokat! A Charlotte-hoz hasonló jókislányok most valahogy nem tudtak meghatni. Nem amikor helyette ilyeneket találni.. Egy jó ideig vadul faltuk egymást, majd egy határozott mozdulattal a karjaimba kaptam a lányt, és süvíteni kezdtem vele a jégen, nem igazán figyelve az útra, amit közben megteszek. Miközben haladtam, kezeimmel sunyin felfedezőutat tettem meg a felsőtestétől le egészen a csípőjén át, a combjáig.

Már teljesen megfeledkeztem arról, hogy nem is vagyunk egyedül. Vagyis legalábbis azt hiszem. Talán lelépett magától a kis csaj, amikor észrevette, hogy már feleslegessé vált és teljesen kizártuk a beszélgetésből. Már nem azért, de eléggé furcsa lány volt még ránézésre is. De mindegy.. Most nem rajta kell kattognia az agyamnak, hanem ezen a srácon. Akinek biztos, hogy van valami terve, de ha végre is hajtja az biztos, hogy megkeserüli. Nem is olyan rossz, ha van családja valakinek. Talán számíthatok Tristan-re. Annyira azért még nem voltam vele durva.
Szorosan kapaszkodtam belé, mikor a karjaiba kapott, mintha valami nagy baj sülhetne ki abból, hogy el esünk.

Ravasz mosoly kúszott az arcomra, amikor megéreztem, hogy az eddiginél jóval szorosabban kezdett el kapaszkodni belém. Ez tetszik.. Erre én mintha direkt kérte volna, még gyorsabb tempóra váltottam, majd egy határozott mozdulattal álltam meg a pálya szélénél. Kicsit meglepődött a gyors mozdulat miatt, mire a vigyorom csak még szélesebbé változott. - Hm.. és most hová vigyem a kishölgyet? - tettem fel a költői kérdést, eljátszva a tapasztalatlan úriembert, akinek gőze sincs a következő lépésről. - Öltöző, mosdó.. vagy esetlen a jégen szeretnéd? - az utolsót nem teljesen gondoltam komolyan, sőt mi több rendesen bele is borzongtam az ötletbe, majd akaratlanul is elnevettem magamat.

Magabiztosságot szűrtem le abból, hogy egyre gyorsabban haladt a pálya széle felé. Picit azért meglepődtem rajta.. Olyan volt, mintha esélyt sem látna arra, hogy esetleg orra bukik vagy éppenséggel megcsúszik és mind a ketten a jégen kötünk ki. Elrontaná az egész dolog hatását.. Nem biztos, hogy azok után bármelyikőnknek lenne kedve hozzá.
- Mit szólnál ahhoz, hogyha szépen sorjában mindenhol? Bár a jeget, mint helyszínt szerintem kihagyhatjuk. - Mondtam vigyorogva. Nem hiszem, hogy komolyan gondolta, de azt meg kell hagyni, hogy elég merész ötlet volt.