Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Atlanta kórház melletti kis kajálda

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 28, 2014 2:23 pm
Ugrás egy másik oldalra

Caroline and Tom

Rövid idézet Rövid idézet




Ujjamat felmutattam egy pillanatot kértem, hiszen véres ruhákkal még sem mehetek enni. Ahogy beértem az öltözőbe levettem a felsőm és egy ugyan olyan egyenruhát akasztottam magamra, kicsit menőzöm is vele hátha így jobban bejövök a lánynak. Kezemről lemostam a vért nem először volt ez így, de még mindig olyan rossz érzés, amikor magamról mosom.
-Kiszaladok enni valamit. - Kiáltottam Bettinára aki a recepciós volt nálunk, a nő csak bólintott és, hogy el ne felejtse felírta a kis jegyzetei közé.  Lassan kiballagtam a lányhoz és kezemet nyújtottam.
- Tom, Tom Avery. - vettem elő sármos mosolyomat és mutattam a hölgynek az utat.
- Nincs messze tényleg. - suttogtam a földet nézvén. Rég volt mát, hogy randira hívtam egy lányt. Mikor megérkeztünk az ajtó nyikorogva, de kinyílt. Előre engedtem a szőke szépséget, akinek a mosolya engem is mosolyra csábított. Ezt a helyet imádom, az ablakokon kilátni, bár az idegesít, hogy be is lehet látni. Kényelmes kis ülések egyből öntik a kávét, a néni pedig olyan dagadt, hogy attól félek megeszi a pitémet, mielőtt felszolgálja.
- Mi szél hozott erre? - kérdeztem, majd bele bámultam az étlapba, ez a palacsinta igen csábító, főleg a sziruppal, egyből megkordult a gyomrom. Talán morbid, hogy ezek után tudok enni, de muszáj lesz, még se aszalódhatok el, kell az erő ehez a munkához.


ઈ -
ઈ for my beauty
ઈ -



Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 28, 2014 10:38 pm
Ugrás egy másik oldalra


Kicsit furcsa volt, hogy úgymond a legjobb barátommal fogok elmenni egy randiféleségre. Két különböző személyként kellene rájuk néznem, de jelen pillanatban ez rettentően nehéz. A mosolyában felfedezem Stefan-t.. Igazából elég sok mozdulatában és a kedvessége.. Na, hát ha valami akkor biztosan őt idézi fel az emlékeimben. Kicsit kényelmetlen lesz nekem ez a szituáció, de jobb, ha én környékezem meg először, mint valaki más. Az utazók holtan akarják látni, vagy micsoda. De én nem vagyok hajlandó megölni egy ártatlan embert. Főleg, akkor nem, ha a tökéletes mása a legjobb barátomnak.
Caroline Forbes. – Mondtam mosolyogva. Ha tudná, hogy ez a szituáció mennyire nem volt véletlen és én egyáltalán nem kétségbeesésemben szólítottam meg pont őt. Na, meg persze ha azt tudná, hogy tényleg éhes vagyok. Nagyon, de nagyon éhes. Csak éppenséggel nem emberi kajára. Ha összességében mindezzel tisztában lenne esze ágában nem lett volna eljönni velem bárhova is.
Udvariassága és kedvessége lenyűgözött. Mindig is imádtam, ha egy férfi tudja, hogyan vegyen le egy nőt a lábáról. De most nem ezért vagyok itt. Kicsit furcsa lenne, ha ezért lennék itt mégis olyan, mint Stefan. Valahogy mindent ezzel magyarázok meg. Olyan, mint Stefan, ami mindent rendkívül bonyolulttá tesz.
Csak átutazóban vagyok és már egy ideje sétáltam, de úgy néz ki mindig a rossz irányba, mert valahogy folyamatosan elkerültem ezt a kis éttermet. – Az étlapot forgattam a kezeim között, de semmit nem találtam, amire azt mondtam volna, hogy igen én ezt akarom. Egyszerűen vért kívántam, de vissza kell fognom magam. Megtanultam uralkodni magamon, de akkor sem szeretnék táplálkozni Tom-ból. Nem lenne helyes lépés.  
 
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 05, 2014 2:29 pm
Ugrás egy másik oldalra




Megráztam a fejem, hogy átutazóban van, kicsit reménykedtem, hogy most költözött ide vagy valami. Intettem a nőnek, hogy kérni szeretnénk valamit.
- Kérsz valamit, hagy hívjalak meg itt van a város legjobb palacsintája és a meggyes pite, fenomenális. - mosolyogtam. Tényleg itt készítik a legfinomabb kajákat, és a legjobb kávé, nagyon szeretem ezt a helyet, ide jövök mindig, ha erőre van szükségem.
- És még tanulsz vagy dolgozol? - kérdeztem, majd megráztam a fejemet.
- Ne haragudj, hogy itt kérdezősködöm, de szeretnék rólad többet is megtudni, persze, ha nem veszed ezt személyeskedésnek, vagy rossz néven. - Néztem rá kérdő tekintettel.

- Én helyi mentős vagyok, bár anyuék az orvosnak jobban örültek volna, de tudod az izgalom, hogy megmenthetek valakit felbecsülhetetlen, szeretek segíteni másoknak. - mosolyodom el ismét, hiszen, ha rá nézek a lányra csak ezt tudom tenni.




 
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 05, 2014 8:12 pm
Ugrás egy másik oldalra


Kicsit csalódottnak tűnt, amikor azt mondtam, hogy csak átutazóban vagyok, ami valamiért rettentően aranyos volt a szememben. Ebben az egész randi féleségben csak az a rossz, hogy a legjobb barátomra emlékeztet. Meg nem vagyok benne biztos, hogy mindenki jó szerrel fogadná főleg Stefan mit gondolna rólam, ha összeszűrném a levet egy olyan emberrel, aki ugyanúgy néz ki, mint ő. – Hmm, azt hiszem hallgatok egy szakértő véleményére. – Mondtam kuncogva. Ő biztosan tudja, hogy mégis mit lehet megenni anélkül, hogy azt mondanád bárcsak ne rendeltem volna.
Egyenlőre még tanulok. Főiskolára járok. – Már, amikor nincs zűrzavar az életemben, de azért próbálom magam tartani és rendesen készülni a vizsgákra, hiszen ha egyszer már oda járok, akkor legyen valami értelme. Meg amúgy is.. Mindig is ez volt az álmom, hogy a lányokkal főiskolára menjünk. – Semmi gond. Nyugodtan kérdezgess csak. – Mondtam halovány mosollyal az arcomon, hiszen egyáltalán nem vettem rossz néven, hogy folyamatosan kérdezgetett. Igazából, ha azt akarnám, már rég elfeledtettem volna vele magam vagy egyszerűen csak megigéztem volna, hogy hallgasson és csinálja azt, amit mondok. De én erre nem vagyok képes..
Az rendkívül jó lehet. Megmenteni egy életet.. – Én pedig elveszem őket. Még akkor is, ha nem mindig szándékos a dolog. – Most én jövök a kérdésekkel.. Mit csinálsz a szabadidődben?

 
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 11, 2014 3:09 pm
Ugrás egy másik oldalra




Aranyos volt a mosolya, ahogyan mosolygott a szemei is mentek vele és csak úgy csillogtak, mint az esti csillagok az égen.
- Csoda szép a mosolyod - bókoltam, de nem akartam messzire menni se, kedves lány és még talán elérem azt is ma, hogy megadja a számát. Talán.
- Na az szép, hogy még tanulsz, imádtam a fősulit, mondjuk nem sok maradt meg, de volt, hogy az naposan is be mentem, micsoda bulik voltak - nevettem fel, majd a rendelt pitébe túrtam, alig vártam, hogy ízlelhessem olyan kis finom volt, ha tehettem mindig vittem haza.
- Nos, Caroline, amit magad elé tárt ez a hölgy, egy nagyon finom palacsinta ajánlanám a szirupot hozzá illetve a meleg kávét. - mosolyogtam, úgy hangoztam, mint egy tv-s bemondó.



 
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 11, 2014 4:24 pm
Ugrás egy másik oldalra


Kicsit feszülten ültem vele szemben. Furcsa volt. Mintha Stefan-nal ülnék szemben. Még a tulajdonságai is hasonlóak azonban mégis különböztek. Hát Elena hasonmásai után rosszabbra számítottam, de egy mentős nem lehet egy karót nyelt, mogorva alak. Legalábbis ebben reménykedtem és el kell mondanom, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy egy ilyen angyali személyiséggel megáldott pasiba ütköztem. Ha nem úgy nézne ki, mint Stefan és, ha.. Lehetne még ezer indok, amiért nem kellene belelovagolnom magam a dolgokba. Főleg, mert most egy időre szeretném hanyagolni a férfiakat. Csak a baj van velük.
Köszönöm. – Egy kicsit sikerült elpirulnom a bókjától. Ez az arc, ez a hang és, ahogy mozog. A régi én átvetette volna magát az asztalon is rámászott volna vagy a karjaiba fészkelte volna magát, de most nem lehet, már nem lehet. Nem engedhetem meg, hogy a férfiak irányítsák az életemet.
Igen, bulik mindig vannak.. – Mondtam immár vigyorral a képemen. Csak valahogy nem tudtam élvezni őket annyira, amennyire kellett volna. De idővel talán lesz időm olyan átlagos dolgokra is koncentrálni, mint például a suli.
Hmm, nagyon kíváncsi vagyok. – Mondtam, majd egy kis falatot a villámra szúrtam és, amint megéreztem az izét úgy éreztem, hogy a mennyországban járok. Mintha nem is vér lenne számomra az átlagos napi főétel. – Ez mennyei. – Mondtam, miután lenyeltem az első falatot és már a másodikat emeltem a számhoz.


 
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 25, 2014 9:26 pm
Ugrás egy másik oldalra




Nagyon kis helyes volt, egyre jobban tetszett a mosolya. Láttam, ahogyan bókom célba ért és éreztem, ahogy forrt az arca. De jó, olyan régen volt részem ilyen beszélgetésbe, hogy valaki adjon a bókjaimra. Szerettem meghódítani egy lányt, szerettem úgy viselkedni, mint amit a mai fiúk, férfiak elveszítenek. A férfiasságot. Szerintem egy pasi nyisson ajtót bókoljon. Csokor virág, bon-bon valami kis ajándék. Vagy nevetessd meg, nincs soha szebb egy lány mosolyánál.
- És mikor hívsz meg egy ilyenre Caroline? - Mondtam ki lágyan a nevét némi szeszi nézéssel.
- Bár lehet, hogy örülten viselkednék részegen és megmutatnám neked, hogyan is szól egy igazi mentős sziréna - mosolyogtam rá, alig nyeltem le a falatot, majd megfulladtam. Régen, amikor egyetemista voltam annyi balhéba benne voltam, vicces is volt, amikor bioszra úgy ültem be, hogy majndem én mutattam be a biologiai működésemet, hogy hogyan is jön vissza a tegnap esti sőr. Asszem egyszer meg is mutattam a tanárnak, bár ez homályos, lehet az napos lehettem, mint másnapos.
Sok régi szép emlék fűződik ezekhez az éveimhez, de még is sokkal jobb az, amikor megentesz egy életet és át éled azt, hogy a család oda jön nyom egy puszit az arcodra és átölel azt suttogva, hogy köszönöm. Nem is értem az orvosokat miért fogadják el a szegényektől a pénzt, számomra a puszi, ölelés, köszönet többet jelent bármennyi dollárnál. Megfizethetetlenek, a boldog arcok és a kedves szavak.
Vártam a reagcióját a kajával illetően, reméltem ízlik neki, hiszen tényleg a legjobbat itt készítik, nem hazudok ilyenben. Férfi soha nem hazudik kaját illetően.



 
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 25, 2014 10:44 pm
Ugrás egy másik oldalra


Kicsit furcsa volt, hogy ilyen gondolatok szaladnak át az elmémen. Mégis csak Stefan hasonmása. Oké, hogy ő összejött Elena-val meg Damon is miután Katherine-el volt afférjuk, de én nem tudom, hogy képes lennék-e rá. Főleg, mikor mind a ketten rettenetesen édes személyiséggel vannak megáldva. Stefan mindig másokkal törődik.. Igaz, hogy megvan a maga terhe, de akkor is próbál odafigyelni arra, hogy ne neki legyen a legjobb, hanem mindenkinek. Ha ő húzza a legrövidebbet, akkor legyen úgy. A világon a legjobb barátnak mondható minden értelemben. Azt hiszem nagyon sokan örvendeznek annak a hírnek, hogy szingli. Köztük még én is örvendeztem, ha csak tudat alatt is, de most már tudom nem lett volna érdemes tönkretennünk a kapcsolatunkat ilyesmivel. Mondjuk azzal is eléggé tönkre tudnám vágni, ha egy pontosan ugyanolyan kinézetű pasassal állítanék be. Nem.. Ezt még most el kellett hessegetnem magam elől bármennyire is nyomult rám.
Egy pillanatra megremegtem, mikor azt mondta, mikor hívom meg egy ilyesmire. Hát mindenki Stefan-t látná benne, ami miatt nem lenne túlságosan tanácsos ezt a kis malőrt elkövetni. – Öhm.. Nem tudom. Ha lesz egy ígérem szólok valószínűleg a kezembe veszem az irányítást és szervezőnek állok. Szeretem, ha én gondoskodhatok mindenről, mert akkor biztos, hogy minden olyan lesz, amilyennek elképzeltem. – Próbáltam egy kis információmorzsát elszórni neki, hogy ne figyeljen oda a reakciómra. Nem akartam megbántani. Eszem ágában nem volt, de a dolog bonyolultabb, mint azt gondolná.
Azt azért megnézném, bár lehet, hogy utána bajba kerülnél.. Kerülnénk. – Mondtam kuncogva és próbáltam ténylegesen megfeledkezni mindenről. – Jól vagy? – Megrémültem egy pillanatra az ereimben megfagyott a vér, mikor fuldokolni kezdett. Nem tettem semmit és nem is kellett volna semmit sem tennem, mert ha minden igaz neki meg kell halnia. Ez is egy újabb indok, hogy miért nem szabad semmit sem beleképzelnem ebbe az egészbe.
Az étel valami fantasztikus volt. Ha mondhatok ilyet vámpír létemre, akkor még a vérnél is jobb volt. Egyszerűen fel nem foghatom, hogy miért nem próbáltam ki még eddig. – Azt hiszem többször kell átutazóban idejönnöm. – Néztem rá, majd egy újabb és újabb falatot vettem a számba az isteni ételből.



 
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 28, 2014 4:50 pm
Ugrás egy másik oldalra




-Annak én is örülnék, ha többször jönnél.- mondtam egy csibészi mosoly kiméretében. Ez a lány más, mint a többi. Mintha nem érdekelné mi lesz holnap csak a mának él.Szőke fürtjeit játékosan verte a szellő, ami az ajtó nyitogatásával kelletkezett. Zöld szeme csak úgy csillogott, mintha egy kis gyerekkel beszélnél, aki a játékáról bezsél karácsony reggelén.
- Lenne kedved esetleg többször is találkozni? - Vettettem fel a félelmetes kérdést, nem is mertem rá nézni, hiszen félek az ilyenektől. Most jön, hogy aranyos vagy, de nem tetszik a munkád. Igen kaptam már ilyet, de mi nem tetszik abban, hogy életeket mentenek? Én személy szerint, ha vissza tudok hozni egy beteget az életbe, fú az maga a tökély.
David Harrington 1 éve, istenem csupa vérv volt az autóból szedtem ki, roncsolodott az arca a szíve leáll a kezei majdnem leszakadtak.
Elkezdtem a lélegeztetést. 30 nyomás erős, de még se, hogy a bordák ne törjenek. Sikeresen vissza tudtam hozni, de még mozdulatlan volt mesterséges kómában volt egy hétig, de élt és mikor oda jött hozzám, könnybe lábadtak a szemeim.



 
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 28, 2014 6:57 pm
Ugrás egy másik oldalra


Nem látom akadályát. – Feleltem kedves mosollyal. Mivel köze van Stefan-hoz. Stefan-nak meg az egész hasonmás dologhoz ezért fontos dolog az, hogy szemmel tartsam. Talán a legegyszerűbb az lenne, hogyha megigézném és magammal vinném őt Mystic Falls-ba, hogy ott eldönthessük mégis mihez kezdjünk. Bármennyire is komplikált a kapcsolatom jelenleg Stefan-nal nem fogom engedni, hogy bárkinek is, akivel egy kicsit is törődök baja essen. Tudom, hogy jelenleg Stefan a háta közepére sem kíván, hiszen elég sok mindenen ment keresztül az utóbbi időben. Próbáltam mellette lenni, de egyszerűen csak ellökött magától, mintha semmi nem számítana.
Kérdésébe belepirultam, hiszen erre nem igazán tudok mit mondani. A szerelmi életem nem éppen fényes és a szívem egy része örökké Hayden-né marad. Nem hiába.. Az első szerelem jól be tudja fészkelni magát mindenkibe. Még akkor is, ha egy időre elvették tőlem.
Persze.. Én benne vagyok. – Nem ígérhetek neki semmit, de nem is volt szívem elrontani a kedvét azzal, hogy nemet mondok. Amúgy is, ha túl messzire mennének a dolgok egyszerűen megigézhetném, hogy felejtsen el engem is és minden szarságot, amit az életébe hozok majd.. Mert azzal, hogy megjelentem az életében nem kis bajba kevertem, hiszen a baj engem és Stefan és Elena-t azaz Mystic Falls legtöbb lakosát mindig megtalál..




 
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

Atlanta kórház melletti kis kajálda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Atlanta
» A kórház előtt
» Atlantai kórház
» bár melletti sikátor
» Daneville - Mystic Falls melletti kisváros

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Helyszínek :: A határokon túl-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •