Határozottan állíthatom, hogy külsőleg és belsőleg is édesanyám tökéletes mása vagyok. Habár sosem ismertem őt személyesen, a róla szóló történetek alapján vannak fogalmaim ki ő valójában, hiszen a legendáknak mindig van valóságalapjuk. Céltudatos vagyok, bármit elérek amit csak akarok, ebben is rá ütöttem. Találékony vagyok, elmém páratlan, aminek köszönhetően sok helyzetből könnyedén kitudok mászni. A férfiakat gond nélkül az ujjam köré tudom csavarni. Mióta megtudtam, hogy ki az anyám, egyfolytában keresem, így kitűnően tudok a nyomokból olvasni. Származásomból adódóan  különleges vagyok, egy bulgár szépség. Mikor vámpír lettem egyetlen csepp megbánás nélkül hagytam ott a hazámat. Karcsú, nőies alakom van és hosszú combjaim minden férfit levesznek a lábáról. Dús kebleim és szív alakú arcom azonnal oda vonzza a tekinteteket. Ajkaim teltek, egész nap csókolgatnád. Szempilláim hosszúak és ehhez egy barna csillogó írisz társul, ami könnyedén ámulatba ejt akárkit. Hajam hullámos, gesztenye barna amit általában kiengedve hagyok. Igazán nőiesnek tartom magam, ehhez hűen magas sarkút és feszülős darabokat hordok.
"

Gyönyörű, hazug életem volt, egészen addig a napig...
Meleg tavaszi reggelre ébredtem, kint már a madarak is csicseregtek. Az ágyból kikelve mosótálamhoz sétáltam, megtisztítottam bájos, gyermeteg arcom. Anyám dudorászva jött be hozzám, felsegítette ruhámat, mi a fűzőnek hála kiemelte és még karcsúbbá tette alakom. A napi teendőimet végeztem, megetettem az állatokat, vizet húztam fel a kútból és a házba siettem a korsóval. Alig tettem le a nehéz edényt, anyám kitörő örömmel sietett elém, kezeimet megszorítva fülembe súgta: - Atyád hívat, bejelenteni valója van a számodra. Egy hőbiccentéssel köszöntem, még viszonoztam kézmozdulatát, majd elengedtem őt. Megigazgattam ruhámat, hajkoronámat ajtaja előtt, ezt követően egy sóhaj kíséretében kopogtattam. Fél percnyi várakozást követően engedélyt kaptam a belépésre, ajtócsukás után átszeltem a távolságot és az asztala előtt álltam meg. Apámra minden körülmények között felnéztem és egyetlen szó nélkül elfogadtam parancsait. Hiába mogorva embernek mutatkozott, erős, határozott jellemmel áldotta meg az Úr.
- Nadia, drága gyermekem! A városból eljött hozzánk a manap egy tehetős fiatalember, ki áldásom kérte. Mielőtt megkérdeznéd, természetesen igen mondtam neki, holnap újra eljön hozzánk, neked is bemutatkozik személyesen - hallottam a szavait, de nem hittem el.
- Sajnálom atyám, de nemet kell mondanom. Senkihez sem kényszeríthet hozzá ilyen módon! Most először szálltam szembe vele, de nem bánom. Tizenhat évesen már vénlánynak számítok, de ez sosem érdekelt. Szerelem nélkül nem akarok házasodni, meg kell ismernem előbb azt a férfit, akivel le akarom élni az életem. Hatalmas veszekedésbe torkollott a beszélgetés, minden apró bűnömet a fejemhez vágta, míg én észérvekkel próbáltam meggyőzni. - Ezért vettünk magunkhoz, neveltünk olyan nagy odaadással?Semmit sem ért a tanítattásod, éppen olyan szeszélyes és akaratos vagy, mint az anyád. Az-az utolsó céda Katerina! - csak úgy köpte a szavakat. Tehát az eddigi életem egy hazugság? Nem is ők a szüleim? Elnémultam, csak álltam egy ember előtt, kit eddig az apámnak hittem. Több hang nem hagyta el torkomat, beletörődtem döntésébe, szobám rejtekén gondolkodtam tovább. Ki lehet az igazi apám? Az anyám.... Katerina. Egyetlen kérdés fogalmazódott meg bennem, ami többet nem hagyott nyugodni. Miért? Meg kell találnom őt!
Abban a pillanatban döntést hoztam, megszöktem és azóta keresem őt. A nőt, aki megszült és eldobott magától.