Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Katherine Pierce
Éponine Lalaurie Xp5Y
Keresem :
Éponine Lalaurie Tumblr_nkx3kt6sx21u33q8lo1_250
Nikolai

Éponine Lalaurie Tumblr_oqgp169M6C1vdxc9uo2_250
Javier

Tartózkodási hely :
mckinley
Hobbi & foglalkozás :
running & surviving



A poszt írója Katherine Pierce
Elküldésének ideje Hétf. Május 06, 2019 3:22 pm
Ugrás egy másik oldalra
elfogadva,  üdvözlünk!
rising of the mortals frpg

Kedves Éponine!

A visszatérőknek mindig örülünk, ez most sem kivétel, jó, hogy visszataláltál hozzánk! 40 A lapoddal most sem volt semmi probléma, ugyanúgy megállja a helyét a történeted, érdekes, megvan benne a kegyetlenség is, valamint meg kell jegyeznem, hogy az új pofid is szuperül illik a karakterhez.
Azért külön elnézést kérek, hogy csak most érkeztem ide, nem figyeltem, hogy be is raktad a lapodat, így nem is húznám az időt 40 Bár annyit még hozzátennék, hogy bohóc sminkben nem szeretnék találkozni veled  27

Foglald le a pofid és a neved, s nyomás a játéktér! Érezd jól magad nálunk! 31

Vissza az elejére Go down

Éponine Lalaurie
Éponine Lalaurie Tumblr_inline_pq87951jEC1rlxi6w_540
Hobbi & foglalkozás :
●● female assassin



A poszt írója Éponine Lalaurie
Elküldésének ideje Csüt. Május 02, 2019 12:02 pm
Ugrás egy másik oldalra
Éponine Lalaurie

● ● nomen est omen ● ●
● Becenév ● 'Onine
●Titulus ● she-bear
● Születési idő, hely ● Franciaország, 1920. augusztus 20.
● Család ● Az igazi családomat sosem ismertem, amennyire én tudom, csecsemőként hagytak sorsomra a biológiai szüleim. Azonban egy vándorcirkusz befogadott, otthont adott nekem és felkarolt, amikor mindenki más elfordult tőlem. Ők lettek az én új családom; a szörnyek. Mi voltunk a társadalom számkivetett söpredékei. Itt egyformák voltunk mind: szörnyetegek, különcök, kitaszítottak, torzszülöttek. Mostanra már őket is elveszítettem...

Azok, akiket Éponine a családjának hitt, sem voltak jobbak a biológiai szüleinél, kik még gyermekkorában hagyták őt árván; noha magának sem - nemhogy másnak! - sosem vallaná be, de az állítólagos családja - a cirkuszi népség, akiket olyannyira szeretett, éveken át állatként tartották, s nevelték őt. Mielőtt artistának állhatott volna, saját műsora volt, az attrakciója pedig nem másról szólt, minthogy egy ketrecben a közönség szeme láttára kellett bestiává lényegülnie, majd később férfiakat fogyasztott el. Szó szerint. Így nevelték fel őt a cirkuszi kriplik; hogy Éponine maga is kriplivé, kitaszítottá, számkivetetté legyen a lelke mélyén. Számára a gyilkosság, és az emberek elfogyasztása teljesen normális, hétköznapi dolog. Az a cirkusz megváltoztatta őt; elméje immár eltorzult, és még csak nem is érzi, hogy mindez a normalitás szemében bűn, a viselkedése pedig aberrált és torz.
 
97
animágus

tasya teles
napjainkban bérgyilkosnõ
A KARAKTEREM SAJÁT ● SZEREPKÖR: elátkozott szajha


A mélység a nővérem.
A magasság a szerelmem.
A fájdalom a legjobb barátom.



BRONZ
Fájdalmas lassúsággal rebbenek a pilláim, ahogy az alattam terpeszkedő mélység csábítóan szólongat engem. Mintha csak annyit mondana; „Gyere, táncolj velem! Gyere, táncolj nekem!” És én neki táncolok. Ennek a végeláthatatlan, feneketlen mélységnek, amely már évtizedek óta a társamként kísér utamon. Nem is találhatnék nála jobb társat magamnak. Nem árul el, nem hűtlen hozzám, nem csap be, és nem árul zsákbamacskát – mert pontosan azt mutatja nekem, amit látnom kell. Mert pontosan azt mutatja nekem, amit adni tud. Se nem többet, se nem kevesebbet. Pontosan annyit. Végtelen űrt. Tátongó mélységet. És ahogy mozdulok a kötélen, úgy mozdul velem ő is; szinte a kezét nyújtja felém. Ez mindig megnyugtat, ugyanakkor egyaránt fel is élénkít; az adrenalin egyszeriben csak végigszánt a gerincem mentén, ami végezetül berágja magát az idegsejtjeimbe, minden egyes porcikámba, az egész lényembe. Vadul pulzál bennem ez a szilaj és láthatatlan erő; mintha szárnyakat adna nekem. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy szabad vagyok, igazán szabad, és senki sem gátolhat meg ebben; senki sem veheti el tőlem ezt. Ezt a szabadságot. Mert ez a szabadság egyedül csakis az enyém. Senki, senki másé.

EZÜST
Miután Párizsban az események olyan csúfos véget értek, nem volt hová mennem, nem volt kihez forduljak. Nem volt senkim sem az égvilágon, mert az egyetlen, az EGYETLEN olyan személy, aki többet jelentett nekem bárminél a világon, elárult. Végzett a családommal. Megölte őket. Megölt engem is. Azt mondják, hogy a világháború elvesz mindent az embertől. De ez nem igaz. Engem ő tett nincstelenné. Átkozottá. Reményvesztetté. Mert túl nagy árat fizettünk azért, hogy örökké együtt lehessünk. A varázslat, amellyel az életét az enyémhez kötötte, nem csak kötés volt, hanem egy átok is egyben. Az a rengeteg véráldozat… Hiábavaló volt minden. A mágiának mindig ára van, különösképpen a sötét mágiának – és ez a legsötétebb, a legzordabb volt minden létező rituálé közül. Pedig emlékszem még azokra az időkre amikor együtt voltunk, jóban és rosszban egyaránt. És most… és most… és most semmi sincs. Csak az égett hús szagának az emléke, és a harag szította lángok, melyek szinte mindmáig a tudatomba égtek. Egyszerűen nem tudok szabadulni tőlük. A magány és a keserűség immár a csontjaimig rágta magát; nem lehetünk együtt, mert az csak balszerencsét hoz a világra. Tudom, most is oly’ távol van tőlem, de ha a közelemben lenne, valószínűleg végeznék vele. Mert ezt az árat fizettem őérte. Csakis a szívem mélyén féktelenül pulzáló harag enyhít a fájdalmamon. A harag és a feneketlen mélység, amellyel minduntalan szembenézek.

ARANY
Önfeledt mosoly feszül a hófehérre meszelt, bohóc-sminkes képemre, ahogy az egyik lábam ragaszkodva követi a másikat ezen a magasban lézengő kötélen. Ruganyos, macskákat megszégyenítő léptekkel mozgok, a csípőm pedig könnyed eleganciával ringatózik, ahogy töretlenül haladok előre a célom felé. Nem érzek félelmet. Nem érzek semmit sem. Ilyenkor a külvilág megszűnik számomra létezni. Valósággal megfagy körülöttem az élet – a tér, az idő; ész és értelem. Ilyenkor, amikor farkasszemet nézek a mélységgel, a nővéremmel, a leghűségesebb szeretőmmel.
És hallom, ahogy a közönség megvadulva őrjöng, amint véget ér ez a tünékeny csoda. Ez a szilánkjaira tört, jegesre égetett és tűzzé fagyasztott varázslat; az én kötéltáncom haláltáncom a feketévé aszott ürességgel, amelyet valaha mélységnek kereszteltek.



A hozzászólást Éponine Lalaurie összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 23, 2019 12:19 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
 

Éponine Lalaurie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Éponine Lalaurie

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Halhatatlan évek :: Animágusok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •