Amikor felébredtem, még egy percig csak feküdtem a plafont bámulva. Ez után arra gondoltam, hogy elnézek abba az Alapítok bálja nevű eseményre amit még tegnapi utam során plakátokon láttam kitűzve. Ez jó alkalom lesz arra, hogy felmérjem az itt élő vámpírokat, mivel biztos vagyok benne, hogy ezt ők sem hagynák ki. És talán még párat le is sikerül vadásznom az este folyamán. Szóval magamra kaptam egy oda illő ruhát és kocsimba beülve el is indultam a meghirdetett helyszínre.

[Lockwood birtok]

[Utcák]

Amikor haza értem, ledobtam a vadász felszerelésem a földre, majd elmentem lezuhanyozni, hiszen beborított a lány vére akit a kórházba vittem. Ezek a rohadékok tényleg mindenre képesek a vérért, hiszen szegény lány nem lehetett több mint 17, az a dög pedig csak szimplán végzett volna vele. Az ilyen esetek mutatják meg nekem azt, hogy jót cselekszem amikor végzek velük. A zuhany után a hálószobámba vettem az irányt, ledobtam magam az ágyra és hamar el is aludtam.

Azt mondta, hogy nem akar balhét. Nem akarja, hogy egymásnak essünk. Ez egy vérszívó, miért védi? Egy hulla aki a vérünkre pályázik... Még is migondltam magamban.
-Rendben. mondtam nem igazán akarva, de végül beleegyeztem a kéréseibe. Viszont egy rossz mozdulat és végzek vele. Ez már nem csak Bailey-ről szól. Ő is egy vámpír, én pedig megfogadtam, hogy egytől egyik végzek mindel. Ha most nem ölöm meg, Bailey érzései miatt. Egyszer mindenképp meg kell tennem.
Bailey tudtán kívül eltettem a pisztolyom és pár fa golyót. Ezek után elhagytunk a lakásomat és elindultunk az ő lakásához.

[Bailey lakása]

- Rendben. De egy valamit ígérj meg nekem. Bármit is súgnak az ösztöneid nem estek egymásnak. A lakásomat még szeretném egyben tartani. Tartjátok a távolságot. Nem akarok semmiféle balhét. Megértettem, hogy veszélyes és majd rendezem vele a dolgokat. Nem arra vagyok kíváncsi, hogy melyikőtök tudja jobban leharapni a másik fejét. Tudom csak meg akarsz védeni és ezért nagyon hálás vagyok. De vannak az életben olyan dolgok amit egyedül kell megoldanom. Ebbe beletartozik Dean elküldése is. - Kedves tőle, hogy véd. Pedig már körülbelül egy évtizede nem láttuk egymást, de mégis úgy viselkedik velem, mintha a húga lennék és mindig is együtt éltünk volna. De Deannel egyedül szeretném intézni a dolgokat. Olyan harapás-szurkálás mentesen.

Egyedül akart a lakására menni, amit nem hagyhattam. Hisz attól, hogy már nem részeg még könnyen manipulálható. Az a hibrid eddig is ezt csinálta, telebeszélte a fejét mindennel, hogy a bizalmába fogadja.
-Egyedül nem mehetsz! Veled megyek. mondtam neki határozottan, ugyancsak komoly tekintettel nézve rá. Így legalább alkalmam lesz egy újabb hibriddel találkozni. Azt tudom már, hogy a verbéna hat rájuk, de a megkarózás nem. Szóval eltettem pár verbénába áztatott fa golyót és a pisztolyom. Ez megölni ugyan nem fogja, de lelassítja amíg alkalmazom azt ami minden általam ismert lényre hatásos, ha lefejezik..

- Azért köszönöm. - Nyeltem egyet, majd a hajamba túrtam. Haza kellene mennem. Átöltözni meg ilyenek. De van egy olyan érzésem, hogy nem fogja engedni. Hiszen ott van Dean. Vagy ha engedi is nem mehetek egyedül. Nem fog megenni. Sokkal furcsábban viselkedne ha ő ott lenne és figyelni minden egyes lépését. Tudok magamra vigyázni. Legalábbis megpróbálok.
- Haza kellene mennem pár ruháért. És köszönök még egyszer mindent. Majd egyszer összefuthatnánk? - Kérdeztem félénken mosolyogva miközben az ajtó felé hátráltam. Nem akartam, hogy nagy ügyet csináljon a hazamenetelből. Amennyire ki van akadva a vámpírokra valószínűleg fog. Veszekedni pedig nem akarok. Bárcsak Dean ne lenne vámpír. Minden annyival egyszerűbb lenne. Bár akkor nem is találkoztunk volna. Kezdem megkedvelni attól eltekintve, hogy mit tett velem és mi ő. Nekem sosem számított az, hogy vámpír. Csak, hogy ki ő legbelül.

Hiába is próbálnám elfeledni azokat a napokat. Ezek a hegek mindig emlékeztetni fognak rá. Akkor nem is a pengék a testemen való végigsiklása fájt legjobban. Sokkal inkább, hogy apám tette ezt velem. Bárhogy könyörögtem, hogy hagyja abba, nem használt. Mindaddig nem hagyta abba, amíg teljes némasággal nem tűrtem a fájdalmat.
Most viszont az unokahúgommal vagyok itt, akit már több mint 10 éve nem láttam. Ez a város nagyon veszélyes, amit az is bizonyít, hogy már is egy hibrid tartja a markában.
-Ezt kellett tennem. Nem hagyom, hogy bajod essen. mondtam neki komoly tekintettel nézve rám. Tudom, hogy meg kell védenem őt. Hiszen nyilvánvaló, hogy könnyen tőrbe tudják csalni és egyenlőre képtelen magát megvédeni.
Mi több ő az egyetlen rokonom, akinek nem csak a vámpír ölés és a vadász jegyem miatt kellek. Persze ezek fontos dolgok számomra, de jó végre olyan társaságában lenni, aki nem ez miatt akar velem lenni.

Tudhattam volna, hogy nem fogja csak úgy egyszerűen elmondani. De tudni akartam. Nem köteles elmondani nekem hiszen még köszönetet is kell mondanom azért amit tegnap este tett értem. Hülye voltam. Nem kellett volna ennyire leinnom magam, de azt hiszem még mindig nem tudok éretten viselkedni.
- Sajnálom. - Nyögtem ki. Ezt a sebekre is, meg a tegnap estére is értettem. Nem tudom, hogyan szerezhette, de remélem egyszer majd megbízik bennem annyira, hogy megossza velem ezt a kis titkot.
- Köszönöm a tegnap estét. Nem tudom milyen őrültséget csináltam volna nélküled. - Néztem rá egy halvány mosollyal.

Öltöztem, amikor kijött Bailey a hálóból. Már a nadrág rajtam volt épp az inget vettem fel, ő pedig meglátta a testemet beborító hegeket. Odajött és széthúzta az ingem majd rá is kérdezett.
-Nem akarok beszélni róla. mondtam neki komoly tekintettel, begombolva az ingem. Ez egy fájó része az életemnek. Apám nem szerette volna, ha bármikor is elkapnak kiadjam a család titkait. Azt akarta, hogy eltűrjem és hallgassak bármilyen kínokat is kell elszenvednem. Ezért azzal készített fel, hogy többször próbára tett e téren. Saját maga vájta belém a pengéit, addig míg teljesen hallgatásra nem bírt. Ez volt az a pont ami után meggyűlöltem őt. Ettől fogva megvetettem és volt hogy a halálát kívántam, amikor elment egyes vadászatokra.

Eleinte az álmom tökéletes volt. Apával álmodtam. A gyerekkoromról. Amikor még minden rendben volt. A mindennapos nevetések a kezdetleges ügyetlenkedésem a mágiában. Nem is akartam felébredni egészen odáig míg a fejemben nem kezdett kirajzolódni az az este amikor meghalt. Ezzel együtt természetesen a fájdalom is magával ragadott amit akkor éreztem. Fel akartam ébredni. Most.
Mintha a tudatalattim meghallotta volna a kérésemet felpattantak a szemeim és felültem az ágyon. Az arcomról letöröltem a könnycseppeket amiket álmomban ejtettem. Hallottam, hogy Jason zuhanyozik szóval még volt egy kis időm bocsánatot kérni a tegnap estéért. Majd miután végzett kipattantam az ágyból és a nappaliba igyekeztem.
Éppen el akartam fordulni, hiszen öltözködött amikor megláttam a sebeket a mellkasán. - Ez mi a? - Siettem oda hozzá és nem törődve a reakciójával húztam szét az ingét.

Miközben aludtam, a régi emlékekről álmodtam. A gyermekkorom legszörnyűbb pontjairól. A sok megaláztatásról és arról amikor apám saját maga kínzott meg. Hogy tűrjem a fájdalmat és ha elkapnának se adjam ki a család titkait. Miután felébredtem, egy ideig még csak feküdtem a plafont bámulva. Elgondolkoztam az álmomon és, hogy milyen jó, hogy végre vége. Az apám halott, szóval szabad vagyok. Mostantól nem hagyom, hogy mások mondják meg, hogy éljem az életem. A saját szabályaim szerint fogok élni és felszabadítom a világot a vámpírok uralma alól.
Ezek után felkeltem az ágyból, majd elmentem zuhanyozni, hogy kicsit felfrissüljek. Mikor végeztem elkezdtem felöltözni a nappaliban, ekkor jött ki Bailey is a hálóból.

- Rendben. Köszönöm. - Túrtam a hajamba, majd felálltam és hátrálni kezdtem a szoba felé. - Akkor jó éjszakát. - Intettem neki, majd beérve a szobájába befészkeltem magamat az agyába.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de jó ideig forgolódtam az ágyban. A gondolatomban három ember cikázott. Jason, Apa, Dean. Jasonnel jó volt találkozni ennyi idő után. De ő meg valószínűleg egyáltalán nem örülne, ha további kapcsolatot folytatnék Deannel. Elméletben a család az aki mindig ott lesz neked, de ez sem mindig igaz. Apámnak pedig elvárása, hogy használjam az erőmet.
Hosszas töprengés után valahogy sikerült elaludnom. Szépen lassan elragadott egy keserves álomkép.

Látszott rajta, hogy megviselte a dolog. Érthető, hisz nehéz az ha valaki egy szerettét veszíti el. Már anyám elvesztése is nagyon nehéz volt számomra. Még nagyon fiatal voltam, ezt viszont apám csak fokozta nevelési modorával.
Későre járt, ő is eléggé fáradtnak tűnt. Szóval azt gondoltam ideje lenne eltenni magunkat holnapra. Hosszú nap volt a mai, de csak ez után következik a neheze a dolgoknak. Ígéretet tettem Segurinak, hogy segítek a Salvatore ügyben. És most még itt van ez a hibrid is, aki az unokahúgommal él. Sok dolgom van még, de ezért vagyok itt, hogy megszabadítsam a várost az összes mocskos vérszívótól.
-Nos, a háló arra van. mutattam a szoba felé. Én majd alszom a kanapén. mondtam neki, majd így is tettünk. Bailey bement a hálóba én pedig lefeküdtem a kanapéra.

Próbáltam nem gondolni az erdőben történtekre. Egyszerűen megviselt az egész. Hogy még egy darabig velem volt. Érezhettem. Aztán megint csak egyedül voltam. Az egyetlen akire támaszkodhattam volna az Dean. Erre most pedig belefutok az unokatestvérembe aki azt mondja, hogy eszembe ne jusson bízni a vámpírokban. Még ha csak félig is az. Annyira nehéz ez az egész. Alig ismerem pár napja.. De mégis olyan közel áll hozzám.
- Köszönöm. - Motyogtam ki miközben a tekintetemet a kezeimre irányítottam amit tördelni kezdtem. Valamivel el kellett terelnem a figyelmem arról, hogy sírjak.

Kérdésemre meg is adta válaszát. Bár én nem tudom milyen az apai szeretet. Apám sosem bánt velem úgy mint a fiával. Mondhatni egy eszköz voltam számára amit minél jobbá akart tenni, persze saját hasznára. Ezért sem éreztem semmiféle bánatot mikor meghalt, sokkal inkább azt, hogy szabad vagyok. Viszont anyám elvesztésére még ma is emlékszem. Nagyon megviselt, hiszen kicsi voltam. Ő volt az egyetlen aki miatt küzdöttem, még akkor is ha már alig álltam a lábamon.
-Részvétem az apádért. mondtam neki a szemébe nézve. Már értem azt a sok italt, nem segít sokat, de abban a pillanatban a elmúlok a fájdalom az emlékek miatt.

Mikor visszaértem hozzá helyet foglaltam mellette a kanapén és megtámasztottam a fejemet. Úgy éreztem, hogy valami belső erő akar kitörni belőle. Hogy valami szét akarja feszíteni. Ez rosszabb még annál is, mint amikor a karó a combomba fúródott.
- Valamennyivel. - Sóhajtottam egyet, majd nagy nehezen felhúztam a lábaimat magam elé és átkaroltam azokat úgy néztem rá.
Kérdésére valószínűleg számíthattam volna, de ez fel is hozta a dolgokat bennem. Megpróbáltam lenyelni, mert gondolom legkevésbé van szüksége arra, hogy engem babusgasson.
- Csak elveszítettem az apámat. Megint. - Mondtam szomorkás hangon.

Ő abban a hitben élt, hogy nem minden vámpír rossz. Gondolom az a hibrid telebeszélte a fejét. Megigézni ugye nem tudta boszorkány lévén, ezért ehelyett így próbálta manipulálni
-Persze, minden vámpír ember volt egykor és lehet nem önszántukból alakultak át. De ez nem számít, ők már nem azok akik voltak. mondtam neki komoly tekintettel. Én ebben hiszek, hiszen ezt tanították nekem.
Amikor szaladt a wcbe és kiadta magából a dolgokat. Csak mosolyogva, kissé nevetve besétáltam az ajtón, majd leültem a kanapéra. Miután végzett ő is leült mellém, előre hajolva a fejét fogva.
-Na, jobban vagy? kérdeztem tőle mosolyogva. Ez történik azzal aki, a megszokottnál többet iszik.
-Amúgy most, hogy józan vagy én is megkérdezem. Te mit kerestél azon a helyen? láttam rajta a bárban, hogy valami bántja és azért iszik, hogy felejtsen.

Ahogy elkezdte mondani a véleményét legbelül tudtam, hogy valamilyen szinten igaza van. De legbelül reménykedtem vagyis azt hittem, hogy Dean más. Oké, hogy az első benyomása nem volt túl jó. Onnantól nézve pedig egy nagyon aranyos srác. Megismerhettem a személyiségét attól eltekintve hogy mi is ő valójában.
- Nem mindenki akarta ilyennek az életét. Ahogy gondolom te is szívesebben nevelkedtél volna máshogyan. - Álltam ki a saját igazam mellett eléggé szomorú gyerekkorára utalva. Soha senkivel nem találkozhatott. Egyfolytában csak ebbe a vadászéletbe nevelték. Ma már lehet, hogy nem bánja annyira.. De akkor szerintem legszívesebben elmenekült volna. Amit végül is meg is tett. Csak most a szüleitől és nem az életmódtól.
Mikor közeledni kezdtünk a szobájához egyre rosszabbul kezdtem érezni magam. Valószínűleg már fal fehér lehettem amikor elkezdtem rohanni befelé a lakásba reménykedve, hogy a fürdőszoba felé tartok. Majd a wc-csésze felé hajolva az alkoholnak köszönhetően kiadtam magamból mindent. Rájöttem, hogy miért nem voltam soha sem az az ivós fajta. Hát ezért.
Feltápászkodtam, majd a mosdókagylóhoz sétáltam és megmostam az arcomat jó hideg vízzel, majd visszamentem Jason-höz.

[Hotel]

Elmesélte, hogy hogy ismerkedett meg ezzel a hibriddel és miként a támadójából szobatársa. Látszott, hogy közel sem azt a nevelést kapta mint én. Ez egyrészt jó, hiszen nekem gyerekkorom sem volt. Ami neki így lehetett. Másrészt az, hogy képes megbízni egy vámpírban, főleg miután majdnem megölte. Ez a fajta naivság, veszélybe sodorhatja. A vámpírok ragadozó, valamint érzéketlen lények. Akik csak arra vágynak, hogy lecsapoljanak. Nem érdekli őket, hogy kiből szívják ki az életet. Ezért mi is hasonlóképp bánunk velük.
-Bailey, jegyezd meg, hogy egyikükben sem bízhatsz. Hiába mondják, hogy ők mások vagy képesek kontrollálni magukat. Ez hazugság! Belül mind csak arra vágynak, hogy beléd vájják a fogukat és miden csepp vért kiszívjanak belőled. És meg is teszik, csak egyszer kell olyan, hogy elmaradnak kisebb ideig a vérellátástól. mondtam neki komoly tekintettel, pontosan elmondva úgy ahogy azt belém ültették. Semmi olyat nem hiszek el, hogy ők mások vagy épp, hogy tudnak magukon uralkodni. Mindegyik rohadék vérszívó ezzel jött mielőtt végeztem velük. Ezek csak halott bestiák, akik a vérünket akarják. Egytől egyig le kell őket vadászni és én készen állok erre.
Ezek után felsétáltunk a lakásomra, már kezdett kicsit józanabb lenni, viszont egyre ramatyabbul nézett ki. Amint kinyitottam az ajtót, rohant is a fürdőszobába.

(Hotel)

- És tudod mi a legviccesebb ebben az egészben? Hogy most már a lakótársam, de pár nappal ezelőtt ő volt az aki miatt majdnem meghaltam. - Vágtam egy gyerekes grimaszt. - Aztán a karóval tett kísérletem is balul sült el. Még mielőtt megkérdeznéd.. úgy kaptam az a karót. Valami srác adta, hogy védjem meg magam. Hát szerintem nem adta volna oda, ha tudja bennem köt ki. Igen pont itt. - Mutogattam a combomra, mint egy idióta.
- Aztán nem értem miért bevitt a kórházba később visszajött és megitatott a vérévvel és.. abrakadabra teljesen jól voltam. És voltam annyira idióta, hogy megbocsátottam neki most pedig egy helyen élünk. - Rántottam meg a vállamat elgondolkodva.
- Azt hiszem nálam nagyobb idiótát se látott a föld. - Talán jobb lenne ha végett vetnék ennek az egész alakuló dolognak köztem és Dean között.

[Park]

Ami után otthagytam azt a félvér lényt, kissé csalódottan tértem haza, hiszen képtelen voltam végezni vele. A tudásom és a fegyvereim vámpírok ölésére van specializálódva és ilyesfajta lénnyel eddig még nem volt dolgom. A vérfarkasokkal sosem volt problémám, sok farkas dolgozott az apámnak, akik szintén vámpírokra vadásztak. Mindezidáig lehetetlenek hittem ezt a fajta faji keveredést.
Miután lefeküdtem, egy ideig a plafont néztem és visszagondoltam a gyermekkoromra, ha egyáltalán nevezhetem annak. Minden napom a végső kimerülésig tartó edzésekből állt. Mindig megpróbáltam, kihozni magamból a maximumot, hogy az apám büszke legyen rám. Viszont a dicséret helyett, csak még több szenvedést és megaláztatást kaptam. Ezek viszonyt csekélységek voltak ahhoz képest, amit 18 éves koromban tett velem. Azt parancsolta, hogy sosem adjam ki a család titkait senkinek, ezért azt akarta, hogy elviseljek bármilyen fájdalmat. Addig kínzott amíg már egy hang sem hagyta el a torkomat, amikor végighúzta rajtam a borotvaéles késeit. Azok a napok örökké a fejembe égtek, nem is tudnám elfelejteni, hiszen nap mint nap hordozom az ez után maradt hegeket. Nem kérdés, hogy gyűlöltem az apámat, teljes szívemből. Amikor meghalt, minél hamarabb hátra szerettem volna hagyni a múltat és a saját utamat járni. Eszem ágában sem volt betölteni apám szerepét és átvállalni a család vezetését. Sosem leszek olyan mint ő, helyette inkább a saját utamat járom és szabadítok fel városokat a vámpírok elnyomása alól.
Másnap mikor felkeltem, újult erővel indultam útnak a vámpírok után kutatva a városban. Arra gondoltam az erdő felé veszem az irányt, ahol az első vámpírral találkoztam, hátha sikerrel járok és még egy nyomár bukkanok.

[Erdő]

Amikor kibéreltem a szobát, rögtön fel is szereltem, pár csapdával, olyat ami emberekre teljesen hatástalan. Sok vámpír figyelmét magamra fogom vonni az irtás közben, így hát fel kell készülnöm arra is ha netán álmomban akarnak rám törni.