Stacey, a pszichológusom aggódva ül velem szemben, tekintetét egy percig sem veszi le rólam. Én azonban meredten bámulok magam elé. Az élet kegyetlen játékot játszik velem, néha úgy érzem, hogy nem ezt érdemeltem volna. Aztán újra elgondolkodok a dolgokon és arra a következtetésre jutok, hogy nekünk embereknek nem jár a boldogság. Hiszen az egyik pillanatban szárnyalsz az örömtől, a másikban pedig semmi másra nem vágysz, minthogy megbosszulj mindent és mindenkit, ami valaha ártott neked. Annak a szörnyetegnek nem volt joga ezt tenni velem, nem volt joga elvenni tőlem Őt. Persze a nagyi mindig is azt mondta, hogy az élet néha kegyetlen, de ez nem így van. Nem az élet a kegyetlen, hanem az emberek, akik másoknak ártanak. Norman Raynor pedig nem csak a vőlegényem halálát okozta, hanem a gyermekemét is, aki alig pár hetet volt a pocakomban, mégis olyan szeretett éreztem iránta, amit senki iránt. Hosszú évekbe telt mire kinyomoztam mindazt, amire kíváncsi vagyok, és elhatároztam, hogy senki és semmi nem állhat az utamban... megölöm azt a gyilkost, aki ki tudja, hány ember életét tette még tönkre.
- Holnap Mystic Fallsba utazom. - szólalok meg végül és végre az aggódó nőre nézek, aki megdöbben a hír hallatán. Neki nem meséltem a természetfeletti lényekről, hiszen valószínűleg őrültnek nézne, ahogyan évekkel ezelőtt én is őrültnek néztem Jacket. Arról viszont tud, hogy bosszút akarok állni a vőlegényem haláláért. Nem tartja helyesnek, és biztos vagyok abban, hogy mindent meg fog tenni, hogy megakadályozzon benne, de ezúttal nem állhat az utamba senki. Elhatároztam már magamat, és senki nem fog tudni lebeszélni a tervemről.
- Mi dolgod neked ott? - kérdi meglepetten, bár nekem van egy olyan érzésem, hogy valahol legbelül tudja a választ. Már évek óta ismerjük egymást, és mostanra már nem csak a pszichológusom, hanem a barátnőm is... azt hiszem.
- Megölöm Jack gyilkosát. - felelem olyan könnyedséggel, mintha az amit mondtam a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem érdekel, ha bolondnak tart miatta, én pontosan tudom, hogy mit csinálok. Nem érdekel ha veszélybe sodrom magam, sok dolog úgy sincs, amiért lenne értelme az életemnek. Szóval történjen, aminek történnie kell.
-Neked elment az eszed?! Ez nem játék, Jaqueline! Az a férfi veszélyes is lehet. Nem engedem... - kiabál rám, majd feláll mérgesen és járkálni kezd a szobában. Nem is értem, hogy miért szóltam neki, hiszen tudtam, hogy ez lesz. Jobb lett volna csak szó nélkül lelépni, és akkor most nem kéne azt hallgatnom, hogy butaság az egész. Neki az, hiszen fogalma sincs, hogy min megyek keresztül. És bár azzal, ha megölöm azt a gyilkost, nem fogom vissza hozni Jacket, de legalább megkönnyebbülök egy picit és talán tovább tudok lépni végre. Ha pedig elbukom... legalább megpróbáltam.
- Mégis hogy fogod megakadályozni? Figyelj... tudom, hogy őrültségnek tartod, de már évek óta nyomozok ez a fickó után. Most végre megvan. Nem szalaszthatom el a lehetőséget... Jack is ezt tenné értem. - az utolsó mondatot suttogva ejtem ki, hiszen még mindig fáj hangosan kimondanom a nevét. Stacey megdöbbenve néz rám, aztán felkapja a táskáját és kiviharzik a házból. Motyog is még valamit, amire nem figyelek oda, hiszen nem vagyok kíváncsi a megjegyzéseire. Én döntöttem, ha tetszik neki, ha nem.

Drága Jackie!
Először is, szeretnélek üdvözölni az oldalon! Érezd jól magad közöttünk!
Ne haragudj a késlekedésért; siettem, ahogy tudtam. És talán azzal szeretném kezdeni, hooogy... Léa! Úgy gondolom, tökéletesen passzol ehhez a sérült karakterhez. A karizmatikus arc, a beszédes szemek... bár ki tudja, talán én látok többet egy színésznőbe, csak mert láttam pár filmben... De mindegy! Inkább térjünk át rád.
Már csak azért is, mert a sztorid nem egy klisé. Azt hiszem, az oldalon még nem volt ilyen, és elég bátornak kell lenned ahhoz, hogy szembe merj szállni valakivel, aki valószínűleg sokkal erősebb, mint te. Egyáltalán mennyit tudsz a vőlegényed gyilkosáról? Tényleg mindenre felkészültél? Úgy legyen!
Tetszett a lényegre törés, nem csavargattad sokáig a dolgokat. Nem tudom, én sokkal jobban szeretem az ilyen megfogalmazást, az ütősséget... de ez az én keresztem. Annyi biztos, hogy levettél a lábamról, köszönöm ezt a reggeli élményt!
Ejtsd útba a foglalókat, majd nyomás a játéktér. Azt hiszem, várni éppen nem vár az, aki tönkretette az életed - és nem is tud róla, hogy létezel -, de épp ez benne a móka. Jó szórakozást!