Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Jonathan Crane - feltöltés alatt

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
Jonathan Crane - feltöltés alatt Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Kedd Márc. 05, 2019 9:37 am
Ugrás egy másik oldalra
elfogadva,  üdvözlünk!
rising of the mortals frpg
Kedves Jonathan!
Öröm látni, hogy ilyen karakterekkel szaporodik az oldal... 40
Szokásom azzal kezdeni, hogy mennyire kedvelek egy play by-t... így lenne ez most is, csak sajnos nem nagyon ismerem. Very Happy Viszont van benne valami... ami kicsit ijesztő, ám mégsem nevezném "ördöginek". Nem tudom, érted-e, mire gondolok. 27 Annyi biztos, hogy van egy sármja a warlockodnak. Smile
Férfiak esetében nagyon sokféleképpen állhatnak a saját gyerekükhöz. Te egy elég jó útját válaszottad, hisz csak és szigorúan azt nézed, mire van szüksége a lányodnak. Akinek fejlődését, növekedését az egész lapodon keresztül követhettük. Persze a helyzetedben biztosan nehéz... az én szívem majd' megszakadna, ha ilyen titkok vennének körül. De azt mondják, a férfiak képesek némiképpen racionálisabban gondolkodni... ami nem feltétlenl hátrány. Wink
Nagyon tetszett az alkotásod, szépen összeraktad azt, amire vállalkoztál, és bocsánat ezért a mélázásért itt az elfogadásnál, még kicsit kótyagosan hajlamos vagyok rá. 27
Nincs sok hátra már, kérlek, ha nem tetted még meg, suhanj át a foglalókon... aztán... jöjjön a fekete leves, szerintem lesz mibe belecsapni! Jó szórakozást! 31

Vissza az elejére Go down

Warlock
Jonathan Crane



A poszt írója Jonathan Crane
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 23, 2019 8:56 pm
Ugrás egy másik oldalra
Jonathan Crane

● ● nomen est omen ● ●
● Becenév ● ide írd
●Titulus ● ide írd
● Születési idő, hely ● 1900. Nov. 18. , London, Egyesült Királyság
● Első átváltozás ● ide egy dátum jön, vámpírok és farkasok (és a fajok keverékei) részére kötelező a kitöltés, a többiek kihúzhatják
● Család ● A családom. A bátyám, az öcsém, a fiam, a lányom és a feleségem. A múltam részei. Mindegyikőjük. A bátyám 21 éves koromban vesztettem el, amikor az amerikai szesztilalomnak hála többrendbeli rablás, csempészés és ki tudja milyen mondvacsinált indokkal, de a családi vállalkozásnak hála a tenger másik felén egy kötélen lógva végezte.
Az üzlet rám szállt, de a nemrég véget erő világháborúnak hála egy ép elméjét elvesztő katonával is meggyűlt a bajom. Az öcsém lassan távozott közülünk. A ravaszt én húztam meg az ő kérésére. Megbocsájtottam-e magamnak? Az évekig szívott drogok sokat segítettek az alvásban, de amikor arra riadsz fel bormámoros álmodból, hogy melletted áll egy szürke alak és a neved suttogja, akkor rájössz, hogy nem a végzeted a legnagyobb gondod, hanem a lelkiismereted. Nem... Nem bocsájtottam meg magamnak. Soha.
A fiam, a lányom és a feleségem... Újabb két halott, egy élő, de idegen. Az általam megöltek listáján előkelő helyet kaptak. Az üzlet jól ment, a csempészés, a fogadás, a lányok. De egy olyan világban, ahol a bizonyos erőket birtokolók táplálékláncában az áldozatok jelentik... Vannak további járulékos veszteségek... Veszteségek, amik ma már csak egy zsebóra belső felén lévő fekete-fehér kép formájában kísértenek.
Szokták volt mondani, mindennek ára van. Az életnek és a halálnak is. Én az életet választottam és a gerincem még a helyén van, akkor is, ha jó néhányan máshogy gondolják. De az álszentséget gyűlölöm. Mondjon bárki  bármit, mindenkit a saját érdekei hajtanak. És épp eleget áldoztam azon az oltáron, hogy oda jussak, ahol most tartok. Talán ennek hála él bennem a dac, hogy némiképp változtassak a világon és az embereket úgy befolyásoljam, hogy azt ők a lehető legkevésbé vegyék észre.
 
118
warlock

Cillian Murphy
könyvesbolt tulajdonos
A KARAKTEREM SAJÁT  ● ● bonyolult

Csak számolj vissza magadba tíztől. Tíz...Kilenc...Nyolc...Hét...Hat...Öt...Négy...Három...Kettő...Aztán egy örökre a füleidben visszhangzó robaj és mindennek vége. A számolás eredeti célja a zene ritmusának tudatos figyelése volt, aztán egy sikoltás és a neked szánt golyó a füled mellett süvít el. Szinte hallod, de végül csak érezni fogod. A mellkasodban. És egy pillanatok alatt élettelenné váló test nehéz súlya préselődik hozzád. A mindig könnyű, pihe most mázsás teherré válik. Kitáguló pupillával csodálkozol rá a hirtelen elöntő fájdalomra.
-Semmi baj, már vége. Vigyázz rá.-huny ki a fény a mindig csillogó kék szemekből és helyére semmibe meredő, üres tekintet költözik. Aztán újra számolni kezdesz...
Három nap telik el. A tükörképem vizsgálom. Karikás, bevérzett szemeimből süt valami, amivel sosem szembesítettem magam. A bátyám rég elment. Az öcsém meghalt, a karjaim között vérzett el. Most a feleségem szintén, a fiammal egyetemben. A lányom viszont az ágy vakítóan fehér párnái között játszik a kedvenc, színes fakockáival.
-Tudod jól, nem maradhat veled.-szólal meg mögöttem a dohánytól reszelős, női hang. A nagynéném és a jó tanácsi persze mindig kéznél vannak. Akárcsak a torkom maró, sosem csillapodó éhség.
-Pontosan tudom mit kell tennem, Ada.-gyújtok rá egy szálra, ezzel palástolva a nyilvánvalót, ha nem a füst szagát érzem az éhségre és a lányom zakatoló szívverésére koncentrálok.
-Jó kezekben lesz.-amikor szembe fordulok vele nem látok mást csak a sajnálatot, ahogy lenéz rá.
-Vidd el. Ma. Most.-meginogni? Ugyan. Rezzenéstelen arccal, mély slukkot szívva a cigarettából, egyszerűen kisétálok a szobából, felkapva zakóm. Hónapokra eltűnök. Nem érdekel a családom,a kötelességem és a mondva csinált problémák, amikkel haza csalogatnának.

Öt évvel később...

-Már kezdtem reménykedni benne, hogy jobb ízlésed lett, mint az öcsémnek.-a hangszín semmit nem változott, bár máshogy lett volna...Az átok a miénk volt...
-Meghaltak, mind. Ideje, hogy hazatérj és tedd a dolgod.-elengedem az ölemben ringó testet, aki sebesen maga köré tekeri a földről felkapott ruháit és kisiet az ajtón.
-Tudod, öt év alatt már kezdtem elhinni, hogy nincs rám szükségetek és ez nagyon jó érzés volt.-törlöm le szám szélét.-Az idő rajtad sem fog Ada, ez a szép.-mérem végig, de szeme se rebben, türelmesen megvárja, míg felhúzom a nadrágom és a szembe lévő kanapén hellyel kínálom. A fintora viszont mindent elárul.
-Tudod, akárcsak én, hogy már nem szorulsz a segítségemre.-tekintete most már végigmér, elégedettségről árulkodik és mikor már azt hinné, hogy egyszerűen töltök az italból, a nem is olyan rég magamévá tett képesség és a birtokolt, de régóta porosodó erőm ellene használva a falnak préselem.
-Pontosan tudom. A lányomnak se lett volna rád szüksége, nem igaz? Élvezed, hogy a tiéd az ereje, igaz? De ne felejtsd el, hiába csak az öcséd volt az apám, te csak egy nő voltál a sok közül a családunkban. És az utolsó, aki elhiszi több lehet ennél.-ujjaim kitapintják ütőerét és a szeméből kicsöppenő vércseppből tudom, az én erőm az övé felett áll még mindig.-A legjobbtól tanultam. De ez a egyetlen érdemed.-megölte az apám, megölette a feleségem és elvette tőlem a lányom. immár elég bizonyosságot szereztem erről, ideje volt leszámolni vele.
-És Jonathan épp olyan, mint bármelyik Crane fiú.-suttogja, ezzel végszavazva kis találkánk és végre megszabadul a földi tehertől, ahogy erejét elveszítve  földre csúszik, mikor elengedem az immáron élettelen testét. A lányom viszont csak így lehet biztonságban. Emlékek nélkül, jó emberekkel körülvéve, akik biztosítják számára mindazt, amit én nem tudok megadni neki.

Sok-sok évvel később

-Nem, nem jó a hangsúly. Újra.-a makacs kisasszony nem könnyíti meg a dolgom. A családja nem áll az enyém felett, a védelmet, amit én adhatok neki, ők közelről nem ismerhetik, hisz minden csak egy álca volt. Az a kettős élet, amibe így belecseppentünk érdekes, és egyre kevésbé van ínyemre. Ada jól elrendezett mindent. Tette a dolgát a múltban, és most itt vagyunk. A lányommal egy szobában, akit mások neveltek fel. Akiknek évekig sikerült elhitetni vele, hogy felnevelték. Pedig Ada vigyázott rá, én csak az emlékeiben egy foszlány lehetek. Az apja, akinek mindene volt az üzlet és nagy kanállal falta az életet, hogy ne kelljen az éjszaka rémképeivel szembesülnie. Hány hét is telt el? Vagy már inkább egy hónap? Megtaláltam, a közelébe férkőztem és kivárva a jó pillanatot a könyvesbolt és a lakásom nyugalmas békéjébe zártam. Újra az enyém volt. Törleszteni akartam, bepótolni, amit nem lehet. Hátha a lelkiismeretem nyugalomra lel.
-Újra!-morranok fel ismét, amikor a csomó még mindig egy csomó a kötélen. Kihátrálna és kitépné az ajtót a helyéről. Olyan heves, mint az anyja.
-Lay! Figyelj rám.-lépek elé, mivel újra felém fordul, hisz az ajtó nem nyílik. Óvatosan a vállára teszem a kezem.-Csak akkor fog működni, ha te is akarod. És jól haladunk.-kockázat. Ahogy hozzáérek, hogy hagyom és tanítani próbálom. Az emlékeit egy elzárt könyvespolcon tartja magában. De mi van, hogyha a kulcs felbukkan és az emlékei előkerülnek. Ha az az animágus eléri, amit akar a családjával egyetemben, mi marad nekem? A szabadságom? A lelkiismeretem? És a magányom... Amitől a leginkább félek, hála a múltnak. Ha végérvényesen egyedül maradok, becsavarodok, és nem hiszem, hogy a szellemek között jobb helyem lenne, hát a túlélésre megyek.
-Próbáljuk meg újra, rendben? Mi lenne, ha most nem kibontani próbálnád a csomót, hanem meggyújtani. De csakis a csomót.-újabb kockázat. A tűz az övé, épp, mint az anyjának. És az emlékeit őrző ajtó legyen fa vagy jég, lassan az enyészeté lesz. Kizárt, hogy egy Crane boszorkány mással lépne fel. Az elemek közül furcsa mód évszázadok óta a tűz az egyetlen, ami hajt minket. Ha már a szívünk jég....

Vissza az elejére Go down
 

Jonathan Crane - feltöltés alatt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Mr. Crane irodája
» Adeline Dumont-Crane
» Szellemek a kaland alatt
» Titkos járatok - a város alatt
» Jonathan McNamara

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Halhatatlan évek :: Boszorkányok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •