- Házasok? Hát ez jó - kitör belőlem a nevetés. Nem gondoltam, hogy ma még nevetni fogok, de ez az ötlet... Ezt a verziót még nem próbáltuk, de miért is ne. Mrs Smith. Igazából még soha nem voltam Mrs., senki felesége vagy álfelesége, és hogy épp a bátyám az első, aki mellett asszonyt kell játszanom... Most meg nem tudom letörölni az idióta vigyort az arcomról.
Kisandítok az ablakon, amikor Nik leparkol egy neonlámpás épület előtt. Egy motel. Nem emlékszem, mikor tettem be a lábam utoljára ilyenbe. Végül is csak aludni térünk be ide. De attól még furcsa lesz. Közös ágyban is akar aludni velem? Ha házasoknak adjuk ki magunkat, az lenne a normális, bár lehet ezekben csak két ágyasok vannak.
- Megteszi - vonok vállat, aztán nyitom is az ajtót, és kiszállok. De jó, végre kinyújtóztathatom a végtagjaimat.
- Ki gondolná, még ezer év után is, mindig van egy első, amit még sosem próbáltunk. Ezért szerettem veled utazgatni. Többek között legalábbis - küldök egy mosolyt a bátyám felé.

Halkan nevetgélek Niklauson, amíg ő épp eljátsza a rendes, cipekedő férjet. Oké, az egy dolog, hogy még sosem próbáltam dolgos kis feleség lenni, na de hogy Nik a férj szerepében tetszeleg. Hát ez megér egy misét... ha fogalmazhatok így.
Kicsit elkalandoznak a gondolataim, amíg a bátyám a szobákat rendezi, és azon kapom magam hirtelen, hogy mereven bámulom a moteles pasi nyakát. Áucs. Csak magamban szisszenek fel a figyelmeztető kézszorításra.
- Nem tehetek róla, éhes vagyok - motyogom vissza, de erőt veszek magamon, és még egy illedelmes mosolyt is villantok a férfi felé.
- Most van az első házassági évfordulónk, és egy hosszabb második nászutat tervezünk, igaz drágám? - vigyorgok fel Nikre pillarebegtetve, mint egy pletykás kis asszonyka.

Nik morgolódását hallva az a sejtésem támad, hogy az óvatosság ellenére már ő is szívesen feltépné a pasi nyakát. Tény, hogy megletősen "udvarias" a kiszolgálás. Elkapom a kulcsokat, és előre megyek megkeresni a szobánkat.
- Hát nem a Hilton - vonok vállat, amint szélesre tártam az ajtót, és besétálok. - De legalább tiszta. - Az ablakhoz közelebbi ágyat választom, és lehuppanok rá, várva, hogy Nik is belépjen, és lepakolja a csomagokat. Azt hiszem, nem ártana átöltöznöm is indulás előtt. Kicsit furcsán érzem magam, ahogy a ránk váró bárokra gondolok, mert eszembe jut a legutóbbi itt töltött időnk. Amikor Nik hajlandó volt kiszabadítani a koporsómból. Akkor is itt volt Stefan, ugyanúgy, ahogy 90 éve is. Nem bánnám, ha most is velünk tartott volna. Bár azóta nagyon sok minden változott.

Nem kell kétszer mondani, már iramodok is a fürdő felé magammal cipelve a bőröndömet. Még ki tudja, mit akarok kivadászni belőle. Mindenesetre jobb ha sietek, nem akarom próbára tenni Klaus türelmét így a hosszú út után, plusz nekem is porzik már a torkom, és ez a bájos kis motelszoba sem lett a szívem csücske, hogy sokáig akarnék itt időzni még. Egy vörös, combközépig érő ruhára esik végül a választásom, a hozzá tartozó fekete övvel nagyszerűen kiemeli az alakomat. Az lenne a lényeg, hogy felhívjam magamra az áldozatait figyelmét, nem? Ez tökéletes lesz. Még egyszer végigpillantok magamon a fürdő falára szerelt nem túl nagy, de a célnak megfelelő tükörben, aztán visszasétálok Nikhez.
- Indulhatunk - jelentem, és ezzel meg is indulok kifelé a kocsihoz.