[Grill]

-Hát nem is tudom-Álltam ott karba tett kezekkel és körbenéztem. Korom sötét volt, persze mi láttunk mindent, de nem értettem ennek az egésznek mi értelme.
-Sose csináltam ilyet.-Néztem rájuk és tanakodtam vajon, most mi lenne az én dolgom. Kabát zsebembe rejtettem a kezem és furcsán meredtem a földre amit cipőmmel rugdostam. Patrick nagyon izgatott volt látszott rajta, de nem akartam le lombozni ezt neki így próbáltam jó képet vágni a dologhoz.

[Grill]

Amikor az erdőbe értünk, kicsit én is izgatott lettem, még sosem változtam át más farkasokkal. Sőt teljes farkassá sem önszántamból, ezért kíváncsi voltam milyen lehet. Eleinte azon tanakodtak, hogy mit is kéne csinálni, ami engem nagyon meglepett hiszen, egyértelmű, elengedni magunkat és majd jön ami jön. Így hát egy szó nélkül nekikezdtem az átváltozásnak, szemem aranysárga lett, előbújtak szemfogaim és lassan négy lábra ereszkedtem. Ez az átalakulás fájdalmasabb, mint a félfarkas, de végül is hamar meglett. Eléjük szaladtam, majd egy pillanatra visszafordultam, rájuk nézve, célozva, hogy most ők vannak soron.

Scottot látván átalakulni nekem is megjött a kedvem az átváltozáshoz így hozzá is kezdtem. Először a szemem változtak sárgává majd a szemfogaim is megjelentek és végül sikerült négy lábra ereszkednem. Nem szoktam sűrűn át alakulni így számomra még szokatlan volt ez még a fájdalmat sem szoktam meg, de sikerült átalakulnom. Scott mellé álltam és én is vártam Chloe-t, hogy átalakuljon.

Az átváltozás fájdalmas volt nagyon csontjaim össze vissza törtek és szemem csak úgy izzott. Végül meglett hamar nem vártam rájuk és futni kezdtem fel lökve őket. Magamban csak úgy nevettem.
Nem szerettem ezt az életvitelt minden hónapban farkassá alakulni és a hold rabszolgájának lenni.
Most volt az első alkalom mikor tetszett nekem ez és sebes voltak lehagytam őket.

Nagyon élveztük, hogy elengedhettük magunkat, együtt futottuk körbe az erdőt. Csak futkároztunk és játszadozrunk, amikor hirtelen egy negyedik farkas jelenlétét éreztem. Majd egyszerre Chloe és Patrick eltűnt mellőlem. Nagyon megijedtem, hogy valami bajuk esett. Elkeztem keresni őket, nem sokkal kesőbb megtudtam, hogy ki is volt az a negyedik farkas akit éreztem. Szemtől szemben álltam vele, Chloe és Patrick pedig mellette feküdtek. Talán mégsem volt olyan jó ötlet ez a kis kiruccanás. Farkas alakban rámorogtam a férfira, nem tudtam ki lehetett, de ha szeretteimet bántja végzek vele.

Scott, Chloe, Patrick

Vegyes érzelmekkel a városba, visszagondoltam arra a napra, amikor szüleim magukat feláldozva megmentették az életem. Gyötör a tudat, hogy ha akkor otthon maradok, ahogy mondták talán még ma is élnének. Már 18 éve vérfarkas vagyok, ez idő alatt teljesen megtanultam uralni a bennem élő fenevadat. Úgy gondoltam az erdőt keresztezve megyek a városba. Scottot jöttem meglátogatni, mivel ő az egyetlen elő rokonom. Csak sétáltam, mikor három farkast hallottam és éreztem a közelben. Éreztem, hogy egyikük pont az volt akit keresek, a kis Scotty. Tudtam, hogy beteljesítette az átkot, de azt nem, hogy falkában jár. Kicsit tesztelni akartam unokaöcsém erejét, így elkaptam a két társát. Nem akartam megölni őket, szóval csak kitörtem a nyakukat. Tudtam, hogy nála van a medál amit nagyapánk hordott, amivel nagy hatalomra tehet szert egy farkas. Viszont, ha nem képes teljesen irányítani a farkas énjét ez az erő hiábavaló. Nem sokkal később rám is talált, szemtől szemben álltunk.
-Helló Scott. köszöntem neki, nagyon dühös volt, látva társait mellettem feküdni a földön, morgott és vicsorgott rám.
-Segítség! Ne bánts te félelmetes szörnyeteg. mondtam neki gúnyosan, minél jobban fel akartam hergelni, ugyanis a düh felerősíti a farkasokat.

Futkározásunk közben egy ismeretlen farkast éreztünk a körünkben aki engem és Chloe-t el is kapott majd a nyakunkat kitörte. Éreztem valamit, és sötét volt számomra a világ nem láttam semmit. Éreztem is ahogy fekszem a földön és hallottam a levelek csörömpölését, ekkor jöttem rá, hogy súlyosan megsebesültem és beindult a regenerálódásom.

A nagy játszadozás közben belefutottunk Patrikkal egy másik farkasba aki csak meredt ránk. Hirtelen egy szúró éles fájdalom lett urá rajtam, majd a földre kerültem ahol a fejem csak úgy pattogott. Mi ez mi történt? Nem éreztem semmit csak a hideg lassan elhomályosult világot ami körülöttem forgott. Scott??!! Kiáltottam még magamban, mert hang nem jött ki a torkomon. Csak remélni tudtam neki nem esett bántódása. Szemeim lassan lecsukódtak.

Mordultam rá, majd arra gondoltam, hogy a kétlábú alakomban erősebb vagyok, ezért visszaváltoztam félfarkassá. Amikor a nevemen szólított, nagyon meglepődtem.
-Mégis honnan tudod a nevem és mit akarsz tőlünk? kérdeztem felemelt hangon, rettentő dühösen. Nem válaszolt semmit, csak elkezdett gúnyolódni, ezzel csak még jobban felhúzott. Meg kellett mentenem Chloe-t és Patrick-et, szóval nekitámadtam. Hihetetlen volt, de kitért az összes támadásom elől, pedig még csak át sem változott.

Amikor már eléggé feldühítettem, megmutatta a medálja hatalmát, pont erre vártam, ezek szerint már sikerült aktiválnia. Csak nekem rontott, de támadásai elég megfontolatlanok voltak, látszott, hogy még újonc farkas.
-Túl lassú... gondolkozz mielőtt ütsz. mondtam neki miközben kitértem minden ütése elől, majd gyomorszájon ütöttem, ekkor kicsit leállt, de utána újra felkelt és folytatta. Habár kitartó a kölyök, de így nem fogja sokáig húzni, ebben a világban már profi vérfarkasvadászok vannak, akik épp az ilyen könnyen levadászható farkasokat kutatják. Arra gondoltam, mindenképp meg kell tanítanom, az önuralomra és pár trükkre, mivel már csak ő maradt a családomból.
-A düh és még a medál sem elég, ha nem tudod kontrollálni teljes mértékben a farkast. mondtam neki, már leállt a támadással, hiszen nem voltak hatásosak. Nyugi, a barátaidnak kutya bajuk sem lesz, ez csak egy teszt volt, amin csúnyán elbuktál. mondtam neki komoly tekintettel. Amúgy a nevem Nate, bizonyára már nem emlékszel rám. mosolyodtam el, csak egyszer találkoztam Scottal, de akkor még kicsi volt. Chris hívott fel, hogy lenne valami amit meg kéne oldanom neki és őt is magával hozta. Egy vámpírt kellett megölnöm, nem mondta el, hogy miért csak a nevét Lucy Montgomery. Chris nem sokkal ez után meg is halt, sajnos még nem sikerült rábukkannom, de megígértem, neki, hogy teljesítem és nem szegem meg a szavam.

Egyszer csak nagy levegőt vettem és emberformában tértem magamhoz. Hirtelen megjelent a világ újra láttam még, ha homályosan is, de láttam már valamit. Később a helyzet feltérképeződött, láttam Scottot aki próbálta a támadót megállítani, de ez nem jött össze neki. Amikor szóba keveredtek észre vettem, hogy Scott ismeri az ismeretlen támadót és valamiért nem végez velünk. Nem tudtam mi folyik itt kíváncsi voltam.
- Mi történik, ki ez az ember Scott? - Fordultam Scotthoz segítségért, reméltem, hogy ő tud mondani valami okosat.

Magamhoz tértem, mint ha meg haltam volna olyan érzés volt. Füleltem és rájuk meredtem a hajam csupa levél volt és furcsálltam, hogy emberi alakban vagyok. Gyorsan felálltam és mérgesen néztem az idegenre. Patrick mellé álltam még is csak én vagyok farkas létileg az idősebb hát ha az erősebb is.
-Ki a nyavalya vagy mond?-Léptem hozzá közelebb, megvoltam rémülve ami látszott is. Scottra néztem aki emberi, de még is farkas formában volt nem értettem ez hogy lehetséges.
-És..és...és miről beszél milyen medál Scott?-Pillantottam rá kérdően és riadtan.

Abbahagytam a folytonos támadást, mivel még csak hozzá se tudtam érni, ki lehet ez a fickó és miért játszadozik itt velem. Amikor a medálomat említette, nagyon meglepődtem.
-Te mégis honnan tudsz a medálomról, mit tudsz róla? kérdeztem tőle már nagyon kíváncsian, rendben van, hogy tudja a nevem, mivel ezt még hallhatta is, de hogy tud a medálomról és annak erejéről, ez már nagyon furcsa volt. Ez után elmondta, hogy ez egy teszt volt, amin elbuktam.
-Hogy egy teszt? Miért akarsz te engem tesztelni? egyre több és több kérdés merült fel vele kapcsolatban, ez után elmondta a nevét. Nate? gondolkoztam el, majd eszembe jutott, hogy apámnak volt egy Nathaniel nevű unokatestvére.
-Chloe, Patrick bemutatom nektek Nathaniel Leighton-t apám unokatestvére volt. mondtam rájuk nézve. De mégis miért tetted ezt Chloe-val és Patrick-el és mit keresel te egyáltalán itt? mondtam még mindig kicsit ellenségesen, bár családtag, sőt az egyetlen családtagom aki életben van, de választ akartam kapni az előbb történtekre.

Meglepett, hogy emlékezett rám, de örültem neki. Egyre több és több kérdést tett fel, ami természetes volt ebben a helyzetben.
-Hogy mit tudok a medálodról? Sokat, tudom, hogy a McCall családon öröklőlik már évezredek óta és tudom, hogy erejével bármikor félig farkas félig ember alakot is felvehetsz, ami harcokban nagyon előnyös, viszont azt nem tudom, mégis, hogyan aktiváltad? meséltem el neki, hogy mit tudok a medáljáról és mit nem. Ez után rákérdezett ittlétem okára amire válaszoltam is.
-Téged keresve jöttem a városba, ami elég hamar össze is jött, mint látod. Hallottam, hogy egyedül maradtál, hidd el , tudom milyen az. mondtam kicsit elszomorodva, bár ezt nem mutattam ki. Tudom, hogy nem különösebben érdeklődtem eddig felőled, de te vagy az egyetlen életben maradt rokonom és nem hagyhatom, hogy bajod essen. válaszoltam a másik kérdésére is.
-Az, hogy miért tettem ezt velük? Hát, ez is a teszt része volt, amin viszont átmentél. „Sose hagyd cserben társaidat.” Ez létfontosságú egy falkánál. mondtam neki elmosolyodva. Ez az egész falka dolog jó ötlet volt a részéről, hiszen így sokkal erősebbek a farkasok, de mind a hárman még elég kezdők, szóval ez kevés ahhoz, hogy meg tudják védeni magukat.

Amikor Chloe mellém állt rá néztem és láttam az ő arcán is az ijedséget és azt, hogy ő sem érti ezt az egészet teljesen. Scott és Nate párbeszédét figyeltem és kezdtem érteni, hogy mi is a helyzet. Egy pillanatig elgondolkoztam azon, hogy vajon ő tervez-e itt maradni és Scott beakarja-e őt fogadni a falkába. Álltam egy helyben szótlanul és még egy dolgot nem értettem... az a medál volt. Erről Scott nekem nem mesélt és kíváncsi voltam mire is jó ez. Nate szavaiból értettem, hogy ezzel feltudja venni a vérfarkas a félfarkas alakot is, de még mindig sok kérdés volt bennem a medál iránt.

-Örvendek-Mondtam halkan szememet lesütve és csak bámultam őket. Még mindig nem igazán értettem a medál történetét, de mint láttam Nate nem foglalkozott velünk. Bármint is mondtam vagy tettem elsuhant a füle mellett. Egyetlen rokona beleborzongtam a tudatba, hogy megakadályozhattam volna anya halálát és bűn tudta fogott el. Féltem, bár próbáltam nem mutatni nem ment hiszen ki ült egyenest az arcomra. Szerettem volna Scotott magam mellett tudni inkább, fogva a kezét féltettem az életét és természetesen Patrickét is.

Válaszolt az összes kérdésemre, kezdve a medálommal, elmondott mindent amit tud róla. Ez meglepett ugyanis tényleg tudott mindent a medálomról, kivéve egy dolgot, az aktiválását. Ezt bármilyen nevetséges, sajnos még én magam sem tudom, miképp aktiváltam.
-Halványilag gőzöm sincs, hogy aktiváltam, csak annyit, hogy az első átváltozásomkor történt, az után már képes voltam a félfarkas formára. mondtam el neki kicsit elmosolyodva. Amikor elmondta, hogy miattam jött ide, hogy segítsen és megvédjen, jó érzés fogott el. Örültem, hogy van egy nagybácsim akire számíthatok. A falka alapításának egyik célja az volt, hogy így erősebbek vagyunk és meg bírjuk védeni magunkat. Ami most eléggé rosszul sikerült, még kezdő farkasok vagyunk, szóval szinte teljesen tapasztalatlanok e téren. Bármit megteszünk a másikért, de ez még nem elég, ami kicsit elszomorított
-Talán megtaníthatnál minket, hogyan uraljuk a bennünk lévő farkast, hogy jobbak legyünk. mondtam neki mosolyogva, rá nézve az elgondolkozás után.

Már nem volt annyira ellenséges mint az elején, megértette, hogy ez az egész csak azért volt, hogy megnézzem mennyire képes magát megvédeni. Ami azt illeti, szinte semennyire, látszik rajta, hogy a végsőkig kitart, de túl tapasztalatlan még. A medál dolog eléggé felhúzott, azt hittem végre megtudom a titkot az aktiválásról, de a kölyök ezt sem tudta. Amikor megkért, hogy tanítsam őket, hát felejtős volt a dolog.
-Ho ho ho, óvóbácsinak néztek? Kizárt, hogy három újonc vérfarkast elkezdtek tanítgatni, jobb dolgom is van ennél. utasítottam vissza a kérését, segíteni akartam neki, de nem ilyen áron. Három vérfarkast megtanítani az önuralomra túl nagy feladat és kedvem sem volt hozzá. Engem csak az érdekelt, hogy biztonságban tudjam az utolsó fennmaradt családtagomat, a másik két vérfarkashoz semmi közöm, szóval szinte ügyet sem vetettem rájuk. Viszont ahhoz, hogy teljes biztonságban tudjam Scottot meg kell tanulnia megvédeni magát.
-Scottot hajlandó vagyok megtanítani, hiszen pont ezért vagyok itt, hogy megvédjem és ehhez ez is szükséges, de hozzátok semmi közöm, miért kéne segítenem? mondtam nekik komoly tekintettel, nem különösebben érdekelt másik két farkas.

Amikor vissza utasította Scottot Nate a tanításban és elmondta, hogy csak Scottot hajlandó tanítani akkor morcosan néztem rá.
Nem értettem mért lenne olyan nagy probléma kettőnket még megtanítani. Tisztában voltam azzal, hogy nem egy egyszerű feladat, de akkor is. Ha Scottot biztonságban akarja tudni, akkor muszáj lesz a Falkáját is megtanítania, vagy nem megy ezzel az egésszel sokra Nate.

A szemem cikázott a 3 ember között.
-A Scott megy én is-mondtam neki halkan és a fiúkra pillantottam arcomra kiült "Na most mi lesz?"
Féltem és csak csöndben követtem az eseményeket . Nate kicsit nagyképűnek tűnt nem is értettem, hogy hogyan lehet Scott rokona.

Elmondta, hogy neki nincs ideje újonc vérfarkasokat tanítani, de nekem mégis hajlandó segíteni, mivel a rokona vagyok, de ebbe nem mentem bele, Chloe és Patrick nélkül n sem kérek belőle.
-Ha nekik nem vagy hajlandó segíteni akkor nekem sem kell, mi hárman egy falka vagyunk, vagyis összetartozunk. mondtam neki dühösen visszautasítva ajánlatát. Jó lett volna ha segít, de így nem kérek belőle, nekem a társaim fontosabbak.
-Mennyünk srácok. mondtam nekik, majd elindultunk. Jól vagy? kérdetem Chloe-tól, aki már teljesen meggyógyult, de még nem nézett ki valami jól.

Nem akartam nekik segíteni, hiszen nem is ismerem őket, de az igaz, hogy falkában erős a farkas, ezért ha nekik is segítek az az én hasznomra is válik.
-Várjatok, rendben, nektek is segítek. kényszerítettem ki magamból ezeket a szavakat, nem vagyok az a zsarolható fajta, de most egy családtagomról van szó, ezért hajlandó vagyok belemenni.
-De készüljetek, nem gyerekjáték ezt hamar megtanulni. mondtam nekik megvillantva aranysárga szemem, majd teljesen farkassá változtam és egy szempillantás alatt már el is tűntem a sötétségben. Arra gondoltam keresek valami helyet ahol meghúzom magam éjszakára.

[Hotel]

Megálltunk, amikor Nate szólt, hogy megtanít mind hármunkat, és szinte észre sem vettem amikor átalakult majd eltűnt, nem tudtam felfogni, hogy volt erre képes ilyen gyorsan átváltozni és eltűnni. Na mindegy fordultam Scott felé.
- Akkor most mi lesz vajon fog még minket bántani? - Mosolyogtam és kaptam a kezem a nyakamhoz, mert még egy picit fáj. Kicsit félek a kiképzéstől, mert azt mondta elég kemény lesz. Azt gondoltam, hogy nem lesz egy egyszerű feladat, de remélem, hogy annyira durva nem lesz, mint amilyet most elképzeltem magamban. Nate-t kezdtem egyre jobban megkedvelni, igaz kicsit ellenséges, de ő már egy igazi farkas, aki mindent tud már amit kell és most minket is igazi vérfarkassá tesz...

Nate eltűnt mi meg ott maradtunk az erdőben. Nem volt jó ötlet ide jönni.
-Fogjuk rá!-Válaszoltam Scott kérdésére majd egy hirtelen mozdulattal megáltam, megszédült velem a világ. Láttam mindenki rémületét csaj hazug mosollyal válaszoltam erre.
-Jól vagyok!-Mondtam majd egy hirtelen mozdulattal elájultam. El sötétül minden visszhangozva hallottam a kiabálásokat.

(Erin háza)

Lassú, kényelmes kocogással jöttem el idáig. Minek fárasztottam volna magam rohanással már előre? Majd itt lesz rá alkalmam bőven, legalábbis remélem. Igy hát egészen az erdő széléig úgy ballagtam, mint a sétáló ember, jelenleg, mint egy baktató farkas. Csak annyi volt a lényeg, hogy mindig takarásban maradjak. Egy hatalmas, fekete hím farkas világos nappal, a belvárosban, meglehetősen érdekes és szokatlan látvány lett volna. Ergo kész lebukás...
Ahogy a növényzet és a fák egyre sűrűbbé váltak, lihegve megtorpantam. Itt volt az erdő, végre. Az erdő, ahol emberként is olyan boldog órákat töltöttem, egyedül is, és Tatiával is. Az erdő volt, ami mindig a második otthonomnak számított. A fák, bokrok, virágok és füvek befogadtak. Mikael minden gyötrése, és bántalmazása ellenére is azt súgták, hogy vagyok valaki. Hogy közéjük tartozom... hogy az uruk vagyok. Igen... az erdő volt az én legkedvesebb menedékem. És ez azóta sem változott.
Egyre gyorsabban kezdtem kocogni, míg végül a tempó futásba, majd rohanásba váltott. Élveztem a jeges szelet, ami sűrű bundámba mart, és szinte borotvaként hasogatta a homlokomat. Mintha kifújt volna a fejemből minden oda nem illő gondolatot. Ami eddig köd volt, és homály, most éles, kristályos valósággá változott. A világ feketére és fehérre szakadt, képzelgésre és tényekre, fontos és elvetendő dolgokra. Ez kellett nekem. Erre volt szükségem már nagyon rég. Erre a testetlen, boldogító futásra, ahogyan lábam alatt surran a maradék hó, roppan a még fagyos sár, és néhol egy-egy tócsába is belecsapok, ahogy a napsütötte részeken a napfény már tavacskává varázsolta a nemrég még jeges szélű apró hóolvadásokat.
A gondolataim tisztává váltak, de a lelkemben annál nagyobb káosz zubogott. Az érzéseim, amiket magamba kellett fojtanom Erin miatt, most törték át bennem a gátat. Mikael árulása... a kínhalál ígérete, amivel szembesített engem... Tatia könnyei, és búcsúja... és Mikael... Mikael... Mikael... ezt lihegtem már minden lépésnél, egyre dühösebben és bosszúszomjasabban. Ölni akartam, tépni, kiereszteni magamból azt a vakító, éktelen haragot, aminek a vége nem lehetett más, csak vér...
Hirtelen torpantam meg, és bújtam egy bokor alá. Egy őz sétált a fák között, olyan bambán bárgyú képpel, hogy emberként már biztosan hangos hahotára fakadtam volna. De most csak a vér szagát éreztem. Az áldozat szagát. Azt, hogy ez a zsákmány KELL NEKEM.
Hirtelen pattantam ki a levelek takarásából, és mire az őz mozdult volna, már rajta is voltam. Téptem őt, szinte eszemet vesztve tomboltam ki rajta magam, mintha az ő létén állnék bosszút minden engem ért sérelemért. Egész addig nem hagytam abba a tombolást, míg nem maradt a havon csak egy véres, felismerhetetlen massza, és néhány barnás szálú szőrrel borított bőrfoszlány.
Zihálva, levegőért kapkodva néztem a nemrég még lélegző állatot, és a hatalom, az erő bizonyossága öntött el. Farkas vagyok, vámpír vagyok. Hibrid vagyok. Ura a vámpíroknak, ura a farkasoknak! Az Első vagyok! A terület az enyém, és megölök bárkit, aki ellenem mer fordulni! És gondolataimnak egy büszke, testet-lelket megtöltő vonyítással adtam utat, hogy értsék mind a farkasok, és hibridek, akiket teremtettem. Hogy ők mind alattvalók... míg én... ISTEN VAGYOK.
Megfordultam, két hátsó lábammal némi havat kotortam az őz maradékára, majd immár jóval nyugodtabb lélekkel indultam vissza Erin háza felé.

(Erin birtoka)