A birtok
***
Ami eddig történt
Damon Salvatore
- Én legalább férfi vagyok, nem egy patkány - rántottam ki a vállam Oliver keze alól, és ha szemmel meg tudtam volna ölni, e percben véget ért volna a történet.
Aztán Klaus szavaira már erősen ökölbe kellett szorítanom a kezem, hogy az üveget tényleg rendeltetésszerűen használjam, és nyitányként ne verjem szét ennek a beképzelt Elsőnek a fején. Ami mellesleg, a "megvédelek titeket" projectet is meglehetősen aláásta volna.
- Menjünk - morogtam, aztán megfogtam Elena kezét, mintha attól félnék, hogy az ebédlőig bárki elszakíthatná tőlem.
(ebédlő)
Charlotte Tatia Petrova
« Egyébként nem jöttetek volna el, szóval itt nincs miről beszélni. Ne legyetek ilyen morcosak. » És nekem ezzel a jószívű, nyálas vámpírral kell eltöltenem az estémet? Szerencse, hogy jóképű, különben soha nem mentem volna bele. Így is nehéz lesz, már csak abban reménykedtem, hogy nem kellesz ilyen monológokat végighallgatnom az este további részében, mert akkor kiszaladok a saját házamból még akkor is, ha öröm lesz végighallgatni, hogy a társaság tagjai hogy csipegetik egymást. Akárcsak a keselyűk.
« De tudjátok mit? Inkább menjünk és együnk. Hosszú még az este. » Rájuk kacsintottam és elindultam az étkező felé, de előtte még a fejemmel biccentettem, hogy kövessenek. Az előétel már tálalva volt.
Ebédlő
Klaus
Tatia lesújtó szavai után fájdalmas arccal szívemre szorítottam a kezem, mintha elviselhetetlen gyötrelem lett volna a mondata, miszerint maga a halál üljön mellém, aztán vállat vontam.
- Hm, Elena.... tőled azért mást vártam - sóhajtottam fel. - Azok után, hogy mikor meztelenül kaptál a fürdőben, igen pirulós kislánnyá váltál. Na és a múltkori csókod.... ha én nem lettem volna észnél, már lehet, hogy nem kis Salvatore lenne a következő, ami a családba érkezik - vigyorogtam folyamatosan, aztán megrántottam a vállam. - Tőlem ehetünk. Tudtommal azért jöttünk. De a társaság maga is felülmúlja minden várakozásomat.
Elena Gilbert Salvatore
- Nyugi, Damon, nyugi - szorítottam meg kedvesen a kezét, jelezve hogy nem éri meg felhúzni magát... még a végén esetleg olyan történik, amit nem szeretnénk. Főleg Delenával... Tatia fenyegetése tényleg túllépte az aljasság határát. De ő ilyen volt, mit tehettünk volna mi ellene?
- És te... - néztem Klaus felé. - Előbb fogod meghúzni saját magadat, minthogy én még egyszer egy szót is váltsak veled békés körülmények között - címeztem neki, és ezúttal már én voltam a mérges, de egy mély lélegzettel lenyugtattam magamat. Oliver kedves szavai viszont megleptek... olyan volt, mint régen. Mikor még nem tudtam, ki ő, és mit tett... de nem akartam reagálni rá. - Vacsorázhatunk végre, vagy mindenképpen húzni akarjátok a kellemetlen perceket?
Oliver Lambrick
Ősvámpír
Csak néztem rájuk felváltva. Egyikük tekintete jobb volt, mint a másik. Annyi érzelmet tudtak ezzel átadni, mint szavakkal talán soha. És imádtam az ilyen feszkós légkört.
- Nocsak. Salvatore férfivá érett. - veregettem meg a vállát a monológja után, és lassabban mértem végig Elenát, hogy elmosolyodjak. - Gyönyörű vagy ma este. - mondtam neki mindenféle kétszínűség, gonoszság nélkül. De még nem akartam belekezdeni az eredeti "ötletbe", ami részemről várt ránk.
Damon Salvatore
- Ó, hát hogyne! - morrantam oda Klausnak. - Felejtsd el, hogy melléd ül. Mellém fog... és mi ketten lehetőleg távol tőletek - dühöngtem. - Eszünk ágában sem volt eljönni, csak... rákényszerültünk - hangsúlyoztam ki a szót. - Rohadt, aljas, és ocsmány dolog volt Delenával fenyegetőzni - néztem Tatia felé. - Látod? Lehettek egyformák itt - mutattam az egyforma ruhájukra - de itt - böktem Elena szíve felé - még csak véletlenül sem, soha. Menjünk, tudjuk le a vacsorát, aztán hagy menjünk haza. A gyerekeinkhez.
Charlotte Tatia Petrova
Az járt a fejemben, hogy ez egyszerűen lehetetlen. Hasonmás, hasonmás, de akkor is... ha nem tudnám, hogy én én vagyok, összekeverném magam vele. Félelmetes volt. De legalább Oliver kis ötletének "cseréljetek ruhát" része kihúzásra került, hiszen erre már nem lesz szükség. A drága kis Elena tudtán kívül könnyítette meg a dolgomat és a saját kiütését. Tökéletes.
Égig csúszott szemöldökkel fordultam Klaus felé, aki most nagyon nem tetszett nekem. Mondtam én már régebben is, hogy agyilag nincs vele minden rendben. « Üljön melléd a halál. » Vállat vontam és elálltam az ajtóból, hogy Elena és a férjecskéje be tudjanak lépni. Becsuktam mögöttük az ajtót és most éreztem csak igazán, hogy indulhat a buli. « Üdv az otthonomban. Bocs a borzasztó társaságért, de mivel itt szinte mindenki utál mindenkit, nem hagyhattam ki az alkalmat. » Elégedett mosoly rajzolódott ajkaim köré végignézve a jelenlévőkön.
Klaus
Először én is meglepődtem a két, hajszálra egyforma nő láttán, aztán elégedetten karba fontam a kezem, és nekidőltem a falnak.
- Nnnnna, kezd érdekes lenni a buli - vigyorogtam szélesen. - Mondd édes, van kedved mellém ülni? - néztem Tatiára. - Ha ő nem, te is jöhetsz - kacsintottam egyet Elena felé, nem is érdekelt, Damon milyen rondán fog nézni rám. - Jelen esetben kezdem átértékelni az ágyban a hármas felállás lehetőségét.
Elena Gilbert Salvatore
- Ezt nem hiszem el... - néztem végig Tatián, ahogy kinyitódott az ajtó. Mennyi volt az esélye annak, hogy egyforma ruhában leszünk? Ahogy látom... pont elég ahhoz, hogy tényleg így történjen.
Viszont mielőtt mondhattam volna mást is, meghallottam Oliver hangját, és megforgattam a szemeimet. - Meg is lepődtem volna, ha te otthon maradtál volna - vettem oda neki közömbösen.
Oliver Lambrick
- Hóha, gáz van a paradicsomban. - mértem végig Tatiát és Klaust. Úgy beszéltek egymással, mintha néhány nappal... na jó, inkább úgy csinálok, mintha nem tudnék semmit. Van nekem ennél jobb dolgom is. Rangiguru meg nem vagyok.
Elvigyorodva néztem az ajtó felé, és amint kinyitódott, röhögés bukott ki belőlem a két egyforma nő láttál. - Ti ketten összebeszéltetek? Nem is tudtam, hogy barátnők vagytok. - kacsintottam rájuk.
Damon Salvatore
- Na én erre nem vennék mérget - horkantam fel. - Mármint a gyorsaságra. Élvezni fogják, hogy szórakozhatnak velünk, majd meglátod - festettem le borúsan a jövőt. - A pokol ajtaja előtt is szívesebben állnék - sóhajtottam keservesen, és mikor kinyílt az ajtó, leesett az állam.
- Aztarohadt...- motyogtam, Elenáról Tatiára kapkodva a tekintetem.
Charlotte Tatia Petrova
Legszívesebben rögtön szétvertem volna Klaus fején a borosüveget, de inkább türtőztettem magam. Csak tudnám mi baja... hergeljen csak tovább, akkor legalább tőlem is kiharcol egy pofont vagy ha nem többet. Addig is maradt a hatalmas levegővétel és saját magam nyugtatása.
« Szívetek drága hölgye megérkezett. Csak nehogy véletlenül elolvadjatok tőle, mert én nem kaparlak fel titeket a padlóról. » Szinte köpdöstem a szavakat, gunyoros tekintettel pillantottam rájuk, mielőtt újra ajtót nyitottam. És abban a pillanatban, ahogy lenyomtam a kilincset, majdnem rosszul lettem.
« Szóval ilyen az, ha az ember rémálma valóra válik. » Mértem végig lassan Elenát. Ugyanolyan ruhát viselt, mint én, még a hajszálai is ugyanúgy álltak, mint nekem. Eddig is olyan volt, mintha tükörbe néztem volna, most pedig végképp.
Elena Gilbert Salvatore
(Damon és Elena háza)
Damon megállt az autóval. Nem volt túl nehéz megtalálni a birtokot. Látszott rajta a vámpírságra utaló szokás. Nagy... és giccses. Mintha csak Katherine házát látnám.
Damonre néztem, és átadtam neki a konyakot, így nézve rá, kicsit félve. - Csak... legyen gyorsan vége. - mondtam, miközben bekopogtam.
Klaus
- Most is roppant szívélyes vagy, mondtam már? - néztem a vállam felett rá Tatiára, aztán gúnyosan elröhögtem magam Oliver jegyzésén.- Rendben, de csak ha olyan nyálas esküvőnk lesz, mint Salvatorééknak. Apropó, ha jól értem, ők is itt lesznek ma este? - érdeklődtem. - Csodálatos. Legalább lesz egy normális nő is a társaságban. Ezt arra értettem, ha majd Elena megérkezik - fintorogtam Tatiára.
Oliver Lambrick
- Én is imádlak, Klaus. Házasodjunk össze. - fintorogtam felé az utolsó mondata révén. Oké, utáltuk egymást, deeeeeeeeee... nos, nem. Inkább mégse tegyük félre. Akkor lesz izgalmas a ma este, ha éles a helyzet. Azt mindannyian szeretjük. Legalábbis én imádom a kiéleződött szituációkat. - Én félnék a helyedben, hogy akitől ma este hányni fognak, az nem én leszek. - veregettem meg a vállát, és az ajtó felé néztem, és összedörzsöltem a két mancsomat. - Remélem Elena is hamarosan itt lesz. Te is szép vagy Tatia, de szívem hölgyét szívesebben nézném, remélem, hogy megérted. - vigyorogtam rá. Imádtam azt a gúnyos vigyort az arcán. Láttam benne a múltat amit együtt éltünk le, mint átváltoztató, és átváltoztatott.
Charlotte Tatia Petrova
Ledermedtem, amikor csak úgy egyszerűen a kezembe nyomott egy borosüveget és mindenféle egyéb köszönés vagy akármi nélkül besétált. Vagy kimaradt a mai adag gyógyszere vagy a fene sem tudja, mi baja lehet. Oliver beszólását pedig megpróbáltam csak úgy elengedni a fülem mellett. Ha ők így, hát én is. Nem vagyok én ma született bárány.
« Nos, ha ti ketten együtt vagytok, a hányinger garantált. » Gúnyos mosolyt vetettem mindkettejük felé és már csak arra vártam, hogy a kis hasonmásom és férje megérkezzenek. Akkor teljes lesz a csapat. Közben pedig hallottam, hogy a pincérek már az előételt pakolják az asztalra az ebédlőben. Legalább nem lazsálnak.
Klaus
- Tessék - nyomtam az üveget Tatia kezébe, mikor kinyílt az ajtó, majd besétáltam. - Ezért szeretem a vámpírok lakta házakat. Sosem kell invitálásra várni - hordoztam a szemem körbe a berendezésen. - Szép. Bár jobb társaságról is gondoskodhattál volna - intettem fejemmel Oliver felé. - Nem félsz, hogy ha őt kell bámulni, valaki előbb-utóbb telehányja a tányérját?
Oliver Lambrick
Az érkező hangra arra fordítottam a fejemet, és Tatia ment is ajtót nyitni. Eléggé türelmetlennek tűnt Klaus barátunk. Ki tudja, talán valaki kiutasította az ágyából, azért ilyen morcos.
Széles vigyor jelent meg a képemen, ahogy Tatia odalépett hozzá, és kedvesen, viccelődve közeledett felé. - Elmenjek? Zavarom a love storyt? - kérdeztem ártatlan arccal.
Charlotte Tatia Petrova
« Majd kiszámlázom a károkat. » Vetettem oda neki gúnyos mosollyal és inkább elsiklottam afelett, hogy szerinte Klaus nem bízik bennem. Talán annyira nem, hogy egyedül hagyjon minket Elenával, ebben igaza volt.. de egy próbát megér, mint minden más.
Fékcsikorgás ütötte meg a fülemet, aztán léptek zaja, majd egy hang is társult hozzá. Klaus megérkezett és nem volt a legjobb hangulatában. A hanglejtéséből ezt lehetett kivenni. Jól kezdődik.
« Szia! » Mosolyodtam rá kedvesen, ahogy kinyitottam az ajtót, de arckifejezését látva rögtön el is ment a kedvem. Mintha eléggé morcos lett volna. « Csak nem ideges vagy? » Kérdeztem tőle, de nem gúnyolódva, inkább csak kissé viccelődve. Arról pedig szinte már el is feledkeztem, hogy Oliver ott állt majdnem mellettem.
Klaus
(ősök villája)
Lefékeztem a ház előtt, aztán lassú léptekkel az ajtóhoz sétáltam, és bekopogtam. A borosüveget úgy fogtam, mint valami kézigránátot. A fogadtatástól függött, hogy úgy is adom-e át.
- Gyerünk már, meddig várjak még? - szóltam be a zárt ajtón, mikor még néhány pillanat múlva sem érkezett reakció benntről.
Oliver Lambrick
- Nos, nem tudom. Lehet hogy Klaus benned se bízik annyira. - vontam egyet a vállamon. A lelki problémák... végképp nem érdekeltek. A kapcsolatuk az ő dolguk. Ha belebonyolódtak, hát oldják meg egymaguk. Nem fogok én sírni akkor se, ha ma este ők is összeugranak. És erre a gondolatra elvigyorodtam.
- Majd kapsz tőlem új bútorokat ha Salvatore vagy Klaus felbosszant, és úgy szottyan kedvem, hogy szétverjem valamelyik fejét. Salvatore ellen még lenne esélyem... de Klaus... akkor már Ő verné szét az én fejemet. - nevettem, de nem rossz kedvűen.
Charlotte Tatia Petrova
« Ne aggódj, Klausnak semmi nem fog feltűnni. Legfeljebb előbb kitessékelem a házból, mint ahogy Elenáék is elindulnának. Bár nem hagyna itt téged Elenával, talán én meg tudom győzni, hogy majd vigyázok rá. » Újabb kortyot ittam ki a pohárból és most tudatosult bennem, hogy igazából arra készülök, hogy átverjem Klaust. Na ha valamiből, ebből semmi jó nem fog kisülni...
« Én már mindenre felkészültem, az történik, aminek történnie kell. Akár a berendezésem is bánhatja. » Vontam vállat nemtörődöm módon és lelkiekben már tényleg minden eshetőségre felkészültem.
Oliver Lambrick
- El lesz ragadtatva tőle. Noha tartok tőle, hogy a drága Klaus barátod mindent észre fog venni, ha nem akkor, mikor te elmész Elenaként, akkor... akkor, mikor én távozni készülök majd Elenával. - fintorogtam. - Na mindegy. Ha észreveszi, már hárman leszünk. Klausszal meg jóban vagy, majd ő mesél neked, te Klaus szíve csücske. - néztem rá vicces kis arckifejezéssel, noha valahogy éreztem, hogy nem fogja most díjazni ezt a fajta humort. - Remélem, te is felkészültél a műsorra. A múltkor hallottak alapján Elena nagy pofonnal fogja várni Klaust. - vigyorogtam.
Charlotte Tatia Petrova
Én is belekortyoltam a whiskybe, az alkohol égette a torkomat. Ez kellett most nekem, így kellőképpen fel tudtam készülni a hasonmásomra és férjére, valamint Klausra is. Na meg persze segít elviselni, ami történhet ezen a vacsorán.
« Szegény, kicsi Elena. » Kivettem a nyugtatót a kezéből és elraktam, hogy majd kéznél legyen, ha szükség lesz rá. Gyerekjáték lesz őt elkábítani, már csak abból adódóan, hogy ember és itt a nyugtató is. Nem lesz itt semmi baj. « Biztosan örülni fog, ha magához tér és téged lát meg elsőként. » Felkacagtam, ahogy a jelenet megjelent a lelki szemeim előtt és legszívesebben azt kívántam volna, hogy én is hadd láthassam majd ezt. De nekem a férj lefoglalása jutott.
Oliver Lambrick
- Nem, nem is vérre gondoltam. Azt vacsorára illő ilyenkor elfogyasztani. - vetettem oda, már pohárral a kezemben, és egy hörpintéssel kiittam az alkoholt. Nem mondom, ez még jól fog jönni. A józan gondolkodás... ha az vezérelt volna, ma nyilván megint bántanám Elenát, hogy azzal győzködjem, persze azzal többet ártanék magamnak, mint neki. De amit tenni készülök... ahhoz inni kell. Sokat. Vagy mégsem. Éppen ennyit.
- Ja... - nyúltam a zsebembe, és elővettem egy kis fecskendőfélét. - Nyugtató. Ezzel a tavalyi alapítók bálján kiütöttem Elenát jó pár órára, mikor megtudta, hogy Salvatore megigézte. - meséltem. Noha biztos tisztában volt a szituációval. Nagyon jól értett a nyomozáshoz a kis bestia.
Charlotte Tatia Petrova
« Jó tudni. » Még a szemeimet is megforgattam és most már elléptem előle. Ha minden jól alakul lesz elég ideje simogatni a hasonmásomat, úgyhogy ezt majd vele csinálja. Azért kíváncsi lettem, mi fog ebből kisülni. Lehet, hogy még a végén annyira egymásra találnak, hogy Elena vissza sem akar térni a családjához. Bármi megtörténhet.
« Az álmok néha valóra válnak. » Motyogtam halkan, de nem is tudom miért. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy Elenát kicsit kiüssem és Oliver kezei közé adjam. Ja és persze az is, hogy eljátsszam őt néhány óra erejéig. Nem olyan nehéz feladat. « Sajnálatos módon a konyhában lévő pincéreket vacsorára szántam, így semmi mással nem tudok szolgálni, csak alkohollal. Ha az megfelel. » Rögtön töltöttem is két pohárral, hogy az egyiket a kezébe nyomjam. Ezt a vacsorát nem lehet emélkül elkezdeni, ahhoz túlságosan kemény menet lesz.
Oliver Lambrick
- Nagyon okos kislány. És ki tudja? Talán Salvatore észre se veszi, hogy nem Elena vagy... a csókotok nem annyira különböző. - kacsintottam rá. Emlékeztem még a múltkorira, amit a sulis buli előtt adtam neki. Nem igazán tudtam volna megkülönböztetni őket. - Minden bizonnyal nem fogod bánni, ha Salvatore egyszer-kétszer bedugja ide a száját. - röhögtem, végigsimítva a szája ívén gyengéden, de mindenféle érzelem nélkül. Legalábbis nem az volt a cél, hogy udvaroljak neki, abból már mindketten kinőttünk.
- Óh, és az csak a legszebb álmaimban fordulhat elő. - legyintettem. - Nos, beljebb engedsz, elfogyasztunk együtt valami welcome drink-et, vagy száradjak ki? - kacsintottam rá.
Charlotte Tatia Petrova
Csak aprót bólintottam a szavaira. Amúgy is meglepődtem magamon, hogy majdnem magyarázkodni kezdtem, de Oliver szavai még jobban ledöbbentettek. Szóval nem érdekelte a dolog... akkor nem lesz itt semmi baj vagy félnivaló, hogy emiatt gyilkol le. Nyugodtan folytathatjuk Nikkel, amit elkezdtünk...feltéve, ha egyáltalán lehetséges ez.
« Lehet, hogy annyira dicsérik, de ő túlságosan jó. De tudod mit? Üsse kő... társak vagyunk, megteszem neked. Úgysincs programom holnapra. » Tényleg ez volt a két ok, ami miatt beleegyeztem. Oliver úgysem bántja Elenát, hiszen szereti, így esetleg csak Klaus és Damon lehetne ideges. De ők úgysem fogják megtudni, ha mindannyian jól játszunk. És persze ha Elenának nem jár el a szája.
Hagytam, hogy végigsimítsa a nyakamat, nem húzódtam el. Miért tettem volna, hiszen régebben is csinált már ilyet. Csak akkor pillantottam rá kissé szúrósan, amikor a melleimhez ért. « Ide tényleg nincs. Talán az éjszaka folyamán Elenánál lesz. » Ismét ravasz mosoly jelent meg az ajkaimon, így pislogtam rá. Azért mindent összevetve... bírtam én ezt a férfit.
Oliver Lambrick
- Ne, ne. Ne magyarázkódj. A dolog Klaus része nem érdekel. Ha téged még mindig ő tesz boldoggá, én áldásomat adom rá, nem mintha annyi közöm lenne hozzá, hogy ilyet tegyek. - rántottam egyet a vállamon. A múlt... hogyan is lehetne elmondani? Én csak egy másik bevándorló csoport tagja voltam. Soha nem voltam szerelmes ebbe a nőbe. Azt nem mondom, hogy soha nem is tetszett, de mivel Klaus hűséges barátja voltam, nem kellett nekem az ő szívszerelme. És ha én azt mondom, hogy a kezdetek óta szeretem Elenát, mióta megismertem, mi jogon szólnék én bele az Ő életükbe? Noha úgy gondolom, hogy Klausszal semmi hosszútávút nem lehet leélni. Olyan múlttal nem, amilyennel Ők ketten rendelkeznek. Mert ugyebár... egyszerre nem tudunk szeretni, és gyűlölni valakit. Vagy talán még is? Hiszen ma este épp ezt akarom Elenával megvitatni. Vagy ha megbezsélni nem tudjuk, megmutatom neki.
Aztán nevetés szakadt ki belőlem. - Tatia... egy napig tiéd lenne az a férfi, akit annyira de annyira dícsérnek. Ne mondd nekem, hogy nem tudnál vele mit kezdeni. És miért vagyok biztos benne, hogy sikeres leszel a színészkedésben? Mert ha nem lenne jó szimatom, nem vettem volna én se észre semmit a Klausszal folytatott játékodból. Ügyes nő vagy, Tatia... lehengerlő, csábító... akárcsak Elena. Ha Damon gyanakodni kezdene, hát használd a csodás adottságaidat. - siklott végig a mutatóujjam a nyakán, de a mellei előtt megálltam. - Bocs. Nekem ide nincs behatolási engedélyem. - vigyorogtam.
Charlotte Tatia Petrova
A módszeremben nem lesz hiba, de ezt már csak magamban gondoltam. Megvolt nekem a saját kis ötletem, hogyan vegyem rá a vérivásra Salvatorét, emiatt senkinek sem kell aggódnia.
Jó érzés töltött el, amikor azt mondta, bízik bennem. Nagyon kevesen bíztak bennem, ezeknek az embereknek a száma elhanyagolható volt. De ez a jó érzés rögtön elmúlt, amikor feljött Klaus... Szóval tud róla és arról, hogy mi történt köztünk... Nem sokáig maradt titokban, bár mit is vártam? Oliver mindig mindenről tud és... ez sem csúszhatott el csak úgy a füle mellett.
« Én.. és ő... nem... » Nem is tudom miért akartam elkezdeni magyarázkodni, de nem is tudtam befejezni, mivel ő tovább folytatta. Az ötlete pedig egyszerre volt érdekes, de ugyanakkor elkedvtelenítő is. Hogy vegyem át Elena helyét egy éjszakára? Mit csináljak én abban a házban? A gyerekeivel? Jófiú Damonnel? Oliver megőrült?
« Te komolyan azt hiszed, hogy senkinek nem fog feltűnni? Az csak egy tény, hogy ugyanúgy nézünk ki, de szerinted én képes vagyok úgy viselkedni, mint Elena? Még ha csak egy éjszakáról is van szó... » Szörnyülködni kezdtem, de ennek ellenére talán elkezdett tetszeni az ötlet. Kezdtem kíváncsi lenni, vajon milyen lehet a hasonmásom élete a négy fal között.
Oliver Lambrick
Az étkező felé pillantottam, mikor arra tévedt a tekintete, és széles vigyorom mintha odafagyott volna az arcomra. Képtelen voltam eltűntetni. Egyre inkább jókedvem lett, és láthattam hogy a mai este valami igazán rendkívüli lesz. Szóval tényleg jól fogunk mulatkozni. Kell ennél több?
- Akarom én látni azt a módszert! - bólogattam. - Az is érdekelni fog majd, hogy mivel vetted rá őket az eljövetelre. De úgy érzem hogy nekem is van közöm hozzá. - kacsintottam rá, és pár pillanatig az emelet felé vizslattam. Éreztem valami ismerős szagot, amit évszázadok óta nem éreztem már. Mint egy régi barát szaga... de mit érdekel most ez engem? Van ennél fontosabb dolgom is. Majd később utánajárok.
- Mivel bízom benned, azért merem azt gondolni, hogy hátsó szándékok nélkül fogod megtenni aztt, amit kérek. Nem érdekel, hogy mit csináltok Klausszal, hányszor, milyen érzelmekkel, és mikor... - köszörültem meg a torkomat célzatosan, hogy előttem nincsenek titkok. Már amúgy is vártam a pillanatot, hogy Elena kiosszon Niklausnak egy pofont, amiért kishíján kihasználta. Nem mintha a kis hasonmás ismerné a szűziesség, és ártatlanság fogalmát. Régen se ismerte. Talán a vámpírok előtt az volt, de mára kihalt belőle. - Amire kérni akarlak, hogy... a vacsora végén, ha kettesben maradsz valami úton-módon Elenával... kábítsd el, cserélj vele ruhát. És vedd át a helyét. - meredtem rá komolyan. - Lesz vele megbeszélnivalóm. De ha Klaus ott lohol a nyakamban, soha életemben nem fogok vele megbeszélni semmit. Foglald le Damont. Menj vele haza. Bírd ki vele az éjszakát, szórakozzatok jól. - kacsintottam rá, utalva hogy ha már Elenát játszhat, hát játszhat ott mással is... khm. - Holnap visszaadom Elenát, és elfelejted Damont. Mehetsz vissza utána Klaushoz. - legyintettem.
Charlotte Tatia Petrova
« Nem zacskós kaja lesz. Igazi, meleg emberi vér. » Fejemmel az étkező felé biccentettem, hogy ott már hallhatja a leendő áldozatok mocorgását és beszélgetését, sőt, talán még a vérük illatét is érezheti, ha nagyon jól koncentrál. Éppen ezért választottam pont ezeket az embereket, hogy az ízük fenséges legyen. « Salvatore pedig enni fog, ha szeretne, ha nem. Megvannak az eszközeim, hogy rábírjam. » A hangom magabiztosan csengett, mint mindig és így is éreztem. Damonnek innia kell az este folyamán, hiszen vámpír. Egyedül Elena mentesülhet ezalól a "feladat alól."
Oliver hangjába hirtelen komolyság költözött, a segítségemet pedig nem tagadhattam meg tőle. Nem is akartam, akkor miféle társ lennék én? « Tudod, hogy bármikor segítek bármiben. Miről lenne szó? »
Oliver Lambrick
Kicsit beljebb sétáltam, hogy szemügyre vegyem a birtoka többi részét is, legalábbis a nappalit. Tatiának van ízlése. Méghozzá remek. Ez a színvilág, és ízlés... minden későbbi hasonmás örökölte tőle. A jó gének, ha a genetikára kell hivatkoznom.
- Látom, a kedvünkben akarsz járni. - vigyorogtam rá egyre szélesebben. - Nemcsak emberi étel. Te aztán tudod, mitől döglik a légy, nemde? - túrtam a hajamba, de tovább figyeltem az arcát. - Azzal ugyebár tisztában vagy, hogy Salvatore erőszakkal se fog inni vért? Mert ha jól ismerlek, nem zacskós "leves" lesz. - vált a vigyorom némileg kegyetlenné. Elképzeltem a pillanatot, ahogy Salvatore ajkaihoz igazi embervér tapad... és valljuk be, ez az, amit még soha nem láttam. De akartam látni! Mellette Elena kétségbeesett arcát, hogy a szerelmét valaki rácsábította a "bűnös életre". De nekünk ez a természetes, hogy képzelheti azt a drága kis hasonmás, hogy sokáig lehet élni harapások nélkül? Az ölés meg... arról már ne beszéljünk, azt végképp nem értené meg. - Ami azt illeti... lenne itt még valami, amihez szükségem lenne a segítségedre. - vált komollyá a hangom.
Charlotte Tatia Petrova
Rámosolyogtam dicséretét hallva. Tisztában voltam vele, hogyan nézek ki, hiszen külsőmnek nagyon sok mindent köszönhettem. Főleg, hogy egy jókislányos arccal senki sem döbbenne rá hogy mi vagyok és mire vagyok képes valójában.
« Te is jól nézel ki. » Végignéztem rajta és megállapítottam, hogy még az egyszerű ing-farmer kombináció is jól áll neki. Mi tagadás, jóképű fickó volt jó testtel. Persze, hogy jól nézett ki. « Mit gondolsz, kellő szervezés nélkül hívtalak meg ide titeket? Még azt is elárulom, hogy nem csak emberi étel van az étlapon. » Rákacsintottam, aztán eszembe jutott valami. Vajon tudja, hogy mi történt köztem és Klaus között? Talán ha tudná, nem lenne ennyire nyugodt vagy... inkább nem is bízna bennem. De ennek jelét még nem láttam, így inkább nem kezdtem el idegeskedni.
Oliver Lambrick
- Tudod jól, hogy imádok mindenben az első lenni. - vigyorogtam rá. Kitárta előttem az ajtót, és betessékelt. Végigmértem a tökéletes küllemét. Mikor már azt hiszem, hogy ezek a nők már nem lehetnek szebbek, sikeresen rátesznek egy lapáttal. De milyen jó irányba teszik azt!
- Gyönyörű vagy. - mosolyogtam rá, őszinte szavakkal. Ritka ez tőlem, de ő az egyetlen, akiben talán még meg is bízok. Annak ellenére hogy tudom: Klaus oldalára is állhatna mert érez iránta valamit. A múltkori látogatás során látszott minden Klaus szemeiben. - Előkészültél erre a monumentális eseményre? - kacsintottam rá.
Charlotte Tatia Petrova
Hálószoba
A pincérek már itt voltak és az ebédlőben sürögtek-forogtak mit sem sejtve arról, hogy mi is lesz a valódi szerepük ezen a vacsorán. Mi jobb van a két lábon járó vérbankoknál? Nem sok minden.
Már nem volt sok idő a vacsoráig, csak egy fél óra hossza. Fél óra és indulhat a ramazuri. Egyre kíváncsibb voltam én magam is, hogy mit tartogat számunkra ez az este, milyen meglepetésekben lesz részem. Mert volt egy olyan érzésem, hogy meglepetés az lesz bőven.
Valaki megnyomta a csengőt, így kénytelen voltam ajtót nyitni. Csak az egyik vendég lehetett, sejtésem pedig nem is csalt. Oliver állt az ajtóban.
« Mint mindig, most is te vagy a legelső. Fáradj beljebb. » Invitáltam be a házba szövetségesemet egy ravasz mosoly kíséretében, közben pedig fél füllel a pincéreket hallgattam. Jól végezték a dolgukat, de a felügyelés nem ártott.
Oliver Lambrick
[Oliver lakása]
Kellőképpen izgalomba jöttem. No nem úgy ahogyan egy férfinak kellene néhanapján. Az majd később. Talán sose volt még ennyire hasznomra hogy három egyforma nő él ebben a városban. És kettő ebből itt lesz ma este. Hogy én milyen jól fogok mulatni...! Klaus nem másképp. Még ha utáljuk is egymást, ugyanaz mulattat mindkettőnket. Ezért voltunk mi barátok anno.
Megálltam az ajtó előtt, és megnyomtam a csengőt. Csak Tatiát hallottam odabentről. Még egyedül volt. Meg talán néhány pincér már itt volt, azt nmár nem hallottam olyan jól.
Benjamin Lockwood
(Utcák)
Csöngettem egy párszor, de semmi reakció. Nyilván Charlotte is bevetésen van még. Istenem, mennyi hülyeség... egy rohadt életért! DE még milyen nagy rohadék rohadt életéért...!
Benyitottam hát, és nem érdekelve, hogy mit fog mondani, átsétáltam a nappaliba.
Charlotte Tatia Petrova
Az elmúlt napokban számításba vettem, mennyi vért is kell megszereznem. Kell még két vámpíré és két emberé. Ha úgy nézzük, könnyű menet lesz, tekintve, hogy nemrég vágtam meg magam és csöpögtettem a saját vérem is fiolába, így egy vámpír vére ismételten letudva. Már csak annyi kell, hogy találjak egy vámpírt és két embert. A vámpírra már meg is volt a jelöltem, embereket pedig...bárhol találok.
Mystic Falls parkja
Charlotte Tatia Petrova
Úgy látszik, mindkét férfi időzítése tökéletes, ilyen szépen egyszerre megjelenni szinte lehetetlenség. Nekik mégis sikerült.
Még nagyobb mosollyal mértem végig az érkező ősvámpírt is, közben pedig őt is beinvitáltam. Hogy mutassam meg neki amit akarok, ha a vendégszobában ácsorog?
« Uraim, öröm Önöket látni. Így együtt pedig még jobb. » Kacsintottam rájuk és jelenleg elég volt annyi, hogy legalább Ben örül egy kicsit nekem. Nathan pedig...hát ő még jobban utálni fog, ha minden igaz.
« Téged azért hívtalak, hogy meggyőzzelek és elmondd, amit szeretnék. » Néztem Nathan-re, aztán pedig Benjamin felé fordultam. « Téged pedig azért, hogy megtudd, mit is terveztem nemrégiben. Kövessetek. » Megindultam az emelet felé és biztos voltam abban, hogy követnek. Látszott rajtuk, hogy kíváncsiak.
A vendégszoba
Benjamin Lockwood
Kitárult előttem az ajtó, és végigmértem Tatiát. - Jól nézel ki. Megint - kacsintottam rá, majd besétáltam mellette. - jöttem megnézni, mit akarsz művelni. Vagy éppen nem művelni, ahogy tetszik. - vontam vállat, de ebben a pillanatban megjelent Nathan barátom is. - hajjaj, mi lesz itt...
Nathan Elward
[Oliver lakása]
Épp akkor érkeztem amikor Tatia beengedte Benjamint. Ezek ketten szervezkedtek.. mi várhat akkor rám ott?
Villámgyorsan termettem ott mellettük, és megfogtam az ajtót mielőtt becsukta volna. - Mi van, miért hívtál? - néztem Tatia-ra.
Charlotte Tatia Petrova
Vampire - Original Doppelganger
Mintha mi sem történt volna, úgy lépdeltem le a lépcsősoron és ugrottam az ajtó elé, hogy kinyissam azt. Rose ellesz egy darabig a karóval és a napfénnyel, vele pár percig nem kell foglalkoznom.
« Benjamin! Örülök, hogy itt vagy. » Ismételten mosoly kúszott az arcomra, miközben betessékeltem. Megjött a nézőközönség. Ha már egyszer megígértem neki, hogy elhívom, akkor meg is teszem.
Benjamin Lockwood
Vérfarkas
(Hotel - Benjamin lakása)
Autóval jöttem el idáig, de közben gondolkodtam. Most talán kapok némi beavatást, mit akar ez a rafinált nőszemély.
Becsaptam a kocsim ajtaját, majd megnyomtam a csengőt.
Charlotte Tatia Petrova
Lehunytam a szemeimet és felkacagtam, amikor a tervnélküliséget említtette. Szinte gondolatolvasó ez a fiú. Épp most körvonalazódik a fejemben valami, erre megjelenik.
« Ez nem teljesen igaz. És bocsánat a faragatlanságomért, kérlek, gyere be! » Amikor pedig átlépte a küszöböt, ismét felé fordultam, mostmár ravaszabb mosollyal az ajkaimon. « Ha velem jössz, elárulom, mi jutott eszembe. »
A nappali
Benjamin Lockwood
- Jól van, vadássz bátran, itt még a hülyéknek se tűnik fel - sóhajtottam nagyot, miközben megtámasztottam az ajtófélfát a két mancsommal.
- Mi járatban? Először is meg akartam kérdezni, hogy miért tűntél el. De arra már választ kaptam úgy nagyjából - billentettem oldalra a fejemet. - A következő kérdésemen meg még gondolkodom, de ha beengednél... örömmel fogadnám - vigyorodtam el. - Kíváncsi vagyok rád. Ennyi az egész. Mert tehetetlen, hogy pont te, pont ide, pont terv nélkül gyere.
Charlotte Tatia Petrova
« Pedig már kezdtem komolyan azt hinni, hogy hiányoztam. » Mímelt sértődöttséggel tekintettem rá, de amikor elismerő pillantással nézte végig a házat, én magam is ismételten elmosolyodtam.
« Ez lesz az én... mondhatni erődöm. Imádom, hogy az erdő szélén fekszik, tökéletesek a vadászlehetőségek. » Rákacsintottam és biztos voltam benne, hogy érti amire célzok. Hogy is ne értené? Ő maga is sokszor használhatta már az erdőt ilyen célokra,a mikor feljön a telihold. Amikor nekünk ajánlatosabb hét lakatra csukni az ajtót.
Félrebiccentettem a fejem és kissé komolyabban néztem rá. « Beparázni? Én nem így mondanám. Inkább láttam valakit, akit nagyon nagyon régóta kerülök és ez egy kicsit felkavarta a lelkivilágomat. » Vállat rántottam, hiába, egyszer úgyis kiszedi belőlem, kitől is félek. Lehet, hogy nem is olyan sokára lesz ez a valamikor. « És te? Hogyhogy ilyen gyorsan meglátogattál? »
Benjamin Lockwood
Kinyílt az ajtó, és végigmértem a nőt. Vonzó... nem is lehet rá mást mondani... ahogy a hasonmásaira sem. Még így is, kialvatlanul.
- Azért ne ess túlzásokba, drágám! - vigyorodtam el. - Szép ház. Nem volt nehéz megtalálni. - mértem végig az egészet. - De ezúttal... kíváncsiskodni jöttem. Ma este... olyan furcsán távoztál. Beparáztál valamitől?
Charlotte Tatia Petrova
Hálószoba
Leugráltam a márványlépcsőn, nem akartam megváratni a barátomat. Ahogy közeledtem az ajtóhoz, úgy voltam egyre biztosabb benne, hogy csakis Benjamin állhat az ajtóban. Ki más lehetett volna? Ha az ingatlanügynök, akkor rögvest megfojtom, ha pedig valami házaló, ő is mehet tovább. Ezeken kívül pedig senki nem tudta, hogy él-e itt valaki egyáltalán?
« Benjamin! » Szélesre tártam előtte az ajtót és a mosolyom is majdnem ugyanolyan széles volt. « Csak nem máris hiányoztam? » Végignéztem rajta és mivel még mindig öltönyben volt, arra gondoltam, ő sem aludhatott valami sokat.
Benjamin Lockwood
(Lockwood birtok)
Meglazítottam a nyakkendőmet. Nem akartam megfulladni, legalábbis ilyen fiatalon még nem. És reméltem, hogy Charlotte ezúttal valami többe is beavat, és nemcsak húzgálja majd az orrom előtt a mézesmadzagot.
Megnyomtam a csengőt és vártam.
Kezdőlap
