Kellemes napfürdő borította be a tájt, s mindazt, amelyet egykor halotti létnek tituláltak. A márványkövek felülete ékesen csillogott e tengerben, s mint pompázatos jelenség kápráztatta el a tekintetet. Lehetett volna idilli a kép, de egy temető sosem volt örömteli látvány, kivéve, ha... Igen, ez egy boszorkánytemető volt, míg rólam tudni illett, miszerint kifejezetten gyűlöltem a saját fajtám. Így pedig jelentősen vadászati előnyt élveztek; ők voltak az elsők, sőt, ha a helyzet úgy hozta, akkor minden más fajt kizárva; csak rájuk összpontosítottam. Olyanok voltak nekem, mintsem a férgek, akiket kiakartam tépni... akiket megakartam ölni. Persze, ez nem az ő hibájukból fakadt, sokkalta inkább a neveltetésemből adódott, melynek az egyik alappontja 'a gyűlöld magad és a társaidat' elv. Magyarán kiképeztek ellenük, azért, hogy azt tegyem, amit. 'Míg az évtizedek... sőt már-már évszázadok ezzel teltek; tisztítottam a fajállományt, rendet tettem a harmónia jegyében és... pontosan, csupán vészhelyzetben használtam ki a készségeimet. Ugyanis utáltam a mágia hatalmával élni, szinte undorodtam önmagamtól, sőt igazából bárkitől, aki e jegyet képviselni merte. Szóval; ezért is eshet meg, miként már magától a gondolattól irtózom, miszerint 'boszorkánytemető', de ezzel ellentétesen mégis büszke vagyok arra, hogy a halotti tábort erősítik a túloldalról. Nyilván kellemes hatású lehet alulról csodálni a fenti eseményeket. De nekik jobb ott, ahol vannak, nekem meg itt, ahol a társaikkal végezhetek, nem igaz? Egy bájos mosollyal lépek be a szent helyre. Ki sem találnád, hogy miért vagyok itt, nem de? Pedig a képlet megfejtése holmi egyszerű; még a helyszín megnevezése is adja magát. Temető.... s kiknek is van itt sírjuk? Oh, látod, látod... eltaláltad Te! Tehát drága kis mágiával élők; ma olyan szép a nap a végzetre. El sem hinnétek, miként mennyi tapasztalatom van, s ezt mindet, de tényleg mindet; nektek köszönhettem. A halálotok meghozta a kiváltságot, a békét, azt a fajta nyugalmat, amelyet minden momentumban kutatok. S eme gyönyörű idő éppen kedvező arra, miként édesen álomra hajtsák a fejüket egy-ketten. Végül lazán közelítem meg az egyik nyughelyet, viszont a feliratra rá sem pillantok, szimplán lehuppanok a kőfelületre; ez amolyan régebbi sír lehet. Félig állapítom meg a tényt, majdan körül tekintek. Senki sehol... még egy lélek se kóricál erre. Kezd hiányozni nekem a vér tündöklése, az a fémes illat, 'mely karöltve érkezik vele, s az a... az a perc, ahogy kihuny az áldozat szeméből az élet. Mily' régen volt már.. Eltűnődve bámulok magam elé -, a földet pásztázva. Aztán ott van az a hang... valami, amit meg sem hallok.. Gondolatok, ötletek, víziók, s emlékek... Finoman teszem le magam mellé, a kezemben szorongatott fegyvert, miközben azon a ponton töprengek; vajon mikor érkezik meg egy tökéletes páciens. Egy alany, akit lelőhetek, megkínozhatok, széttéphetek... bár ez kedvfüggő, de az, miszerint érkeznie kell valakinek; teljesen egyértelmű.
Kezdőlap
