|
|
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 10, 2017 7:38 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ |
900
titulus
seattle
blake lively
boszorkány
sophia, sop, sophie
leginkább a pszichológia foglalkoztat
| |
a karakterem keresett
≫Születési idő, hely ≪ 900 éve egy helyen, amiről senki sem hiszi, hogy valóban létezik ≫Első átváltozás ≪ - ≫Család ≪ Ez egy bonyolult része életemnek. A testvérem, maga az ördög. Lucifer, akivel a kapcsolatom... nos, elég megfoghatatlan. Ha le kellene írnom a mai világ nyelvezetével vagy emberi viselkedésformáinak egyikével, legjobban a se veled, se nélküled dolog jellemezné kapcsolatunk. A saját életünkben mind a ketten komfortosan mozogtunk, míg én a jót kerestem, ő próbált egyensúlyt teremteni a jó és a rossz között, de inkább a rossz felé húzott. Sokan legalábbis így látták, én nem. Nekem egészen más elképzeléseim voltak róla. Már rég nem éreztem haragot, dühöt, féltékenységet, szégyent miatta. Megtanultam külön kezelni az ő világát, nem összemosva enyémmel. Mégis ügyelve rá, hogy ha kell, ott legyek. Nagyából és egészen pontosan ő jelenti a családom, s a múltam magam mögött hagyva mással nem is nagyon foglalkozom. Élek, a magam módján. Valószínűleg azt hihetnéd, hogy a húszas éveim közepén járok, hogy a szőke loknik, a porcelán bőr, a törékeny, magas, formás testalkat és az igéző kék szemek jól tükrözik a manapság ideálját. A kedves, mosolygós lány, a felszín és ennyi. Nincs semmi tartalom, semmi cél, csak a megfoghatatlan szépség. Nos, ez talán igaz is lehet. Csakhogy nem érzem magam megfoghatatlan szépségnek, fiatalnak, vagy felszínesnek. A felszín valóban sokat számít, sugárzó mosolyom könnyen megnyerő lehet. Csillogó szemeim meglehet kíváncsiak, de éberek is, sosem mondanád meg, hogy éppen mire figyelek. Arra, amit mondasz vagy arra, ahogy a szavakat formálod, ahogy próbálod álarc mögé bújtatni a valóságot, vagy épp míves szavakkal fogalmazol a gondolataidban, hogy a hazugságod tökéletesen hihető legyen. Vagy épp arra figyelek, hogyan változik testtartásod. Jó emberismerő vagyok, a koromból fakadóan lenne ez így? Vagy mindig is ilyen voltam? Ez a kérdés és eldöntése rajtad áll. Önkritikából bőven akad nálam, végtelen őszinteség szintén, a hazugság elleni utálat, az elnyomás és a megkülönböztetés elleni küzdelem. A mai szóval aktivistának is hívhatnál, pedig nem vagyok az. A testvérem révén vagy nélküle, de belőlem szinte minden rosszindulat kihalt. Kivéve persze, ha jogos a döntés. Atyánk megtanított erre a leckére, ítélkezni más felett nem szép dolog. De ne hidd, ha ártatlanok nyakát vagy épp az enyém fenyegeted, nem öllek meg szemrebbenés nélkül. Ez pedig már a természetes fluktuáció. Egyszer fent, egyszer lent. Egész életemben ez határozott meg. A kezdetektől. Voltak jobb, rosszabb napok, ahogy most is. Mikor a mosoly nem esik nehezemre, mikor nagy levegőt kell ahhoz vennem, hogy a páciensem fejébe ne akarjak olyasmiket is meglátni, amiket nem szeretnék, mégis segítsek, ahogy tudok. Ha a mosoly nálam is álca... nem hazugság, de elengedhetetlen, hisz ez ezzel jár. Nem szolgáltathatok ki senkit a magam bajának. - Mit tanácsol?-hangzik fel a kérdés, mire nagyot pislogok, a magam elé merengésből a jelenbe visszatérve és próbálom visszapörgetni a fejemben az elmúlt perceket. Egyre a testvérem járt a gondolataim között, a lánnyal egyetemben, akiért alkut kötöttünk. - Úgy gondolom az lenne a legjobb, ha megvitatná vele a problémáit és...-kezdek bele, mire a nő felháborodva dobbant, felállva és ezzel egy időben dühösen ordítva. - Azt tettem és itt vagyok...-visítja és köszönés nélkül távozik. Megrázom fejem, hunyorogva fordulok utána és nagyot sóhajtva dobom fel lábaim a dohányzóasztalra, tekintetem a plafon felé emelve. Nem voltam fáradt, mégis úgy éreztem, mázsás súlyok húznak a mély felé. Lassan elkezdtem magamban visszafelé számolni...10...9...8...7...6...5...4...3...2...1...elaludtam. -Nem teheted ezt vele! Milyen élete lesz?-kérdezem, mintha érdekelné, hogy mit is tesz.-Kérlek....-suttogom elcsukló hangon, mégis határozottságot keresve, valamit, amibe kapaszkodhatok. De már késő...mindketten tudjuk, hogy késő. A lány túl sok mindent adott és vett el tőlünk. De haragudni nincs rá okom.Felriadok, hogy valaki kopogtat az ajtón. Összeszorul a gyomrom, és érzem, hogy a hideg verejték végigcsorog hátamon. - Megyek...őmm...egy pillanat.-dadogom, majd ismétlem meg valamivel hangosabban, hajamba túrva, nagyokat pislogva, próbálom összeszedni földre hulló darabjaim, nehezemre esik. Felállok, megigazítom a ruhám, villantok egy mosolyt és úgy teszek, mintha mi sem történt volna. Pedig nagyon is sok minden történt, ezt a korom is igazolja. De jobb néha ezeket elrejteni. Ezt magamnak tanácsolom, a pácienseim épp ellenkező cselekvésre sarkallom. Az utolsó betegem volt ma, már ha lehet őket betegnek nevezni. Mindenkinek vannak démonjai. Az enyém épp abban a városban lapul most, ahová elindulok, bőröndökbe pakolva. Furcsa érzések kerülgettek, nap, mint nap el-el gondolkodtam azon, hogy testvérem pár telefonhíváson túl mire képes. Azokra se kaptam választ, hát kutakodtam kicsit. Nem volt nehéz. Ő maga volt az ördög...mindenki rettegett tőle. A repülőtérre érve meghallok egy hangot. Körbefordulok, de nem látok sehol senkit. Csak érzem? Kezdek megbolondulni vagy ismét csak a régi árnyak kísértenek? - Kövesd a szíved.-szólal meg az előttem álló vörös hajú nő, mire összevont szemöldökkel mérem végig. - Elnézést, mit mondott?-pislogok nagyokat, mintha nem értettem volna tisztán minden szavát. - Kapcsolja be az övét kisasszony, nemsokára felszállunk.-mosolyodik el, majd hátat fordítva távozik. Megrázom fejem, eleget téve kérésének és kibámulok az ablakon. Lassan a fellegekbe emelkedik a kép, a habos, fehér felhők tengerében úszva. Lehunyom a szemem és ismét hagyom, hogy elnyomjon az álom.
|
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 17, 2017 8:09 am Ugrás egy másik oldalra ♛ | Gratulálunk, elfogadva! üdvözlünk a diariesfrpg oldalán!
My lil one, Elnézésedet kérem, hogy megvárakoztattalak, de nem sok időm volt hétvégén és nem is nagyon kerültem gép elé. Egyúttal köszönöm a türelmedet is, hiszen vétek lett volna kihagyni ehhez a gyönyörű névhez és bájos archoz párosuló történetet. Kíváncsi voltam, hogy miként fogod beleszőni a lapodba a foglalkozásodat, hiszen nem éppen hétköznapi dolgot választottál, de talán nem is kellene ennyire előrerohannom, hiszen már a családod felvezetése is remekül sikerült. Annak ellenére, hogy csak egy személyt tartasz annak sikerült kicsit bővebben kifejtened, aminek én nagyon örültem és igazán élveztem. De akkor térjünk is vissza a történetedhez, ha már azzal kezdtem majdnem – nézd el nekem hétfő reggel van - , nagyon tetszik az, ahogyan fogalmazol még mindig, ahogyan megjeleníted a dolgokat. Tökéletesen passzol a karakteredhez a választott foglalkozásod is, ahogyan tetszettek az apró sejtető dolgok is, hogy mutattál valamit, de még se mutattál meg mindent. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy kivel miként fog alakulni a kapcsolatod, vagy éppen miként okozol nekem szívrohamot, hogy most már te is betoppansz újra az életembe – ne félj, mindig szívesen látlak, még ha nem is ezt mutatom sokszor -, ugyanakkor arra is, hogy a Doreah-val milyen cselszövéseket fogtok ti ketten ellenem kitalálni. Nem is szeretnélek feltartani tovább a süketszövegeléssel, így mivel már túlvagy a foglalásokon is nincs más hátra mint játszani! Jó szórakozást kívánok! (letagadom, ha bárki kérdezné az ölelgetést. )
|
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
• az új oldal nyitásáig •
• ROTM FRPG •
|
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm Szer. Május 29, 2019 1:28 am Kedd Május 28, 2019 8:31 pm Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm Szer. Május 22, 2019 12:03 pm Hétf. Május 20, 2019 10:43 am Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm • ROTM FRPG • |
|