-Tudod csak annyit mondok, amennyit akarok és szabad. - Mosolyogtam rá én is széles vigyorral és talán nem akar bántani, attól, hogy erősebb tőlem.
- Ha már én elmondtam, hogy mi vagyok, akkor te is elmondhatnád.. Nem vagy vámpír ezt már a mozgásodból is észre vettem. Akkor mi lehetsz? - Tettem fel neki a kérdést és nagyon reméltem, hogy választ kapok, mert az most nem jönne rosszul.

Szavai hallatán nem is tudom, hogy miért, de egy cinkos vigyor jelent meg az arcomon. Rám fér egy kis kikapcsolódás Bailey lepattintása után. Bár még mindig rohadt egy érzés, de túl kell tennem magamat rajta.
-Nos, nincs ellenemre bármire is gondoltál. -vontam meg a vállamat még mindig vigyorogva- Akkor avass be abba, hogy mire is gondolsz! -léptem közelebb hozzá várva, hogy mivel rukkol elő. Most még az sem zavart, hogy nem is ismerem.. Túlságosan szét vagyok esve ahhoz, hogy érdekelni tudjon.

- Kezdetnek mit szólnál ha pár embert szárazra szívnánk? - Reméltem, hogy nem kell túl sokáig győzködnöm, mert ahhoz most egyáltalán nem volt hangulatom. Tudom, hogy kell szórakozni csak hagynia kell, hogy irányítsak.
- Aztán élvezhetjük egymást társaságát.. Persze csak ha szeretnéd. - Közelebb hajolva hozzá suttogtam a fülébe. A szemei egyszerűen vonzották a tekintetem. Mindig is imádtam a kék szemű srácokat és neki különösen szép volt. Sőt.. egyáltalán nem panaszkodhatok a külsejére.

-Hmm..-dörzsöltem meg az államat, majd egy határozott bólintással egyeztem bele a terveibe- Benne vagyok! Mindkettő részébe. -vigyorom egyre szélesebb lett, nem gondoltam volna, hogy Bailey után képes leszek erre, de nem fogok emiatt falat építeni magam köré... TESZEK RÁ!
-Egyébként Dean vagyok.. Benned kit tisztelhetek szépségem? - hajoltam jómagam is közelebb hozzá, majd egy vigyor kíséretében idővel el is húzódtam tőle.

- Ezt a hozzáállást már szeretem. - Vigyorogtam rá mikor beleegyezett a dolgokba. Nem is nagyon kellett győzködni ezzel eggyel több jó pontot szerezett nálam. Engem nem érdekel senki és semmi. Csak saját magam. Tristant is ezért akarom megtalálni, hogy megtudjam az igazságot magamról. Különösebben ő sem érdekel.
- Naomi. De a nevek most nem érdekesek. - Haraptam alsó ajkamba majd egy túrázó páros közeledő lépteit hallottam meg. A következő pillanatban már előttük is teremtem. - Mostantól kezdve vegyétek úgy, hogy némák vagytok. - A mondatom befejeztével már a nő nyakára is tapadtam, majd pár korty után el is engedtem és a srác felé hajítottam. - Ő a tiéd. - Szemfogaimat a férfi nyakába mélyesztettem közben egy pillanatra se vettem le a szememet Deanről.

Hát igen, magamat nem tudnám meghazudtolni. Én ilyen vagyok, és csak Bailey miatt akartam megváltozni. Ennek vége..Újra önmagam vagyok. A következő pillanatban már azon kaptam magamat, hogy Naomi eltűnt mellőlem és már talált is embereket. Remek, ahogy látom ő aztán nem pazarolja az időt. Én sem hezitáltam tovább, utána suhantam és nem is néztem kit lökött elém, csak egy elégedett vigyorra húztam a szám és már éreztem ahogy az arcom változik, a következő pillanatban már a nő nyakára tapadtam és jólesően kortyolni kezdtem az életadó nedűt. Nem is tudom, hogy már hány napja nem ittam. Úgy érzem kezdek visszatalálni a régi önmagamhoz, és már nem is érdekel más.

Láttam az örömöt a felszabadulást az arcán. Mintha eddig valami vagy valaki miatt visszafogta volna magát. Mindig a jó "embereket" fogom ki. Mindig is könnyen manipuláltam őket, de most még erre sem nagyon volt szükségem. Mondhatni túlságosan egyszerűen ment, de mit számít. A lényeg, hogy jól szórakozom.
Éreztem, hogy a férfinek a szív verése egyre jobban lassul, majd erőtlenül esik össze a földön. - Na ez kezdetnek megteszi. - Mondtam miközben megtöröltem a számat, majd mellé suhantam.
- Melyik legyen az első.. a város nézés avagy a másik lehetőség..? - Alsó ajkamba harapva kérdeztem miután a hölgyemény is megadta magát és összeesett, mint egy zsák krumpli.

Lassan érezni kezdtem ahogy a nő teste teljesen elernyed a kezeim között, majd amikor már nem vehettem hasznát elengedtem, mire ő élettelenül rogyott össze a földön. -Ez jólesett. - nyugtáztam elégedetten, majd jólesően kifújtam a levegőt.
-Hmm.. -vontam fel a szemöldökömet vigyorogva, majd szavak helyett felmutattam két ujjamat, ezzel jelezve a választásomat. Hogy miért teszem ezt? Mert tovább akarok lépni, mellesleg nem rossz alanyt találtam erre. Plusz nem is izgat már Bailey, eléggé rondán lepattintott.

- Ez túl egyértelmű volt. - Mondtam miközben a vadság már megcsillant a szemeimben. Egy vámpír mióta nem élvezné ezt? Maximum akkor, ha megőrült volna és annyira tiltakozik önmaga ellen, hogy az már teljesen önpusztító. Amit én inkább csak szánalmasnak nevezek. Azt sem értem, hogy az ilyenek miért nem szedik össze a bátorságukat és szúrják le magukat egy karóval. Megkönnyítenék annyi ember illetve vámpír életét. Nem lenne olyan aki siránkozik.
- Jól döntöttél. - Vigyorogtam rá, majd a következő pillanatban már az egyik fának löktem és gondolkodás nélkül az ajkaira tapadtam. Szeretem az embereket irányítani főleg amikor észre sem veszik.

-Akkor minek kérdezted meg? -vontam fel a szemöldökömet egy gunyoros vigyorral az arcomon. Szinte tükröződött az arcáról, hogy nem a jó kislányok táborát erősíti, ezt azzal is sikerült bizonyítania, hogy gondolkodás nélkül az egyik fának lökött és ajkaimra tapadt. Én sem tétlenkedtem.. Miért tettem volna? Másodpercek alatt megszabadítottam a felsőjétől és kezeim máris kifogástalan testén kalandoztak.. Az ajkait egy percre sem engedtem el, sőt csókunk egyre vadabbá és szenvedélyesebbé vált. Megvolt benne az a szikra amit én annyira imádok, és valamiért nem tudtam volna neki nemet mondani.

Tetszett, hogy nem kezdett el hezitálni most, hogy az ajkaira tapadtam. Eléggé érdekesen jött volna ki ha pont most teszi. Amúgy sem tűröm túl jól ha elutasít valaki. Nem olyan rossz srác, de ha nem csak egy alkalomra szeretne a nyakamban lógni ahhoz még bizonyítania kell. Nem is keveset. Talán egy kicsit maximalista lennék, de nem állok meg minden idióta mellett. Nem is értem egyáltalán, hogy lehetséges megtalálni az igaz szerelmedet egy élet alatt. Én már lassan ezer éve élek, de még egyetlen olyan személlyel sem találkoztam akiről másképp gondolkodtam volna vagy egyáltalán megfogott volna.. Mindegy is. Amúgy sem az én stílusom az egész megállapodás dolog.
A csókunk egyre szenvedélyesebb és vadabb volt, de én pont így akartam. Nem szeretem a gyengédséget. A felsőm pillanatokon belül lekerült rólam, majd én is megszabadítottam tökéletes felső testét a zavaró tényezőktől, majd kezemmel végigsimítottam minden egyes pontján.

Lassan lekerült rólam is a felső, és kezei érintéseire egy halk sóhaj bukott ki belőlem. Nem is húztam tovább az időt. Egy könnyed mozdulattal pattintottam ki melltartója pántját és hajítottam el. Elszakadva ajkaitól apró csókokat leheltem teste minden egyes pontjára amíg el nem értem a nadrágjáig, amiből másodpercek alatt kibújtattam őt. Ha a nők még mindig szoknyát hordanának sokkal egyszerűbb dolgom lett volna.
Ugyanúgy haladtam vissza a testén egészen az ajkaiig amit vadul csókolni kezdtem, miközben a hajába túrtam. Nem tudom miért teszem ezt.. Szeretem/ Szerettem Baileyt, de ez túlságosan jó ahhoz, hogy abbahagyjam.

Soha nem tudok betelni a szórakozással. Talán ezzel akarom bepótolni azt az ürességet ami a mellkasomban lenne.. Már ha éreznék. Megvan a magam oka arra, hogy ne tegyem. Nem bírnám el, ha hirtelen mindent beengednék. Rosszabb lenne az egész, mint a halál. Az örökkévalóság az nem azért van, hogy gondolkozzunk azon ki miért hagyott el és az ezáltal érzett fájdalomba már beleőrüljünk. Ha szeretsz valakit előbb-utóbb fájdalmat okoz neked. Bármennyire is szeretném kiégetni magamból Tristan arcképét egyszerűen nem megy. Teljesen beleégett az elmémbe.
De egy ilyen helyzetben azt hiszem teljesen felesleges ilyen dolgokon gondolkozni. Kezeimmel az övénél kezdtem el matatni, hogy minél hamarabb megszabadítsam őt a nadrágjától ami sikerült is. A boxere alá nyúlva kényeztetni kezdtem őt. Ki kell tisztítanom a fejemet az ilyen gondolatoktól. Csak semmi tépelődés a múltban történtek miatt. A pillanatot kell élvezni.

Most kezdtem csak úgy érezni mintha már nem is érdekelne Bailey, legalábbis jelenhelyzetben nem érdekelt. Ez vagyok én, élvezem az életet amikor csak tudom, és ebben semmi és senki nem fog visszatartani. Nincs szükségem szerelemre, se komolyabb érzelmekre, úgyis csak csalódnék, és ez most is beigazolódott. Írásba kéne adnom, hogy többet nem követek el ekkora hibát.
Másodperceken belül megszabadított a nadrágomtól. Ahogy megéreztem kezei jóleső kényeztetését a boxeremen belül egy jóleső sóhaj hagyta el a számat, majd egyre több és több. Azt meg kell hagyni, hogy értett a dolgához.
Ajkait egy pillanatra sem eresztettem el, sőt néha-néha még nem finomkodva beléjük is haraptam. Kezeim még mindig a testén kalandoztak egészen addig amíg el nem értem melleiig, amit hol gyengédebben, hol durvábban kényeztetni kezdtem.

Azt hiszem, hogy most már tényleg kezdett feloldódni. Ha eddig valami nyomasztotta is, már sikerült rávennem, hogy ne törődjön vele. Valószínűleg, ha bármi más érdekelne magamon kívül megkérdezném, hogy mi bántja. De az nem én lennék. Nem érdekel kinek mi a jelenlegi problémája. Az ő problémája szóval nekem az egészhez semmi közöm. Most találkoztam vele és csak az érdekel, hogy jól érezzem magam. Nem lelki segély céljából jöttem ide hozzá. Ami már azt hiszem az első pillanattól érthető volt.
Nem tudom, hogy akkor is ilyenné váltam volna, ha Tristan velem van. Talán, ha meg van a családi alap és valamilyen szinten a szeretet lehet, hogy másképp alakultak volna a dolgaink. De minek is gondolkodok feltételes módban? Annyira felesleges. Szeretek így élni. Nem cserélném el semmiért. Semmit nem változtatnék meg. Pont úgy alakult az életem ahogy szerettem volna. A saját döntésem volt, hogy ilyenné váljak amilyen most vagyok.
Nem volt kedvem túl sokáig elhúzni a dolgokat, hiszen azért mégis egy erdőben vagyunk és bármennyire is vagyok merész ezt a helyszínt nem részesítem előnyben. Egy ideig még kényeztettem a férfiasságát, majd minden felesleges ruhadarabot eltávolítva rámásztam lábaimat derekán összefontam és hatalmas sóhajtás hagyta el ajkaimat amikor megéreztem őt magamban.

Kimondhatatlanul élveztem ezt a helyzetet, de már kezdtem úgy érezni ha ezt tovább folytatja akkor nem sokáig fogom már húzni, ezért is volt számomra megkönnyebbülés amikor abbahagyta és megszabadított a maradék ruhadaraboktól is. Amikor eggyé váltunk az én számat is jóleső sóhajok és nyögések tömkelege hagyta el. Nem finomkodva, hirtelen fordítottam a helyzetünkön, hogy az ő háta csattanjon ezúttal a fa törzséhez, de amint láttam nincs ellenére a dolog. Fokozatosan gyorsítottam a tempón, közben nem engedve el ajkait.
Egyik kezemmel a fának támaszkodtam, a másikkal pedig a csípőjénél segítettem őt a mozgásban. Időnként bevillant Bailey képe, hogy milyen jó volt vele, de muszáj kicsit kikapcsolnom és ténylegesen megfeledkezni róla.. Ez már mind a múlt, szép volt, jó volt, ennyi volt.

Felesleges nekem olyan dolgokkal foglalkoznom amiken már nem lehet változtatni vagy éppenséggel még meg sem történt. A jelent kell minél jobbá tennem, hogy semmit ne bánjak meg. Teljesen meg vagyok elégedve magammal. Hiszen nem köthetek bele a külsőmbe a személyiségem meg pont olyan amilyennek lennie kell. Nem vagyok az a típus aki törődik másokkal és soha nem is leszek. Ezen senki és semmi nem változtathat. Mindig önmagamat fogom előtérbe helyezni, hiszen ezt még soha sem bántam meg.
Tetszett ahogy fordított a helyzetünkön. Jó, ha tudja egy férfi, hogy mit akar. Nem szeretem, ha valaki minden lépésén túlságosan is sokáig gondolkodik. Ezzel sokszor el is veszíti a dolog varázsát.
Ajkait egy pillanatra sem eresztettem el, sőt egyre vadabbul faltam őket miközben próbáltam a lehető leggyorsabban mozgatni a csípőmet amiben ő is segédkezett.

Éreztem ahogy a légzésem egyre szaporábbá válik, és a szívverésem is felgyorsul. Elképesztő, hogy egy nő mit tud kihozni belőlünk. Próbáltam még jobban fokozni a tempót, bár ez nem volt nehéz.. Hát igen a vámpírságnak is vannak előnyei. Ha úgy vesszük nincs is rajta bánni való, hogy ez történt velem, sőt határozottan jobb az életem mint azelőtt.
Elszakadva ajkaitól apró csókokkal áttértem a nyakára, amit először szenvedélyes csókok tömkelegével hintettem be, majd óvatosan harapdálni kezdtem.. Bármennyire is nem akartam finomkodni, de ezzel vigyáznom kellett, nem akarom, hogy vérfarkasharapás miatt szenvedjen. Nos, igen ez is egy új dolog, hogy érdekel mások sorsa, de ebből valószínűleg nem fogok rendszert csinálni.

Az, hogy élveztem az egy gyenge kifejezés. Tudja, hogyan kell bánni egy nővel. Azt hiszem ez amit szeretek a mai férfiakban. Nem kell nekik ezer év, hogy rájöjjenek mit is akar egy nő. Mármint ilyen téren. Mert, ha szerelemről van szó azt hiszem ezer év sem elég. Akkor mindig többet akarunk annál ami van. Soha nem elégszünk meg semmivel, de ha mégis csak rövid időre. Bár én erről nem igazán tudhatok semmit. Hiszen én még egyszer sem voltam szerelmes az ezer év alatt. Nem is éreztem semmit.
Ahogy elvált ajkaimtól halkabb sóhajtások, nyögések hagyták el azokat miközben lehunyt szemmel élveztem csókjait a nyakamon. Mivel érezhetően félig farkas volt - ami nem tudom, hogyan lehetséges - figyelnem kellett, hogy ne harapjon meg még véletlenül sem. Ha megteszi minimum ugyanolyan kínok között hal meg, mint ahogy én a vérfarkas harapástól.

Próbáltam fokozni a fokozhatatlant is, ami azt hiszem sikerült is. Néha-néha belenyögtem a nyakára hintett csókokba. Egyre közelebb éreztem a beteljesülés pillanatát, de nem akartam, hogy vége legyen ezért is próbáltam a lehető legtovább húzni, de szinte minden egyes érintésébe beleremegett minden porcikám. Isten tudja mióta nem éreztem magam ennyire jól.
Apránként jutottam el ismét az ajkaihoz amire szinte azonnal rá is tapadtam. Kezeim eközben ismét a melleinél kötöttek ki amit lágyan olykor vadul kezdtem el kényeztetni.
Mivel éreztem, hogy már alig állok a lábamon csípőjénél fogva a földre döntöttem. Ismét elszakadva ajkaitól haladtam lefelé amig el nem értem formás melleiig amit apró, néha hosszú csókokkal hintettem be.

Akármennyire ki akartam zárni a Tristan-nel kapcsolatos gondolataimat valahogyan mindig visszatért a fejembe. A fő oka annak amiért nem érzek az ő. nem is tudom egyáltalán minek keresem. Talán azt tenne egyedül boldoggá ha én magam téphetném ki a szívét a helyéről. Akkor talán érezni a felét a fájdalmamnak amit akkor éreztem mikor mindent megtudtam. Talán még ennyi idő elteltével sem kellene találkoznunk. A legjobb lenne ha elfelejteném.
Ahogy újból ajkaimra tapadt, mintha kiszippantotta volna minden felesleges gondolatomat. Pont erre volt most szükségem. Semmi más csak ő meg én.
Mikor már a földre döntött éreztem, hogy nincs olyan messze az a bizonyos mámorító érzés és nem telt bele pár percbe már át is járta egész testemet és ezt egy halkabb nyögéssel jeleztem.

(Gilbert ház - Konyha)

Meglepődtem. Clarissa úgy húzott ki a házból, hogy fogalmam nem volt, mégis hová megyünk, és miért is megyünk. Az biztos, hogy jól jött, hogy megfogta a kezem, és húzott magával, mert magamtól biztos hogy lettek volna ellenérveim, a házból való kijövetel miatt. De mivel Ő olyan nagyon határozottnak tűnt, és magabiztosnak... így hát gondoltam hogy egye-fene... ha Clarissában megbízom, bízhatok az ötleteiben is... legalábbis addig biztos, amíg meg nem tudom pontosan mik azok, és hol is akarja őket végbevinni...
Annál nagyobb volt hát a meglepetésem, amikor végülis az erdő... az ami célunknak tűnt.
- Öhm... Clarissa, nyugtass meg, hogy ugye most nem az jön, hogy levadászunk egy szerencsétlen túrázót? - kérdeztem, hangomban enyhe bizonytalansággal, ami igazából a bensőmben orkánerejű volt, hiszen ha valami, akkor az 100000% hogy nem szeretnék saját akaratomból senkit sem megölni. Nem volt soha szokásom embereket ölni, mármint... simákat. Vámpírt sokat öltem, de az ember az más... a vérüket kiszívni meg főleg más... Félek, csak még jobban gyűlölném magam, és újra előjönne a faj iránti utálatom is, ha megennék valakit... Nem mintha kinézném Clarissából hogy olyat akarjon ami nekem bizonyítottan nem tenne jót, de... de Ő is félig vámpír, és a vámpíroknak ez elvileg táplálék, így nem... ááhhhh... már a fene se tudja mit akarok akár csak gondolni is... Hogy megölnék-e valakit, ha idetévedne? Nyilván igen, hiszen alig több mint fél órás teljes értékű vámpírként, nincs kétség afelől, hogy képtelen lennék megállni ha megpillantanék valakit... bármennyire is nem akarnám megtenni. De Clarissa nem akarhatja ezt tőlem... tudja hogy nem akarom... és nem vinne olyan helyzetbe amit nem akarok... bízom Benne, szeret engem... nem tenne velem ilyet...

Kezdtem érezni, hogy megmásíthatatlanul közel van az a pillanat ahol mindketten átlépjük a gyönyör kapuját, ami szinte majdnem egyszerre történt meg. Izmaim teljesen megfeszültek, majd akarva akaratlanul is mellédőltem a földre. A légzésem még kissé szapora volt ezért eltartott egy darabig, hogy bármit is kinyögjek.
-Elképesztő vagy! -fordultam felé egy elégedett mosollyal majd erőt véve magamon feltápászkodtam és összeszedtem a ruháimat, majd beléjük is bújtam, nem akartam meztelenül rohangálni, hisz ez nem éppen egy néptelen környék, nem csak mi járunk előszeretettel az erdőbe.

Majdnem, hogy egyszerre ért el minket ez a mámorító érzés, majd ezután mellém dőlt és csak egy vigyorral az arcomon hallgattam szapora lélegzetvételét. - Ezzel nem mondtál semmi újat. De te sem panaszkodhatsz. - Sóhajtottam, majd felálltam és elkezdtem összeszedni a ruháimat és magamra húzni őket. Biztos vagyok benne, hogy most is van valaki rajtunk kívül az erdőben. Különösebben az sem érdekelne, ha meglátna meztelenül.. Mert hát akkor ez van. Nem vagyok túlzottan az a szégyellős fajta.
- Elég ritka, hogy ezt mondom valakinek, de mi még összefuthatnánk. - Kétség kívül élveztem vele a dolgot és egy ismétlésben mindig benne vagyok. Már ha ő is. Sosem volt az a túlzottan erőszakos típus. Ha nem hát nem, majd találok valaki mást.
Miután az utolsó ruhadarabot is magamra húztam a hajamba túrtam, hogy ezzel is valami formát adjak neki.

Mikor felöltöztem ő is elkezdett öltözködni. Szemeimet előszeretettel legeltettem a testén miközben öltözködött és egy szélesebb vigyor kúszott az arcomra.
-Nincs ez ellen kifogásom. -sétáltam elé még mindig egy elégedett vigyorral az arcomon. Már jó ideje nem éreztem ennyire jól magam senkivel, az biztos, hogy felejthetetlen dolgot nyújtott nekem. Most úgy éreztem, hogy teljesen tiszta a gondolkodásom, mondjuk úgy, hogy Bailey mentes.. Végre kizártam őt.. Úgy látszik csak ez kellett hozzá.
-És most mi lesz? -kérdeztem felvont szemöldökkel- Elmész? -tettem még hozzá kérdően fürkészve a tekintetét.