Néhány hónappal ezelőtt még elképzelni sem mertem volna, hogy majd találkozni fogok egy olyan személlyel, akivel ennyira egy hullámhosszon leszek, mint Delena-val. Szinte lelkitársak lettünk az eltelt idő alatt. És mindez teljesen a véletlen műve volt, talán az is a legjobb az egészben. Eredetileg nem is terveztem Mystic Falls-ba látogatni azon a napon, csak aztán meggondoltam magamat az utolsó percben. Nos, jól tettem, mert ha nem döntök így, sikeresen elmulasztottam volna egy remek emberrel való találkozást. Az élet furcsa fintora.  Sosem tudhatjuk, mit tartogat legközelebb a számunkra. Ha akarnánk sem tudnánk kiszámíthatóvá tenni és jól is van ez így. Ahogy, az is egy hirtelen ötletként indult, hogy jelentkeztem némettanárnak a Whitmore egyetemre.. ahogy a Lewis-al való megismerkedésem is.. amit lehet inkább hibaként kellene kezelnem, hiszem voltaképpen az egyik diákom.. de nem tudom úgy gondolni rá. Igazából Lewissal kapcsolatban még mindig nem vagyok teljesen biztos abban, hogy jó döntést hoztam, viszont Delena barátságában annál inkább.
És ezt a New York-i kiruccanásunkat is jó ötletnek találtam. Már egy ideje mind tervezgettem egy kirándulást a Nagy Almába, de végül csak most sikerült ki is viteleznem a dolgot, s a legjobb az egészben, hogy nem egyedül, hanem a legújabb barátnőmmel jöhettem.
New York városát mindig is a kedvenc metropoliszomnak tekintettem. Itt az ember lánya sosem tud unatkozni, még akkor sem, ha nagyon akar.. Ebben a városban véleményem szerint, mindenki megtalálja azt az elfoglaltságot, ami őt a legjobban le tudja kötni. Mindegy, hogy épp vásárlásról, sportokról, vagy másról van szó.
Mi, előszöris - a tipikus női programnak eleget téve - egy igazi Manhattan-i vásárlókörútat terveztünk a mai napra. Már nem is emlékszem, mikor járhattam utoljára errefelé. Talán négy éve lehetett az?  Meglehet, de abban már egészen biztos vagyok, hogy rengeteg pénzt költöttem el az Upper East Side-on sétálgatva. Na jó, nem csak sétálgattam.. Mindenesetre most is feltunningoltam magam, felkészülve a "legrosszabbra", vagyis konkrétan arra, ha esetleg nem tudnék leállni.. és mindent meg akarnék vásárolni.. magamat ismerve, annak elég nagy az eshetősége.
- Szió! Na felkészültél életed talán egyik leghosszabb vásárló túrájára? - köszöntöm a barátnőmet egy széles mosollyal, valamint egy hatalmas öleléssel együtt rögtön abban a pillanatban, amint mindketten megérkeztünk a megbeszélt találkozó helyre.
- Remélem kényelmes cipőt vettél fel - kacsintok rá, miután elengedtük egymást.