Hello. Az én nevem Negan. És mivel egy szívélyes beszélgetés esik keresztül rajtunk, úgy gondolom, hogy az én életemmel jócskán csak életben hagyom a figyelmedet. Különben is tiszteletlenség lenne, ha nem adnád meg a lehetőséget, hogy kicsit meséljek az én kis szerény lényemről.
Egy vérfarkas falka vezetője vagyok már évszázadok óta. Érdekes, nem? Ki hallott olyanról, hogy egy mocskos vérszívó szabályozza le a vérfarkasokat? Valójában én is csak egy bűzölgő kutya voltam még azelőtt, mielőtt még vámpírrá lettem volna egy aprócska szerencsétlenség végett. Vezér voltam, vagyok, aki csakis az embereinek élt és él, na meg a feleségének és a gyerekének is egyaránt. Habár, jelenleg feleségem csak egy, de azelőtt a tíz ujjamon sem tudnám számon tartani, hogy mennyi punci esedezett utánam. Ahogyan most is, de hát a hűség... tudjátok, hogy megy ez. A házisárkány nem tűri, ha nem ő az egyetlen. Az összes létező feleségeimet a halálba küldte, bár egyik iránt sem táplált akkora vágy, mint az én édesem iránt. Imádtam, amikor a nők vérében feküdve várt engem az ágyban mez nélkül. Igazi vad bestia! A feleségeim egymást kaszabolták le, de még is, ő rá nem tudtam haragudni, sőt, élveztem, hogy kegyetlen módon leölte az összeset egytől egyig. Ez tetszett! Vadító volt a külseje, s talán a tehetsége az, ami végett másfelől feltekintettem rá, ugyanis ő a falkám segítő boszorkánya volt. Hihetetlenül óriásiak voltunk mellette, főleg, hogy teliholdkor sem kellett megszenvednünk lényünket. Elérte, hogy akkor változzunk át, amikor csak akarunk. Aztán, beütött a ménkű, ahogy mindig minden mesés történetben.
Tizennyolc év telt el akkor a terhessége óta, és a fiunk is vele veszett. Mindketten egy kicseszett karóra voltak felhúzva, pontosan úgy, ahogy én tettem az általam irányított faluval, ugyanis a szabályokat nem tartották be. Mert hát, az ember számára már nagyon csak luxus az előírt szabályokat betartani. Én a szabálymegszegőknek mindig megadom a méltó  büntetést, elvégre csúnya dolog lenne tőlem, ha én magam is ellentmondanék a szabálynak. Vagy is annak, hogy a bűnösök büntetést érdemelnek. Ez nem csak a falu embereire vonatkozott, hanem szintúgy a falka tagjaira is érvényes volt minden. Nem tettem kivételt, hiszen azzal a saját elveimet is feldöntöttem volna. Szeretem betartani a játékszabályokat, főleg, ha azokat a szabályokat én alkotom meg!
A falu, köztük nők, kölykök, férfiak mind megkapták a méltó érdemet amire rászolgáltak. Köztük azonban akadt olyan bátor, aki később rajtam is bosszút állt. Csak is az ő elpusztítása érdekében változtattam magam vámpírrá, hogy az ocsmány seggét szétrúgjam, ám de helyzet mást kívánt magának. Megölt.
Azt viszont elfelejtette, hogy én mindenki előtt egy lépéssel előbb járok, így a valódi testemről gondoskodtam. A hazug halálomat látta maga előtt, és örült a fejének, amikor látott megdögleni. De hát... a meglepetések megkoronázatlan királya vagyok. A háború pedig folytatódik. A fiamat és a feleségemet pedig visszaszerzem, hogy ők maguk is megbosszulják a halálukat!
S  hadd ne feledkezzek meg a kisasszonyról, Lucilleról sem, hiszen óriási illetlenség lenne a részemről, ha pont őt kihagynám a bemutatkozásból. Lucille egy igazi bestia, aki nem rest bemutatkozni egészen közelről sem. Mondjuk... épp a koponyádban? A kisasszony nagyon szomjas olykor, nekem pedig az a dolgom, hogy az én egyetlenemet elkényeztessem, és ne hagyjam, hogy bármiben hiányt szenvedjen. Egyszerűen nem tudok nemet mondani egy akaratára sem! Ő az én társam, a segédem, az egyetlenem.
Ó, Lucille... én egyetlenem. Még tarts ki mellettem! Még szükségem van rád!

Üdv, Negan!  

Szinte hihetetlen, hogy megtaláltad a keresettek között ezt a hirdetést, olyan rég lett posztolva, de mi nagyon örülünk neki, hogy végre megérkezett ez a karakter is közénk. Én pláne, hisz alapjáraton is TWD fan és hatalmas Negan meg JDM rajongó vagyok.

A karakteredben visszaköszön az a fazon, akivel a Walking Dead-et követők már a vászonon találkozhattak, de ez cseppet sem baj, sőt. Dariusnak pont erre van szüksége, mostanság nagyon elkanászodott. Úgy gondolom, Lucille pont neki való...    
Egy biztos, nagyon kíváncsi vagyok, hogy valósul meg a játéktéren a szemet szemért elv, egy olvasót már biztosan bezsebeltetek a személyemben.
Izgatottan várom a játékaitokat, illetve a játéktérre robbanásodat, ezért gyorsan utadra is engedlek. A foglalókat az alábbi linkeken tudod megejteni.  

Jó szórakozást kívánok!