≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ Nem ismerlek. Soha nem láttalak még, legalábbis nem emlékszem rá, hiszen elfeledtetted velem, hogy találkoztunk Párizsban azon a napon, amelynek éjszakáján megöltem a szüleimet és magammal is végeztem. Nem tartott tovább két perccel, hogy a szemeimbe mélyedve belém tápláld a gyilkos szándékot és megitass a véreddel, ezzel örök kárhozatra és őrületre ítélve a féltestvéredet.
Miért tetted? Bosszút akartál állni apánkon, amiért elhagyta anyádat és téged, ezzel tönkretéve mindkettőtök életét. Édesanyád belebetegedett abba, hogy az apánk terhesen magára hagyta őt azért, hogy anyámmal lehessen... depressziós, később pedig rákos lett, téged pedig a nagyszüleid neveltek fel, akik csöppet sem voltak jó nevelők. A haláluk után, tinédzserként még azelőtt észhez tértél és nagyjából teljesen elhagytad a kétes utat, mielőtt teljesen beszippantott volna a rossz: megvan a magadhoz való eszed, sőt, felettébb okos vagy, emiatt vitted valamire az életben. Ennek ellenére soha nem volt tiszta előtted a létezésed értelme, sőt! Túl sok ellentét tombol benned, ami előbb-utóbb szét fog feszíteni. Kegyetlen módon bűnbakot kerestél a szeretted és saját életed kisiklásáért, akit megölettél az egyetlen rokonoddal, akivel esélyed lett volna megismerkedni és igazi kapcsolatot kialakítani vele... te mégis a sötétségbe taszítottál, amit már bánsz, de képtelen vagy a bűnbánatodnak hangot adni. Gyengeségnek tartanád, félsz tőle és egy részed még mindig hiszi, hogy a halottak megérdemelték a büntetésüket. Mégis, figyelemmel kíséred az életemet, utánam jöttél Mystic Falls-ba és te lettél számomra az a fiú, akinek utánam van időpontja a pszichiáternél. Nem tudod, hogy állj hozzám. Gyűlölj, megpróbálj kedvelni, megismerkedni velem? Tehetséges boszorkányként nem esik nehezedre ismerned a gondolataimat, egyszer-kétszer az álmaimban is megjelentél... megrémít, hogy akárhányszor meglátlak, átjár az érzés, miszerint nekünk kettőnknek közünk van egymáshoz, mivel ami leginkább árad belőled az nem más, mint a bánat és a vele kézben járó sötétség. Szinte olyan érzésem van, mintha magaddal rántanál a mélységbe, mikor rád pillantok.

// A vezetéknév választható, igazából a keresztnév is, mert még nem említettem sehol, de francia beütése legyen mindkettőnek. A pb-t nagyon-nagyon szeretném, ha maradna, nagy rajongója vagyok az úriembernek és vele képzeltem el a karaktert (szóba jöhet még Liam Hemsworth vagy Lucas Till, de meggyőzhető vagyok, ha olyan ötletet adsz, ami nekem is első látásra ideálisnak tűnik). Az előélete szabadon alakítható, nem szerettem volna túl sok mindent megkötni, hiszen az a legjobb, ha az user szívét-lelkét beleadva a karakterbe hozzá tudja tenni a saját ötleteit ahhoz az aprócska vázhoz, amit én megadtam. Bármilyen kérdés esetén 0-24ben kereshető vagyok!