A gyerekek és a segítséget igénylő természetfelettiek legnagyobb segítője. Ő az, aki igyekszik összefogni az iskola diákjait, tanulóit és a be-beeső menedékkérőket. Elsimítja a vitákat, próbál tárgyalni az emberi frakcióval a szankciók enyhítése céljából; ezzel a lehető legtöbb veszélynek, akár a halálnak is kitéve magát. Idős szüleit és húgát az egyik csatározás közepette veszített el, ezért megfogadta, hogy nem engedi, hogy sokaknak át kelljen élnie a fájdalmat, amit ő érzett. Igazságérzete mindig hatalmas volt, gyűlöl a háborús övezetben lavírozni, viszont képtelen nézni a pusztítást. Annak ellenére, hogy régebben visszahúzódó, öntörvényű és balhés fiú volt, kinyíltak a szemei és a viszonylagos béke nagykövete lett. Néha azért muszáj csúnyább eszközökhöz nyúlnia, amire nem büszke, de ahogy a mondás is tartja, nehéz idők nehéz lépéseket követelnek. Vér tapad a kezéhez, nem egy emberéletet oltott már ki, ami miatt sokan képmutatónak tartják... vajon mit szólna a természetfeletti világ többi tagja, ha megtudnék, hogy gyengéd érzelmek fűzik az emberi frakció egyik fejeséhez? Az egyre súlyosbodó helyzet és a titkolózás kezdik kifordítani igazi önmagából, amit már ő is észrevett, de úgy gondolja, hogy sajnos muszáj veszélyesebb üzemmódba kapcsolnia, ha tényleg eredményeket akar elérni.